Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-16 / 63. szám
Kampányindító 1998. március 16., hétfő------,--------------------I CS AK EGY SZÓRA A kopogtatócédulák kézbesítésével megkezdődött a választási nagyüzem. Agitátorok, cédulagyűjtők gyakran otthonaikban zaklatják a polgárokat, és a közvélemény-kutató cégek kérdezőbiztosai is hamarosan felkeresik a kiszemelt “áldozatokat”. Nyíregyházán arra voltunk kíváncsiak, ki mennyire tekinti háborgatásnak a parlamenti választásokat kísérő jelenségeket. Gulyás Julianna: — A kopogtatócédulák hamar gazdára találnak az idén. Már az előző választás alkalmával is megfigyeltem, hogy a fővárosban és a megyeszékhelyeken inkább a pártok neve alapján döntöttek a választópolgárok, míg vidéken a jelölt személye volt fontosabb szempont. Nem tekintem intimitásnak a választók véleményének kikérdezését. Nem baj az, ha figyelemmel kísérhetjük az erőviszonyok változását, sőt az sem baj, ha ettől módosul a szavazás végkimenetele. Mészáros Ferenc: — Nem tartom zaklatásnak, ha a pártállásomról kérdeznek. Megmondom most is, hogy kisgazda érzelmű vagyok, és rájuk fogok szavazni. A kopogtatócédula, a kampánybeszéd, a plakáterdő ugyanúgy hozzátartozik a felhajtáshoz, mint azt korábban Nyugat-Európában láthattuk, és ez nem baj. A sajtó is bővebb terjedelemben foglalkozik a pártokkal, mint korábban, és Linzenbold Istvánná:-Nem bízom a pártokban, és nem hiszem, hogy az új parlament felállásával bármilyen változás következne be. A mi vallásunk tiltja a politizálást, így a szavazást is. Nem tekintem háborgatásnak, ha akár az utcán, akár otthon kikérik a véleményemet, de a kérdezőbiztosoknak is ezt szoktam mondani. szerencsére helyet kapnak az adásban a kisebb pártok is. Deák Éva:- Nálam is jártak a minap a cédulagyűjtők, és nem haragudtam rájuk. Nem ezen múlik a szavazás végeredménye. A közvélemény-kutatási adatok felnagyítása nem dönti el az erőviszonyok alakulását, de pszichikai hatása nem kérdőjelezhető meg. Régen tagja voltam annak az egy pártnak, amelyik létezett, és ezt nem is titkolom. Nem tartom nagy bajnak, ha a múltból meghagyjuk azokat az értékekei, amelyek sikeresek voltak és beváltak. Nem kellene minden eltörölni, mert akkor nulláról kell kezdeni a társadalom felépítését. Ezt mondanám el a közvélemény-kutatóknak. Diószegi József:- Nem tiltakozom az ellen, ha kíváncsiak a véleményemre, de nem mondom meg senkinek, megtartom magamnak. Egyébként is furcsa, hogy a szavazófülkében titokban húzhatjuk be az ikszeket, utána már a bejáratnál az első embernek kifecsegjük, hogy kire szavaztunk. Az előzetes esélylatolgatás nyilvánosságra hozatala igenis hatással van a választás végeredményére. Ha arányokban kellene kifejezni, úgy 20-30 százalékban a média hatására döntenek így vagy úgy az emberek. A média nagyhatalom. Különösen az elektronikus sajtó van nagy hatással a választópolgárokra. Láthattuk a ‘ 94-es választásokon is, hogy amelyik politikus jó barátságban volt a Magyar Televízió vezetőivel, az jobban szerepelt a megméretésen. Az idén is úgy lesz, hogy aki többet szerepel a képernyőn, vagy kedvezőbb műsoridőben kerül adásba, annak több szavazata lesz. Sok a harkály, kevés a cédula Fekete Tibor (Új Kelet) Ismerősöm késő este izgatottan csengetett be hozzánk, hogy most toppant be hozzájuk a nagyobbik gyerek osztályfőnöke, és a kopogtatócédulájukat kérte. Ráadásként még a szomszédok ajánlásaira is igényt tartana. Szegény anyuka nem tehetett mást, mint „önként” felajánlotta támogatását a képviselőjelöltnek. A mienkről már sajnos lekésett, de így utólag nem is bánom. Egy másik választókerületben a kft. ügyvezető igazgatója utasításba adta dolgozóinak, hogy aki nem szed össze legalább iksz darab ajánlást, az egy héten belül az utcán találja magát. Mi ez, ha nem presszió? A választójogi törvény egyértelműen fogalmaz a jelöltállítás jogi feltételeit ismertetve. A büntetlen előéleten és az erkölcsös, példamutató életvitelen kívül még feltételként szabja, hogy a jelölt legalább hétszázötven szavazópolgár ajánlását is bírja. A nagyobb pártok jelöltjei vagy az ismertebb személyek már az első napokban begyűjtötték a szükséges számú cédulákat, de a kisebb, főleg parlamenten kívüli pártok képviselői nehéz helyzetbe kerültek. Ok teljesen jogellenesen mindent megpróbálnak jelölésük eléréséhez. Az elmúlt hét gyakorlata azt mutatta, hogy a „hivatásos” cédulagyűjtők megbízólevéllel, és nem ritkán a párt emblémájával ellátott kitűzővel rendelkeznek, ezzel is egyértelművé téve hovatartozásukat. Már a kilencvenes választást megelőzően, az akkori ellenzéki kerekasztal jogi képviselői megegyeztek a választás tisztaságát szavatoló szabályokban, többek között a tiltó rendelkezésekben is, és ez ma is érvényben van. Mint azt dr. Tóth Zoltán államtitkár, az Országos Választási Bizottság titkára a minap elmondta, tilos bármilyen nyomást gyakorolni a szavazópolgárokra a kopogtatócédulájuk megszerzése érdekében. Tilos a főnöknek a Bürget Lajos kommentárja Látszik, hogy jönnek a választások. Az Interneten megsokasodtak a pártok közleményei. Ezek közül a leggazdagabbak a Fidesz-MPP oldalai. Friss, fiatalos hozzáértéssel felismerték az ebben rejlő lehetőségeket. Az Internetet különben nem szerető kisgazdák szegényes kínálattal vannak jelen, amolyan öreguras az egész. A szocialisták lényegesen jobbak, de még nem tudják biztosan kezelni ezt a fantasztikus reklámhordozót és szervezőt. Az MDF oldalai kicsit unalmasak, itt se a lendület a jellemző. Az SZDSZ intellektuális szöveggel jelenik meg. Egy azonban közös az oldalakon, hogy csak központi aggyal tudnak gondolkodni, a pesti vízfej dominál. Az embernek az az érzése, hogy az, ami majd a vidéken történik, nem más, mint a kis slapajok erőlködése, csak a központi vezéreknek gyűjtik a voksokat a listás helyekhez. Ezt sugallják a honlapok is, melyeket nem elég gyakran frissítenek, így aztán egy idő múltán nem is érdemes nézni őket, mert nem tartanak lépést az élettel, a hírekkel, az újságokkal, rádiókkal és televíziókkal. beosztottól, a pedagógusnak a szülőtől, az egészségügyi dolgozónak a betegtől ajánlást kérni, és tilos minden olyan helyzettel visszaélni, amikor az ajánló valamilyen függelmi viszonyban van az ajánlatkérőtől. Ennek megfelelően tilos tömegközlekedési járművön, orvosi rendelők várótermében, kórházban, munkahelyen, templomban és közhivatalban ajánlócédulákat gyűjteni. Aki ezeket a tilalmakat megszegi, szabálysértést követ el, és eljárást kezdeményezhetnek ellene. Végső esetben az általa képviselt jelöltet kizárhatják a parlamenti választásból is. A kopogtatócédulákat elvileg már mindenki megkapta. Ha valakihez mégsem jutott volna el, a lakóhelye szerinti illetékes polgármesteri hivatal jegyzőjénél jelentkezhet, hogy névjegyzékbe vegyék. Szinte kizárt, hogy valaki egyszerre több szavazókörzetben is voksolhasson, mert a számítógépes nyilvántartásból a személyi szám alapján azonnal kiderülne a turpisság. A kopogtatócédula csak az ajánló személy saját kezű aláírásával hiteles. Nem kell tehát magának teljesen kitölteni a szelvényt, de alá kell írni. AláHiába, ez még új nálunk. Mint ahogy az is új gond lesz, hogy milyennek képzelik a kampánycsendet az Interneten. Képzelnek ilyet egyáltalán? És lehetséges ez? Nos, lehet, hogy a pártok egymást árgus szemmel figyelik majd, és ellenőrzik egymást. Ahogy az ember attól a sok gyanakvás közepette feltételezi, talán még ellenzéki figyelőszolgálat lesz itt is. De mi van akkor, ha Kovács Pista a maga lehetőségeivel élve fütyül az egészre, és még a szavazás napján is útnak bocsátja szép üzeneteit, biztatva vagy lebeszélve? Erre nincs tiltás, nincs szabály, ki is szólhatna bele abba, hogy mit csinál valaki a saját technikájával. Vagy hagyatkozzunk arra, hogy mindenki etikus lesz? Ez nem más, mint naivitás. Ma a polgár mindent megtudhat a választásokról a központi tájékoztatás nyomán. Biztos, hogy a választást követő éjszakán is lesznek percnyi pontosságú friss információk. De a nem hivatalos párthívek - akár a különböző etikai megállapodásokat is felrúgva- azt írnak, mondanak és mutatnak, amit akarnak. Ahogy nem gátolható meg a brutális írás nélkül ne adjuk ki kezünkből a szelvényt, azzal úgysem tudnak mit kezdeni. A kampányidőszak hivatalosan március 16-án kezdődik, de a pártok többsége ajelöltek bemutatásával már elkezdte a választópolgárok meggyőzését. A kampányolásnak egyszerű a jogi megítélése. Mindent szabad, ami nem ütközik az Alkotmányba, személyiségi jogokat nem sért, és az általános emberi normáknak megfelel. Nem lehet tehát egy szónokot azért jogilag felelősségre vonni, mert rossz színben tünteti fel a jelenlegi kormány tevékenységét, és azért sem kell felelnie, ha a humor kedvéért profán jelzőket ragaszt más politikusokra. Azért viszont törvény elé állítják, ha a törvényes rend erőszakos megdöntésére buzdít, ha a más országokkal fennálló szerződések fegyveres megszüntetését hív fel, illetve ha a választópolgárokat nemük, fajuk, bőrszínük vagy nemzeti hovatartozásuk miatt sértegeti. A kampánybeszédekben gyakran csak egy hajszál választja el a törvényes megnyilatkozást a törvénytelentől, de ennek megítélése nem a szavazók feladata. A választópolgárok majd a szavazófülkékben nyilváníthatják ki véleményüket. szekták reklámja, ahogy nem irtható ki a terroristák bombakészítési tanácsadója, éppúgy meggátolhatatlan a pártpolitikát közvetítő magánvélemény megjelenése az elméleti kampánycsend idején. Komoly problémákat vet fel ez, főleg ha tudjuk, egyre többen csün- genek az Interneten, a sztrádán száguldozok mind nagyobb tábora szerez innen - mind olcsóbban — híreket, véleményeket. Kapcsolgatok esténként, éjszakánként a világhálón. Az egészben talán éppen a nagy szabadság a vonzó. Az a lehetőség, hogy mindent megkereshetek, szembesülhetek véleménnyel, gondolattal, hírrel, irányzattal. Élvezhetem, hogy itt mindenki mindent megmondhat. Valahogy a megvalósult sajtószabadság szele leng körül ilyenkor. Talán éppen ezért kell tudomásul venni, hogy ma a világon mást jelent a kampány és a kampánycsend. Hogy nem a vasárnap reggeli röpcédula lesz a pártok igazi vitatémája, hanem az, ami ellen nincs ellenszerük. És ettől még tiszta lesz a választás. Mert aki ettől fél, az nem tudja és nem érzi: a kommunikáció világa ma már határtalan. A válaszadás önkéntes! F. T. (Új Kelet) Több mint egy évtizedig voltam kérdezőbiztos. Ezen idő alatt két parlamenti választási időszakban is volt alkalmam megkérdezni a polgárokat elpször szándékukról, majd a voksolás napján arról, melyik párt neve mellé tették a jelüket. Tapasztalatom szerint a többség szívesen válaszolt a kérdésekre, és nem titkolta pártbéli hovatartozását. Voltak azonban, akik kifejezetten morcosak voltak, sőt akik nyomdafestéket nem tűrő hangnemben kérték ki a magukét. Hogy önök (mint megkérdezettek, vagy mint mint instruktorok) ne kerüljenek hasonló kényelmetlen helyzetbe, íme néhány jó tanács: A legfontosabb, hogy a válaszadás önkéntes. Senkit nem kötelez semmilyen törvény, ami szerint meg KELL mondani szavazási szándékát. A hivatalos kérdezőbiztosoknál mindig van igazolvány és megbízólevél. Csak azoknak a személyeknek adjanak feleletet, akik ezt az interjú előtt felmutatták. A szavazóhelyiségben és annak bejáratánál nem szabad kérdezni. Négy évvel ezelőtt éppen ebből volt a legtöbb félreértés, mert akadt, aki a választók befolyásolásának vette, és emiatt féltette a szavazás tisztaságát. Az instruktorok általában név és cím nélkül kérik a válaszokat, de vannak olyan kutató cégek, amelyek az azonosíthatóság és a hitelesség miatt mégis kémek nevet. Nem kell attól félni, hogy ezeket az adatokat bármikor felhasználnák más célra, hisz őket is kötelezi az adatvédelmi törvény, és minden információt bizalmasan kell kezelniük. Ha utólag mégis kiderülne, hogy nem semmisítették meg címlistát, annak komoly jogi következményei lennének. Létezik részleges válasz- megtagadás is, amikor csak egyes kérdésekre nem kíván feleletet adni a megkérdezett. Erre is van lehetőség, és- a későbbi adatfeldolgozásnál ezt figyelembe is veszik. Bizonyos esetekben nem kérdezhetők az interjúalanyok. Ezeket a feltételeket a kérdezőbiztosok többsége jól ismeri. Ilyen például az, aki alkoholos befolyásoltság vagy kábítószer hatása alatt áll. (Elvileg nem is szavazhatna!) Nem kérdezhető a szellemi fogyatékos, a szolgálatot teljesítő rendőr, illetve a választási bizottságok tagjai. A kérdezőbiztos nem befolyásolhatja a válaszadót. Sem szóban, sem arra utaló magatartással, a kérdésfeltevés hangsúlyával nem irányíthatja a megkérdezett érzelmeit, gondolatait. Végezetül egy adalék, mennyire pontosak ezek a felmérések. A legutóbbi parlamenti választások idején végzett kutatások és a végleges adatok között mindössze kettő százalék volt az eltérés. Egyes politikusok, főleg azon pártok vezetői, amelyeknek nem sok esélyük maradt az öt százalékos parlamenti küszöb elérésére, megkérdőjelezik a közvélemény-kutatási adatok jogosságát, de vélhetően most is csalódni fognak. A kampány és az Internet v
