Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-27 / 73. szám

1998. március 27., péntek Hirdetés, sorozat Ujjlcl­Hathetes alapfokú újságírói tanfolyam után legyen egy sajtóügynökség gyakornoka! Jelentkezés, érdeklődés a 06/30 456-535-ös telefonon. Határidő; április 10. SOFA-THERM külső, BÉFA külső-belső nyílászárók árengedménnyel, farostlemez-borítású belső ajtók 6500 Ft-tól. Nyíregyháza, Pazonyi út 15. (Északi temető hátsó bejáratával szemben) Telefon: 06-20/537-755, 06-20/605-426, fax: 42/445-530. Hl 'rá essen az L 1 Kel CD be n Tel.: 437-0 13, 437-012 Fax.: 431-498 Palotai István: BÚTORDISZKONT Címünk: Apagy-Meleghegy (volt tsz-telepl Tel.: (421248-025 KERÍTÉSDRÖT, ACÉLRÁCS a gyártótól. Betonoszlop, horganyzott és acélhuzalok, szegek, egyéb vasáruk FENYŐRÖNK, FŰRÉSZÁRU TRANS-MARKET Kft. Nytrpazony, Árpád u. 2/a. (4 -es út, 283 km.kfi) Tel: 42/230-355; 06-60-356-376 Nyíregyháza Oros# N#apkor L ■ avanti ■ benzinkút Apagy Bútordiszkont Az Oktáv Oktatási Stúdió újságíróiskolát indít. Érdeklődni lehet napközben: 42/410-413, este: 444-261-es telefonon. Személyesen: Nyíregyháza, Hősök tere 9.11/221 -es szoba. Jelentkezési határidő: április 25. GAZDÁLKODÓK, KERESKEDŐK! AGROS-KUN Kft. Nyíregyháza, Káliói út 100. NAPRAFORGÓ (nagy olajtartalmú) és KUKORICA termeltetési szerződés kötéseit 1998. január 26-ától megkezdte. Kedvező feltételeinkről a helyszínen vagy telefonon kaphat tájékoztatást. Új és régi partnereink jelentkezését várjuk! Telefon: 06-42/491-023 tiflPisnrfibOLi Nyíregyháza, Hősök tere ií. (A VOLÁN IRODA MELLETT)- Mintás és egyszínű 40 és 60 DEN-es pamut, akril. nylon és gyógyharisnyanadrágok —gyermek mintás, nylon és pamut harisnyanadrágok — bakancs- és sízoknik —fehérneműk -esernyők ­GAZDÁLKODÓK! Szárazságtűrő, bőtermő Kiskun VETŐKUKORICA teljes választéka kedvező áron, kis- és nagytételben kapható. BIZOMÁNYOSI értékesítést biztosítunk. Kiszolgálás mindennap 7—16-ig. Érdeklődni lehet:AGROS-KUN Kft. Nyíregyháza, Kállói u. 100. (volt Zöldért-telep) Telefon: 06-42/491-023, 06-30/356-272 SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI MUNKAÜGYI KÖZPONT A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. tv, illetve a foglalkoztatást elősegítő támogatásról szóló, többször módosított 6/1996. (VII. 16.) MiiM-rendelet alapján PÁLYÁZATOT HIRDET a munkanélküliek önfoglalkoztatását elősegítő, visszatérítendő kamatmentes tőkejuttatás igénybevételére fi pAivnrnt rétin ■ a legalább három hónapja folyamatosan regisztrált munkanélküliek munkaviszonyon kívüli tevékenységgel való önfoglalkoztatásának elősegítése, valamint a vállalkozóvá válást elősegítő támogatásban részesülők vállalkozásának további fenntartása A pályázaton részt vehet:- az a legalább három hónapja folyamatosan regisztrált munkanélküli, aki vállalkozik arra hogy önmaga foglalkoztatását egyéni vállalkozás keretében, gazdasági társaság - a társaság tevékenységében személyesen közreműködő - tagjaként, mezőgazdasági őstermelőként, vagy az ehhez kapcsolódó szolgáltatói tevékenység keretében továbbá szövetkezed tagként létesített vállalkozási jogviszonyban oldja meg A pályázaton részt vehet az a vállalkozóvá válást segítő támogatásban részesülő volt munkanélküli, aki e pályázati kiírás feltételrendszerét vállalja.- aki rendelkezik a vállalkozás indításához szükséges saját forrással, ami a fejlesztés, beruházás összes költségének legalább 20 %-a, kivéve, ha a pályázó már működő társas vállalkozásba kíván belépni, vagy a pályázat benyújtásának időpontjában vállalkozóvá válást elősegítő támogatásban részesül,- rendelkezik a támogatás visszafizetéséhez anyagi biztosítékkal, amelynek értéke megegyezik a támogatási összeggel. A biztosíték kizárólag nem lakáscélú, tehermentes, forgalomképes ingatlan lehet.- A támogatás vendéglátóipari tevékenységre, palackozott ital forgalmazására, kocsmanyitásra, szállodai tevékenység végzésére nem vehető igénybe A pályázat benyújtásának feltétele, helye:- a pályázatot a Pályázati Egységcsomag szerinü tartalommal kell benyújtani. A pályázati egységcsomag a megyei munkaügyi központ kirendeltségein vehető át 1998. március 31-étől.- a pályázat benyújtásának helye a megyei munkaügyi központ területileg illetékes kirendeltsége A pályázatokat a kötelező mellékletekkel együtt 3 példányban kell beadni- Beadási határidő: 1998. április 30.- A kirendeltség csak a kiírásnak megfelelően elkészített, a kötelező mellékletekkel ellátott pályázatokat fogad be, melyről befogadó nyilatkozatot ad ki A pályázatok elbírálása:- a pályázatok elbírálásáról a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ - szakértői véleményezés alapján - mérlegelési jogkörben államigazgatási határozattal dönt a befogadást követő 45 napon belül, melyről a pályázókat értesíti- a pályázat elutasítása esetén jogorvoslatnak, fellebbezésnek helye nincs. A támogatás:- forrása: a Munkaerőpiaci Alap Foglalkoztatási Alaprészének Sz.-Sz.-B. megyei decentralizált kerete- mértéke: maximum 500 000 Ft visszatérítendő kamatmentes tőkejuttatás;- visszafizetése: a folyósítást követő legfeljebb 12 havi türelmi idő eltelte után maximum 36 hónap alatt, negyedévenként egyenlő részletekben. Az önfoglalkoztatás:- megkezdésének időpontja: a támogatásról szóló határozat kézhezvételét követő 30 nap. mely a választott vállalkozói forma indításának dokumentálásával valósul meg- fenntartása: minimum 4 év A pályázóval a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ a támogató határozat meghozatalát követő 60 napon belül megállapodást köt. A szerződésszegés ioekövetkezménvei: a megállapodás megszegése esetén a támogatás teljes összegét a visszakövetelés időpontjában érvényes jegybanki alapkamattal növelten, egy összegben, államigazgatási határozat alapján kell visszafizetni További információkat a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ Kirendeltségein és Szolgáltatási Osztályán lehet kérni. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ Bavariai leporelló Persze nem mindenki volt olyan kamikaze, mmlGünczöl Jancsi, de azért a rádió szinte minden munka­társának megvolt a maga külön bo­gara. Ezt a „bogarat” néhányan na­gyon is tudatosan tenyésztették ki, és főleg a vezető beosztásúak ese­tében ez szerves része volt az előmenetelnek és a társadalmi hely­zet illusztrálásának. így aztán nem csoda, hogy míg a „mezei” mun­katársak pecázni jártak, addig a főmunkatársak és a szerkesztők már teniszezni, az osztályvezetők és a fővezérek pedig magától értetődően golfozni... Ezeken az „ádáz” sportösszecsapásokon azonban mindenki gondosan vi­gyázott, hogy eredménye ne halad­ja meg a feljebbvalókét, viszont okvetlenül szárnyalja túl a beosz­tottakét. Ahogy telt-múlt az idő, és cserélődött a régi vezérkar, úgy vál­tozott a divat is... Plusz előmeneteli pontokat jelenthetett, ha amerikai gyártmányú farmerben jártál, és lá­badon is a tengeren túl gyártott sportcipő díszelgett, amelyhez szer­vesen hozzátartozott a szigorúan amcsi teniszütő is. Ha adtál magad­ra, sürgősen áttértél a Marlboróra, és felejtvén a jóféle német söröket, whiskyt vedeltél r persze.csak mér­tékkel. A szép magyar toesgéd - a • hangzók pontos ejtése.-1 már pgyál- talán nem jelentett előnyt a hanyag „rágógumi-hungariarí’-nel szem­ben, sőt az is megesett, hogy egy, idős és valóban nagy tudású kollé­gát a háta mögött kiröhögtek,.. Azt hiszem, jogos kérdés, hogy miként történhetett ekkora válto­zás? Nos, a dolog nagyon egysze­rű. Azok'az ifjú'titánok, akik átvet­ték á vezetést,'jötibára’igazi tőfőf- metszett amerikaiak Voltak, vagy a legjobb esetben már Amerikában ■ született magyarok. Abbéba kor­osztályból kerültek ki, akik fiátál korukban hippik, vagy harcos pa­cifisták voltak, és nap mint nap tün­tettek a vietnami háború ellen. Min­den sejtjüket átjárta a szimpátia a „forradalníiság” iránt, és azonnal boldogan bedőltek bármilyen curokommunista maszlagnak. Szin­te könnyekig képesek voltak meg­hatódni egy-egy kommunista ál­lamin, miniszterelnök, avagy párt­főtitkár legminimálisabb „demok­ratikus” ígéretéből. A washingtoni külügyminisztérium kiadta az. ukázt: a lassú demokratikus átme­net hívei vagyunk. És mi „azok let­tünk”. (Milyen kár, hogy a törté­nelem - fittyet hányva erre -, úgy intézkedett, hogy a kommunista vi­lágrendszer szinte pillanatok alatt ömöljék össze.) A harcos „diák- mozgalmárokból” aztán lassacskán nyakkendős, zakós urak lettek, de a szívük mélyén ott volt a megve­tés azok iránt a „politikai őskö­vületek” iránt, akik meg merték kérdezni, vajon lemosták-e már a véri a kelet felől oly buzgón nyúj­togatott „baráti” jobbokról? A belső feszültség ugyan erre nőtt, de a munka még töretlenül folyt, és a SZER, valamint az RL (az orosz nyel vű adásokat sugárzó Radio Liberty) portugáliai adótor­nyai változatlan erővel sugározták adásaikat. A kilowattok tehát nem változtak, csak a tartalom lett súly­talanabb. A hallgatók meg szegé­nyebbek, támasztalanabbak, de leg­inkább tanácstalanok. Azért azt kár lenne tagadni, hogy nagy időknek nagy tanúi voltunk. Hogyan is történhetett volna meg velem máskor, hogy háromszor szembesüljek valakivel, aki törté­netesen a világ akkori egyik legna­gyobb színházi rendezője volt, és ugyanúgy fellázadt a „rend” ellen, mint jómagam, s így legyen a két sors egymás tükörképe? Jurij Ljubimovot, a világhírű moszkvai Taganka Színház igazgató fő­rendezőjét jóval e történet kezdete előtt, még 1976 tájékán ismertem meg Szolnokon, amikor a Szig­ligeti Színházban vendégként meg­rendezte a Csere című zseniális színművet. O volt az általam addig megismert legnagyobb színházmű­vész, az az idol, akire közös mun­kánk során úgy néztem fel, mint egy istenre! Az általa létrehozott tö­kéletes előadásnak akkoriban cso­dájára járt az ország teátrumkedvelő közönsége. Már akkor is bátor volt, és ki merte mondani azokat a dol­gokat, amelyekről mások még csak a kocsmák mélyén pusmogtak: tár­sadalmunk embertelen, és egyálta­lán nem biztos, hogy ennek mi, kis­emberek vagyunk áz okai. Jurij mint ember is csodálatra méltó volt! Kedvesés melegszívű, de hajtha­tatlan és szilárd. Örök hála érte sor­somnak, hogy néhány éjszakát vé­gigbeszélgethettem vele! Aztán a „legenda odalett”, el­szállt a varázs, és Jurij Ljubimov kedves és gyönyörű magyar fele­ségével visszautazott a Nagy és Legyőzhetetlenbe. Eltelt hét év. Én már „kint” voltam Bécsben és Münchenben; amikor híre érkezett, hogy Jurij Ljubimov Londonban megrendezi Dosztojevszkij Bűn és, bűnhődését. Bennem persze azon­nal ágaskodni kezdett a döntés: elr utazom Londonba, és megnézem a premiert, majd interjút készítek vele. Mindez azonban sokkal ha­marabb bekövetkezett, mint ahogy vártam. Késő este, már otthon voltam, anijkór csengett a telefon. Halász Péter, á'kül túrái is' rovat dóyfenje hí­vott, niéghozzá olyan izgatott han­gon, amilyet még soha sem tapasz­taltam nála.- Hallottad, mi történt? Ljubimöv menedék jogot kért Angliában!- Micsoda? Hogy? Miért? Mi­kor?- Ma délután. Tegnap interjút adott a BBC-nek. Azt nyiltkozta, hogy bizony nagyon nehéz a Szov­jetunióban színházigazgatónak len­ni, mert öt előadásból legalább kettőt-hármat betiltanak, ha felfe­dezik bennük a kritikus hangvételt. Az adás lement a rádióban. Fél óra sem telt bele, és telefonhoz hívták. A szovjet követség kulturális atta­séja volt, aki a következő szavak­kal „nyitott”:- Maga elkövette a bűnt, és a bíínhődés nem fog elmaradni. Majd felszólította a mestert, hogy azonnal csomagoljon, hagyja abba a próbákat, és haladéktalanul utaz­zon haza Moszkvába! Nem ezt tette. Felhívatta telefo­non a yardot és az IS-t (az Intelli­gent Service-t, azaz az angol titkos­szolgálatot-a szerk.), és kérte, jöj­jenek ki a színházba, mert az oro­szok megfenyegették, és védelmet, menedékjogot akar kérni.- Értem. Köszönöm. Reggel nem megyek be. Ma jd jelentkezem - mondtam kurtán Péternek, és le­tettem a kagylót. A pirkadat már a reptéren ért. Reggel nyolckor már Londonban voltam. Azonnal a Royal Shakes­peare Companyban siettem, hogy tájékozódjam. Az történt, amire számítottam. Jurijtól aztán össze- szakadhulotl az ég a földdel, a szín­házi próba szentségét senki és sem­mi sem zavarhatta meg. Fél tízkor meg is jelent — brit biztonsági tisz­tek kíséretében - a színházban. Ter­mészetesen nem volt könnyű talál­koznom vele, mert az IS tisztjei iga­zi cerberusok módjára őrizték. Az Egyesült Államok Kongresszusa, által kiállított RFE/RL (Radio Free Europe-Radio Liberty - a szerk.) igazolványom, amelyben - akárcsak a többieké- ben-azállt, hogy az USA Kongresz­szusának alkalmazottjaként képv i- selem a sajtót, viszont már ha­tott. Szóltak Jurijnak, hogy név szerint ki keresi, és honnan. Alig pár perc leli cl, amikor kinyílt a kis szoba ajtaja, ahol várakoz­tam. Ljubimov megállt az ajtó­ban, kedves gyermekarcát ékítő tengerkék szeme furcsán csillo­gott. S bár nekem kellett volna, elsőként ő kérdezett.- István, hát te is? És csak hallgattunk, mint a sír. Nem tagadom, amikor megöleltük egymást, mindketten a könnyeink­kel küszködtünk. Szavak nélkül is értettük egymást, hiszen tud­tuk, mit jelent, ami történt. O egy napja, én alig egy éve... Aztán beszélgettünk egy kicsit, elké­szült egy gyors interjú is. „Nem maradok itt, nem kérek mégsem menedékjogot. Csak védelmet. A bemutató után Ola­szországba megyek, aztán majd meglátjuk... Éppen egy órája hív­tak a Milánói Scalából, hogy rendezzem meg a Borisz Godu- noyot. Megkapom az olasz ál- lampolg(irs4got isi,,.Meglátjuk... Legközelebb máx Milánóban találkoztunk. Túl volt az első nagy megrázkódtatáson, és talán kicsit bolondnak is látszott. Én azonban tudtam, hogy ez csak a „felszín fecsegése”, és a mély zokogva hallgat... Remek beszél­getést rögzített a magnetofon, pozitív felhangjai a „Szabad vi­lágról” kelendő áruvá tették az anyagot. Mi azonban mindket­ten tudtuk, hogy hazudunk, meri az igazi szabadság exportképte­len, és csak importálni lehet. Meg hogy a rács akkor is rács marad, ha az ember a másik oldaláról nézi, sőt mások, a többiek baja innen nézvést még sokkal job­ban fáj. Minden sokkal jobban fáj. Nem kellettek ahhoz szavak, hogy tudjuk: sorsunk közös, cs- akkor még azt hittük - hogy reménytelenül végleges. Soha többé nem térhetünk haza... Ugyan ki is merte volna gondol­ni ’84-ben, hogy már rágja a fé­reg a vörös szörnyeteget ? Hogy „napjai” meg vannak számlálva. Mi csak mosolyogtunk, kérdez­tünk és nyilatkoztunk, ahogy azt' a menedékadók elvárták tőlünk. Valóban megérdemelték. Egy gyors vacsora, egy gyors búcsú- hiszen nemsokára ismét talál­kozunk... Soha többé nem láttuk egy­mást. A politikai események ak­kori expresszvonata úgy sodort minket, mint szél a falevelet. Ro­hantam a dolgaim után, hittem és küzdöttem. Ameddig hittem, küzdöttem. Aztán rámköszönt a nagy kijózanodás, és meg sem álltam Skandináviáig. Pár év múlva a vörös szörny térdre esett, és én azonnal hazatértem. Juri j Ljubimov is ezt tette. Meg sem állt a Tagankáig! Ha valamit sajnálok az életben, hát az az, hogy akkor azonnal nem kerestem fel Moszkvában. „Győztesekként” találkozhat­tunk volna. Ilyen még úgysem volt. Meglehet, talán éppen ezért nem kerestem. Azt hiszem, kicsit szégyenkeztünk volna mind a ketten. Miért? Mert a győzelmet kulturáltan kell tudni elviselni. Lehajtott fővel és belső mo­sollyal. Mert mi tudtuk az árát... És mégis fá j még ma is, hogy elmaradt az a bizonyos utolsó ta­lálkozás. Most pedig már késő... Legalábbis itt ezen a sárgolyón. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents