Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-28 / 23. szám
1998. január 28., szerda Vírusból is Diana MTI Már vírusból is akad lady Diana „felségjelű” - bár egyelőre csak Spanyolországban. Hispánia számítógépeinek képernyőin pár napja rendre megjelenik Elton John „virágénekének”, a Goodbye English Rose (Ég veled anKártérítés a kurtizánnak MTV ___________ El ső ízben kötelezett kártérítésre egy svájci selyemfiút egy genfi bíróság: 160 ezer frankot kell fizetnie egy prostituáltnak. Ez magyar forintba átszámítva több mint 22 millió. A Reuters jelentése szerint a selyemfiút az általa futtatott prostituált jelentette fel azzal vádolva, hogy bevétele 90 százalékát mindig elszedte tőle. A bíróság a hölgy javára döntött, s a kitartott férfinak kamatostul kell visz- szafizetnie az elszedett pénzt. A bíróság szóvivője szerint az ítélet precedens értékű, s nem kizárt, hogy hamarosan hasonló “dugi- pénzügyek” kerülnek majd a törvény elé. Kinyitom tegnap este a vízcsapot. Mit gondolnak, mi folyt belőle? Úgysem találják ki. Vivaldi Négy évszakából a.tél tétel. Aztán megszólal valahol egy mobiltelefon. Nem csöng. Beethoven Lajos: Für Elise című művének dallama nyöszörög belőle. Éppúgy, mint a bérházi kaputelefonból. De amíg vonalra várok, a telefonok nagy többségéből Joplin Ragtime című darabjának ehbfzí- tott változata küszködik kifelé, szűnni nem akaró monotonitással. Amikor már úgy gondolja az ember, hogy nincs tovább, akkor egy idétlen reklám alatt csendül fel ismét Vivaldi, legfeljebb az évszak-tétel változik. Ha lenne ilyen jellegű toplistátokkor ez a három szerző: Vivaldi, Bach, Joplin vinnék el a pálmát. Gondolom, akik naponta ki vannak téve annak, hogy valahol, és valamikor találkozzanak ezekkel a muzsikákkal, illetve többnyire e zenék megbecstelení- tett formáival, kellő megdöbbenéssel veszik tudomásul: manapság már semmi sem szent. A technikai eszközök jelzőrendszerébe bevitték a zene nagyjait, a zeneirodalom óriási alkotásait, unalmassá téve azokat. Arról nem is szólva, hogy a torzítások révén ezek az eredetiek karikatúrájává degradálódnak. Persze Vivaldi és Bach esetében nincs jogdíj, lehet, hogy Joplinnál sincs, vagyis ők olcsók. Azt lehet velük csinálni, amit az ember csak akar. És akarnak, bár az is kiderül, hogy a gyártók fantáziája igencsak behatárolt. Sok mást, és jót nem is nagyon találnak. El lehetne gondolkodni azon, hogy a zeneirodalom csodálatos műveit, elsősorban a klasszikusokat, nem lehetne-e megvédeni a reklám és a távközlési eszközök tartozékait gyártók banditizmusától. Mert se Bach, se Beethoven, se Vivaldi nem érdemli meg, hogy muzsikája a szárnyasbetéttől a húslevesig, a kaputelefontól a gépkocsiig, a pelenkától a kenőolajig mindent tudasson, hirdessen. Az ember ilyetu kor szinte látja a sötét jövőt, amikor a vekkerreklám így kezdődik: Talpra, magyar! Vágy a borház- így kínálja áruját: Tokaj, szőlővesszein nektárt csepegtettél'..! A telefonokban még felcsendülhet Wagnertől a Walkiirök lovaglása, de meríteni lehet még De- bussyből, nincs még kimerítve a Haydn-, Mozart- és Händel-r epeit oáír sem, de Kodály és Bartók is sok lehetőséget rejt még magában.. Mennyi jópofa reklámötletet tartogat mondjuk egy Ady, vagy egy Radnóti. Sajnos a reklámtörvény nem tudta elérni, hogy a gusztusosság fogalma pontosan meghatároztassék. Nincs védelme névnek, klasszikus muzsikusnak, költőnek, kulturális értéknek. Ahogy az idő halad előre, úgy devalválódhatnak olyan, az emberiség számára fontos személyek és művek, melyekre ügyelni kellene. Kulissza lesz belőlük, az üzlet háttere, a holt időket kitöltő zörej a távközlésben. Biztos, hogy születik majd törvény a zenéről is. Lesznek még a kultúrával foglalkozó rendelkezések is. Jó lenne, ha a törvényalkotók felfigyelnének arra, hogy szükségszerű a védelme azoknak, akik már nem tudnak védekezni! Mert Bach, Beethoven, Joplin már nem képes arra, hogy tiltakozzék. Remélhető, hogy akad majd valaki, aki helyettük is megszólal. Félő, hogy már késő lesz! El mégsem mulaszthatjuk, hiszen az egyetemes kultúra védelme saját tisztességünk mércéje is. Unalomig Bürget Lajos jegyzete Horizont A szeretet hullámhosszán A Talán Teátrum zajos sikere Nyíregyházán Vannak még csodák! A szikes talajon áttörve kidugja levelét egy kis növény. A rideg sziklák réseiben gyökeret ver egy fenyőmag: az Élet küzd önmagáért. A pusztítók szélmalomharcának eredménytelensége, a vállrángatók örök hivatkozásai, az „objektív” nehézségeket emlegetők negatív halogatásai, ím a porba hullnak egyetlen szent akarat előtt! A vak sötétben meggyújtott lángocska ugyan még nem fényáradat, de ígérete annak! Mert való igaz, hogy a Földön nem létezik olyan sötétség, amelyet egyetlen gyertya fénye meg ne törne... És a lámpagyújtogatók nincsenek egyedül! Az éltető fény bűvkörébe vonzza a világosság áhítóit, hogy aztán maguk is tűzre kapjanak... A magyar kultúra ím elpusztíthatatlan! Akárcsak nemzetünk színművészete. Hiába is próbálkoznak jólképzett kufárok; minden nem hajtható Mammon igája alá, mindenre nem lehet rásütni az „áru” bélyegét. Ami igaz, ami szép - és fényt ad - újra éled és ismét virágba szökken. Éljenek tehát a „kertészek”, éljenek a „lámpagyújtogatók”! Öleljük, óvjuk őket, hiszen ezer irányból veszélyeztetett nemzeti kultúránk őrzői ők... Palotai István színikritikája Biblikus ünnepe volt vasárnap a szónak és a dalnak a Móricz Zsigmond Színházban. A semmiből kinőtt, és immár a magyar színházi kultúra szerves részének tekinthető nyírbátori Talán Teátrum ekkor mutatta be a megyeszékhelyen először A tékozló fiú című rockoperáját. A több mint száz főből álló társulat, amelynek három tagozata van (ének-zenei, táncművészeti és prózai) szétvert minden eddigi előítéletet, ami a profi és az amatőr színházak megítélése között húzódik. Igaz, maga a Talán Teátrum is erre az alapelvre épül: hivatásos zenészek, képzett énekművészek, kiváló táncosok és részben képzett, részben viszont amatőr színészek közösen létrehozott csodájára! A varázslat lényege az a mély színházismeret, amely Buzogány Bélái, a Talán Teátrum igazgatóját, a Tékozló fiú rendezőjét jellemzi, aki képes volt a szükségből is komoly erényeket kovácsolni. Pedig nem tett mást, csak mindenkitől azt kérte, amire képes. Se többet, se kevesebbet, de annyit viszont keményen. Az eredmény: egy sziklaszilárd társulat, amely a látottaknál is sokkal többre képes, és többre hivatott... Mint egy kiváló versenyló, amelyik már többször is megnyerte a pardubicei derbit, ha arra utasítják, hogy fusson le kétszáz métert és közben ugorjon át két félméteres akadályt... úgy vette a Talán Teátrum a Tékozló fiút - bár tudjuk, hogy ebben rengeteg munka van, mégis az az érzésünk, hogy ennél jelentősen nagyobb léptékű művekkel is kirukkolhatnak! Félreértés ne essék! Ivan- csits Tamás, a darab írója és zeneszerzője nemesverctű művet hozott létre, csak kissé direkt, és túlzottan didaktikus felhangokkal terhelve a történetet. Persze az is nyilvánvaló, hogy igyekezett a bibliai eseményhez viszonylag hű maradni annak ellenére, hogy időben és térben áthelyezte azt. A másik vonulat magyarságról, hazáról és hűségről szól, állítva azt a - ma már sajnos tévesfikciót, hogy a züllött világ és a szenny a tengeren túl található. És ez az a pont, ahol a darab igazsága kissé megbicsaklik. Mert bizony ma már nem kell elhagynia a hazát, hogy a sátáni csábításoknak, a léha életnek áldozzunk, most már itt helyben is megkapjuk a világ minden szemetét... Az sem igazán biztos, hogy a hazatérőt érdek nélkül öleli magához a társadalom, és kinti magánya egy csapásra megszűnik... Ha szembenézünk az igazsággal, világossá válik, hogy torz világban élünk, és tisztességünk egyetlen feltétele az a szelekció, amit mi magunk kell hogy elvégezzünk. A darab sokkal maibb és sokkal aktuálisabb lett volna, ha ezt az igazságot is felvállalja, ha csak a felcsil- lantás erejéig is... Mindez azonban nem gátol meg senkit abban, hogy ezt a műveletet maga is elvégezze, és akkor teljes a kép és tökéletesen igaz! Buzogány Béla rendezése kiváló mestermunka! Kiváló realitás- érzékkel mérte fel a játszók képességeinek rendszerét. Az énekeseket így aztán megszabadította a mozgások terhes feladatától, sőt statikusságukat hipnotikus erejűvé tette azáltal, hogy egyetlen fix ponttá váltak a forgó, tácnoló kaval- kádban! A szikrázóan tudatos és imitt-amott már archaikus szépségű színpadképek (Búcsú utáni kép, Második megkísérlés, Angyali üdvözlet) szintén Buzogány Béla rendezői munkáját dicsérik, akárcsak a „tengelyes színpadképek” bravúrjai. Usztics Attila kiváló tehetség! Tékozló fiúja remek, eszközte- len alakítás. Énckhangja kellemes, intonációi hajszál pontosak, ének-technikája néha már bravúrosnak is mondható. Kiss János az Apa szerepében szintén telitalálat a maga sziklaszilárd jellemével, hajlíthatatlanul magyar figurájával. Bartha Krisztián (Anya), Téglásiné Nagy Éva (menyasszony) remek népi hangvételt ütöttek meg. Előadásuk a népdaléneklés legértékesebb vonulatait követi — kiváló eredménnyel. Az Angyal szerepében Kiss Ágnest láthattuk, aki amellett, hogy megka- póan szép színpadi jelenség, gyönyörűen is énekel, hangja si- mogatóan nőies. Pataki Agnes szerepe — a sátáni lány — irtózatosan nehéz színészi feladat! Nagyon helyesen a jelzett színjátszás irányába mozdult el, azonban lehetne harsányabb, ordenárébb (főleg nevetéseiben), szövegértelmezésében és beszédtechnikájában pedig korrektebb. Ez azonban nem von le semmit érdemeiből, ami - mondom - kegyetlenül nehéz szerep remek megfogalmazása. A Madame szerepében Lc- venda Andrea ragyogó rockénekesként mutatkozott be. Vérbő alakítása emlékezetes pillanatokat szerzett, akárcsak Kremper Attila kőkemény metálja! Német Attila (báty) főleg kellemes szépzengésű hangjával okozott egyértelmű örömöt a publikumnak. A tánckar - azaz a Taposó Együttes - igazi összeszokott és összehangolt proficsapat, akárcsak a zenekar, amely külön is zajos sikert aratott. Demarcsek György és neje, valamint Rácz Erika kitűnő koreográfiával rukkolt ki, megteremtve az összhangot a magyar népi formulák és a mai mozgásvilág közölt. Kri- vánik József díszletei használható terel teremtettek a játékhoz, azonban a festett díszlet helyett talán sikeresebb lelt volna, ha minden koromfekete marad, hiszen a rockoperák színpadán a „legszebb díszlet” az ember... A kitűnő jelmezek Maliár Mónika keze munkáját dicsérik. A Tékozló fiú - ez az ízig- vérig magyar és népmeséién szép naivitású történet mélyen megérintette a közönséget, amely véget nem érő vastapssal jutalmazta a produkciót. goi rózsa) című szerzeményének első két sora. A dalt John Diana hercegnő emlékének szentelte. Az AP jelentése szerint spanyol számítógépészek úgy vélik, hogy az Internet révén ter jed a Lady Di vírus. Bár nem okoz tartós károkat, mégis akadályozza a munkát, és ezért ki kell irtani.
