Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-05 / 3. szám
i Hazai és világkrónika Változó özvegyi nyugellátás 1998. január 5., hétfő Nincs elég pap MTj A Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyére, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megye egy részére kiterjedő Egri Főegyházmegyében a plébá- nosi állások fele betöltetlen. Ez azt jelenti, hogy egy lelkipásztor átlagosan két plébániát és négy települést gondoz, illetve ugyanannyi templomban misézik. Nagy Endre, a Szent István által alapított főegyházmegye segédpüspöke az MTI MTI ________________ A párt belső békéjének helyreállítását, a „legközelebb álló ellenzéki erőkkel való együttműködést” tekinti legfőbb céljának a „Kereszténydemokrata Néppárt ügyvivő testületé”. Szakolczai György, a Kereszténydemokrata Műhely vezetője a tömörülés szombati sajtótájékoztatóján elmondta: elengedhetetlennek tartják, hogy a párt részt vegyen májusban az ország- gyűlési választásokon, őszszel pedig megerősítse pozítudósítójának elmondta: a 312 plébánia és több mint 600 templomban 160 plébános teljesít szolgálatot, lelkipásztori munkát lát még el negyven káplán, és mintegy 60 nyugdíjas pap segít olykor az egyházi munkában. Ennek ellenére súlyos létszámhiánnyal küszködnek. így fordulhatott elő például, hogy a Gyöngyöshöz közeli Nagyrédén karácsonykor este hat órakor tartották az éjféli misét. cióit az önkormányzatokban. Ez a cél azonban csak a Kereszténydemokrata Unió létrehozásával érhető el - tette hozzá Szakolczai György. Szólt arról is: nem tekintik magukat a kereszténydemokrata eszmék egyedüli letéteményeseinek, ám jelzés- értékűnek tartják, hogy a 22 megyei elnök közül 15-en csatlakoztak a csoporthoz, miközben a KDNP országos vezetőinek, parlamenti képviselőinek többsége, önkormányzati tisztségviselőinek nagy része szembekerült a jelenlegi vezetéssel. Szabó Zoltán (Új Kelet) . Több, lényeges kérdésben változott az özvegyi nyugellátás feltételrendszere az új esztendőben. A saját jogon öregségi nyugdíjba vagy rokkantsági járadékba részesülők ezentúl korlátlanul jogosultak állandó özvegyi nyugdíjra. Az új szabályok bevezetése az özvegyek többségének kedvező, de az eddigiekhez képest jelentősen romlik azon állandó özvegyi nyugdíjat igénylők helyzete, akik korábban nem szereztek saját nyugdíjjogosultságot. Továbbra is az elhunyt házastárs halálakor kapott nyugdíja az özvegyi nyugellátás alapja, valamint figyelembe veszik az időközben végrehajtott emeléseket is. A változások 1998. január 1- jével lépnek éleibe, aki ezután veszti el házastársát, élettársát, az a nyugdíjának 50 százaléka helyett már csak 20% százalékát kapja meg állandó özvegyi nyugdíjként. A haláleset bekövetkezte után ezentúl is ideiglenes nyugdíjat kell igényelni a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon. Ez a nyugellátás a házastárs halálától számított egy éven keresztül jár, mértéke annak nyugdíjának a fele, ami a meghalt házastársat megillette vagy megillette volna, például Mari néninek 17 ezer forint a nyugdíja, a férje halálakor 20 ezer forintos ellátásban részesült, akkor Mari néni egy éven keresztül 27 ezer forintot fog kapni a nyugdíjbiztosítótól. Az egyéves időszak leteltével az kaphat állandó özvegyi nyugdíjat, aki elérte az öregséginyudíj-korhatárt, vagy aki rokkant, illetve legalább két, árvaellátásra jogosult gyerekről gondoskodik. Állandó özvegyi nyugdíjként az elhunyt házastárs ellátásának a 20 százalékát folyósítja a nyugdíjbiztosító. Mari néni esetében az ideiglenes özvegyi nyugdíj folyósításának letelte után úgynevezett teljes nyugdíjai adnak, ami a saját öregségi ellátásából (17 ezer forint) és a férje nyugdíja után járó 20 százalékos értékű állandó özvegyi nyugdíjból (4 ezer forint) áll. így Mari néni 21 ezer forintot kapna, de 1998-ban a teljes nyugdíjak értéke nem lehet kevesebb 24 300 forintnál, ezért neki ennyit küld majd a nyugdíjbiztosító. A korábbi szabályok szerint a 24 300 forintos együttfolyósítási határt eltörölték, így azok az egyedül maradók is kérhetik az állandó özvegyi nyugdíjat, akik korábban nem kaptak, mert saját nyugdíjuk és az özvegyi ellátás együttesen meghaladta ezt az értéket. Nem változnak az özvegyi nyugdíj feléledési szabályai, azaz, ha a jogosultság 10 éven belül újra bekövetkezik, akkor az özvegynek megint jár ellátás. Megszűnik az a korábbi szabály, amely szerint a jogosultat csak egy ellátás illeti meg. Akinek egyszer már megállapították az özvegyi nyugdíj mértékét, annak nincs semmilyen tennivalója. A nyugdíjfolyósító elvégzi a kellő számításokat, és az érintetteket írásban értesíti a számukra legkedvezőbb lehetőségről. Igénybejelentést csak azoktól az özvegyektől várnak, akiknek eddig még nem állapítottak meg özvegyi nyugdíjat. Az ehhez szükséges formanyomtatványt a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon (Nyíregyháza, Szabadság tér 4.) vehetik át az érintettek ingyenesen. Mi is a KDNP vagyunk! Tűzfészek a paradicsomban (I.) Palotai István (Új Kelet) A Földközi-tenger medencéje maga lehetne a földi paradicsom. Mint ahogy évszázadokon keresztül az is volt. A mediterrán és a sémi népek gyűjtőhelye ez, azoké, akik a történelem folyamán ugyan jó néhányszor megküzdöttek egymással, mégis mindig képesek voltak túllépni önmaguk árnyékán, és békében, boldogságban élni. Eme történelmi tényt magyarázza, de semmiképpen nem minősíti a másik faktum: a mediterrán övezet kis-ázsi- ai és afrikai partjain gyarmatállamok terültek el és - ma már, sajnos tudjuk - a béke zálogaként... A gyarmatbirodalmak felbomlása és az önálló arab „nemzetállamok” létrejötte ugyan a kezdetek kezdetén eufórikus boldogságot okozott az érintett népek körében, de a kijózanodás sem váratott sokat magára... A térségben a hagyományos hatalmi politikai struktúra felbomlásával - a dolgok „rendje” szerint - politikai vákuum keletkezett, ami már sokkal inkább volt elhivatott az érintett államok tömbbeli orientációját eldönteni, mintsem a más nemzetállamokhoz való identitást. A NATO és a Varsói Szerződés tagállamai mindent elkövettek, hogy becserkésszék őket. Nem válogattak az eszközökben, így aztán a titkos- szolgálati módszerektől a nyílt háborús uszításig mindent „bedobtak”, csak hogy céljukat elérjék... Ezenközben - leginkább az Izrael állam okozta kihívás következtében - gőzerővel folyt az arab államok közötti közös platform megalapozása és az ehhez vezető út lefektetése. Nem telt bele azonban sok idő, és világossá vált, hogy ez a szerveződés sem úszhatja meg a nagyhatalmak „áldásos” közbenjárását... Az ötvenes évek derekára már nagyjából láthatóvá váltak az erővonalak is, bár korántsem rögződtek még. Az arab félsziget országai, Irán, Jordánia, Libanon, Marokkó és Tunézia a nyugati tömb befolyása alá került, míg Irak, Szíria, Egyiptom, Algéria és Líbia a szovjet tömb üdvöskéje lett... Orosz nyomásra létrehoztak egy fantomállamot is Szíria, Egyiptom és Líbia részvételével - az Egyesült Arab Köztársaságot -, azonban ez az államalakulat soha sem jelentett többet az üres ünnepi szó puffogtatásánál... Az EAK tagállamai mindenben sohasem értettek egyet. Nem is csoda. Szírai diktátora, Assad nyíltan szovjetpárti baloldali politikát folytatott, a később hatalomra kerülő Kadhafi líbiai vezér a „baloldali muszlim” forradalmat (és önmagát) töm- jéneztette, míg Nasszer egyiptomi elnök - szovjet segítséggel ugyan -, egy polgáribb baloldalt jelölt ki hazája számára követendő célként. A széthúzás meg is tette a hatását. Elsőnek Líbia „mondta be az unalmast”, majd évekkel később Szíria is. Egyiptom kommunista orientációja roppantul fájt a Nyugatnak. Nasszer halálát követően az ország immár nyíltan is kettős irányítás alá került. Az új államelnök, Anvar Szadat nyugati irányba, Ali Szahri alelnök pedig Moszkva felé akarta fordítani Egyiptom szekerét. A huzavona évekig tartott, és a küzdelemből Anvar Szadat került ki győztesként Ali Szabri politikai elhallgattatásával. Moszkva válasza nem késett sokáig: az elnök merénylet áldozata lett. Ekkorra azonban már Egyiptom hatalmas léptekkel haladt Európa és Amerika felé. A KGB elvesztette a „Nílus gyöngyszemét”, amely az el nem kötelezettek táborába lépett. Algéria franciák elleni felszabadító mozgalmát is az oroszok pénzelték. Az ország önállósodása utáni első vezetője - Ben Bella - ezer szállal kötődött a Szovjetunióhoz, azonban mégsem sikerült Algériát a vörös karámba terelnie. Hatalma megkopott, és Algéria is a harmadik utas semlegességet választotta, ami azonban sokkal inkább jelentett nyugati, semmint keleti orientációt... Az olajválság aztán (legalábbis akkoriban nagyon úgy tűnt) komoly zsarolásra alkalmas lapot adott az arab országok kezébe. A gazdasági helyzet ugyan hamar rendeződött (bár átstrukturálta a világ gazdaságát), az olajban gazdag arabok azonban így is mesés jövedelmekre tettek szert. Roppant jellemzően, a nyugati típusú államok (lásd például Kuvait) gigantikus fejlesztésekbe kezdett, és polgárait megismertette a „paradicsomi jóléttel” is, míg a szovjetbarát rendszerek viszont eszeveszett fegyverkezésbe kezdtek - immár természetesen „Izrael ellen”. A széthúzás okai egyre szaporodtak, ami egyáltalán nem csoda, hiszen a CIA és a KGB - mondhatni - együttesen ezen munkálkodott... Mohammed Reza Pahlavi iráni sah száműzésével és Khomeini ajatollah hatalomra jutásával hihetetlen erőre kapott az agresszív síita fundamentalista mohamedán politika, amelyet a térség önjelölt ura, Szaddam Husszein iraki kishitler nemigen tűrhetett. A síita-szunnita (iráni- iraki)Jiáború aztán felemésztette erejük javát, viszont szigorú demarkációs vonalat húzott a szentnek nyilvánított iráni és a hitetlen gyaurokkal paktáló istentelen szunnita területek között. Ami az egészben igazán új volt, az viszont a nagyhatalmak hoppon maradása! Az iráni monarchia összeomlása nem taszította az oroszok kezébe Perzsiát, így hát gyakorlatilag feleslegessé vált Afganisztán megszállása is, ami a szovjetek Vietnamjává vált... A nagy orosz álom - a déli tengerekre való kijutás - dugába dőlt... Mindezek nyilván rávilágítanak arra a tényre, hogy a közel-keleti konfliktus lényege csak a felszínes vizsgálódó számára jelenti az arab (palesztin)-izraeli szembenállás kizárólagosságát. Legalábbis az egypólusú világ megszületéséig egészen másról „szólt a nóta”: a nagyhatalmak titkosszolgálatainak küzdelméről! A polgári demokratikus világrend teljes győzelme - a naiv módon várt békesség helyett - újabb politikai légüres tereket szült, és ezzel újabb és újabb frontokat nyitott az arab világ és a nyugati demokráciák között. Ez azonban már egy más korszak nyitánya... (Folytatjuk) Kapaszkodj a szerszámba, Ali, mert viszem a létrát! \ Hírről V hírre Palotai István (Új Kelet) Szombaton Bagdadban két rakétát lőttek ki az V ENSZ iraki székházára. Az iraki kormány szerint „csak azok az erők lehettek, amelyek nem nézik jó szemmel az ENSZ fegyverzetcl- lenőrző tevékenységét az országban”. Nos, életem során már sok pimasz kormánynyilatkozatot hallottam, de ehhez foghatót még soha! Úgy tűnik, Szaddam Husszein már megint kezdi túl erősnek érezni magát, ha ilyen nyíltan kész arcul csapni az egész világot! Az ugyanis nyilvánvaló, hogy az ENSZ fegyverzetellenőrző tevékenységéi maga az iraki elnök rühelli és gátolja a legjobban, így aztán tulajdonképpen nyíltan önmagára hivatkozik. Nem Naszredin Hodzsa szemtelen fondorlatain nőtt volna fel, ha mindezt nem úgy állítaná be, mint tőle független agressziót... Persze, így a cselekmények elkövetője nem állami alkalmazott, nem is katona, csak éppen egy, az államot támogató „valaki”. Roppant kíváncsi volnék rá, hogyha az a bizonyos két rakéta „őfensége” rezidenciájába csapódott volna be, akkor is el lenne-e intézve ennyivel a dolog? Pedig a nemeztközi jog alapján ugyanolyan erővel kellene keresnie a tetteseket a megtörtént esetben is. Képzeljük csak el, mi lenne a világból, ha mondjuk azzal a felkiáltással, hogy a cselekmény iránya megegyezik a kormány törekvéseivel, az izraeli jobboldali gondolkodású polgárok büntetlenül rakétákat eregethetnének az ENSZ izraeli székházára? Ez nem más, mint terrorizmus. Mindegy, hogy ki ellen irányul és kit támogat, minden államnak kutya kötelessége a világszervezet munkatársainak védelme. Nem pedig a váll- rángatás és a pimasz hangú — a támadókat majdnem vállon veregető — nyilatkozatok kibocsátása. Az a tény, hogy Szaddam Husszein majd' tucatnyi „magánrezidenciáján” nem engedi vizsgálódni a leszerelési szakértőket, már maga is több, mint gyanús, hiszen nem holmi sátortetős háromszobás házakról van szó százhúsz négyszögölön. Az elnöki villák többszáz hektáron elterülő paloták, akkorák, hogy kiválóan alkalmasak vegyi és egyéb tömegpusztító fegyverek tárolására, esetleg gyártására is. Az ENSZ-nek el kellene már végre döntenie, hogy meddig engedi garázdálkodni ezt a pofátlanul magabiztos arab Nérót... Mindenesetre ma már világos, hogy az öbölháborút úgy kellett volna befejezni, mint általában a háborúkat szokás!
