Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-11 / 86. szám
Ki a szabadba! 1998. április 11., szombat Kanalas gém, vízisikló Taligás Ildikó Az előző alkalommal az egyik, hazánkban honos orchideát, a mocsári kosbort és a népies nevén „vakvarjúként" emlegetett bakcsót mutattuk be a nyíregyházi Igrice-mocsár- ban élő védett fajok közül. Most ismét a madarak, valamint a hüllők egy-egy képviselőjével ismerkedhetünk meg. A kanalas gém neve kicsit csalóka. A „kanalas” jelző találó ugyan, hiszen a jellegzetes, ellaposodó csőrvégre utal. A hófehér tollú madár azonban nem a gémfélék közé tartozik, mint a bakcsó, hanem a gólyákkal rokon. Európa déli részén több helyen is költ, hazánkban a Hortobágyon és a Tisza menti ligeterdőkben fészkel leggyakrabban, két éve az Igricén is otthonra lelt két pár. Magyarország területére március elején érkeznek a Földközi-tenger mellékéről, s rögtön hozzálátnak a fészekrakáshoz. Leginkább sekély, iszapos fenekű vizek közelében „építkeznek”. A kanalas gém fajtársaival, esetleg különböző gémfélékkel együtt telepesen költ. Erős, széles fészkeik egymáshoz nagyon közel vannak, két- hármasával össze is érnek. Április elején a tojó 3-5 tojást rak, majd a hímmel felváltva ül rajtuk. A fiókák három hét elteltével kelnek ki. A szülők táplálásukról is közösen gondoskodnak. A kanalas gémek nem öklendezik fel a hozott zsákmányt, hanem a kicsik dugják csőrüket az őket etető felnőtt torkába. Többnyire vízirovarokból, csigákból, piócákból és ebihalakból áll a menü. Négy hét múltán hagyják el az utódok a fészket, újabb három hét múlva már tökéletesen repülnek. Önállósodásuk után csapatokba verődve kóborolnak, egy-egy nekik tetsző helyen napokig, hetekig is elidőznek. Talán így fedezték fel az Igri- ce-mocsarat is, melyet a tavaszi és az őszi nagy vonulások idején keresnek fel. A madárlesből megfigyelhető, amint szorosan egymás mellett gázolnak a sekély vízben, és lapos csőrvégükkel szűrik ki a táplálékot. A siklók, kígyók általában nem örvendenek túl nagygép- szerűségnek az emberek körében. Sokan irtóznak tőlük, sőt el is pusztítják az útjukba kerülő csúszómászókat, pedig többségük teljesen ártatlmat- lan. A hiedelemmel ellentétben még a keresztes vipera marása sem halálos, a rákosi viperáé pedig egy darázscsípés hatásával azonos. Magyaroszágon az összes hüllő védett, így a szerencsére még nagy számban előforduló vízisikló is. Jól érzik magukat az Igrice-mocsárban is, hiszen kedvelik a vizes élőhelyeket, s itt táplálék is akad bőségesen. A feketésszürke hátú állatot könnyű felismerni a mindkét halántékán világító sárga félholdról, s a hasoldal fekete-fehér, zongorabillentyűzethez hasonló mintázatáról. Téli álmából a tavasz beköszöntővel, március vége felé ébred. Májusban nemcsak mi, emberek, hanem a siklók is „szerelemre lobbannak”. A párzási időszak után, a nyár derekán a nőstény - korától függően - 12-20, de akár 25- 40 tojást is tojik, melyek a végüknél összetapadva füzért alkotnak. A nyirkos helyre rakott, lágy héjú tojásokból 4-6 hét elteltével bújnak ki a kicsik, s azonnal önálló életet kezdenek. Mivel a vízisikló igen jó úszó, elsősorban a vízben vadászik békákra, apróbb halakra. Áldozatait nem öli meg, hanem élve kezdi őket lenyelni. Kevesen tudják, hogy a vízisikló személyében az állatvilág egyik nagy színészét tisztelhetjük. Ha szorult helyzetbe kerül, és már nem tud elmenekülni, egyszemélyes showmű- sorba kezd: először fenyegetően felágaskodik, mintha legalábbis csörgőkígyó volna. Ha nem tudja megijeszteni a „közönséget”, hirtelen hanyatt vágódik, és halottnak tetteti magát. Még a nyelvét is kiölti, hogy hitelesebb legyen az alakítás. Egy idő után felnéz, hogy elmúlt-e a veszély. Ha nem, megint rögtön elalél. Ha találkozunk egy vízisiklóval, engedjük útjára, ne fogjuk meg, mert végbélnyílásából veszélytelen, de kellemetlen szagú, sokáig érződő váladékot bocsát ki. Emlékeztetőül, az Igrice-mo- csár látogatása csak szervezett formában, szakember vezetésével lehetséges. Az érdeklődők keressék a terület kezelésével megbízott Felső-Tisza Alapítványt. Zseblámpával a számban próbáltam a stégen kivackolni. Jóval pirkadat előtt kihajtott az apagyi kenderáztatóra a szenvedély. Április 4-én, a telepítés utáni tilalmat követően nem lehettem itt, így egy hétköznap hajnalán reménykedtem, maradt még hal abból a 12 mázsa horogérett telepítettből. Vékony damil, csúszós előkék, etetőkosár az én oldalamon, szélvihar, csapkodó eső, koromsötétség a természetén. Mire a nap a látóhatár felé kacsintott, bőrig áztam. Azt nem mondhattam, hogy egy mozdításom se volt, mert csak úgy rángatta a vihar - tízpercenként kicserélt - kapásjelzőimet. Ám ahogy a világosság egyre inkább rám telepedett, úgy vettem fel én is a természet ritmusát. Hat óra után néhány perccel észleltem először, hogy mintha valaki kontrát játszana a prímás szélre a damil környékén. Csak úgy apránként, hébe-hóba húzott egy unca- uncát. De húzott. Vagy legalábbis azt hittem. Úgy tűnik, mégis van valaki ott a felhők felett, aki meghallotta fohászaim és ígéreteim? Puff! A kis műanyag, csepp alakú jelző három-négy határozott mozdulattal feljebb lépett, majd újra vissza. Kezem máris a bot felett remegett. Még egyszer, csak még egyszer! Olyan erősen koncentráltam, hogy belegebedt a szemem. A szél újra rákezdte. Mire észbekaptam, már megint visszafelé engedte. S csak engedte, csak engedte... • m Orömóda damilra Sutty! Megfeszült a damil. Erőt a túloldalon nem éreztem, a kemény bot alig hajlott, s csak a szél rengette. Ám egyszerre megremegett a lábam. Hirtelen - gyönyörű ívet véve - oldalra kitört a víz alatti párbajtárs. A merítőm - amióta megvan, még vizet és halat nem látott - húsz méterre volt tőlem. Segítség stégekkel arrébb. Odaordítottam. De már ott lubickolt előttem a trükkös tükrös. Az alsó horogra kapott, a felső a hátúszójába akadt a fárasztás közben. S azt tettem, amit sohasem szabad. Egy métert emelve a stégre húztam. Ahogy a deszkára ért, mindkét horog elengedte. Úgy hasaltam rá, mintha az életem függne tőle. Életem első igazi pontyára. Kétkilós volt a drága. Újracsaliztam épp, amikor nagyot koppant másik botom a hátam mögött. Akkorát káromkodtam a szélbe, hogy még Leveleken is hallották, ám megfordulva elállt a szavam. Botom csak azért nem esett a vízbe, mert az utolsó nagy gyűrű a villába akadt. A feszülő damilon pedig örömódát pengetett a szél. Sutty! Ez a potyka már végig harcolt. Stég alá be, nádba be és ki. Még szerencse, hogy az elsőhöz kért segítség most odaérkezett, s megmerítette. Az első édestestvérét. A lassan megtelő stégeken a két ponty látványára mindenki lázas dobálásba kezdett. Oda, ahol az előbb még én játszottam. Sugárzó arccal végre könnyíteni szerettem volna magamon, amikor stégszomszédom odakiáltott: Jöjjön, mert feszíti! „Hát, még engem is!” - mormogtam orrom alá, de azért sietősre fogtam. A kedves pontyocska megvárta, míg befejezem „folyó” ügyeimet, s odadöcögök a világ másik végéről, majd öt percig izzasztott. De már én szákol- tam. A parton vagy húsz szempár villant rám. Kilenc órakor már csak a sne- ciket riogattam. Kellenek azok is, ugyebár, egy jó halászlébe. A rovatot írta Tapolcai Zoltán Horgot tel mindenkinek! Április 3-án kezdődött az a tanfolyam, amelyet a Család- segítő és Gyerekjóléti Szolgálat hirdetett meg olyan gyerekek részére, akik nyáron szeretnének a szolgálat ingyenes horgásztáborában részt venni. Először a horgászati alapismeretekkel, módszerekkel és a versenyhorgászattal ismerkedtek meg, április 17-én az úszóshorgászat és a kesze- gezés kerül majd sorra. Május 8-án a botokról lesz szó, május 22-én az etetőanyagokról és a csalikról, június 5én pedig magáról a vízpartok világáról. A horgászatok június 15-én kezdődnek, és heti két alkalommal tartanak egészen június végéig. A részletekről a szolgálat Vécsey utca 15. alatti új alközpontjában lehet érdeklődni Iglai Jánosnál. Tizenhármán neveztek Nem mindennapi horgászverseny színhelye lesz május elsején Nyíregyházán a bujtosi horgásztó. Az előzetes tervek szerint tizenöt háromfős csapat küzd majd meg a meghívásos tornán a Buj- tos Kupáért. Eddig tizenhármán jelezték visz- sza részvételüket. Csapatot indít a Bujtosi horgászbolt, a nyírteleki Top Gun-diszkó, a nyíregyházi kézilabdások, futballisták, a megyei rendőr- kapitányság, a városi rendőrkapitányság, a PB Rádió és Televízió, a Tapolcai Press sajtóügynökség, az Új Kelet napilap, a Kelet-Magyarország szerkesztősége, a városi önkormányzat, Szatmárnémetiből is érkeznek horgászok, de helyi parlamenti képviselőjelöltek is áztatják e napon itt kukacaikat. A megyei ön- kormányzat és a Nyíregyházi Városi Televízió még nem jelezte vissza részvételi szándékát. A három szektorban megszervezett versenyben az lesz a nyertes, aki a szektoronként szerzett helyezési számok összeadása után a legkisebb értéket mondhatja magáénak. Bujtosi évadnyitó Április 25-én avatják fel hivatalosan Nyíregyházán a bujtosi városligetet. Az egész napos szórakoztató műsor részeként háromórás horgászversenyt hirdetnek a szervezők, amelyre nevezni a Hunyadi utcai Bujtosi horgászboltban lehet. Nevezési díj a napijegy ára, azaz ezer forint. Ennek fejében a versenyen fogott halat is hazaviheti a horgász, illetve egész nap a vízparton pecázhat. A versenyt követően legalább húsz bográcsban rotyog majd a halászlé és a halpaprikás. A fiúk nem tudnak veszteni Immár harmadik alkalommal rendezték meg az erdélyi horgászbarátok a határon túl évadnyitó versenynek számító Tavasz Kupát. A megyei válogatott mint kupavédő érkezett Szatmárnémetibe, ahol az ötfős csapat azonnal a verseny helyszínére, az apai kavicsbányatóhoz sietett. A múlt hét pénteki edzésnap azért volt különösen fontos, mivel az előzetes információk szerint a vizet még a helyi versenyzők sem ismerték. Nem régen került horgászkezelésbe, versenyt idáig még nem rendeztek rajta. A háromórás próbálkozásból azt a következtetést vonták le versenyzőink, hogy halat csak a pálya közepén lévő, úgynevezett C szektorban lehet fogni, ott is csak azért, mert két hete néhányan már ott próbálkoztak. Így a sorsolást hatalmas izgalom előzte meg. Az át- kosnak tartott A és D szektorba Ladányi István és ifj. Molnár János került, míg a sebtiben temetőnek elkeresztelt E szektorba Sztropkóczki István. A tűrhetőnek mondható B szektort Luzsinszky Tamás csípte meg, és a kegyelt pedig Beke Péter lett. A csapat tagjai éjszakába nyúló beszélgetésen alakították ki a lehetséges taktikát, amelynek lényege az volt, hogy kevés, körülbelül három kilogrammnyi etetőanyag elég lesz, amit bodorkára és küszre állítanak össze. Hét méternél rövidebb botot nem érdemes használni, azaz csakis a rákos-, a nyolc-kilenc méteres spicc- és a match-bot jöhet szóba. Szombaton reggel, a sorsolásba beletörődve, de mégis frissen foglalták el helyeiket a versenyzők. Az előzetes taktikát szétzilálta az erősen kavargó szél, így minden a botválasztáson múlt. A csapat tagjai nem bíztak semmit a véletlenre. Az etetőanyagot jól megspékelték szúnyoglárvával és csontival, a horogra is ezt a két csalit tűzték szendvics formájában. A háttérben figyelők a látottak alapján előre megjósolA megyei válogatott a verseny helyszínén, az edzés után, kissé letérten. Jobbról: Virág Imre, a Megyei Horgászszövetség elnöke, Kiss Lajos Gusztáv szponzor, a Falkit Kft. ügyvezető elnöke, és a csapat, Beke Péter, Ladányi István csapatkapitány, Sztropkóczki István, ifj. Molnár János és Luzsinszky Tamás. ták a magyar győzelmet. Igazuk lett. A magyar versenyzők közül senki sem betlizett, és óriási fölénnyel nyerték meg a versenyt. Az öt szektorból négyben első helyet szereztek, míg egyben másodikat. Az óriási fölényt jellemzi, hogy a második helyezett dési csapat helyezési számainak összege 13,5 volt. A díszebéden a Megyei Horgászszövetség elnöke, Virág Imre büszkén vehette át a kupát, de megnyugtatta a házigazdákat, hogy jövőre visszahozzuk. De természetesen csak megmutatni, hiszen a harmadik győzelmünkkel akkor már végleg Szabolcsba kerülhet a díszes serleg.
