Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-26 / 48. szám
Horizont 1998. február 26., csütörtök Közbiztonsági sirámok Bürget Lajos kommentárja A közbiztonság menő téma. Amolyan vesszőparipa. Jó a politikusnak, hogy ígérjen. Meg a másiknak, hogy kritizáljon. Jó a pártoknak, hogy vádaskodjanak. Meg a többinek, hogy magyarázkodjanak. Attól, hogy Fenyőt lelőtték, nem lett rosz- •szabb, mint volt. Mást is lelőttek, de ebben van poén. Cézár volt. Itt az idő, most vagy soha, lehet pénzt követelni a rendőrségnek. Most vagy soha lehet a fringiát forgatni a kormány feje fölött. Pedig a közbiztonság kérdése ennél sokkal több. A rossz közbiztonság egy társadalom morális helyzetének a tükre. Egy állapoté, amelyben nem elég a bűntől visszatartó erő. Amelyben a tolvajt szülő alkalom több, mint bármikor máskor volt. Egy olyan állapoté, amely értékvesztett világot tükröz. Egy olyan morális csőd következménye, amelyért egyaránt felelősek egyének, családok, szervezetek, pártok, egyházak, ahol nem vitatható a törvényalkotó és alkalmazó, a rendőr, az állam felelőssége. A közbiztonság elés leromlása összetett folyamat, és nem elsősorban kriminalisz- ükai kérdés. A megjavítás, a bűn felszámolása igen, de a folyamat megfordítása nem. A jó és jobb közbiztonság kialakulásának első tényezője a családi és az iskolai nevelés, amely szabályokra szoktat nemzedékeket. Olyan családi kontroll, amelynek létezésével az emberek tudnak egymásról, és a családtagok között is érvényesülnek az erkölcs törvényei. A köz- biztonság annak is függvénye, hogy a napi életben megtűrt a csalás, az adócltagadás, a feketemunka, a seftelés, az ügyeskedés, az erőszak. Ezek - mint sok kicsi, ami sokra megy - fokozatosan mennek át a bűnözésbe, és talán észre sem vesz- szük, hogy a tegnapi jópofának tűnő csalásból holnapra hatalmas maffiaüzlet alakult ki. A kicsit megbocsátják, cinkosan kacsintanak hozzá az emberek, azzal nem számolva, hová vezethet mindez. A közbiztonság alakulásának része, mégpedig súlyos felelősséget viselő része az erőszak hirdetése. Televízióban, könyvkiadásban, újságban folyamatos ennek bemutatása, és ne gondoljuk, hogy mindez hatástalan. A közbiztonság része az is, hogy milyen a polgár anyagi helyzete, és menynyire felfokozott az igénye. A piti legfeljebb egy kicsit csal. A nagyobb már lop. A még fejlettebb sikkaszt vagy korrumpálódik. Az elvetemült rabol és öl. A legnagyobbak pedig öletnek. Mindez a szemünk előtt, megúszott büntetésekkel, ami persze bátorító. A közbiztoság kérdése, lévén gyökere morális, feltételezné, hogy minden fórumon — a családtól a médiáig - folyamatos legyen a társadalmi ericölcs jó példáinak megmutatása, a társadalmi etika ismertetése, a jó emelt hangú hirdetése, a bűnnek és következményeinek a társadalomra és jövőre ható elemzése. Felelősek itt az egyházak, melyek mindenütt szen- telgetnck valamit, de bizony lelki gondozói éppen ott nincsenek jelen, ahol erkölcsi elveiket hirdetni kellene. A köz- biztonság tehát csak részben rendőri ügy. Ha a bűnmegelőzésről, a társadalmi biztonságról, afélelcm nélküli életről beszélünk, talán érdemes lenne ugyanannyit fordítani a morális állapot javítására, mint a rendőrségre. És akkor nem a rendőrök számát kell majd a jövőben emelni. A felsőfok küszöbén Szabó Zoltán (Új Kelet) A középiskolák negyedéves diákjai egyre aküvabbak a jelentkezési lapok beadásában; tudják ők nagyon jól, ha még ebben az évben folytatni szeretnék tanulmányaikat, március 1-jéig postára kell adniuk a felvételi kérelmüket. Mindenki igyekszik, kapkod, az idő fogy. A tanulmányi osztályok dolgozói lassan belefáradnak az érdeklődők tájékoztatásába. Másból sem áll a napjuk, csak a telefon egyik végén csüngenek, és ismételgetik; igen, nálunk is március 1-jéig lehet beadni a jelentkezési lapokat - nem, felvételi mentességre nincs lehetőség. Pedig ha mindenki alaposan átolvasná a felvételi tájékoztatót, akkor sok felesleges kérdéstől megkímélhetné magát és az intézmények dolgozóit. Megyénkben csak Nyíregyházán működnek felsőfokú oktatási intézmények. A legnagyobb létszámban a Bessenyei György Tanárképző Főiskola (BGYTKF) várja a tovább tanulni szándékozókat. Aki ide nyújtja be felvételi kérelmét, az az előző évi adatok alapján mintegy háromszoros túljelentkezésre számíthat. A GATE Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskolai Kara hét szakkal várja a jelentkezőket, hétszáznegyven hallgató felvételére van lehetőség, és tavaly hétszeres volt a túljelentkezés. A DOTE Nyíregyházi Egészségügyi Főiskolai Kar tíz szakkal (6 nappali és 4 levelező) várja a középiskolásokat. Az 510 helyre tavaly ötször többen pályáztak. A Görög Katolikus Hit- tudományi Főiskola elsősorban katolikus fiatalok jelentkezésére számít, százöt jelöltet fogadnak. A lelkésznek jelentkezőknek a Hajdúdorogi Egyházmegyei Hivatal címére kell a jelentkezési lapot elküldeni kérvény formájában, s akiket felvesznek, a teológus szak nappali tagozatán kezdik meg tanulmányaikat. Civil teológus szak (jelentkezési határidő: június 15.) és levelező tagozatos hittanári szak (jelentkezési határidő: május 15.) választása esetén a hittudományi főiskola címére kell a jelentkezési lapokat elküldeni, míg nappali tagozatos hittanári szak esetén a BGYTKF tanulmányi osztályán kell jelentkezni a rendszeresített formanyomtatványon március 1-jéig. A Gábor Dénes Műszaki Főiskolának regionális konzultációs központja található Nyíregyházán, oda csak távoktatásos képzésre lehet jelentkezni. Fájó megszégyenítés a törvény szellemében Dalmay Árpád (Új Kelet) Szomszédaink közül Magyarországon él a legtöbb olyan külföldi állampolgár, akinek anyanyelve megegyezik az ország hivatalos nyelvével. Nemzetünk e századi történelmi tragédiája következtében ma minden harmadik magyar hazánk határain túl él, ahonnan viszont mind többen települnek át az anyaországba. Mivel az állampolgárság elnyerése időbe (évekbe) telik, még ha visszahono- sításról is van szó, vizsgát kell tenni állampolgári ismeretekből, ami a tanuláson kívül pénzbe kerül (nyugdíjasoknak 5000, dolgozóknak pedig 10 000 forint a vizsgadíj), sokan halogatják e hosszadalmas procedúra elindítását. Ezek az emberek, mivel letelepülőknek, bevándorlóknak számítanak, rendelkeznek külföldieknek járó magyar személyi igazolvánnyal, munkahelyükön fizetést vagy az államtól nyugdíjat kapnak, adót fizetnek, ingatlant, gépkocsit vásárolhatnak, tehát a szavazatin kívül majdnem olyan jogokat élveznek, mint a magyar állampolgárok. Ez a „majdnem” szócska viszont éppen az áttelepültek legszegényebb, legkiszolgáltatottabb rétegét érinti: a nyugdíjasokat. Törvényeink lehetővé teszik, hogy a 65 éven felüli emberek ingyen vehetik igénybe a tömegközlekedési eszközöket. Kevesen tudják, hogy ez a jog csupán a magyar állampolgárokra vonatkozik. A dolog rendjén is volna. A hazánkba látogató külföldi turista, még ha nyugdíjas is, fizessen a vonaton, autóbuszon, repülőgépen utazásért. Ha világot akar látni, biztosan van pénze rá. Bonyolultabb a helyzet, ha erdélyi vagy kárpátaljai idős magyar szeretné meglátogatni itteni hozzátartozóit vagy az anyaország egy-egy nevezetességét. Neki fizetnie kell a közlekedésért, amit fejcsóválva ugyan, de tudomásul kell vennünk. (Azért csóváljuk a fejünket, mert ő tehet róla a legkevésbé, hogy átlépett feje fölött a határ, épp elég hátrányát érezte és érzi ennek szülőföldjén, megérdemelné, hogy itthon, a hazában „magyarszámba” vegyék.) Az viszont teljesen érthetetlen, hogy miért nem utazhatnak ingyen az esetleg évek óta itt élő, magyar személyi igazolvánnyal rendelkező idős külföldi állampolgárok. Például az a Nyíregyházán élő idős özvegyasszony, akit megbüntettek a vonaton, vagy az ugyancsak megyeszékhelyünkön dolgozó nyugdíjas korú magyar professzor (mindketten ukrán állampolgárok), aki ráadásul jelentős összegű adót is fizet a magyar államnak. A múlt héten Székelyföldről, a Hargita megyei Csíkszentsimonról öt évvel ezelőtt gyermekeihez Nagykállóba költözött idős házaspár kopogott be szerkesztőségünkbe, Bardócz Béla és Bardócz Borbála. Béla bácsi 77 éves, a felesége néggyel fiatalabb. Itt élnek, itt kapják a megérdemelt nyugdíjai, itthonról járnak évente egyszer haza, Csíkba. Becsületben, tisztességes munkában megőszült emberek, akik fájó szívvel hagyták ott szülőföldjüket, hogy életük alkonyát leányaik és unokáik körében, emberibb körülmények között töltsék el. Nem is volt semmi gondjuk, boldogan éltek, míg egy nap, pontosabban múlt év december 22-én vonatra nem szálltak. Haza igyekeztek, Nagykállóba, ám Hajdúszoboszlón leszállították őket a vonatról. Elmondásuk szerint a kalauz rájuk ripakodott, hogy ők románok, s addig nem megy tovább a vonat, míg le nem szállnak. A nyomaték kedvéért megfogta és levitte a csomagjukat. Mit tehettek? Megalázottan szálltak le a vonatról, s vették meg a jegyet Nagykállóig. A kalauz 44 forintért szégyenítette meg őket, fejenként ennyibe került a kedvezményes vasúti jegy. De nem a jegy megvásárlása fájl nekik, hanem a lerománozás. Székely ember nehezen viseli el az ilyesmit. A MÁV Vezérigazgatóságától erre azt a választ kaptuk, hogy a kalauz a törvény szellemében cselekedett, amikor leszállította az idős román állampolgárokat a vonatról. Dolgozójuk gorombaságát viszont hitetlenkedve fogadták. A vasút hajlandó lenne ingyenes utazást engedélyezni a magyar személyi igazolvánnyal rendelkező idegen állampolgároknak, de ehhez a kormány döntése szükséges. Kedves Kormány, tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Módosítsanak már a törvényen, hisz legfeljebb néhány száz idős és túlnyomó részben magyar emberről van szó. Nem repülőgépre akarnak ők szállni, csupán belföldön szeretnének néha-néha utazni vonaton vagy autóbuszon rokonaikhoz, ismerőseikhez. Nem ér annyit a jegy ára, mint amennyi kárt okoz lelkűkben a mostani megalázó diszkrimináció. Mint például Bardóczék esetében, akik két hónappal a történtek után is érzik a sajgó sebet. A büntetést igazoló számla A nyelvek humora (I). Palotai István (Új Kelet) Ahogy mondani szokás, ahány nyelv, annyi ember, és valóban, minél több idegen nyelv birtokában van-valaki, annál tágabb a látóköre, és annál több benyomás éri. Egyszerű példával élve, ha nézegeti mondjuk a gépkocsik rendszámát, ez annál szórakoztatóbb, minél több nyelven beszél, nem is szólva a dolgok humorforrásáról. Nézzünk néhány konkrét esetet: az ARV svédül örökséget jelent. Ha ezt a rendszámot egy ócska rozsdakazalon látod, rögtön következik az asszociáció: szép kis anyád és apád volt, hogy ilyen tragacsot hagyott rád. Ha pedig ARG (harag, düh), akkor meg nyugi, dagi, nyugi, csak semmi ficánkolás. Persze csiklandósabb területre is elvezethet „a mit sem sejtő” rendszám. Aki mondjuk két KUK betűjelű tábla közölt utazik, mindenképpen önkritikus személy, hiszen a KUK - hogy is mondjam, hogy szalonképes legyek -, szóval fütyülő! jelent. A DUM se kutya, mert nemes egyszerűséggel hülyét jelent. Ha egy kocsit APA rendszámmal áldott meg a sors, bármily szép is légyen ez magyar szemmel, ha svédül majmot jelent, akárcsak a BOG. ami nem csomót, hanem buze- ránst. Egy Tabantra remekül illik a BÚR (kalitka), de a BYT (cseréld ki!) se piskóta. Viszont, ha DYR díszeleg a „Honeckerbosszú- ján”, az kissé fennhéjázó hatást kelt, hiszen drágát jelent. A FEG, ha tartja magát a rendszámhoz, soha nem fog előzni, mert „gyáva”, és fél, hogy halál (DOE) vár reá. A FÜL, ha van némi önkritikája, nem néz tükörbe, mert „ronda”, és ettől talán SUR (rosszkedvű) is. Jól passzol a Mcrccdcs-hcz a RIK (gazdag), de adott esetben a RAN (rablás) is. A HYR béreltet jeleni, míg a MUR falat, a TÚR szerencsét, a LUR pedig becsapást. Ha FIN a rendszámod, az „remek", ha FAN, az már kevésbé, mert ez egy csúf káromkodás. A BRA jót jelent, a KRA ölelést, a KIS viszont pisit, és a SÍT meg szép szóval élve kakit. Folytathatnám még sokáig, a sor szinte végtelen, és annál inkább, minél többféle értelmet kapnak c rövid szavak a nyelvek zűrzavarában. És hogy mennyire igaz, ellenőrizheti, aki tud néhány idegen nyelvet, és a fentebb felhozott példákat azokon értelmezi. így a FIN franciául már véget, a FAN angolul hőlcg- befúvót jelent. Végezetül vegyük a világ talán legviccesebb nevű külügyminiszterét, a finn Kallevi Sorsát, ami svédül Kalle Ankát. magyarul pedig Donald Kacsát jelent.
