Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-16 / 39. szám

\ } 1998. február 16., hétfő Magyar Távirati Iroda ENSZ-szakértők Bagdadban ENSZ-szakértők érkeztek vasárnap Bagdadba. A két osztrák műszaki szakember Kofi Annan megbízásából fel­méri a látogatók elől elzárt iraki elnöki létesítményeket. A mérnökök légi felvételeket és térképeket készítenek az elnöki objektumokról, és megpróbálják meghatározni, hány épületből állnak ezek a létesítmények. Az AFP által idézett ENSZ-források szerint négy tartományban akár másfél ezer épület is lehet a titkosan kezelt elnöki létesít­ményekben. Irak a napokban jelezte, hogy nyolc elnöki létesítményt megnyitna, ezt azonban Washington nem fo­gadta el. Az ENSZ fegyverzetellenőrei elől elzárt létesít­mények egyikét vasárnap meglátogatta Vlagyimir Zsirinovszkij, a szélsőséges nézeteiről ismert orosz politi­kus. Zsirinovszkij, aki folyamatosan Bagdad pártjára áll Washingtonnal szemben, újságírók kíséretében megtekin­tette az épületet, majd az AP szerint kijelentette: „ez egy egyszerű munkahely”. Zsirinovszkij negyedik alkalom­mal látogatott a közel-keleti országba - írta az amerikai hírügynökség. Horn-nyilatkozat vízumkérdésben Bukarest tanulmányozza a Horn Gyula magyar kor­mányfő „vízumbevezetési ötlete” nyomán esetleg időszerűvé váló kölcsönösségi eljárás bevezetésének lehetőségét, de a román külügyminisztériumnak a kérdés­sel kapcsolatban még nincs kialakult álláspontja - derült ki a bukaresti külügyi Szóvivő nyilatkozatából. A román lapok szombati számukban reagáltak a magyar kor­mányfőnek arra a nyilatkozatára, miszerint Budapest meg­fontolás tárgyává teszi a Magyarországgal szomszédos országok állampolgárai számára a vízumkényszer beve­zetését. A legnagyobb példányszámú politikai napilap, az Adevarul az első oldalon ismerteti a kérdéssel kapcso­latos Horn-nyilatkozatot, mely szerint az országban előforduló súlyos bűncselekmények jelentős részét kül­földi állampolgárok követik el, mert Magyarország és Budapest tranzitterületté vált az idegenek számára. Elnökválasztás Cipruson Cipruson vasárnap megtartották az elnökválasztás máso­dik fordulóját. A szigetország görög fennhatóság alatt álló nagyobbik — déli - részén Georgiosz Jakovu volt külügymi­niszter és Gláfkosz Kleridesz jelenlegi elnök közül választhattott a 447 ezer szavazásra jogosult. A február 8-án tartott első fordulóban hét jelölt közül Jakovu 40,6, Kleridesz pedig 40,1 százalék megszerzett szavazattal került az élre. A szavazás kötelező a szigeten, a távolmaradókat pénzbírság­gal sújtják. Ennek ellenére a szavazóknak csak 91 százaléka jelent meg az első fordulóban. Harcosabbak az újfasiszták A német hatóságok szerint az utóbbi években mintegy 40 százalékkal nőtt az erőszakos cselekményeket elkövető újfasiszták száma, sőt egyes tartományokban, így főleg az ország keleti részében ennél is drámaibb a változás. A belbiztonságért felelős Szövetségi Alkotmányvédelmi Hi­vatal adatai szerint míg 1994-ben 5400 erőszakos cselek­ményeket elkövető újfasisztát tartottak nyilván, tavaly ez a szám már meghaladta a 7600-at. Rüdiger Hesse, az Alkotmányvédelmi Hivatal illetékese egy vasárnapi in­terjúban elmondta, hogy egyes tartományokban meg­többszöröződött a támadásokat, bűntetteket elkövető szélsőjobboldaliak száma. Megemlítette, hogy Jénában a rendőrség a múlt héten neonácik bombakészítő műhelyé­re bukkant. Vasutassztrájk Olaszországban Szombat este 21 órakor Olaszországban 24 órás vasutas- sztrájk kezdődött. Az Olasz Államvasutak közölte, hogy a római központi pályaudvarról a munkabeszüntetés miatt nem indult el a vonatok 30 százaléka, köztük a Nápoly- München között közlekedő szerelvény. Az utasok tájékoz­tatást sem kapnak, mert a vasúti információs irodák dolgo­zói is sztrájkolnak. Sergio Cofferati, a CGIL szakszervezet főtitkára elítélte és törvénytelennek minősítette a sztráj­kot, amelyet a közlekedési minisztérium utasítása ellenére hirdettek meg. Feladták magukat Az SFOR-erők egyik repülőgépével Tuzlából Hágába in­dult az a két, háborús bűntettek elkövetésével gyanúsított boszniai szerb férfi, akik aznap önként feladták magukat - jelentette a belgrádi Beta hírügynökség az SFOR tuzlai szóvivőjére hivatkozva. A 60 éves Miroslav Tadic és a 39 éves Milan Simic az észak-boszniai Bosanski Samac rendőrségén jelentkeztek; a körözött boszniai szerbek kö­zül ők voltak az elsők, akik önként felajánlották, hogy meg­jelennek a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt. Javier Solana NATO-főtitkár és Louise Arbour, a hágai törvény­szék elnöke után üdvözölte a két szerb férfi elhatározását az Egyesült Államok is. Világkrónika Normantas Ismét hazatért (II.) Palotai István interjúja A lassan már világhírűnek is mondható litván-magyar fotóművész, Normantas Pau- lius hat hónapnyi ismételt vi­lágcsavargás után hazatért. Si­etett, mivel közelgő születés­napját - tervei szerint június 8-át - a Mount Everest tete­jén akarja megünnepelni, és még addig négy kiállítást kell létrehoznia. Köszönet a szép gesztusért, hogy ezek sorában az első Nyíregyházán lesz, a Városi Galériában, február 17. és március 22. között. A megnyi­tó délután öt órakor lesz Fel- bermann Endre alpolgármes­ter, valamint Eifert János, a Magyar Fotóművészek Szö­vetségének elnöke. Nyíregy­háza után Budapest-Vilnius- Tokió a sorrend.- Összesen három és fél hó­napot töltöttem Nepálban, majd utam negyedik szakasza következett, amikor is Thai­földre repültem, ahol lazítot­tam egy hetet, mivel Kambo­dzsa „terhére kémkedtem” — meséli élményeit Normantas Paulius. - Arról van szó, hogy kambodzsai úti célomat sze­rettem volna elérni, de közben júliusban ismét kitörtek a har­cok, és Pnom Penh utcáit el­lepték a tankok. Úgy hallot­tam, azt tapasztaltam és az ál­talam kiszimatolt hírek is azt látszottak igazolni, hogy a helyzet Kambodzsában akkor már nem volt annyira veszé­lyes, így vettem egy repü­lőjegyet (és egy mély léleg­zetet), és Bangkokból Pnom Penhbe repültem. Fő úti célom azonban nem a főváros volt, hanem Angkor romvárosa, az angkori dzsungel templom- romjai. A város a Kmehr Biro­dalom szellemi, egyházi köz­pontja volt a VII. és a XI. szá­zad között. Angkorban körül­belül negyven templom van, s ennek majd a fele még ma is ép! Az épületeket hatalmas fák „lakják”, mindent befut a lián. Az épületek — a szenté­lyek - csodálatos kora közép­kori buddhista stílusban épül­tek, szinte mindenhonnan Buddha édes mosolyát láthat­juk. Az angkori romváros mé­reteire jellemző, hogy negy­ven kilométer hosszú és tizen­hat kilométer széles. A faunát leginkább a majmok képvise­lik - no meg a turisták. A cso­dás múlt mellett sajnos több helyen ott a dicstelen jelen: Pol Pót, ez az eszement vörös khmehr diktátor „forradalmi tettei” között szerepelt az angkori romváros elaknásítá- sa is, így aztán csak a kijelölt útvonalakon lehetett közle­kedni. A szörnyű múlt még most is szedi az áldozatait, évente mintegy háromszáz paraszt hal meg, illetve lesz egy életre nyomorék a rizsföl­deken még ma is százezrével található taposóaknák miatt. Utam ötödik és utolsó állomá­sa Eszak-Thaiföldre, a burmai határhoz vezetett, ahol az akha, a lisu és a lahu nép él. Számuk harminc- és nyolc­vanezer között van, eredetileg tibetiek voltak, akik alig száz évvel ezelőtt lehúzódtak dél felé. A lahu és a lisu nép ópiumtermesztésből él, és el­mondható róluk, hogy csak két éve élnek békében, mert azelőtt a burmai és a thaiföldi katonaság szinte folyamato­san lőtte egymást. Utam ko­moly veszélyeket rejtett ma­gában, arrafelé a fehér embert - főleg akkor, ha fényképez- get - nagyon hamar lepuffant- ják... Mégis vállaltam a rizi­kót, mert egy amerikai úr, Mr. Joe segített a túlélésben. Ren­des „szivar”, igazi tibeti pat­rióta. Egy utazási iroda tulaj­donosa, melynek King Cobra Travel Agency a neve. A fele­sége eredeti meo lány, a skalp­vadászok törzséből. Akármi­vel is foglalkozik Mr. Joe, az az ő dolga, adja Isten egész­ségére. Sokat köszönhetek neki, és remélem, még vi­szontlátom... Beköszöntött az új év. Utam lassan végéhez közeledett. Ja­nuár közepén befejeztem a kutatómukát, és a régi thai fővárosba, Ayuthayaba men­tem, ami Bangkoktól alig száz kilométerre fekszik. Szomorú története van: Angkorhoz ha­sonlóan ezt a várost is katonák, méghozzá burmaiak rombolták le a XIII. században. Azonban még ma is gyönyörű! Itt bú­csúztam el Burmától, és elin­dultam hazaiélé. \ Hírről \ hírre Palotai István (Új Kelet) Amint az ismeretes, az ausztrál parlament utolsó plenáris ülésén úgy dön­tött, hogy 1999. január el­sejével módosítja az alkot­mányt, és Ausztráliái köz­társasággá nyilvánítja. Akik nem foglalkoznak többet a politikával, min­den bizonnyal értetlenül állnak a hír előtt, mert nem tudják, hogy Ausztrália jogi státusára nézve bizony még királyság, és - mint a Brit Nemzetközösség tag­ja — II. Erzsébet angol királynő az uralkodója! Arról egyelőre nem szól­nak a hírek, hogy a válto­zás a Brit Nemzetközös­ségtől történő teljes elsza­kadást jelenli-c, és beve­zetik az elnök-államfői rendszert, vagy tagjai ma­radnak a brit világbiroda­lom elvi egységet de­monstráló, ám semmilyen gyakorlati közösségei nem jelentő közösségnek? Ha az első variáció mellett döntenek, akkor minden bizonnyal az amerikaihoz hasonló erős elnöki rend­szer mellett döntenek, ha a második a cél, akkor is­mét válaszút elé kerülnek: tagjai maradván a nemzet- közösségnek, kikiáltják a köztársaságot, de elnököl nem választanak, és ál­lamfőként a mindenkori brit uralkodót tisztelik, mint például Kanadában, vagy , tagjai maradnak ugyan a B. N.-nek, de bevezetik az el­nöki rendszert, mint példá­ul Indiában vagy Egyip­tomban. A teljes elszakadás min­den bizonnyal nagyobb zűrökkel járna, hiszen va­lószínűleg kiváltaná Ang­lia és a „viszonylag szom­szédos” Új-Zéland nemtet­szését is, azonban erre már manapság nem sokat ad­nak... A Brit Nemzetközösség éppen azért köti a lehető legkevesebb feltételhez a tagsági viszonyt, hogy léte fentmaradhasson, és sem­milyen gyakorlati változás ne ütközzön jogi nehézsé­gekbe a tagsági viszony vonatkozásában... Mindazonáltal, hogy a döntés már eleve eufórikus állapotokat idézett elő a parlamentben és egész Ausztráliában, a változás­nak gyakorlati értéke szin­te semmi sincs. A Brit Nemzetközösség által be­vezetett és igényelt „tag­díj” - amely a brit uralko­dóház fenntartásához járul hozzá - egyáltalán nem biztos, hogy több pénzt emészt fel, mint a beve­zetendő elnöki rendszer költségei és annak járulé­kos kiadásai... Egy azonban bizonyos. Ahol eddig a világon sza­kítottak a XX. században a királysággal mint államfor­mával, és kikiáltották a köztársaságot, a közcrköl- csök rohamosan romlani kezdtek. Hogy ez a jelen­ség minek, „köszönhető”, arra számos elmélet szüle­tett. de igaki iválasz még nem...

Next

/
Thumbnails
Contents