Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-25 / 71. szám
1998. március 25., szerda Hazai krónika Borturisztika Lejárt a határidő Bős-ügyben Magyar-amerikai találkozó MTI ___________ Sok kitűnő bor van Magyarországon, így a Balaton vidékén is, de hírük és piacuk nagyobb lenne, ha a termelés fejlettebb marketing- munkával párosulna — hangsúlyozta Nicolas Vaczek, New York állambeli szaktanácsadó a Pannon Consulting Group szervezésében hétfőn kezdődött keszthelyi borturisztikai találkozó második napján. Ha a jegyzett szőlővidékeken sikerül a minőségi termelést, a népi és gasztronómiai hagyományokat, a táji, építészeti és pihenési adottságokat egységes „árucsomag” keretében eladni, akkor erőteljes, jövedelmező idegenforgalmi ággá válhat a borturizmus — állította a tanácskozáson az amerikai szakember. Ehhez azonban — tette hozzá — az üdülővendégekkel, hétvégi kirándulókkal foglalkozó összes érdekeltnek folyamatosan segítenie és népszerűsítenie kellene a vállalkozó- és a termelőtársak kínálatát. A keddi konferencián az Egyesült Államokból érkezett előadók tapasztalataikat a Seneca-tó vidékének példájával támasztották alá. Ez a vidék New York állam legszegényebb övezete volt a táji adottságokra és bortermelésre alapozott idegenforgalom megjelenéséig. A turizmusban érintett borászati egyesület kisgazdaságai, az utazási ügynökségek, éttermek és múzeumok összefogása nyomán évről évre nőtt a minőségi borok kedvéért érkező vendégek száma; az államon belül van olyan pincészet, amely négy év alatt százszorosára növelte borforgalmát. Ami a magyar borok exportját illeti, az amerikaiak szerint a tudatos piackutatás és reklám mellett a legjobb marketing- munkát a magyar borutakat járó turisták végezhetik. Ittlétük kezdeti tapasztalatai alapján úgy vélik: legalább két- három Balaton-vidéki fajtát lehetne palackonként 10 dollárért eladni az USA piacán. A magyar-amerikai borturisztikai találkozó szerdán Somló- vásárhelyen folytatódik. SZDSZ-es képviselőnők állás- foglalása abortusz-ügyben MTI _______________ „A z abortusz szörnyűség, amelyhez csak végső esetben, kétségbeejtő élethelyzetekben fordul az, aki arra kényszerül. A döntés fájdalmas és nagyon nehéz, de soha senki nem veheti el a jogot egy nőtől, hogy ezt a döntést saját sorsáról maga hozza meg” - olvasható abban a levélben, amelyet a szabaddemokrata országgyűlési képviselőnők intéztek kedden a parlament más frakciókban ülő hölgytagjaihoz, arra kérve őket, hogy emeljék fel hangjukat a nagy vihart kiváltott abortusz-ügyben. A képviselőnők leszögezik, hogy a 13 éves dávodi kislány embertelen és megalázó procedúra áldozata: jövője, egészsége forog kockán, édesanyjával közösen hozott döntése áll szemben egy civil szervezet fanatizmusával. A levél 11 aláírójának álláspontja szerint a társadalomnak és ezen belül a szülőknek, az iskolának, az egészségügynek, az egyházaknak, valamint a civil szervezeteknek együttesen kell kialakítaniuk azt a környezetet, ahol a gyermekek biztonságban növekedhetnek, és megtanítják nekik, hogy milyen veszélyei vannak a túl korai szexuális életnek. „Mindent meg kell tennünk azért, hogy a nők és férfiak is tisztában legyenek a terhesség-megelőzés lehetőségeivel” - olvasható a levélben.öi%Dorottya szabaddemokrata képviselőnő az MTI-nek elmondta: nőként és politikusként egyaránt úgy érezték, hogy ki kell állniuk az önrendelkezési jog mellett. Miután ez nem csupán az SZDSZ ügye, arra az elhatározásra jutottak, hogy kezdeményezésükkel megkeresik a többi parlamenti pártban tevékenykedő nőtársaikat is. Indiai tudósítónk, Nemeskéry Péter rövid betegeskedés után - amit feltehetőleg az indiai kosztnak „köszönhetett-’ - tervei szerint, de kis késéssel megérkezett Katmanduba, Nepál fővárosába. Útját hamarosan folytatja a következő cél, Darjeeling felé... Szlovákiának joga van, de oka nincs a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulni, hiszen Magyarország nem szakította meg a dunai vízlépcsővel kapcsolatos tárgyalásokat - erősítette meg kedden Kovács László külügyminiszter újságíróknak. MTI ________________ A magyar diplomácia vezetője annak apropóján nyilatkozott, hogy szerdán, március 25- én lejár a hágai döntést követő féléves határidő, melyet 1993- ban a magyar és a szlovák kormány tűzött maga elé a megállapodásra. Pozsony az elmúlt hetekben többször is előrevetítette annak lehetőségét, hogy a határidő lejártával ismét Hágához fordul. — Magyarország megállapodásra törekszik Szlovákiával. A kormány azonban további számítások és vizsgálatok elvégzését tartja szükségesnek a végső döntés meghozatalához - hangsúlyozta a külügyminiszter. Hozzátette: olyan döntésről van szó, melynek hatása sok évtizedre terjed ki. Kovács László biztos abban, hogy amennyiben Szlovákia Hágához fordul, a nemzetközi testület is méltányolni fogja a magyar szempontokat, s valószínűleg türelemre inti majd Pozsonyt. - Néhány hónapos csúszás egy húszéves ügyben nem nevezhető elfogadhatatlannak - szögezte le. A külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság nem foglalkozik lezárt kérdésekkel. A testület nem fogja újraértékelni, hogy joga volt-e Magyarországnak áz 1977-es szerződést felbontani, illetve Szlovákiának a C variánst megépíteni és üzembe helyezni.- Hága csak azokban a kérdésekben dönthet, amelyekben korábban nem határozott. Ilyen például a kártérítés ügye, ahol a bíróság csak ajánlást tett a feleknek a követelésekről való kölcsönös lemondás érdekében - mondta végül Kovács László. Megmaradásunk stratégiái A X. Beregi Ünnepi Hét egyik legfontosabb és legtanulságosabb rendezvénye a magyarság fennmaradásának történelmi tapasztalatairól tartott konferencia volt. A múltunkról szóló, de jövőnkbe is mutató tanácskozáson Gál Sándor kassai költő előadása rendhagyó volt, újszerűén közelítette meg a kérdést. Dalmay Árpád (Új Kelet)- Én úgy tartom, hogy van egy hivatalos magyar történelem, és van egy történelem, amely a magyar nemzet története. A kettő nem ugyanaz. Az egyik az uralkodóké, a háborúké, a pusztulásé, a másik pedig a nemzeté. Ez utóbbi történelem véleményem szerint nagyon hiányos. A hivatalos történelem nem egyezik meg a valós magyar történelemmel. Hannibál híres átkelését az Alpokon minden magyar gyerekkel megtanítják, de Bulcsú vezérnek az átkelését egyetlen tankönyvben sem találjuk meg, pedig ő fél év alatt tette meg azt, amit Hannibál két év alatt. Ez csak egyetlen példa, amely jelzi, hogy baj van a történelem tanításában és történelmi tudatunkkal is. Ha összevetjük egy felvidéki vagy egy erdélyi magyar ember történelmét egy anyaországiéval, érdekes tanulságokat vonhatunk le a megmaradás stratégiáját illetően. A magyarság kárpátmedencei fennmaradásának eddigi elméletét nagyon komolyan meg kell kérdőjelezni. Ha az a csoport, amely átkelt a Vereckei- hágón, olyan barbár és elmaradott lett volna, mint azt sok külföldi történész mondja, akkor ma itt már régen nem kellene magyar történelemről beszélnünk. A magyarság azért maradhatott meg itt, a Kárpát-medencében, mert sokkalta jobb stratégiával, komolyabb gazdasági potenciával és katonai technikával, fejlettebb kultúrával érkezett ebbe a térségbe, mint amilyennel az itt élt népek rendelkeztek. Az a kétszázötvenezer magyar, akik átkeltek a hágón, e gazdasági, technikai és kulturális fölény nélkül egy emberöltőn belül beolvadt volna más népekbe. Az az eltelt tizenegy évszázad alatt ebből a negyedmilliónyi emberből tizenötmilliós magyarság lett, ez azt bizonyítja, hogy nemzetünkben nagyon komoly szellemi, gazdasági, katonapolitikai és nemzetpolitikai filozófia élt, s ennek a történeti mélységeit még ma sem látjuk. Ami a 19-20. századi túlélési stratégiánkat illeti, az valamilyen módon ebből az igen távoli, genetikailag belénk kódolt életerőből származik. Nem valami emberfelettire, Gál Sándor hanem a létezésnek a fundamentumait magában hordozó közösségi erőre gondolok. Arra az erőre, amely egy közösséget úgy tud megtartani, hogy nyelvében, szellemében, történelmében, hagyományaiban eggyé kovácsolja azt. Van tehát valami olyan többletünk, ami Európában sehol másutt nem létezett. Bennem a túlélésnek és megmaradásnak az optimizmusát ez a nagyon távoli, génjeinkben hordozott ösztön adja, amely a mostani szétszórtságban is biztonságot ad. Van 1848-nak egy nagy tanulsága, amelyről nemigen beszélnek. Akkor történt meg először, hogy a Magyarország területén élő szlávok és románok nyíltan a magyarok ellen fordultak. A szlovákok Húrban, a délszlávok Jellasics, a románok Avram Jancu vezetésével fogtak fegyvert az ellen a nemzet ellen, amely befogadta őket, megvédte töröktől, némettől. E szembenállásnak egyenes következménye Trianon, az ország és nemzetünk feldarabolása. Megmaradásunk stratégiájának alapja az eltelt másfél évszázadban az anyanyelv. Régebben fogalmaztam meg azt, hogy van három szavunk, amely létezésünk teljességét adja: az anyaöl, anyaföld és anyanyelv. Az első a születésünk, a második az életünk kiteljesedésének helye, s halálunk után nyugalmunké is, a harmadik, az anyanyelv pedig egész létünket összefogja. Megmaradási stratégiánk alfája és ómegája ebben a térségben éppen az anyanyelv, amely a magyar nemzetet egybefogta, egyben tartotta az elmúlt ezeregyszáz vagy ötezer esztendő során. Akkor, amikor ránk telepedett a latin, majd a német nyelv, volt egy alsóbb népréteg, amely ezt az attribútumot védte, őrizte és megőrizte. S nemcsak a nyelvet, hanem vele együtt a nemzetet is. Később, amikor már megszületett a magyar nyelvű irodalom, íróink és költőink is segítettek ebben. Mindannyian lekötele- izettjei vagyunk népünknek és irodalmunknak. Korunkban megmaradásunk stratégiája egy szellemi Magyar- ország újraformálása, s ez nyelvünk újraegységesítésének alapján történhet meg. A magyar értelmiség nagy rétege a határokon kívül nem az anyanyelvén kommunikál munkája közben. Egy romániai vagy szlovákiai magyar jogász nem biztos, hogy ismeri anyanyelvén a jogi szakszókincset. Elmondható ez a tudományok más ágairól is, az irodalmat és az újságírást kivéve. Ha sikerül egységesítenünk anyanyelvűnket, akkor megmarad az egységes magyar nemzet, ha nem sikerül, úgy a schengeni határok elzárják a Magyarországon kívül, szülőföldjükön élő nemzetrészeket, s akkor a magyarságot soha többé nem lehet egyesíteni. Korábban egy nyári egyetemen fogalmaztam meg: a magyarság olyan, mint egy kenyér. A kisebbségek, amelyek körülveszik az anyaországot, a megperzselt héja, a határon belüli rész pedig a kenyér belseje. Próbálja meg bárki levágni a kenyér héját, s meglátja, mi lesz a kenyérből két nap múlva. Kiszárad, ehetetlenné kemé- nyedik. Ezért vigyáznunk kell erre a térségre, amely a belső részt, az anyaországot védi. Nem lehet tudni, mi következik azután, hogy Magyarország bekerül az Észak-atlanti Szövetségbe és az Európai Unióba. Azt nem lehet tudni, hogy Magyarország miként fog viselkedni velünk, kisebbségben élő magyarokkal szemben, hanem azt, hogy a szlovák, román, ukrán vagy szerb kormány milyen ellenlépéseket tesz majd. Közösen ki kellene dolgoznunk egy olyan stratégiát, amely akkor lép majd életbe, ha a schengeni retesz lezárul ott, ahol annak idején meghúzták a trianoni határokat. Erre kell felkészülnünk, és ha a történelmi örökségünket, a megmaradás tapasztalatait képesek leszünk határon innen és túl érvényesíteni, akkor van esélyünk a várható nagy változások túlélésére. Tuberkulózisvilágnap MTI Magyarországon évente több mint négyezer új tbc-s beteget fedeznek fel, s ez a szám évek óta változatlan. A statisztikák szerint ebben a betegségben a világon többen halnak meg, mint bármely más fertőző betegségben - mondta a Tuberkulózis Világnapján rendezett sajtótájékoztatón az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet főigazgató főorvos. Ajkay Zoltán a tájékoztatás a szerint 116 évvel a tbc kórokozójának felfedezése után a betegség ma is világméretű gondot okoz. A Földön minden harmadik ember fertőződött meg tbc-vel. A hatásos gyógykezelés lehetősége adott, ennek ellenére a gümőkórosak közül minden esztendőben 3 millióan halnak meg. A betegség elsősorban a harmadik világ népességét sújtja, de a fejlett országokban élő emberek is ki vannak téve a fertőzésnek. Az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO) statisztikáira hivatkozva a professzor ennél is riasztóbb képet vetített előre: az idén többen vesztik életüket tuberkulózisban, mint a történelem során eddig bármikor. A főigazgató főorvos szerint a tbc nem a fiatalok és az idősek betegsége, hiszen a leggyakrabban a 30- 49 év közötti emberek fertőződnek meg a kórral. A helyzet Magyarországon az elmúlt évekhez hasonlítva nem romlott, de súlyosnak mondható. A betegség leggyakrabban ott üti fel a fejét, ahol nagy a szegénység, több a hajléktalan és a munkanélküli. Hazánkban az ország keleti része, a fővárosban pedig a „szegény” kerületek számítanak a legfertőzöttebb területeknek. Statisztikával is alátámasztotta állítását: míg az I. kerületben 15 új beteget, addig a VEI. kerületben 119-et regisztráltak tavaly. Ajkay Zoltán az újságíróknak az intézetet bemutatva elmondta: náluk is zajlik az egészségügy struktúraváltása: míg 1996-ban 709 úgynevezett aktív és 50 krónikus ágyon gyógyítottak, addig 1997-ben- emelkedő betegszám mellett - nyolcvan ággyal lett kevesebb. Az átlagos ápolási nap 18-ról 14-re csökkent, az eredményeket az intenzívebb, gyorsabb betegellátásnak köszönhetik. A Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve a hajléktalan-szállókban kötelezően szűrik az ott élőket, de sokkal többen gyógyulnának meg, ha időben fedeznék fel fertőzöttségüket - mondta Ajkay Zoltán. A szakemberek a gyógyszerszedés szigorú betartását tekintik a legfontosabb elérendő célnak. A tapasztalatok szerint ezt az úgynevezett ellenőrzött gyógyszerszedéssel lehet elérni, amikor a beteg a hozzátartozója, vagy orvosa jelenlétében veszi be a pirulát. A módszert nálunk is egyre több sikerrel alkalmazzák.
