Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-21 / 68. szám
1998. március 21. szombat Krónika Dalmay Árpád (Új Kelet) Rendhagyó ünnepségre gyülekeztek tegnap az érdeklődők - magyarok és ukránok - Tokaj központjában: ukrán vonatkozású emlékjelet avattak az egykori pravoszláv fatemplom helyére épült volt görög katolikus templom, most városi galéria falán. Hrihorij Szkovoroda ukrán költő, filozófus, humanista emléktábláját helyezték el itt születésének 275. évfordulója tiszteletére. Szkovoroda 1745-től 1750-ig tartózkodott Tokajban az Orosz Borfelvásárló Bizottság tagjaival. Az itteni pravoszláv fatemplom karénekese volt. Az ukrán és magyar nyelvű emléktábla a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület kezdeményezésére, Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség tiszteletbeli elnöke közreműködésével került ide a magyar-ukrán kisebbségi kormányközi vegyes bizottság ajánlására. A fekete márvány lapon látható bronz dombormű alkotója a beregszászi járási Tisza- csomáról Tokajba költözött Csirpák Viktória művésznő. Az ünnepséget Májer János polgármester nyitotta meg. Hangsúlyozta: a város számára nagy megtiszteltetés, hogy emléket állít egykori neves vendégének. Jurij Skrobinec ismert kárpátaljai ukrán költő és műfordító Szkovoroda munkásságát méltatta magyar nyelven. Őt követően Hártyám Jaroszlava, a Magyar- országi Ukránok Kulturális Egyesületének elnöke, Fodó Sándor, a KMKSZ tiszteletbeli elnöke, Oreszt Klimpus, Ukrajna magyarországi nagykövete, dr. Zilahi József, a Kárpátok Eurorégió soros elnöke, a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Közgyűlés elnöke és Marija Nyesztyer- csuk, Ukrajna Nemzetiségi és Migrációs Állami Bizottságának főosztályvezetője beszélt az esemény fontosságáról, a két nép barátságáról. Oreszt Klimpus felolvasta Leonyid Kucsma ukrán államelnök, Petróczi Sándor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettese pedig Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, az ünnepség fővédnöke levelét, amelyet a rendezvény résztvevőihez intéztek. Az emléktáblát Oreszt Klimpus és Májer János leplezte le. Az ünnepségen részt vett és koszorúzott Németh János, hazánk ungvári főkonzulja is. Végezetül az ungvári Cantus kórus és a Tokaji Ferenc Gimnázium vegyes kara adott műsort a galériában. Az ünnepség után alkalmunk volt szót váltani Csirpák Viktóriával, akinek Tokajban és Beregszászon három-három emléktáblája, Tiszacsomán pedig honfoglalási emlékműve látható. A fiatal művésznő elmondta: nagyon örül annak, hogy alkotásával hozzájárul a két ország és nép közötti kapcsolatok elmélyítéséhez. „Szatmárban születni nem Isten csapása” „Nem ellenforradalom, hanem népfelkelés zajlott 1956 őszén Magyarországon” - ezzel az eretneknek számító megállapítással hívta fel magára a hazai és nemzetközi sajtó figyelmét ’89 januárjában Pozsgay Imre. Ekkor már az újjáalakult MSZP elnökségének tagja volt a korábbi kulturális és művelődési miniszter, és a történelem ilyen irányú átértékelése nem tetszett az amúgy is ingatag lábakon álló hatalom képviselőinek. Ezzel a megállapítással nemcsak az ortodox kommunisták haragját vívta ki, hanem az akkor már izmosodó ellenzéki kerekasztal szimpátiáját is megszerezte. A többpárti parlamenti választások után már háttérbe szorult, de politikai érdemei elvitathatatlanok maradtak. Csütörtökön a Magyar Demokrata Fórum választási nagygyűlésén Mátészalkán járt az ismert politikus, és az alkalmat kihasználva, beszélgettünk az ex-miniszterrel. Fekete Tibor (Új Kelet)- Ma már nemcsak népfelkelésnek, hanem forradalomnak és szabadságharcnak nevezik a történészek is az ’56-os eseményeket. Mégis milyen tó'két sikerült kovácsolni a közel tíz évvel ezelőtti népszerűségből?- Politikai tőkét nem, de erkölcsit sikerült kovácsolnom az akkori lehetőségből. Az események gyorsan változtak ’89- 90-ben, és az országgyűlési választások idején, majd az új kormány felállásakor politikai ellenfeleim mindent megtettek lejáratásomra, ami részben sikerült is. A kiforratlan politikai arcvonalak, a pártok közötti erőviszonyok tisztázatlansága miatt csak később tisztult le annyira a kép, hogy eldönthet- tem: a Magyar Demokrata Fórum képviseli azt a nemzeti irányvonalat, amely nézeteimhez legközelebb áll.-A népi, nemzeti irányvonal mindig is alapvetően meghatározta nyilatkozatai hangnemét, hozzászólásai mondanivalóját. Mit jelent az ön számára ez a politikai értékrend?- Egyszer már megfogadtam, hogy nem politizálok, de a romló közállapotok miatt engedtem a kérésnek, és megpróbálom a közéletben hasznosítani mindazokat a tapasztalatokat, amiket több évtizedes politikai múltamban sikerült megszereznem. A politikától távolállók azt hiszik, a népi és nemzeti értékeket a legkönnyebb közvetíteni, Elég csak elővenni a nemzeti lobogót, felölteni a sújtásos mellényt, és hangzatos nyilatkozatokat tenni a határon túli magyarok érdekeinek védelmében. Ezzel ellentétben a valóságban talán a nemzeti eszmék hiteles tolmácsolását a legnehezebb úgy a politika színterén megnyilvánítani, hogy az ne tűnjön magyarkodásnak, és ne sértse mások érdekeit sem. A nemzeti értékek számomra azt is jelentik, hogy segíteni kell az elnyomorodot- takon, is tápolni az elesetteket és mindazokat, akik önhibájukon kívül kerültek lehetetlen élethelyzetbe. Mert nem Isten csapása az, ha valaki Szatmárban születik, hanem óriási kihívás és lehetőség.- Kettészakadt az ország, és óriási anyagi, gazdasági szakadék tátong a keleti és a nyugati végek között. Mire vélhető ez a nagy ellentét?- Nem kettő, hanem három részre szakadt az ország, és ez nem is feltétlenül földrajzi,értelemben érzékelhető. Nem csak az északkeleti régióban találhatók elszegényedett települések. Székesfehérvárt kikiáltották Európa legdinamikusabban fejlődő városának, és ettől a Székesfehérvártól húsz kilométerre, Sárbogárdon olyan lehetetlen állapotok uralkodnak, hogy még talán a szatmári térségben sincs ilyen.- A kormány gazdasági fellendülésről beszél, és adatokkal próbálja meg bizonyítani, négy év alatt mennyit gyarapodott az ország. A külgazdasági mutatók igen kedvező képet sejtetnek, amit a nemzetközi pénzpiac is elismer. Mégis mi igaz ebből?- A kormányok sajátossága, hogy szeretik a saját hangjukat hallani, de úgy, mintha ez a nép hangja lenne. Ha mindehhez még a média is partner, akkor olyan színezetet kap az egész, mintha minden a legnagyobb rendben menne. Valóban van ipari növekedés, exportnövekedés, és sokat javult a külkereskedelmi mérleg. Ha viszont a javulás hátterét nézzük, akkor láthatjuk, a valódi gazdasági javulást a multinacionális cégek termelték ki. Ezalatt az országban kilencezer kis- és középvállalkozás ment tönkre. Örülnünk kellene a multik sikerének, mégis bizonytalan érzést jelent, ha csak a külföldi vállalkozások hoznak mérhető bevételi forrásokat. Mi van akkor, ha ennek a gigantikus világcégnek pénzügyi nehézségei adódnak? Teljesen természetes, hogy először a végeket adja fel, és a közép-kelet-eu- rópai vállalkozásait számolja fel, vagy időlegesen szünetelteti benne a termelést. Erős nemzeti vállalkozások nélkül kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetünk.- Ezek szerint ön nem örül a külföldi tőke hazai térhódításának?- Nem erről van szó. Magam is jártam Dctroitban, a General Motors gyárában, és akkor készítettük elő az Opel Művek szentgotthárdi gyárának létrehozását. Az ajánlat kecsegtető volt, és egy tőkeszegény országnak égetően szüksége van a nagy befektetőkre. Ugyanakkor sok mindent el is rontott az akkori és a mostani kormányzat, mert a nemzetstratégiai ágazatokat nem lett volna szabad privatizálni. Az energia- szektort, a feldolgozóipar monopolhelyzetben lévő ágazatait nem szabad többségi külföldi tulajdonba adni. Hibás a tárgyalási alapállásunk is. Ne a vevő mondja meg, mit és hogyan akar vásárolni, hanem mi szabjuk meg, mi az, ami eladó, és a feltételeket is nekünk kellene meghatározni.- A gazdaság látszat- vagy valós eredményei mögött elszegényedett milliók, lecsúszott, vagy a lecsúszás szélére sodródott százezrek állnak. Napi megélhetési gondokkal küzdenek, és lassan már lélekben is feladják a reményt. Velük mi lesz, velük ki törődik?- Az elszegényedés nemcsak gazdasági károkat okoz, hanem morálisan is óriási veszteség, majdnem katasztrófa. A tartós munkanélküliek és a megoldhatatlan élethelyzetbe került emberek a felemelkedést szerencse dolgának tartják, és egy biztos utat látnak maguk előtt: a lecsúszást. Nagyon veszélyes a pesszimista jövőkép, mert ezeket a szerencsétlen embereket már nagyon nehéz motiválni.- A vészharangok kongatá- sa lassan már mindennapos. Válságtüneteket mutat az egészségügy, az oktatás, és az önkormányzatok közül is mind több sodródik a csőd szélére. A felsoroltak közül ön az oktatáshoz állta legközelebb. Mi lesz az iskolákkal, a pedagógusokkal?- A jövő legfontosabb beruházása az iskola, ez dönti el jövőnk sorsát. Európa történelmében megfigyelhető, hogy azok a nemzetek vitték a legtöbbre, amelyek még a legnehezebb gazdasági körülményeik között sem az oktatástól vonták el az anyagi forrásokat. Csak pillanatnyi pénzügyi megtakarításokat eredményez, ha csökkentik az iskolák költségvetését, és ha hagyják elértéktelenedni a pedagógusbéreket. A pénzügyi gondokon kívül szemléletbeli problémák is adódnak. Az iskola a személyiségnevelés színtere is, de a kormány csak az oktatást helyezi előtérbe. Már bebizonyosodott, hogy téves az az amerikai szemlélet, amely a személyiség jogaiba történő beavatkozásnak tekinti a nevelést. Clinton elnök éppen a közelmúltban dolgoztatta ki az Egyesült Államok új oktatási programját, nálunk meg most akarják lemásolni a már megbukott módszert. A Nemzeti Alaptanterv a közoktatási rendszer zavarát mutatja, és úgy rossz, ahogy van. Amerikának nem az alap- és középfokú oktatási rendszere jó, hanem tökélyre vitte az agyelszívás módszerét. Meg lehet figyelni, hbgy az amerikai Nobel-díjasok többsége nem az Államok területén végezte iskoláit. A mi oktatási szerkezetünk bevált és jól működik, nem lehet kopasz- tani, mint egy pénzügyi megtakarítás lehetőségét. A szocialista-liberális kormány lepasszolta alsóbb szintekre a döntést, vívják meg helyi szinten a maguk harcát. A konfliktusok így nem a felsőbb vezetői berkeiben keletkéznek, hanem az iskola az önkormányzatra haragszik, az önkormányzat pedig az iskolát hibáztatja.- Nemcsak itt vannak ko% moly bajok, de a kormányzati rendszer más területein is változtatásokra lenne 5 szükség. Mit tenne ön, ha az MDF támogatásával képviselői mandátumhoz jutna?- Valóban megkövesedett hagyományokkal kellene szakítani. Negyven éve változatlan a költségvetés rendszere. Az állam megpróbál minden eszközzel pénzt kisajtolni polgáraiból, majd kegyet gyakorolva újra elosztja a javakat. Eötvös Jó- szeffel szólva: „A demokrácia ott van, ahol az akarat alulról felfelé ármalik, és csak azt adják a felsőbbségnek, amiről ők már nem dönthetnek”. Ehelyett most fordítva működik a dolog. Az önkormányzatok felülről azt kapják, amit leosztanak számukra, és rendszerint a kényelmetlen feladatokat kapják meg. Amerikától még messze vagyunk, de lobbizni már mi is tudunk. Nem az érdekkijárás módszerét kellene megerősíteni, hanem igazságos és valós értékeken nyugvó támogatási rendszert kellene kiépíteni. Csak hagyni kellene, hogy valós érdekképviselet alakuljon ki. Hárommillió nyugdíjasnak, több százezer pedagógusnak nincs megfelelő érdekképviselete. A választások előtt mindig rájönnek a kormányok, hogy a nyugdíjas is az urnákhoz fog járulni. Olyankor javítanak valamelyest anyagi helyzetükön, majd újabb négy évre azt is elfelejtik, hogy a világon vannak. Az idősekre nézve ez méltatlan és megalázó helyzet. Ráadásul a fiataloknak is téves perspektívát mutat, hisz milyen jövőt képzelhet el az a ma huszonéves ember, aki nyugdíjas éveire csak nyomorra és kitaszítottságra számíthat? Ezek azok a legégetőbb gondok, amelyeket sürgősen orvosolni kell. Közös emlékezés
