Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-11 / 86. szám
^ 1998. április 11., Locsolkodó versek Korán reggel felébredtem, Messze-messze jártam, Tündérország kis kertjéből Rózsavizet hoztam. No, te kislány, megöntözlek, Ma van húsvét napja, Tündököljön a két orcád, Mint a piros rózsa. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebemben is elférnek A hímes tojások. Én kis legény vagyok, Sokat nem is várok. Egy pár tojást várok, Azzal elsétálok. Tojik a fehér tyúk, Tojás van alatta, Adják ide hamar, Hadd fussak el haza. Én vagyok apámnak Legkisebbikfia, A puliszka mellett Vitéz katonája. Ajtó mögött állok, Piros tojást várok. Ha nem adnak tojást, Estig is itt állok! Messze földön jártam Szép harmatos reggel, Aranytündér kútvizéből Vizet merítettem. Aranytúndér kútvizével Öntözgetni járok, Olyan szagos, mint a rózsa, Gyertek ti is, lányok! Húsvét másodnapján mi jutott eszembe? Egy üveg rózsavizet tettem a zsebembe. Elindultam vele piros tojást szedni, Engedelmet kérek, szabad-e locsolni. *** Kisfalumban minden házban Nyílnak szép virágok. Muskátlik és gyöngyvirágok, S piros tulipánok. Ici-pici locsolómmal Mindet megöntözöm. S hogyha érte tojást kapok, Szépen megköszönöm. Fakadó rügyszellő hozta, Madár szállt az ablakomra, Nagy vidáman azt dalolta: Itt nyílik a legszebb rózsa. Jószagú a rózsa vize, Eljöttem, hogy megöntözzem. Nezse, nesze, rózsaszál, Soha el ne hervadjál! Rózsafának a tövéből Rózsavizet hoztam, Az lesz ma a legszebb kislány, Akit meglocsoltam. Drága kislány, gyöngyvirágom, Ma van húsvét napja, Meglocsollak, mosolyogjál, Mint a piros rózsa. Tapsifüles nyuszikának Nagyon sok a dolga, Piros tojást, hímes tojást Szerte-széjjel hordta. Hordjad, hordjad, kis nyuszikám, Kéket is, tarkát is, Nekem is van egy kosaram, Belefér még száz is! *** E háznak van rózsafája, Rózsafának van bimbója. Én a bimbót megöntözöm, A tojáskát megköszönöm. Azt csicsergi a kis fecske Odakinn a házereszben Itt lakik egy kisleányka, Ingó-bingó rózsafácska. Rózsavizet hoztam néki, Engedjék meg meglocsolni. Nem kívánok érte mást, Csak egy szép piros tojást. szombat Húsvét Vízbevető hétfő szokásai A tavasz minden évben a megújulást hozza, a reményt a bőségesebb táplálékra, a melegebb időjárásra. Nem véletlen, hogy a pogány időkben az új évet a természet megújulásakor, azaz tavasszal ünnepelték az emberek, s az élet jelképével, a tojással ajándékozták meg egymást. A húsvét az ősi, pogány úyévi ünnepkörnek ma is meglévő változata. A keresztény vallásban a húsvét a megváltó Jézus Krisztus föltámadásának ünnepe. Megünnepléséről már a III. századból maradtak adatok. Az ünnep vallásos szertartásához kapcsolódik az étel- és a tojásszentelés. Ősi, pogány elemeket hordoz az ünnepet megelőző cselekvések sora: az általános tisztogatás, takarítás, a sírok rendbetétele, a nagypénteki folyóvízben mosdás, a nagyszombati tojásfestés, a húsvéti locsolkodás, a tojásajándékozás, a rigmusokba szedett jókívánságok. Az asszonyok már hetekkel az ünnep előtt elkezdték a szorgoskodást a ház körül, mindent fényesre subickoltak, különben egész évben rendetlenség lett volna várható. A fiúcskák tanulgatták a húsvéti rigmusokat, s úgy várták a vízbevető hétfőt. A palócok nagypéntek délutáni kötelessége volt a sírok rendbetétele, s ez volt a meghalt hozzátartozókra emlékezés ideje is. Göcsejben nagypéntek délután a palántamagot vetették el, s hitték, hogy így jobb lesz a termés. Nagypéntek hajnalán volt szokás a patakhoz menni, s abban megmártózni vagy megmosakodni. Aki ezen a napon folyóvízben mosdott, arról úgy hitték, egész évben szép és egészséges lesz. Sokszor a patakból hozott vízzel a házat is meglocsolták, hogy minden betegség kerülje el a portát. A beregi Tiszaháton a keresztanya a keresztlányának nyers tojásokat küldött, hogy legyen mit festeni a locsolko- dóknak, sőt megtörtént, hogy a cifrázásban is ő segített. A nyárádmenti székely legények nagyszombaton kora reggel szalagokkal, színes papírokkal felékesített fenyőgallyat, hajnalfát állítottak kedvesük kapujára szerelmi vallomásként. A húsvéti öntözködés régebben tiszta vízzel történt, amelyet a kézfejre locsoltak. A később elterjedt, zsályából, fodorkából főzött, szagos vízzel, a narancsvízzel - amelyeket az asszonyok maguk főztek otthon - már a hajra és az egész termetre illett önteni. Egyes vidékeken vödörrel öntöztek a legények, s hogy kinek mennyi lo- csolkodója volt, azt a napon száradó ruhadarabok számából könnyű volt kitalálni. A locsolkodás a kora délelőtti órákban zajlott, és a nagymise előtt be kellett fejezni. A jó ismerősöket , rokonokat illett megkínálni a kókonyával, a szentelttel. Ez sült bárányhús, sonka, szalonna, kalács, főtt tojás, bor, köményes pálinka és só volt. Göcsejben a szenteltek közé tormái is tettek, és ezzel kezdték a húsvét vasárnapi szertartásos családi étkezést, amely „védelmet” adott az alól, hogy a mezőn alvók szájába ne másszanak a kígyók, békák. Az ételeket húsvét vasárnapján a reggeli misén szenteltették meg, s gyakorta még a bicskát is beletették a kosárba, hogy az se maradjon tisztátalan. A szentelt ételeknek varázslatos erőt tulajdonítottak. Lehetett „rossz” varázst is művelni velük, ezért az ételhulladékot nem volt szabad kidobni, csak elégetni. A locsolkodásnak is megvolt a rendje. A fiúknak legelőször édesanyjukat és leánytestvéreiket illett meglocsolni, azt követhette keresztanyjuk öntözése, majd a nagyszülőké és ezután mehettek csak az ismerősökhöz, szomszédokhoz. A hímes tojásoknak is volt üzenete. A nagyobb leányok kedvesüknek lúdtojást festettek, amely sokkal cifrább, szebb volt a többinél. Ezt a tojást a lány és jegyese a húsvét utáni szombaton közösen fogyasztották el. Ha a tojás festése fakulni kezdett, azt jövendölték, hamarosan esküvő lesz. Egy szentelt tojást a család közösen fogyasztott el azért, hogyha eltévednek, jusson eszükbe, kivel ették a húsvéti tojást, és hazataláljanak. Itt a tojás a nagycsalád szétválaszthatatlanságát, összetartozását jelképezte. Ha a lányok meg akarták tréfálni a fiúkat, akkor a kifújt tojásba homokot tettek. Ilyen tojást kapni nagy szégyen volt. A tojás, a nyuszi és a bárány A húsvét ünnepének időpontja a tavasz kezdetétől és a holdtöltétől függ. A 325-ben tartott niceai zsinat óta a húsvét a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik. A húsvét keresztény ünnepéhez évszázadok óta különféle pogány eredetű szokások is kapcsolódnak. Húsvéti jelképpé vált a tojás, a nyuszi és a bárány. A tojás régi szimbóluma a termékenységnek, az élet és a létezés eredetét fejezi ki. Már ötezer évvel Krisztus előtt tarkára festett tojásokat fogyasztottak a tavaszi ünnepen. Húsvéti díszített tojásokról 1615-ben tettek először említést. Nem csoda, hogy a tojás vált az élet szimbólumává, hiszen a legtökéletesebb alakzat, s a teremtés titkát is magában hordozza. A gyerekek kedvence a húsvéti nyuszi, amely szintén a termékenység szimbóluma, mivel az egyik legszaporább emlős. Bizáncban a középkorban magát Jézust jelképezte. Arra a megfigyelésre alapozták a párhuzamot, hogy a nyúl nyitott szemmel is képes aludni, s e legenda szerint a Megváltó sem aludt el halálában. Németországban a XVII. században terjedt el az a hiedelem, hogy a húsvéti tojásokat a nyuszi hozza. Vidékenként eltérően más-más állathoz kapcsolják a húsvéti tojás ajándékozásának szokását. Türingiában a gólya hozza, Szászországban a kakas, Hessen területén a róka. Egyes néprajzkutatók szerint félreértés miatt került kapcsolatba a nyúl és a tojás. A régi időkben német vidékeken sokás volt gyöngytyúkot ajándékozni tojásaival együtt hús- vétkor. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, rövidebb alakja Hasel, amely nagyon hasonlatos a nyúl német megfelelőjéhez, a Hase-hoz. A húsvéti bárány eredetére a Bibliában találhatunk magyarázatot. Az Ótestamentumban a zsidók az Úr parancsára egyéves, hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével kenték be az ajtófélfát. így az Úr haragja elkerülte őket, és elhagyhatták Egyiptomot, keserű sorsuk színhelyét. Ahogy az Ótestamentumban a bárány áldozat, úgy az Újtestamentumban Jézus az emberiség megváltására jött a földre. Ez a párhuzam Szent Pál szavaiban is megjelenik: „Krisztus a mi húsvéti bárányunk, aki megál- doztatott érettünk.” Ezerszín hintések A húsvéti hímes tojások festése sajnos egyre jobban háttérbe szorult az üzletekben kapható csokoládétojások, sztaniolba csomagolt bárányok mellett. Pedig se szeri, se száma azoknak a módszereknek, amelyekkel szebbnél szebb tojásokat készíthetünk a tavaszi ünnepen. A boltban kapható festőpa- pírok helyett bátran használhatunk természetes festőanyagokat, amelyeknek színei sokkal visszafogottabbak. Piros színt nyerhetünk a festó'mály va szárított szirmaiból (Herbá- riaboltokban kapható), a pirosítógyökérből, amelynek szárított gyökerét spirituszban áztatva, vízzel hígítva használhatjuk festésre. Sárga színt nyerhetünk a vadalmafa fiatal ágának, a kökörcsinvirágnak, a festőzsoltiná- nak, a kutyatej gyökerének, a zöld dió héjának használatával. Barna színt a legtöbb háztartásban megtalálható vörös- és lilahagyma héjából kaphatunk. Érdekes, faerezetre emlékeztető mintázat is elérhető ezzel a festéklével. Ha van türelmünk több napig festeni a tojásokat, akkor a hagymalében álló tojások foltosán színeződnek, s ennek naponkénti forgatásával faerezetre emlékeztető mintát kaphatunk. A zöld színt elérhetjük a nyírfa levelével, vagy a fekete bodza zöld bogyóival. A festett tojásokat tovább díszíthetjük karcolással, sav- maratással. Mindkettő elég veszélyes, így főleg felnőtteknek ajánljuk. A már színezett tojásról fizikai, illetve kémiai úton szedjük le a festéket, így téve rá a mintát. A gyermekeknek sokkal könnyebb módszert ajánlunk, amelyhez csak festék és különféle, a lakásban is megtalálható alapanyagok szükségeltetnek. Lehetnek ezek szalmából kivágott kis háromszögek, négyszögek, amelyek egy sötétebb barnára festett tojásra ragasztva remekül mutatnak. A mák, a gríz színezett vagy natúr formában látványos dísze lehet az egyszínűre festett tojásnak. Egy-egy sávot bera- gasztózva, az apró göm- böcskéket ráragaszthatjuk a tojásra. Modernebb díszítőelemként használhatjuk ugyanilyen eljárással a pici gyöngyöket, a konfettit, vagy egy szintén színezett és összetört tojás héját, amelyből még mozaikképet is készíthetünk. A tojásra emlékeztető alakot kaphatunk, ha egy felfújt léggömböt újságpapírokkal borítunk, s egymásra ré- tegezzük tapétafestékkel. Amikor néhány réteg papírt már egymásra helyeztünk, egyszínű vastag szalvétával fedjük be a „tojásalakot”, amely a színét is adja hímesünknek. Száradás után a léggömb leengedésével elkészült tojásunk, amely szalaggal díszítve látványos éke lehet otthonunknak az ünnep alatt. Az oldalt szerkesztette Hatházi Andrea
