Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-24 / 46. szám
Belehalt sérüléseibe Alekszandr Szafoncev, a Krím-félsziget miniszterelnök-helyettese, aki ellen február elején követtek el pokolgépes merényletet - közölte hétfőn az Ukrajnához tartozó Krími Autonóm Köztársaság közegészségügyi minisztere. A miniszterelnök-helyettes súlyosan megsebesült attól a robbanó szerkezettől, amelyet támadói távirányító segítségével akkor hoztak működésbe, amikor Szafoncev szimferopoli szállodája előtt kiszállt kocsijából. Aleksander Kwasniewski lengyei államfő hétfőn aláírta a lengyel állam és a Vatikán közötti konkordátumot, ratifikálva ezzel a hányatott sorsú szerződést. Józef Kowalczyk pápai nuncius bejelentette, hogy II. János Pál pápa hétfőn úgyszintén ellátja kézjegyével a dokumentumot. A ratifikációs okmányok cseréje előreláthatólag március 25-én lesz a Vatikánban. Jerzy Buzek lengyel miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy személyesen adhatja át a szerződést a katolikus egyházfőnek. Kwasniewski az aláírást követően hangsúlyozta, hogy a konkordátum mellékletét képező kormányzati nyilatkozat egyértelműen garantálja a más vallású és a nem hívő lengyel polgárok jogait és szabadságát. A Ciorbea-kormány mindaddig fennmarad, amíg megmarad parlamenti támogatottsága-jelentette ki a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt hétfői sajtóértekezletén Ion Diaconescu, a román koalíció vezető erejét alkotó politikai alakulat elnöke. A kabinet megbukhat, tette hozzá, ha bizalmatlansági indítványt fogad el vele szemben a parlament, vagyára a törvényhozás elutasítja a sarkalatos törvények valamelyikét, például az idei költségvetésre vonatkozót. Kinek van még? Bürget Lajos kommentárja Nem csitulnak a szenvedélyek az amerikaiak tervezett iraki hadműveletei miatt. Mindenki szinte biztosra veszi, hogy lesz háború, és még az ENSZ főtitkára sem lesz képes arra, hogy békés megoldást csikarjon ki. Az ügy sehol nem népszerű. Tüntetnek - nem is akárhogy - az amerikaiak, vonakodnak a szövetségesek (minket kivéve), nemet mondanak a bolgárok, szóval nem népszerű az USA felfokozott türelmetlensége. Mindez - mint tudjuk - azért van, mert Irak vegyi és biológiai fegyverekkel rendelkezik, és ezek veszélyeztetik a világot. Mindez biztos igaz is. De az emberben óhatatlanul felvetődik a kérdés: kinek vannak még ilyen fegyverei? És itt a válasz: ilyen fegyverekkel rendelkezik Tajvan, Líbia, Kína, Eszak-Ko- rea, Izrael, Irán, Szíria. A formális logika szerint, ha Irak fenyegető ezek miatt a fegyverek miatt, akkor a többi nem? Nos, ez a megkülönböztetés igaztalan lenne, mert vajon ki és mi garantálja, hogy az egyik vagy másik állam nem fogja fenyegetésre felhasználni a biológiai arzenált? És ha ez így van, akkor - éppen a logika folytatásaként - sorra kell venni a fenyegetőket, először fel kell őket szólítani, ha nem engedelmeskednek, akkor majd őket is szét kell bombázni. Ez a kaland most sok mindent magában rejt a jövőre nézve. Olyan dolgokat, amelyek kiszámíthatatlanok, hiszen azt sem lehet tudni, hogy a felsoroltak közül ki mikor válik ellenszenvessé vagy éppen belezavar az érdekekbe. Emlékszünk mi líbiai partokon végrehajtott flottamanőverekre, voltak bizony kemény nézeteltérések Iránnal, Észak-Korea pedig, ha nem enged merevségéből, szintén elég irritáló az amerikai és a távol-keleti politika számára. Vagyis vannak olyan körülmények, amelyek magukban rejtik a további oktató- nevelő akciók lehetőségét. Talán az lenne a legszerencsésebb, ha arrafelé tendálna a világpoltika, hogy ez az egypólusúság, amit az amerikai gazdasági és katonai fölény jelent, ne válna a kalandorság forrásává. Világossá kellene tenni, hogy az érdekrendszerek nem egy hatalom kívánságaitól függenek, s a felmerülő problémák katonai erővel való megoldása nem felel meg se a józan ész, se az etika, se a praktikum elveinek. Persze egy nagyhatalommal ezt megértetni elég nehéz, ehhez kellene az is, hogy az amerikai közvélemlény, amely eléggé apolitikus, nyomatékot adjon ennek. Mert lehet, hogy a fölény érvényesül, de a presztízs csökken, márpedig a csökkenő tekintély és hírnév hosszú távon a katonainál is nagyobb vereséget jelenthet. A mostani iraki válság, kétségtelen, ki fogja termelni az amerikaiak új ellenfeleit. Kína és Oroszország, de bizonyos értelemben Nyugat-Európa sem fogja birka- mód türelemmel viselni a kizárólagos amerikai döntéseket. Akkor viszont olyan új konstelláció állhat elő, amit ebben a ma az USA politikájában uralkodó eufóriában nem is tételeznek fel. Az amerikai politika - talán Kissinger idejét leszámítva - sosem volt képes távlatokban gondolkodni. Tűzoltás és rögtönzés jellemezte. Ennek veszélyeit ma is látjuk. Ez viszont kevés. Ezt az amerikai politikának is fel kell ismernie. Világkrónika Ahol megállt ax idő DalmayÁ rpád (Új Kelet) Az utóbbi hetekben több hazai és ukrajnai újság is foglalkozott a Beregszász mellett épülő Muzsalyi Aranybánya kérdésével. Míg a magyarországi és a kárpátaljai lapokat főleg a majdani termelés esetleges ökológiai ártalmai, az itt egy tömbben élő magyarság etnikai felhígításának veszélyei foglalkoztatják, addig a kijevi (és általában a Kárpátokon túli) ukrán újságok az aranykitermelés mielőbbi megindítását sürgetik. A muzsalyi lenne Ukrajna első aranybányája. Nemrég az egyik kijevi újság arról írt, hogy ez év második felében már fél tonna nemes fémet ad a Nagyhegy gyomra. A fehérgyarmati Hármashatár Alapítvány televíziós stábjával indultunk útnak, hogy utánanézzünk az aggodalmak jogosságának, illetve a munkálatok jelenlegi állásának. Ivan Mete- lesko igazgató nagyon segítőkésznek bizonyult. Nemcsak a bánya megtekintését engedélyezte, hanem a terepjárójukat is rendelkezésünkre bocsátotta, hogy feljussunk a hegytetőre. Úttalan utakon, kátyúkon át értünk fel az akna fölött álló toronyig, ahol a liftet engedik le 120 méterre a hegy mélyébe. Hét szinten vannak itt vájatok, összesen több mint 40 kilométer hosszúságban. A tizenkét évvel ezelőtt épült tornyot rozsda marja, mellette vakolatlan téglabódé, itt húzódik meg a pillanatnyilag egyetlen dolgozó, az őr. A fiatal orosz nő örömmel fogadja a látogatókat. Ritkán jár erre mostanában ember, csak a héják köröznek és vijjognak az erdő és a meddőhányók fölött. Arrább ócskavashalom, ütött-kopott vasúti kocsi, ebben laktak az építők. Megállt itt az idő. A holdbéli tájat csak Beregszász alattunk elterülő szép panorámája teszi emberivé a szikrázó napsütésben. Lejjebb árválkodó, rügy- fakadásra váró, ám halálra ítélt szőlősorok. Már a középkorban bányásztak itt aranyat őseink, de mert a lelőhely szegényes volt a közeli felvidékiekhez, a körmöc- bányaihoz és a Selmecbányáihoz képest, felhagytak a munkával. A szűk vájatokra a mostani feltárások alkalmával rábukkantak. Több mint egy évtizede foglalkoznak itt ismét az aranykitermelés gondolatával. Különösen 1991, Ukrajna függetlenné válása után vált sürgőssé a kérdés, mert az új államnak nagy szüksége van aranyra. A környék lakossága tiltakozott a terv ellen, félt a környezet- szennyezéstől, az arannyal együtt járó nehézfémek ivóvízbe kerülésétől, az újabb ukrán és orosz betelepülőktől. Az aggodalmakra rátett egy lapáttal az a kijevi hivatalnok, aki pár évvel ezelőtt azzal akarta elnyerni a beregszásziak támogatását, hogy megígérte: a harmincezres kisváros lakossága megtízszereződhet a bánya megnyitása után. Nem értette, miért nem tetszett ez a beregszászi magyaroknak... Elterjedt a híre, hogy az aranymosáshoz szükséges nagy mennyiségű víz szennyezetten kerül a Vérkébe, onnan a Borzsába, majd pedig a Tiszába, tehát veszélyezteti az említett folyók mentén elterülő településeket is. Ezekről akartunk beszélgetni az igazgató úrral, aki megállapodásunk szerint egy óra múlva várt minket. Legnagyobb ámulatunkra Ivan Mete- lesko teljesen megváltozott. Nem akart kamera elé állni. Előbb az igazolványomat kérte el, gondosan felírta a nevem egy vastag füzetbe, majd kijelentette, hogy főnökei engedélye nélkül nem nyilatkozik. Megjegyezte, hogy úgy járkálnak itt a magyar tévések és újságírók, mintha Magyarországhoz tartozna a vidék. Tőlünk is kijevi, ungvári engedélyt várt volna el itt-tartózkodásunkhoz, mint a rossz emlékű szovjet korszakban. Úgy látszik, nemcsak a hegyen állt meg az idő. Ha interjút nem is sikerült készítenünk az igazgató úrral, néhány dolog kiderült a vele és munkatársaival folytatott beszélgetések során. Megtudtuk, hogy a bányának a vezetőkön kívül jelenleg csak őrei vannak, fizetést hónapok óta nem kaptak, az irodában kikapcsolták a telefonokat, mert nem tudták kifizetni a számlákat. A járási közigazgatási hivatalba járnak telefonálni. Huszonnyolcmillió hrivnyára (14 millió dollárra) lenne szükség a termelés beindításához, de pénz nincs. A beruházni szándékozó ausztráliai vállalat visszalépett, mert az ukrán törvények nem engedik meg a haszon rájuk eső részének kivitelét az országból. Most más tőkebefektetőt keresnek, egyelőre eredmény nélkül. Az is kiderült, hogy nem egy hatalmas kombinát épülne itt, hanem egy kisebb gyár, amely 500-600 dolgozót foglalkoztatna, a néhány vezető szakember kivételével főleg környékbeli magyarokat. Az aranymosás zárt ciklusban folyna, a víz tehát nem jutna ki a szabadba. Sajnáljuk, hogy nem jött létre a beszélgetés. Pedig mi segíteni szerettünk volna. Persze nem beruházó keresésében, hanem a fentiek közzétételében, a lakosság megnyugtatásában. Érthetetlen, miért nem merték mindezt nyíltan, a kamerába elmondani. Hogy ne térjen haza csoportunk dolgavégezetlenül, felkerestük beregszászi otthonában Csanády György nyugdíjas újságírót, aki tavalyelőtt ősszel tagja volt a Selmecbányára utazott küldöttségnek, többször írt az aranybányáról, a kérdés egyik legavatottabb szakértője. A szlovákiai utazás célja az volt, hogy megnézzenek egy termelő aranybányát, felmérjék a veszélyeket.- A városka központjában aranyércdúsító üzem működik - mondta Csanády György. - Flotálással és gravitálással dúsítják az ércet, amelyet aztán Belgiumba szállítanak tovább feldolgozásra. Meggyőződhettünk róla, hogy semmilyen káros vegyület nem keletkezik az aranyérc dúsítása közben. Fontos a kellő vízmeny- nyiség. Egy tonna érc kezeléséhez négy köbméter vízre van szükség. Muzsalyban ez jelenthet majd gondot. Selmecbányán a felhasznált vizet ülepítik, derítik és leengedik a Garam folyóba, de már teljesen tisztán. Tehát a víz tisztítása viszonylag könnyen megoldható. Por nem kerül a levegőbe, mert a bányából felhozott ércet nedvesítve őrlik. A küldöttségnek a környező falvak polgármesterei, képviselői voltak a tagjai. A látottak őket is megnyugtatták, a lakosságnak azonban vannak még fenntartásai. Annyiszor vezették korábban félre ezeket az embereket, hogy már a tulajdon szemüknek sem hisznek. Meg aztán az egykori szovjet technikával, technológiával kapcsolatban is meglehetősen rosszak a tapasztalataik. Véleményüket legfrappánsabban Horváth László nyugdíjas benei tanár fogalmazta meg: ennek a vidéknek nem a hideg fém a kincse, hanem a szőlőhegyek, a gyümölcsösök, a tiszta levegő. Ezeket kellene megőrizni utódainknak, nem ábrándokat kergetni aranybányák építéséről. Biztosan neki van igaza! öül iuJlel Levelek Kucsmának D. Á. (Új Kelet) _______ A Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal elnöke, Szerhij Usz- tics, valamint a járási köz- igazgatási hivatalok elnökei két külön levelet küldtek Leonyid Kucsmának, Ukrajna elnökének. A munkabérek, a nyugdíjak kifizetése, a felgyülemlett hátralékok terén kialakult helyzet kényszerítette a levélírókat erre a lépésre. Szerhij Usztics leveléből megtudjuk, hogy Kárpátal- ja az állami költségvetésből járó 13,6 millió hrivnya helyett mindössze 1 milliót kapott januárban (1 hrivnya körülbelül 110 Ft), februárban pedig ugyancsak a 13,6 millió helyett 2 milliót. Emiatt a megyében kiéleződött a szociális feszültség, különösen a hegyvidéki járásokban. A járási vezetők levelükben arra panaszkodnak, hogy a költségvetési dolgozók munkabére, a nyugdíjak, a gyermekgondozási segélyek kifizetése terén a megyében 42,6 millió hrivnya a hátralék, amely az év elejétől 6,4 millióval növekedett. Az emberek a köz- igazgatási hivatalok, a jogvédő szervek épületei elé vonulnak. Sztrájkok ugyan még nincsenek, de egyre több beadvány érkezik a helyi államhatalmi szervekhez, amelyekben szélsőséges lépésekre figyelmeztetnek. i,Egyelőre sikerül 'megfékeznünk az emberek körében uralkodó negatív hangulatot. Ám ha a hátralékok felszámolása terén nem javul a helyzet, az nagyon komoly következményekkel járhat” - írják a járási vezetők. Mindkét levél az államelnök azonnali beavatkozását sürgeti a Kárpátaljának előirányzott állami dotáció haladéktalan átutalása érdekében. Egyeztetés MTI ______ 1 Az ENSZ főtitkára által Bagdadban elért - jóllehet részleteiben még nem ismert - tárgyalási eredmény után néhány órával máris megkezdődött az egyeztetés a világszervezet, valamint az Öbölben katonai erővel felsorakozott két angolszász hatalom, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia között. Kofi Annan, a világszervezet első embere vasárnap éjjel Bagdadból telefonon tájékoztatta az iraki elnökkel tartott megbeszéléséről Tony Blair brit konnányfőt. A Downing Street-i miniszterelnöki hivatal szóvivője a beszélgetésről csak any- nyit mondott, hogy Annan az elért eredményt „körvonalazta” Blairnek, de a londoni illetékes nem árult el részleteket a Bagdadban állítólag nyélbe ütött egyezségről. A szóvivő szerint „a brit fél még nem látta a megállapodás szövegét, s valószínűleg nem fogja, amíg Kofi Annan vissza nem tér New Yorkba”. A rozsdás fúrótorony
