Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-31 / 26. szám
Keserű pilóta*keksz A piramis- avagy pilótajátékok lényege, olyan mint egy valódi repülőgép. A pilóta beszervez két vagy több másodpilótát, akik egy bizonyos összeg befizetése után úgymond felülhetnek a gépre és ők is beszervezhetnek fejenkét két vagy több embert. Az általuk befizetett összegből a pilóta és a másodpilóta részesül. A beszervezettek, megint beszerveznek újabb embereket és aki minél előrébb ül a gépen, vagy mondjuk úgy feljebb van a piramisban az egyre és egyre több pénzt tud bezsebelni. Végül azok járnak pórul, akik későn kapcsolódnak már be a rendszerbe és nem tudnak újabb és újabb embereket beszervezni, azaz nincs már senki, akiknek belépéséből ők részesednének. A hőskorában játszották levelezőlappal, átkokat szóró levelekkel, vagy nagy szerencsét jövendölve, majd 5 forinttal, majd százzal, ma már kereskedelmi hálózatok is bátran alkalmazzák. Ez a pilótás játék. Csak más a neve. Vajon a híreket halló, olvasó polgárok mit gondolnak Nagy Bandó Andrásról? Elhiszik-e róla, hogy képes másokat becsapni, tőlük pénzt kicsalni? A felmentő ítéletet megnyugtatónak tartják-e, változott- e a humoristáról kialakult képük? íme néhány válasz: Nagy Ildikó- Mint humoristát nagyon szeretem, de csak a tévéből ismerem. Az ügyről egyáltalán nem hallottam, de nem tudom róla elhinni, hogy képes lenne másokat becsapni. Még a viccekben is kemény, igazmondó volt, még egyszer mondom, nem tudom róla elhinni. Nagy László né — Nem tudom róla elképzelni, nincs arra szüksége, hogy így szerezzen pénzt! Egy közismert ember nem kockáztathatja a jó hírnevét, elfogadottságát. A televízióból ismerem, tetszenek politikai célozgatásai, kritikái. Nagyon jó meglátásai vannak, és tisztelem a bátorságát. Olyan, mint az igazság bajnoka, s nem egy csaló!- A humorát nem nagyon szeretem, nem az én stílusom. Amúgy meg mindenAmbrusné Sinka Tünde kiről mindent el tudok képzelni, amióta az öcsémtől is kicsalt egy nagy összeget az egyik magánbank, jó befektetést ígérve neki, és most futhat a pénze után. Nem bízom az ilyenekben, hiszen engem is átvertek már. Igaz, csak ezer forintról volt szó. Ám, ha az ember pénzszűkében van, akkor mindent megpróbál, még a pilótás-játékba is beugrik. Szántó Ferenc- Eddig korrekt embernek ismertem, nem hiszem, hogy rosszindulattól vezérelve szervezett volna be másokat a piramis-játékba. Igen, hallottam az ügyről, de azt is tudom, hogy felmentették. Ennek örülök. Ezután is szívesen hallgatom majd a poénjait, és nem érdekel, hogy jóhiszeműen került ebbe az ügybe, avagy sem. Korrekt ítélet született, és ez a lényeg. A magánvéleményem az, hogy akit be lehet ugratni egy ilyen játékba, az meg is érdemli. Velem aztán hiába próbálkoznának! Az oldalt szerkesztette: Tapolcai Zoltán, Fotók: Lázár Zsolt 1998. január 31., szombat Hétvégi interjú Mint azt a híradásokból megtudhattuk, a Szegedi Városi Bíróság felmentette a népszerű humoristát, Nagy Bandó Andrást. Az 1996 szeptemberében megjelent hírrel ellentétben tehát nem csapott be hiszékeny embereket, s bebizonyosodott az is, hogy szó sincs - és nem is volt - többmilliós károkozásról. Mint a humoristával készült telefon- interjúból megtudhatjuk, nem röpköd az örömtől, nem ünnepelt, s az élete ugyanúgy megy tovább a régi kerékvágásban, mint eddig.- A híradások pilótajátékról szóltak, s nehéz cáfolni, hogy ez nem volt az. Ha mégsem az volt, akkor mi? —Játék volt, bár a Connection Bt. „rendszereként hirdette és népszerűsítette. Persze olyan rendszerként, melyet folyamatos szervezéssel és újabb tagok beléptetésével lehet építeni, és abból némi hasznot remélni. Ördögien volt kitalálva, s a cég játékszabályzata olyan korrektnek tűnt, hogy én is bizalommal fizettem be a közel negyvenezer forintos összeget.- Mi volt az, ami eldöntötte, hogy befizet?- 1993. év végén fölléptem a Hotel Hiltonban, a Connection évzáró buliján. Közel ötszáz ember ünnepelte a céget, s valóban úgy látszott, hogy egy jól prosperáló cégről van szó. Később, amikor bemutatták a rendszert, ugyancsak megbízhatónak éreztem, s a kétségeimet az a szabályzat oszlatta szét, melyben a cég egyfajta garanciát ígért azoknak, akik esetleg sikertelenek lesznek, s már nem tudnak meghívni újabb barátokat. Eltelt két hónap, míg világossá vált, hogy az általam fölfedezett rendszerbéli hibák nem a véletlen szüleményei, hanem tudatosan beépített simlisségek. Akkor azonban már minden késő volt, kilépni nem lehetett, illetve bárki abbahagyhatta a ténykedését, de tudta, hogy azzal el is veszti a befizetett pénzét, igaz, bent- maradása sem ígért ennél többet. Ördögien kieszelt csapda volt, legalább tízezer ember szorult bele.- Valamit mégis csak lépni kellett, nem?- De igen, s léptem is. Megkezdődött sajátos szélmalomharcom a cég osztrák vezetőivel és hazai képviselőivel, de számos levelem maradt válasz nélkül. Ügyeltek rá, hogy írásos dokumentum ne kerüljön a kezembe. A cég persze mások támadásainak is „örülhetett”, de senki emberfia nem jutott semmire, mert a legálisan működő cég, s a törvény által nem tiltott játék teljes védettségei élvezett. Három megye rendőrsége utasította cl q, feljelentéseket, s két ügyészség vizsgá- v lódása végződött ugyanígy. Hogy ennek milyen okai vannak, illetve voltak, ma már csaknem teljes bizonyossággal tudom, de egyelőre nem beszélek róla. Eljön ennek is az ideje. I- Es mi lett a céggel és a tulajdonosokkal?- Utolsó információm szerint - ezt a KáPé írta meg - mintegy 170-180 millió forinttal kimenekültek az országból, s egy évvel ezelőtt még letartóztatásban voltak Ausztriában. De itt nem. Pedig itt vár rájuk körülbelül 8-10 ezer ember, azok, akiket - hozzám hasonlóan - megszívattak. Én már csak közvetett és kényszerű továbbítója voltam a rendszernek, mint ahogy mindenki tovább mondta a barátainak. Nos, egy általam alig ismert kis közösség - hét fő - gondolta úgy, hogy én becsaptam őket, s feljelentettek. A vádat az ügyészség elkészítette, de meggyőződésem, hogy nem elég körültekintően, s ezt bizonyítja az is, hogy a bíróság alapos és mindenre kiterjedő munkájára volt szükség ahhoz, hogy az igazam bizonyítást nyerjen.- Sokan talán még min- dig úgy gondolják, csak lehet ott valami, amit nem tudunk.- Jó, a magam hülyesége nem bagatellizálható el. Ha ókosabban végiggondolom, miről is szól ez a rendszer, be sem fizetek. De nálam okosabbak is befizettek, mint ahogy aligha vonható kétségbe, hogy a Pillér-ügyben sem csupa buta befektető vesztette el a pénzét. Mindenki tudja, hogy a bankban őrzött pénz épp annyit kamatozik, hogy megőrizze az értékét. Ez a rendszer egy kicsivel jobbat kínált, igaz, most ennek fizetjük meg a tanulópénzét.- Az ügy elsőrendű vádlottja egy Daru Péterné nevű asszony volt. Ót nyolc hónap felfüggesztett börtönre ítélte a bíróság.- Nem kritizálhatom a döntést, nem voltam ott a tárgyaláson. Annyit azonban mondhatok, hogy Daruné nem csaló, és nem akart becsapni senkit. Pénzét azért fizette be, s később azért szervezte a rendszert, hogy valamivel több pénzből gondozhassa a teljességgel a segítségére szoruló rokkant férjét. Az osztrákok büntetés nélkül megúszták, Daruné pedig emészti magát a szégyen miatt, s fizethet az osztrákok helyett. Hol itt az igazság? Egyébként is: mindenki a legjobb barátait és közeli hozzátartozóit hívta meg az előadásokra, azok fizettek be. Ki az, aki be akarja csapni a barátait és a rokonait? Ki az, aki csalóvá akar válni úgy, hogy közben elveszti a közvetlen kapcsolatait? I- Mi volt a tárgyalási taktikájuk?- Mi nem taktikáztunk. Dr. Helmeczy László nyíregyházi ügyvéd a védőm, akivel a Vészfék című dokumentumkönyvem és a kis Mencsik Attila ügye hozott össze. Az első perctől kezdve az igazat mondtuk, nem volt mit taktikáznunk, s Lacinak is meggyőződése volt, hogy fel fognak menteni. Ehhez persze szükség volt a bíróság minden körülményre tekintettel lévő munkájára, s több tárgyalási napra. I- Megünnepelték a győzelmet?- Nem. Laci is hazaindult és én is. Úgy gondolom, az igazi ünnep az lenne, ha a Connection osztrák vezetői fölött mondana ítéletet a bíróság, de ahogy a dolgok állnak, sajnos nem lesz okunk az ünnepre. I- Mi volt a legfájóbb ebben az ügyben?- A mocsok, amit úgy kentek rám, hogy nem élhettem az ártatlanság vélelmével sem. Egy , jól értesült” szegedi újságíró félretájékoztatta az MTI-t, az MTI pedig ellenőrzés nélkül az egész országot. Másnap nem győztem magyarázkodni. Ugyanígy téves információkat közölt egy országos napilap, ugyancsak eme szegedi újságíró „jóvoltából”. És annyit sem tett meg - mondjuk pár hét múltva hogy a sajtóban bocsánatot kér. Talán majd a kényszer hatása alatt megteszi...- Gondolja, hogy segíthet bármit is?- Nem gondolom. De azt igen, hogy ő majd legközelebb el fog gondolkodni azon, hogy hitelesen tudósít, vagy torzszülöttet küld cl a lapjának. Egy a baj: a szenzációt böngésző olvasót aligha izgatja föl egy nem akkora szenzáció, például az, hogy a bíróság felmentett, vagy hogy az akkor közölt hír valóság- tartalma minimum megkérdőjelezhető. De akkor sincs baj. A Tunguz meteor becsapódása egy hatalmas krátert szült, melyet később elborított és begyógyított a természet. Igaz, a becsapódásra még ennyi év eltelte után is emlékeznek az emberek. Ennél jobbra én sem számíthatok.- Most aztán hogyan \ tovább? — Ugyanúgy, mint eddig. Ahová hívnak, ott a régi szellemben és minőségben lépek föl, mindenki megelégedésére. Tévézésre nem különösebben vágyom, de hívásra házhoz megyek. Öt-hat éve nemileg remetéskedem, de ez nem visszavonulást jelent, hanem az értékek felé fordulást. Olvasok, írok, festek, fotózom és faragok. Futok, súlyzózom cs úszom az egészségemért. Ezeket egészíti ki a föllépések sora, mint öröm és pénzszerzés. Kiegyensúlyozott vagyok és elpusztíthatatlan, telve ambíciókkal és tervekkel. Élek és alkotok, s remélem, sokak örömére tehetem.
