Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-14 / 11. szám

A vasárnapi kubai választások szokásosan magas részvétellel zajlottak le, és azokon megválasztották a 601 parlamenti képviselői helyért indult összes - szám sze­rint ugyanennyi - jelöltet. A 8,06 millió szavazásra jogosult közül 7,93 millió kubai szavazott - jelentette be hétfőn késő este tartott sajtóértekezletén Manuel de Jesús Pirez Pérez, az országos választási bizottság elnöke. A Reuters hírügynök­ség 98,35 százalékos részvételi arányról tudósított. A vá­lasztási bizottság adatai szerint a szavazatok mintegy 5,01 százaléka volt érvénytelen. A szavazók több mint 94 száza­léka adta igen szavazatát a 601 képviselőjelöltre, és így va­lamennyien győztek, bejutottak a parlamentbe. Ellenjelöl­teket egyetlen helyen sem állítottak. Az Independence amerikai repülőgéphordozó kifutott rendes állomáshelyéről, a Tokiói-öböl bejáratánál épült Jokoszuka támaszpontról. Az Independence gyakorla­tokat végez a nyílt tengeren, majd a Perzsa (Arab)-öböl felé intőül. Az amerikai haditengerészet Csendes-Óceáni Parancs­noksága elzárkózott az Independence küldetésének részletezésétől, de a Pentagonból kiszivárgott értesülések szerint a Perzsa (Arab)-öbölben jelenleg szolgálatot teljesítő Nimitz repülőgéphordozó felváltása lesz a feladata. Nem tudta megkezdeni keddre tervezett szemlekörútját az ENSZ iraki fegyverzetellenőrzési bizott­ságának (UNSCOM) egyik csoportja: az iraki hatóságok megakadályozták az amerikai Scott Ritter vezette szakértők munkáját. A bagdadi lépés azonban csak erre az egy csoport­ra vonatkozott, s az UNSCOM többi ellenőre a terveknek megfelelően, iraki kísérőivel együtt elhagyhatta az ENSZ bagdadi kirendeltségét. Erősen eltérő adatok kerültek nyilvános­ságra a vasárnap esti algériai tömegmészárlásról. Az Algír­tól mintegy harminc kilométerre délre fekvő Szidi Hamed falura ismeretlen fegyveresek törtek rá, s válogatás nélkül legyilkolták a lakosokat. A hivatalos tájékoztatás szerint a vérengzésnek 103 halálos áldozata volt, a sebesültek szá­ma hetven körülire tehető. Ezzel szemben a kedd reggeli algíri lapok közül a független Liberté és az El Vatan - megbízható forrásokra, illetve szemtanúkra, a falu életben maradt lakosaira hivatkozva - 400 halottról számolt be. A La Tribune kórházi forrásokból úgy tudja, hogy 256 áldo­zat volt. A horvát egészségügyi miniszter nyilatkozatban cáfolta azt a belgrádi lapjelentést, amely szerint Franjo Tudjman horvát elnököt továbbra is gyógy­kezelnék. Andrija Hebrang egészségügyi miniszter - aki az államfő egészségi állapotának ellenőrzésével foglalko­zó orvoscsoport vezetője — azt követően foglalt állást, hogy a belgrádi Argument című hetilap jugoszláv és amerikai titkosszolgálati értékelésekre hivatkozva arról adott hírt: Tudjmant hetente gyógykezelik a dubravai kórházban, és állapotának rosszabbodása esetén előre nem látható nehéz­ségekkel kerül szembe országa, ahol még a polgárháború sem zárható ki. A vámvita megoldásának útja Világkrónika A magyar fél szerint jórészt semmilyen elfogadható in­doka sincs a lengyel kormány által egyes magyar mezőgazdasági termékekre az új év első napjától kive­tett vámoknak. A hétfőn és kedden Varsóban tárgyaló magyar szakértői csoport bízik a kialakult feszültség tár­gyalásos rendezésében, a mindkét fél érdekeinek megfelelő megoldás elérésében, s így abban, hogy nem lesz kénytelen ellenintézkedéseket hozni. MTI ^ __________________ Gy őr Mihály, az ipari és ke­reskedelmi tárca főosztályve­zetője az MTI tudósítójának el­mondta, hogy a CEFTA ügy­rendje szerint Lengyelországnak lehetősége volt egyoldalú piac­védelmi intézkedéseket hozni, ám csak kivételes és jól megin­dokolt esetben, s főleg az érin­tett partnerekkel folytatott elő­zetes konzultációk után. A janu­ár elsején bevezetett lépéseknél Varsó e szabályokat nem tartot­ta be, ráadásul a mostani szak­értői megbeszéléseken kiderült, hogy a vetőkukorica és a sűrített paradicsom vámjának emelését nem tudta adatokkal alátámasz­tani - paradicsomsűrítményből például jóval kevesebb érkezett Magyarországról, mint egy év­vel korábban. A magyar küldött­ség ezért kérte, hogy e termékek esetében Lengyelország hala­déktalanul szüntesse meg a kor­látozó intézkedéseket. Ami a takarmánykukoricát és gabonát illeti, a magyar fél nincs ugyan meggyőződve arról, hogy a tavalyi, összesen 212 ezer ton­nás Magyarországról érkező té­tel gondot okozhatna egy 25 millió tonnás belföldi termelés­sel rendelkező piacnak, ám haj­landó mindkét fél érdekeinek megfelelő megoldásról tárgyal­ni. A delegáció javaslatot tett lengyel partnereinek egy egye­lőre pontosan meg nem határo­zott mennyiségű, továbbra is vámmentes kontingens megálla­pítására, s elfogadná, ha az e fe­letti mennyiségre már nem vo­natkozna a CEFTA-kedvez- mény. Ezzel a megoldással szá­mos agrárjogi, a már korábban megkötött szállítási szerződé­sekből fakadó problémát is el lehetne kerülni - mondta Győr Mihály. A szakember szerint a kontingens megállapításakor az 1995-ös évet lehetne figyelem­be venni, amikor 130 ezer tonna magyar takarmánygabona érke­zett Lengyelországba. Romániai koalíciós válság MTI ___________________ A Demokrata Párt kérésére csü­törtökre — tehát a Demokrata Párt szerdai országos tanácskozása utáni napra - tették át kedden a koalíciós vezetők tervezett talál­kozóját. Ez azt jelenti, hogyPetre Roman pártjának országos taná­csa a tárgyalások eddigi anyaga alapján fog dönteni arról, megma- radjon-e a kormányban vagy távozzék. Ugyanakkor összeült a Demokratikus Konvenció veze­tősége: a Konvenció vezető ereje a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, s részt vesz benne a Liberális Párt mellett több kisebb parlamenti erő és parlamenten kívüli, de befolyásos mozgalom, mint például a Polgári Szövetség. A téma szintén főleg az, milyen kiút lehetséges a helyzetből. A válságban az RMDSZ által tanúsított „példás” magatartás­ról elismerően nyilatkozott ked­den az MTI tudósítójánakMircea Ciumara államminiszter, a Ke­reszténydemokrata Nemzeti Pa­rasztpárt alelnöke. A politikus hangsúlyozta, hogy az RMDSZ a koalíció egészének érdekében lépett fel az eddigi tárgyaláso­kon. Ion Diaconescu, a Paraszt­párt elnöke előző este egy tévé­műsorban hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség részt vesz a kormánykoalícióban. A feltételeket teljesíteni kell MT[_________ Az e urópai integráció folya­matának elején Szlovákia a szomszédos országokkal azonos startvonalról, azonos esélyekkel indult, de Vladimír Meciar min­dent elrontott: teljes hanyatlásba sodorta az országot - jelentette ki az Együttélés pozsonyi sajtó- tájékoztatóján kedden Duka Zólyomi Árpád. A mozgalom al- elnökének értékelése mintegy válasz a szlovák kormányfő ki­jelentéseire. Vladimír Meciar ugyanis az év elején több nyi­latkozatában az ország külpoli­tikáját nevezte a tavalyi év leg­nagyobb sikerének. A szlovákiai magyar politikus meggyőződése szerint az ország polgárainak többsége érti és tud­ja, hogy az európai integrációs szervezetekhez való csatlakozás politikai és gazdasági feltételeit teljesíteni kell. Duka Zólyomi szerint Szlo­vákia „a Mcciar-kormány ön­kényuralmának utolsó szaka­szába lépett”. A demokrácia tartóoszlopait jelentő önkor­mányzati rendszert, a polgárok autonóm egységeit Vladimír Meciar végképp nem tartja kí­vánatosnak, s ezért különféle intézkedésekkel, adózási meg­szorításokkal igyekszik korlá­tozni működésüket - mondot­ta a szlovák parlament három­párti Magyar Koalíciójához tartozó Együttélés Politikai Mozgalom alelnöke. Gy.Z._______________ Ju goszlávia kisebbik tagköztársasága válságos két hónapot élt át. A no­vemberi köztársasági el­nök-választásokon, az Ad- ria-menti egykoron függet­len állam polgárai a gyön­gébb, a kevesebb eséllyel induló Miló Gyukánovics- ra adták a voksok több mint a felét. Ezen a nem meglepő fordulaton egy csöppet sem kell csodál­kozni, hiszen az eddigi el­nök, Momir Bulátovics, tel­jesen lemondott a Monte­negrót a jugoszláv föderá­cióban megillető csöppnyi szuverenitásról is. Az ex-elnök behódolt Szerbia hegemóniájának, egyeduralmi törekvései­nek, kiszolgáltatva ezzel a kis köztársaság és annak népe érdekét a nagy testvér kénye-kedvének. A lojali­tásért cserébe Bulátovics Szerbiától csak a saját po­zícióját fenntartó, de azt meghosszabbítani már nem tudó politikai és médiatá­mogatást kapott, ami úgy látszik, nem bizonyult elég­ségesnek a „császárnak”, A polgárháború küszöbén aki egy személyben a mon­tenegrói Szocialisták Demok­ratikus Pártja elnöki tisztségét is ellátja. A demokratikusnak mondott elnökválasztáson a vereséget elszenvedő elnök nem tudja elviselni saját kudarcát. Oko­kat, bűnbakokat keres veresé­ge megmagyarázására. Vélemé­nye szerint a győztes, az eddi­gi kormányfő Miló Gyuká- novics, a köztársaságban élő és sem Montenegróhoz, sem pe­dig Jugoszláviához nem lojá­lis albán kisebbség szeparatiz­musában látja veresége egyik okát. Az ott is elnyomott albá­noknak a választások győztese személyi és területi autonómi­át és emberi jogaik megvaló­sulását ígérte. Momir Bulátovics választási csalásokkal is vádolja a győz­test. Montenegró Alkotmánybí­róságához azzal a követeléssel fordult, hogy az semmisítse meg a novemberi voksolás eredmé­nyét. A taláros testület azonban elutasította követelését. Amit nem tudott a „jogállam” eszkö­zeivel elérni a bukott államfő, azt megpróbálta a városok ut­cáira és tereire kivezényelt hí­veinek tiltakozó megmozdulá­sain kamatoztatni. Ezek az összejövetelek eddig békésen, de jól fölfegyverzett rendőri osztagok körgyűrűjében, civi­lizáltnak egyáltalán nem ne­vezhető körülmények között zajlottak le. Tudni kell azt, hogy a tüntetéseken ordibálók- ra felügyelő rendőrség a leendő elnök parancsait teljesíti. Hála az „önmegtartóztatásnak”, a rendőrség eddig nem kapott „éles” parancsot. A vesztes államfő talán a leg­hatásosabb támogatást Szerbi­ától és Jugoszlávia elnökétől, Szlobodán Milosevicstől kéri és kapja. A szerbiai tájékozta­tási eszközök propagandahá­borút folytatnak az új elnök ellen. A belgrádi „közszolgá­lati” napilapok máglyarakás­okban égnek el Podgorica ut­cáin. Az ezeknek az újságok­nak szinte naponta nyilatkozó bukott elnök már többször ki­jelentette, hogy hatalmát nem az új államfőnek, hanem a nép­nek adja át. Annak a megosz­tott népnek, amelynek az őt tá­mogatók egy részét már hetek­kel ezelőtt fölfegyverezte. A hozzá leghűségesebbek, min­denre elszántan, otthonaikban őrzik a balkáni igazságtevés már kipróbált leghatásosabb eszközét, a fegyvert. Amennyiben a két táborra szakadt köztársaság polgárai­nak vérmesebb fele nem enge­di meg a békés őrségváltást a montenegrói politika legmaga­sabb csúcsán, úgy annak követ­kezményei előreláthatatlanok lesznek, és irányíthatatlanná válhatnak. Vihar előtti csönd honol ezekben a napokban Podgo­rica, Niksics, Cetinje és a többi város utcáin. Az emberek a leg­rosszabbra készülnek, az élel­miszerboltokat járják, hogy az alapvető létszükségleti cikkekből föltölthessék élés­kamráikat. Vészjóslóan konga­nak az ürességtől a boltok pult­jai. Mindenki feszülten, izga­tottan várja január 15-ét, a régi elnök leköszönésének és az új beiktatásának a napját. A mon­tenegrói és a jugoszláv szövet­ségi rendőrség is fokozott éberséggel figyel a déli köz­társaságra. Az biztos, hogy Jugoszlávia nem fogja tétle­nül szemlélni a maradék or­szág további széthullását. Ha Montenegrónak megenged­né a különválást, a sorban kö­vetkezne Koszovó. Közben a leendő elnök or- cájára fagyott mosollyal igyekszik nyugalomra inte­ni a népet. Montenegróban már nagyon régen látott, pompás külsőségek között, számos hazai és külföldi po­litikus jelenlétében, az egy­koron független állam fővá­rosának, Cetinjének az elnö­ki palotájában készül leten­ni a hivatali esküjét Miló Gyukánovics. A körülmé­nyek azonban nem kedvez­nek a gondosan előkészített pompás ünneplésnek. A most zajló folyamatok kísértetiesen hasonlítanak az 1991-es szlovéniai és horvát­országi eseményekhez, a függetlenség kikiáltásához és a jugoszláv néphadsereg beavatkozásához. Az elkövetkező napok, hetek, esetleg hónapok a ma még nyílt kérdésekre bizto­san megadják a választ. X1 Hírről \ hírre Palotai István (Új Kelet) Ha néhány évvel ezelőtt valaki azt állítja, hogy az ázsiai kistigrisek gazdasági helyzete néhány amerikai bankmanőver következté­ben alapjaiban meginoghat, minden bizonnyal kétségbe vonták volna az elmeállapo­tát. A világ legdinamikusab­ban fejlődő térsége most mégis a csőd szélén áll. Az okokat vizsgálva elő­ször azt a szemléleti kérdést kell tisztázni, ami ezeknek az országoknak, illetve az egész ázsiai térségnek gaz­dasági téren sajátja. Ellen­tétben a jelenleg a világot működtető finánctőkével az ázsiai országok, beleért­ve Japánt és Kínát is, ki nem állhatják az „elvi pén­zeket”, magyarán azt a tőkét, amely termeléstől függetlenül önmaga ger­jesztésére is képes. Keleten az üzletért komoly kész­pénzeket kell fizetni, és fü­tyülnek a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap garancialeveleire é^. Hitele­ire. Ez persze már évtizedek óta szúrja Sam bácsi sze­mét, de eleddig nem volt képes feltörni a keleti diót. Ehhez egy olyan állam kel­lett, amelyik rést üt ezen az önvédelmi szemléleten és gyakorlaton, „bedől” a finánctőke szirénhangjai­nak, magyarán „beengedi a tólot a házába”. Indonézia elkövette ezt a hibát. Csak mellesleg, az ér­dekesség kedvéért; a manő­vert Soros György, hazánk­ban is ismert amerikai pénz­ember vezényelte le. Az eredmény nem is maradt el: Indonézia államadóssága néhány hónap alatt 200 mil­liárd USA-dollárra rúgott! Ez az iszonyatosan nagy összeg természetesen az egész gazdaságot kibillen­tette az irányából, ma már rohamléptekkel nő az inflá­ció, dúl a felvásárlási láz. Pedig nem kellett volna mindennek megtörténnie. Szuliarto elnök immár 20 éve uralkodik az indonéz nép felett, és azok közé a „bársonyos diktátorok” közé tartozik, akik fejlődést, és viszonylagos jólétet hoz­tak nemzetük polgárainak. Elődje, Szukarno elnök némi szovjet segítséggel ugyan, de megteremtette az önálló állami lét alapjait, igaz, nem éppen a legde­mokratikusabb eszközök­kel, Szuharto, az utód pedig megerősítette ezt a bázist. A csőd szélén álló két­százmilliós ország vezetői most már forrongásoktól tartanak. A katonaságot is mozgósították. Minden rosszban van egy kis jó, és most az egy­szer had legyünk önzőek. A világ gazdasági elemzői szerint a kistigrisek már nem igazán érdeklik az amerikai tőkét, amely, ha a jelzések igaznak bizonyul­nak - Kelet-Közép-Európát tartja most első helyen ér­dekesnek. Mi pedig edzet­tek vagyunk, minket nem lehet manőverekkel etetni, nekünk csak jól jöhet egy kis nyugati nyomulás.

Next

/
Thumbnails
Contents