Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-14 / 11. szám

Megyei krónika 'Ülkki Nemzetközi repülőtér? A nyíregyházi Damjanich laktanya és a repülőtér jövője, valamint a szociális támogatások új rend­szere - többek között erről volt szó tegnap a me­gyeszékhely polgármesteri hivatalában tartott saj­tótájékoztatón. K. Z. (Új Kelet) ________ Cs abai Lászlóné, Nyíregyhá­za polgármestere az üresen álló Damjanich laktanya múltjáról és jövőjéről elmondta: csak egy éve döntöttek a Honvédelmi Minisztérium vezetői arról, hogy az ingatlant értékesítik. Korábban a vezérkar illetékesei nem tudták eldönteni, szüksé­ge van-e a seregnek a laktanyá­ra vagy sem. A HM vezetői feb­ruár 20-ai beadási határidővel pályázatot írtak ki az értékesí­tésre. A város vezetője azt sze­retné, ha a térség vállalkozói együttesen jelentkeznének a vételnél, így olcsóbban kapják meg az épületeket. El kívánják érni, hógy a Honvédelmi Mi­nisztérium garanciát kössön ki a vásárlónál az épületek felújí­tására. A polgármester tudomá­sa szerint az ország költségve­tése tartalmaz olyan tételt, hogy sikertelen pályázat esetén a honvédelmi tárca az ingatlant átadja a helyi önkormányzat­nak szociális célra, vagy a vál­lalkozások élénkítésére. A repülőtér körüli kuszaság­ról Csabai Lászlóné azt a tájé­koztatást adta, hogy az ingat­lant üzemeltető AIR-Seivicc cég végelszámolás alatt áll. A me­gyei és a városi szaktestület egyeztetni fog arról, hogy va­lamilyen formában részt vesz- nek-e a repülőtér vásárlásánál. Az illetékesek elindították az el­járást, hogy nemzetközi repülő­tere legyen a megyeszékhely­nek. A nemzetközi járatok üzemeltetésére már van is jelentkező. A város vezetője már korábban bírósághoz for­dult amiatt, hogy a privati­zációs szervezet a terület ön- kormányzati tulajdoni részét is értékesíteni kívánja. Csa­bai Lászlóné úgy látja, hogy a végelszámolás befejezté­vel újra átgondolják, szük- séges-e érdekeik érvényesíté­sét jogi úton folytatni. Munkatársunk kérdésére a polgármester asszony a város ez évi költségvetéséről rövi­den kifejtette: a szakemberek a helyi büdzsét első körben egyeztetik. A költségvetés a Nyíregyházához hasonló vá­rosok esetében várhatóan for­ráshiányos. Illésné Erdős Judit, a pol­gármesteri hivatal szociális irodájának vezetője arról adott tájékoztatást, hogy a földgázdíj lakossági támoga­tását a megyeszékhelyen már többen kérték, mint az elmúlt évben az áram árának támo­gatását összesen. Az igények beadási határideje január 20. Az irodavezető arra kéri a rá­szorultakat, hogy a tumultos elkerülése érdekében ne vár­ják meg az említett időt. II- lésné Erdős Judit elmondta, hogy a városi közgyűlés a kö­zeljövőben rendeletbe fogl­alja a szociális támogatások rendszerét. Kényszerfelújításra várva Munkatársunktól A mándoki önkormányzat már több ízben meghirdette eladásra a településen álló Forgách-kastélyt, pontosab­ban annak maradványát. Utolsó iskoláskorú lakói 1985-ben hagyták el az épü­letet, azóta az enyészeté a szép grófi lak. A település jegyző­jének ismeretei szerint mint­egy tíz évvel ezelőtt közel 40 millió forintba került volna az ingatlan teljes rekonstrukció­ja, de azt az önkormányzat tá­mogatás hiányában nem tud­ta vállalni. Az első komoly ér­deklődő öt évvel ezelőtt je­lentkezett, s a jelképes, 2 mil­lió forintos vételárat ki is fi­zette. Az adás-vételt követő hetekben kiderült, a kastély új tulajdonos társasága nem volt bejegyezve a cégbíróságon - így a tulajdonjog visszaszáll először az államra, majd az ön- kormányzatra. Szatmári István, az Orszá­gos Műemlékvédelmi Hiva­tal (OMH) megyei igazgató­ságának vezetője szerint az épület teljes rekonstrukciója ma gyakorlatilag megfizet­hetetlen, hiszen csak a leg­szükségesebb állagmegóvó munkálatok, a tavaly novem­berben beomlott tetőszerke­zet teljes cseréje, a homlokza­ti nyílászárók beépítése, vala­mint az épület gombamente­sítése több mint 100 millió fo­rintba kerülne. Ezután lehet­ne csak vásárlót keresni a kas­télyra. A szakember ismeretei szerint érdeklődők ma is ko­pogtatnak a mándoki polgár- mesteri hivatal ajtaján, de ahogy megpillantják az épü­letet, azonnal visszavonják az ajánlatukat. Az OMH megyei vezető­sége szeretné elérni, hogy a kastély felkerüljön az orszá­gos testületnek arra a listá­jára, amelyen a halaszthatat­lan kényszerfelújításra váró műemlékek szerepelnek. Az állagmegóvási terv kész, a beadott pályázat tartalmaz­za a felújítás első ütemének részleteit, s az ahhoz szük­séges 20 millió forintos költ­ségigényt is. Az OMH tava­lyi „kényszerkerete” mind­össze 40 millió forintos volt, az ideiről viszont csak az első negyedév végére szü­letik döntés. A műemlékvédelmi hivatal megyei szervezete tavaly 15 millió forintot költhetett a pátyodi kúria felújítására, vi­szont elmaradt a tuzséri Ló- nyai-kastély állagmegóvása, mert a kivitelező vállalkozó az utolsó pillanatban lemond­ta a munka elvállalását. 1998. január 14., szerda Aláírták a bérmegállapodást Települések tömegközlekedési ellátottsága Nincsenek könnyű helyzet­ben a Volán-vállalatok. Az üzemanyag árának állandó emelkedése mellett drágul­nak a gépjárművek, az al­katrészek, és nem utolsó­sorban a fizetéseket is az infláció mértékéhez kell igazítani. Ignácz Lászó, a Szabolcs Volán vezérigaz­gatója a tegnapi cikkünkkel - mely Negyvennyolc falu­ra várt az elszigetelés cím­mel jelent meg - kapcso­latban mondta el, hogy a vállalatnak nemcsak a szat­mári rész tömegközlekedé­sét kell megoldani, de Sza- bolcs-Szatmár-Bereg me­gye utazni kényszerülő la­kosságának nagy része csak a helyközi buszjára­tok igénybevételével képes eljutni úti céljához. Berki Antal (Új Kelet)- Tisztában vagyunk vele milyen problémákat okozna a tömegközlekedésben a figyel­meztető sztrájk, hogy egy álta­lános munkabeszüntetésről már ne is beszéljünk. Vállala­tunk szerepe a megye tömeg­közlekedésében meghatározó. Nem 48 falu, hanem a megyé­ben található 228 település közül 145 az, amelyiket csak közúton lehet megközelíteni.- Most úgy tűnik, megszűnt a sztrájkfenyegetettség...- Két hónapja folynak ezek a tárgyalások, nem hiszem, hogy ez idő alatt lényegesen változtak volna a tárgyalási pozíciók. Az biztos, hogy bért emelni csak realizált gaz­dasági eredmények alapján lehet. A nincshől nem lehet finanszírozni a szakszervezet követeléseit. Tudjuk, hogy dolgozóink milyen kemény és felelősségteljes munkát vé­geznek, ennek megfelelően igyekszünk dotálni őket. A vállalat költségeinek mint­egy felét teszik ki a munka­bérek és azok közterhei, de nem csak bérjellegű kiadása­ink vannak. Az elavult buszo­kat pótolni kell, a javítás költ­ségei is állandóan emelked­nek, és az üzemanyagárak las­san a csillagos eget is túlszár­nyalják. Kiadásaink növeked­nek, míg a bevételek messze nem követik a ráfordított költségek emelkedését. Ara­ink a lakosság jövedelmi vi­szonyaihoz képest valóban magasak, de ha a költségará­nyokat vesszük figyelembe, akkor bizony emelkedni kel­lene a viteldíjaknak.- A Szabolcs Volán dolgo­zói részt vettek a sztrájk kez­deményezésében ?- Nem, itt csend volt a tár­gyalások ideje alatt, és azt hi­szem, más Volán-vállalatoknál is hasonló volt a helyzet. A kiéleződött tárgyalások hátte­rében más szempontok is van­nak. Tény a Volán-társaságok dolgozóinak relatív bérelmara­dása, a foglalkoztatási idő EU- normákra való átállás miatti rendezése, amelyek bérki­egyenlítést kívánnak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a mun­káltató, illetve a tulajdonos ajánlatánál az érdekképvisele­tek mindig magasabb bérfej­lesztést tűznek zászlajukra. A Szabolcs Volán Rt. bérpoliti­káját az elmúlt években és eb­ben az évben is az jellemzi, hogy a termelőeszközök meg­újítása, illetve a keresetek eme­lése azonos fajsúlyú, egyik vagy másik elmaradása komo­lyan visszaüt, és egyre megold- hatatlanabb helyzet elé állíta­ná a társaságot. Visszatérve beszélgetésünk kiindulópontjához, a közúti tömegközlekedésben a sztrájk nem csak a szatmári részen okozna nehezen belátható helyzetet, hanem gyakorlatilag a megye településeinek kéthar­madát szigetelné el a külvilág­tól. Ezzel munkavállalóink is tisztában vannak, s közösen arra törekszünk, hogy a tömeg- közlekedés Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei területén zavar­talanul működjön. A cikk megírása után kaptuk a hírt, hogy a bérmegállapodás megszületett, a figyelmeztető sztrájk elmarad. A Sandra száz évre tervez Munkatársunktól ________ Fe nnállása óta az idén immár harmadik alkalommal rendezték meg a mátészalkai székhelyű Sandra Form Kft.-nél a hagyo­mányos évzáró ebédet. A kará­csony előtti szervezett búcsúz­tató rendezvényen a gyár veze­tősége méltatta az elmúlt év si­kereit és vázolta az elkövet­kezendő esztendő legfőbb teen­dőit, céljait. Dr. Berecz András ügyvezető az 1997-es év ered­ményei közül kiemelte, hogy si­került olyan új termékcsaládo­kat kifejleszteni, amelyeket mind a hazai, mind a külföldi piac örömmel fogadott. E telje­sítményt az eladási mutatók is tükrözik, melyekből kiderül, a hazai piacon a bútorgyár meg­tartotta vezető helyzetét, az ex­port területén pedig közel négy­szeresére növelte eladásait. Ez­zel körülbelül 650 millió forin­tos nettó árbevételt könyvelhe­tett el a vállalat. Sikeresnek ne­vezte a furnéros, tömörfa-meg­munkáló, felületkezelő részle­gek újbóli elindítását, melyek se­gítségével egyre magasabb igényt kielégítő termékek kerül­nek le a gyártósorokról. Az el­múlt év kiemelkedő eseménye a Mátészalkán megrendezett II. Szatmár-Expón elnyert vásári nagydíj, mellyel a Köln ke­ményfa díszléces hálószobabú­tor kiváló minőségét és esztéti­kus kivitelezését ismerték el. Az 1998-as év fő célja az eddig elért eredmények megtartása, illetve a már meghódított amerikai konti­nens érdeklődő vásárlóközönsé­gének növelése. A tulajdonosok részéről dr. Nagy Gergely el­mondta, hogy folyamatos volt az új dolgozók alkalmazása, s így mára több mint száz szabolcsi dolgozónak és családjainak te­remt biztos munkahelyet és meg­élhetést a vállalat. Kiemelte, hogy a tulajdonosok nem rövid távon gondolkodnak, hanem minimum száz évre terveznek. Azt szeret­nék elérni, hogy ne csupán a je­lenlegi alkalmazottak, hanem az ő gyermekeik és unokáik is e vál­lalatnál tevékenykedhessenek majd. A múlt évben végzett mun­kájáért két dolgozó, Komán Já­nos és Borbás Géza kapott egy- egy nagy értékű karórát, mely a cég legmagasabb szintű elisme­résének számít. Új Kelet-információ Az időjárás szeszélyei és az elővigyázatlanul közlekedők miatt mozgalmas keddi nap­ja volt a mentőszolgálatnak. Reggel fél kilenckor Nábrád községben árokba csúszott egy személygépkocsi. A bal­esetben egy ember szenvedett könnyebb sérüléseket. Fél tíz­kor Nyírcsászáriban ugyan­csak az árokban kötött ki egy személyautó, s szintén egy em­ber sérült meg, ő azonban sú­lyosabban. Tizenegy óra negy­ven perckor Mátészalkán te­hergépkocsi kerékpárost gá­zolt, aki súlyosan megsérült. A nap folyamán több Szerencsé­sebb kimenetelű, személyi sé­rülés nélküli „autócsúszká­lás” is történt. A rendőrség jelentése szerint Nyíregy­házán két autót törtek fel a nap folyamán, egyet a pi­acnál, egyet pedig a Sipkay Barna utcán, s mindkettő­ből kiszerelték a rádiós magnót. Megkezdődött a „kabátlopás szezonja” is, hiszen kedden két télikabát eltűnését is bejelentették. Csendes határok Új Kelet-információ Az év első munkahetét csendesen telt el a vége­ken. Ez idő alatt a Nyírbá­tori Határőr Igazgatóság határszakaszán 49 állam­határral kapcsolatos jogel­lenes cselekményt fedtek fel. Ebből egy közokirat- hamisítás, egy jogellenes hazánkban tartózkodás volt, öt személy a jövedé­ki törvényt szegte meg. Egy külföldit kiutasítot­tak az országból a határ­őrök, hatan néhány napos túltartózkodásért pénzbír­ságot fizettek, csakúgy, mint az a 31 személy, akik közlekedésrendészeti sza­bálysértés miatt nyúltak pénztárcájukba. Ketten határrendészeti szabálysér­tés miatt feleltek. A határőri Igazgatóság határállomásain kettő hí­ján 130 ezer személy lé­pett át ez idő alatt. Hétköznapi szégyeneim Palotai István (Új Kelet) Este hat óra. Kis családom­mal a szokásos napi bevá­sárlás imamalmát pergetem. Lassan négyéves fiam irá­nyítja az eseményeket. Fanta, kóla, epres joghurt, ilyen csoki, olyan csoki... A fele persze lopva, vagy ve­szekedések árán visszakerül a polcokra, de így is erősen hasonlít a családi kosár a Mi­kuláséra. Aztán kerül még, ami kell; egy kis párizsi, némi sajt, egy ménkű nagy jég- csapretek, kenyér és két li­ter tej. Már éppen végez­nénk a gyűjtögetéssel, ami­kor a fiam kiszúrja a szőlőt. Egy fürtöcskét veszek neki, mert úgy nézi, mint pék ku­tyája az égett kiflivéget. Há­romszáznegyven forint... Aztán a pénztárhoz vonul a bagázs és megkezdi aznap­ra rendelt sorbaállását. A gye­rek még kiszúrja a huncutul a kasszánál elhelyezett kin- dertojást, és szikrázó penge­váltás következik. A balhé­ra hátrafordul az előttünk álló lila dzsekis anyuka és tíz év körüli fia. A fiúcska elkezdi nézni a kosarunkat. Nem szól semmit, csak nézi. Az ő kosarukban egy liter tej, fél kiló kenyér és főtt paprikás fejhús. Az asszony egy pil­lantást vet az általunk vásá- roltakra, majd lassan elfor­dul. A fia csak nézi, csak nézi a csokit, a szőlőt, mindent. Elfog a szégyen. Először arra gondolok, hogy veszek a kissrácnak egy kinder- tojást, de mi van, ha nem fogadják el? Egyáltalán hogy jövök én ehhez? így aztán csak marad a szégyen­érzet és a fájdalom. No meg a düh. A düh, a szitok a világ el­len, hogy ilyen szégyenek­re kényszerít. Mert nem az a baj, ami az én fiam kosará­ban van, hanem ami az övékben nincs! Asszonyom! Ön abban a lila dzsekiben, kérem, bo­csássa meg nekem, amiért ott akkor nem voltam szolidá­ris, de ha valóban nem vol­nék az, nem szégyellném még mindig magam... Autók az árkokban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents