Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-14 / 11. szám

1998. január 14., suerda Jőröss Béla Asszonyok Kaleidoszkóp J őröss Béla a kárpátaljai magyarság ismert közéleti személyisége. Szolyván él, a Vereckei-szoros közelében. Nyugalmazott katonatisztként már a rendszerváltás előtti években azzal tűnt ki, hogy a Kár­páti Igaz Szó című megyei lapban bátor hangú cikkekben emelt szót a kárpátaljai magyarság nemzetiségi jogaiért, önrendelkezéséért, településneveinek magyar nyelvű hasz­nálatáért. Ő hozta létre a Szolyvai Magyar Kulturális Szövetséget, a kisvárosban szórványban élő magyarság érdekvédelmi szervezetét, amely tagja a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fórumának. Jőröss Béla ma az SZMKSZ tiszteletbeli elnöke. Megalapította a Szolyvai Krónika című lapot, amelynek felelős szerkesztője. Jőröss Béla irodalmi tevékenységet is folytat, kispró­zát ír. Az olvasóink Figyelmébe ajánlott Asszonyok című alábbi írása tavaly a Magyar írók Nemzetközi Szövetsége 8. nemzetközi irodalmi pályázatán második díjat kapott. üalmay Árpád bevezetője Válogatás Reader’s Digest 1033 BUDAPEST, ÓBUDAI-SZIGET 132. POSTACÍM: 1970 BUDAPEST Milyen az igazi Bill Gates? Egy kárpátaljai kisváros utcáján két fiatal nő találko­zik. Az egyik szerény ruhá­ban, szerény ékszerekkel, ott­hon csinált frizurával. A má­sik divatos selyemben, csip­kében, gyémántos gyűrűk­kel, fülbevalóval, a felsőbb­rendűség hidegségével az arcán. Egy darabig nézik egy­mást, aztán majdnem egy­szerre kiáltanak fel:-Éva!- Ágnes! Te vagy az? - ki­ált kérdőleg a selyemruhás. — Ezer éve nem láttalak!- Én vagyok, persze. Hát te miképp csöppentél ide?- Majd elmondom, kedve­sem. Mondd, hogy vagy? Amint látom, boldog vagy.- Nagyon boldog asszony vagyok - s rózsás ajka felra­gyog. — Remélem, te is bol­dog vagy.- Igen, én is férjhez men­tem nemrégen. Tovább indulnak az úton. A drágaköves nő folytatja a társalgás fonalát:- Sokat szeretnék kérdez­ni tőled, Ágnes! Ha nincs más dolgod, gyere hozzám, elcsevegünk. Hiszen mióta kikerültünk a tanintézetből, nem találkoztunk, pedig sok érdekesség történt velem.- Velem is — feleli Ágnes —, de hol van a lakásod?- Tudod, hol van a Kömé­nyes-villa?-Hogyne tudnám, talán...?- Köményesnek vagyok a felesége - s egy büszke mo­solyjelent meg a szépasszony ajkán.- Hát nem bánom, men­jünk. Ragyogó lakásba értek, ahol a fogadószoba mennye­zetét is tükör borította, tótá­gast téve a belépőket. Éva egy ízlésesen berendezett kis szobába vezette barátnőjét, aki csodálkozásában felkiál­tott:- Éva, te valóságos her­cegnő lettél!- Igen, elértem célomat. Emlékszel, hogy évfolyam­társnőink mindegyikének a legfőbb törekvése volt minél előbb s minél előnyösebben férjhez menni, hogy sutba dob­hassa oklevelét? Mert hiába tanulnak a lányok bármilyen kenyérkereseti pályát, szakmát, fő céljuk mindig a férjhezme- netel lesz. Ez az igazi hivatá­suk. Őszinte leszek hozzád: én is erre törekedtem, de kissé megvárakoztatott a sors. Mint szegény tanítónő hányódtam- vetődtem éveken keresztül. Már kétségbeestem, hogy vén­lány maradok. Végre itt talál­tam munkát, ide költöztem. Köményes kislányának lettem a nevelője. Az elvált apjának kedvébe jártam, majd rabszol­gámmá tettem, s feleségül vett. így lett belőlem gazdag, elő­kelő asszony. És te? Nos, hall­jam a te sztoridat... Ágnes csillogó szemmel kezdte:- Én sem vettem sok hasznát az oklevelemnek, mert Aradi Béla - emlékszel rá, hiszen a megyeszékhelyen is udvarolt már nekem - épp akkor lépett hivatalba, amikor elhagytam tanintézetünket, s mivel már ré­gen szerettük egymást, elvett feleségül. Nem vagyunk gazda­gok. Abból élünk, amit a férjem­mel keresünk, de szeretjük egy­mást és ez az igazi boldogság.- Eh - mondta Éva kicsinylő ajkbigyesztéssel —, a jólét, a va­gyon az élet varázsa, a többi semmit sem ér... Ágnes szemrehányóan nézett a beszélőre:- Hogy mondhatsz ilyet, Éva! Hát neked nem a férjed szerelme a legdrágább? Hát te nem szereted a férjedet?- Én, azt a vén undok majmot? Soha! Utálom, mint a bűnömet.- Akkor mért mentél hozzá feleségül?- Mert nem akartam vénlány maradni. Mert szeretem a szép ruhát, a külföldi utakat, a sem­mittevést, a kocsit, a gondtalan, előkelő életet. Ágnes elgondolkodott:- Látod, én nem irigylem a te szerencsédet. Mert irtózatos lehet olyan emberrel élni, akit nem szeretünk. —Te korszerűtlen, naiv és os­toba bolond vagy. Én inkább hízelegtem annak idején a je­lenlegi férjemnek, csakhogy meghódíthassam, elvegyen fe­leségül s végre úrnő lehessek annyi nyomor, szegénység és megaláztatás után.- Mondd, mit érzel, amikor megcsókol a férjed, ha nem sze­reted?- Természetesen undort. Azonban mosolygó arccal fo­gadom. Később szeretőm csók­jaival kárpótolom magamat... Mert ha nem tudnád, ilyen ma a modem élet, s ehhez alkal­mazkodnunk kell.- Megcsalod a férjedet?! - borult lángba Ágnes arca.- Megcsalni? Ez maradi szó. Ha nem tudnád, ez megenge­dett divat a mai világban. Ázt mindenki tudja, tudhatja, csak ő nem, s ez nem is olyan nagy baj, ha mások tudják, csak ne lássák. Szóval, kedvesem, ná­lunk minden szabad, csupán okosnak kell lenni. Az okosság pedig a természet adománya. Tehát, így bűn nem lehet. Ágnes felállt és távozásra készen így szólt:- No, hát én meg azt mon­dom neked, hogy az ilyen éle­tet csak megutálni lehet, s ha a pompának ilyen az ára, szíve­sebben lakom kétszobás bér­házban s nélkülözöm a te élve­zeteidet, de szeretem a férjemet s imádom a gyermekeimet. Nem lehet ez kedves élet neked sem, csak ráfogod. Te nem érezted soha, milyen túlvilági boldog­ság tudni, hogy egy erős, fiatal férfit bírunk, aki mindenünk az éleiben. Nekem nincsenek hat­szobás termeim, nincs autóm, videóm, sem parabolaanten­nám. Külföldi országnézésre sem futja. Ám van férjem, aki erős lélekkel, becsületes mun­kával küzd, hogy jövőjét mi­nél szebbé tegye az én és gyer­mekeim kedvéért,, s aki becéz- get, szeret bennünket, akinek egy csókja többet ér, mint a te összes gyémántjaid. Hűségem az én talizmánom, amely biztat, hogy ezt a bol­dogságot meg is érdemiem. Én a férjem házának vagyok a lel­ke és királynője. Te meg csak cifra báb vagy e palotában. Mert csak a selyemruhákért, a pompás szobákért, drágaköves ékszereidért, az autóért tartóz­kodsz itt. No, meg a névért, amelyet sárba tiporsz, mert meg­csalod azt, aki rád ruházta...- De Ágnes, elhallgass már!- Ne szakíts félbe! Bár beléd olthatnám az én hitemet, az én érzésemet, hogy megtudnád, milyen sivár és üres a te életed! De mennem kell, a férjem vár. Ha akarsz, meglátogathatsz, mert itt nyaralunk a helyi üdülőben. Isten veled! Ágnes elment. Éva kábult fejjel nézett kö­rül az elegáns úri lakosztályon. Lépteket hallott, megismerte férje csoszogását.- Ah! - sóhajtott fel keserű­en Éva, s az arcán leírhatatlan undor tükröződött vissza. Keb­lében égő sivár pokol tombolt. Erőt véve magán, felkiáltott:- Te vagy az, drágám? Csak­hogy megjöttél, már epedve vártalak!... Ő a világ tán leghíresebb üzletembere, a számítógépes forradalom egyik vezéralak­ja. Róla magáról mégis csak keveset tudunk. A Reader's Digest Váloga­tás januári számának Milyen az igazi Bill Gates? című cikkéből közelebbről is megismerkedhetünk korunk egyik legfontosabb személyi­ségével. Hatodikos korában Bili Gates összeveszett édesany­jával, aki hiába hívta őt az asztalhoz, még csak nem is válaszolt. - Mit csinálsz? - kérdezte tőle egyszer. - Gon­dolkodom - kiáltott vissza Bili. A szülők elhatározták, hogy tanácsadóhoz fordul­nak. Egy év elteltével a pszi­chológus azt mondta a szü­lőknek: - Csak veszíthetnek. Jobb lenne, ha maguk alkal­mazkodnának hozzá. Ma a számítógépes cégek sokasága próbál küzdeni el­lene. Huszonhárom év alatt, amióta elhagyta a Harvard Egyetemet, hogy megalapít­sa cégét, amelyből később a Microsoft Corporation ki­nőtt, a ma 42 esztendős Gates több mint 20 milliárd dollá­ros vagyont halmozott fel. Ám a világ leggazdagabb embere ennél többet tett: alapvetően maghatározta szakterületének fejlődését. Sikerét bámulatos, olykor már-már félelmetes éleselmé- jűségének, versenyszelle­mének és tetterejének kö­szönheti. Bill a Harvard Egyetemen ismerkedett össze Steve Bal- merrel. Közösen jártak elő­adásokra, és Ballmer csiszol- gatta Gates társasági modorát, rávette, hogy lépjen be egy egyetemi klubba. 1980-ban aztán Gates átcsábította a Microsofthoz Ballmert, aki akkoriban a Stanford Egyete­men üzleti tanulmányokat folytatott. - Mindig tudtam, hogy üzlettársaimmal olyan közeli kapcsolatom lesz, mint Ballmerrel meg a Microsoft felső vezetői közül jó né- hánnyal, s hogy kitartunk majd egymás mellett, bármi is történjen - mondja Gates, aki Ballmerrel és a többiek­kel az öregdiákok könnyed életét élte, gyors autókkal száguldozott, de ugyanakkor szórakozásként bonyolult vetélkedőket játszottak. Az­tán a cég egyik manhattani sajtófogadásán megismerte Melinda Frenchet, aki a Duke Egyetem elvégzése után a Microsoftnál dolgozott. Ha­marosan összeházasodtak. Lányuk, Jennifer 1996-ban született. - Azt gondoltam, hogy csak akkor fog érde­kelni a gyerek, ha már tud beszélni - vallja Gates -, de máris teljesen beleha­barodtam. Gates alapjában véve há­rom módszerrel vezeti a cé­gét. Éjjel-nappal email-üze- neteket küldözget. Nagyjá­ból havonta találkozik a legfelső szintű vezetőkkel. S a legfontosabb - ami mun­kaideje 70 százalékát teszi ki -, hogy naponként két-há- rom rövid megbeszélést tart a cég termékein dolgozó cso­portokkal. Az alkalmazotta­kat az intelligenciahányado­suk, a szellemi kapacitásuk alapján szerződtetik. Gates azt vallja, hogy jobb egy-egy ragyogó, de képzetlen elme, mint egy tapasztalt valaki. A számítógépes szakma egy részének véleménye sze­rint Gates tisztességtelenül, sőt talán törvénytelenül használja ki a Microsoft be­folyását, és az asztali számí­tógépek operációs rendszere­inek csaknem teljes körű monopóliuma révén megpró­bál mindent az uralma alá hajtani. - Ez nyilvánvaló hazugság. Ki virágoztatta fel ezt a piacot? Mi! S ki élte túl a versenyt olyan cégekkel, mint az IBM, melyek tízszer nagyobbak voltak nálunk? - kérdi Gates. Egy munkatársa szerint Gates nem a közös győzel­met keresi, hanem megpró­bálja tönkretenni a másikat. Bili szemében nem a kiváló teljesítmény számít sikernek, hanem az ellenfél lehenger- lése. Megmaradt gyereknek, aki attól fél, hogy veszít, ha hagyja, hogy mások is indul­janak a versenyen. Bill Gates úgy tervezi, hogy még tíz évig irányítja a Microsoftot, azután — ígé­ri - a pénzét legalább ilyen odafigyeléssel fogja elköl­teni. Állítása szerint vagyo­na 95 százalékát szét akarja osztani. Már adott is 34 millió dollárt a Washingtoni Egyetemnek. A Harvard Egyetem 15 millió dollárt kapott, a Stanford Egye­temnek 6 millió jutott. Könyveinek jogdíjából 3 millió dollárt adott az ame­rikai Országos Oktatásfej­lesztési Alapítványnak, hogy újszerű technológiai programokat indítsanak az állami iskolákban. Barátai szerint Jennifer születése óta Gates mind többet foglalkozik a saját életével, és azzal, hogy mit érhet még meg. Barátja, Ballmer szerint Bili kevés­bé fárasztó lett, de még mindig keményen hajszol és számonkér. Még mindig úgy érzi, hogy eszeveszet­ten száguldania kell. Gates ehhez hozzáteszi: - Még mindig úgy érzem, hogy ez csúcsszuper! Párhuzamosok

Next

/
Thumbnails
Contents