Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-24 / 300. szám

Megyei krónika 1997. december 24., szerda Karácsony adományokból Babus Andrea (Új Kelet) karácsonykor, a szeretet ünnepén sajnos nem tud mindenki felszabadultan örülni, hiszen sokan kény­szerülnek az utcára, s min­dennapjaik az éhség és a hi­deg elleni küzdelemmel tel­nek. Rájuk gondoltak a nyír­egyházi Családsegítő Intézet munkatársai, amikor az Ár­pád utcai melegedőben ün­nepi ebéddel próbáltak egy pici karácsonyi hangulatot becsempészni a hajléktalan emberek életébe. Kedden délben Győrffy Mihály, a nyírszőlősi evangélikus gyü­lekezet lelkésze mondott néhány gondolatot a kará­csonyról a melegedőben összegyűlt hajléktalanok­nak, majd folyamatosan ér­keztek az emberek, hogy el­fogyasszák az ebédet. A Csillag utcában, ahol negy­venegy anya és gyermeke lelt otthonra, igazi karácso­nyi ünnepséget tartottak kedden délután. A kará­csonyfa alatt névre szóló, a Vöröskereszttől, magán- személyektől, a kamiliánus rendtől és a pártoktól ka­pott adományokból össze­állított csomagokat talál­tak az édesanyák és cseme­téik. A ruhaneműn kívül a pénzbeli támogatásokból húst, szaloncukrot, burgo­nyát, savanyúságot és al­mát vásároltak, ebből ké­szült az ünnepi ebéd. Több nyíregyházi cég ajánlott fel élelmiszert, joghurtot, bor­sót, ivóleveket, üdítőket, s a fenyőfát is ajándékba kapták. A karácsonyi ka­lács hozzávalóit ugyancsak pénzadományokból vet­ték, s hogy igazi ünnepi hangulat uralkodjon az in­tézményben, a gyermekek karácsonyi műsorral szóra­koztatták az édesanyákat. Védelemre szoruló (fogyasztói) érdekeink (Folytatás az 1. oldalról) Ráadásul, ha egy ilyen szervezet bizonyos jogosít­ványokat is kapna, akkor akár a díjmegállapításokba vagy a támogatásra szánt összegek felhasználásába is lenne beleszólásuk. A fogyasztók sem gondol­kodnak egységesen, és az érdekek nem ritkán ellenté­tesek. Jó példa erre az Örö- kösföld és Jósaváros esete. A korszerűbb lakótelepen lénye­gesen jobb a házak hőszige­telése. Itt érdemesebb áttérni a mérés szerinti hőenergia-el­számolásra. Ugyanakkora 15- 20 éve épült házaknál csak egy komoly korszerűsítést követően célszerű bevezet­ni ezt a díjfizetési módszert. Először a fogyasztói közös­ségeknek érdemes egyezség­re jutniuk, csak ezután, a közös állásponttal kell elő­állniuk a szolgáltatóknál. Czeglédi István, a Faze­kas János tér 5. számú lakó­tömb képviselője egy szel­lemes javaslatot tett a név- választásra. A Fogyasztók Érdekképviseleti Közössé­gének rövidítése: FÉK, ami jelképes is lehet. Á közel kétórás tanácsko­zás annak a kompromisszu­mos javaslatnak az elfoga­dásával ért véget, hogy a je­len lévő közös képviselők egy szándéknyilatkozatot ír­tak alá, melyben a választott testületet megbízzák az alap­szabály-tervezet kidolgozá­sával. Javaslatot készítenek többek között a képviseleti szervük létrehozására és azu­tán, várhatóan január köze­pén ül ismét tárgyalóasztal­hoz az aláíró közösség. Meglepetés Á. Társadalmi Egyesülések Szövetségének Mátészal­kai Szervezete hagyományaihoz hűen idén is ajándék- csomagokkal lepett meg rászoruló családokat a város­ban. A szervezet saját forrásaiból vásárolt, és a Vöröske­reszt segítségével választott ki 20 rászoruló családot. Se­res Miklós, a TESZ-elnöke és Bihari János, a TESZ ügy­vezetője csengetett be a lakásokba az alapvető élelmi­szerekből összeállított csomaggal, hogy az emberek tud­ják, farkastörvények uralta világunkban is vannak még, akik figyelnek másokra, és nem alamizsnával, hanem szívből jövő baráti segítséggel szeretnék szebbé tenni a szeretet ünnepét azok számára, akiknek nehéz sors jutott osztályrészül. „Kedvenc hobbim az orvostudomány” ! (Folytatás az 1. oldalról) Az azonban tagadhatatlan, hogy sokan éppen az én elő­adásaim alapján érezték fontos­nak születendő gyermekük mé­hen belüli genetikai vizsgálatát. Amióta világ a világ, a leendő szülők egészséges kisbabái akar­nak, de a cél érdekében maximum imádkozni lehetett. Manapság az orvostudomány, benne a geneti­ka fejlődésével sok magzaü rend­ellenesség kiszűrhető még az anya­méhben. Szakmán belül felemásan értékelik az én közismertségemet. Sokáig, egészen a második világ­háború befejezéséig nem volt megszokott az orvos nyilvános szereplése, sőt az ilyesfajta tevé­kenységet kifejezetten tiltották. Ha belegondolunk, ebben van is valami igazság, hiszen vakbélmű- tét elvégzéséhez nem dumálni, ha­nem operálni kell. A régi iskola követőinek tökéletesen igazuk van abban, hogy a gyógyításhoz nem szükséges az ékesszólás. So­kan irigykedtek rám műsoraim miatt, és olyan is volt, aki a há­tam mögött „spermahajdemek” nevezett. De félre a tréfát, a média által hozott népszerűség nagyon sokban segítette munkámat, és tegyük hozzá, nem csak szemé­lyesen nekem volt gyümölcsöző - és ezt szerénytelenség nélkül állíthatom -, a nyilvánosság ere­jének felhasználásával jött létre Magyarországon a családtervezé­si intézetek hálózata. A nyilvá­nosságnak is köszönhető, hogy ma már 29 ilyen központ műkö­dik hazánkban.- Néhány éve részt vettem Kassán a Thália színházban egy nagysikerű előadásán. Miért érzi fontosnak a határon túli magyarokkal a kapcsolatok ébren tartását?- Egy időben sokat jártam a Felvidékre. Sajnos nem annyi­szor, ahányszor szerettem volna, és amilyen szükségük van a ha­tárainkon túl élő magyaroknak a családtervezésre, vagy csak arra, hogy valaki messziről jött embertől vigasztaló jó szót hall­gassanak. Arrafelé még egészen mások az emberi viszonyok. Míg nálunk mostanában a közöny, a bezárkózottság jellemző, addig a Felvidéken, és nem csak ott, nyitottságot, a másik ember irán­ti érdeklődést, a magyarság összetartozásának igényét vél­tem kiérezni az előadásaim irán­ti, valóban felfokozott érdek­lődésben. Nagyon nagy szüksé­günk van arra, hogy megszün­tessük kishitűségünket, vissza­nyerjük régen elvesztett önbizal­munkat. Manapság pontosan ez a kishitűség a magyarság legna­gyobb lelki nyavalyája, éljenek a határainkon innen vagy túl, és mindenkinek, akinek tehetsége és lehetősége van arra, hogy ezt a görcsöt oldja, annak legszen­tebb kötelessége küzdeni a ma­gyar nép kisebbrendűségi érzé­sének megszüntetéséért. A Tókuckó ünnepi melege „A gyertya lángja mindig emlékeket ébreszt! Hunyjuk be hát szemeinket, s kezünk­ben a pislákoló gyertyákkal idézzük fel szeretteink arcát, de őrizzük meg egymásét is!” - mondta László Gézáné, a nyír­egyházi Tókuckó vezetője egy hétfői, különleges alkalmon. Most, amikor karácsonyi ün­nepségek sorozatát él jük, nem egyedi esemény, ha egy újabb áll be a sorba. De a Tókuckó nem akármilyen melegséget áraszt, s nem csak ezen a na­pon. Nyaranta közel három­ezer gyermek talál biztos kuc­kóra, barátokra és hasznos időtöltésre, amíg szüleik mun­kájuknak élnek, és nem tud­ják megteremteni a közös pi­henés lehetőségét. A Tókuc­kóban együtt töltött boldog percek mondatták több gyer­mekkel, mi lenne, ha a kará­csonyt is együtt ünnepelnék, és egymásnak azt ajándékoznák, amit a legjobban tudnak. Da­lokat, verseket, táncokat. Nagyon sokan jöttek a hívó szóra. Egekbe szökő kará­csonyfa alatt, amelyet közösen díszítettek fel, furulyaszó har- sant, vers üdvözölte a kará­csonyt és a kis Jézust, ifjonti versenytáncosok csodálatos produkciójától még a konv- hásnéninek is könny szökött a szemébe, volt, aki picit elfelejtet­te énekecskéjét, de ragyogó mo­solya természetesen feledtette, hisz a lényeg az volt, hogy adni akart és adni tudott Szeretetet. A Tókuckó Baráti Köre, mert már ilyen is létezik, az a ján­dék műsorszámokért ajándék­kal kedveskedett. Sa ját készíté­sű játékkutvusok üzenték min­denkinek a hűséget a gyerekek­hez és az értűk dolgozó kicsiny csapathoz. László Gézáné szavai csen­genek még mindig a fülemben. ,3 most oltsuk el gyertyáin­kat, de vigyük magunkkal haza, az otthoni karácsony­fánk alá. S akárhányszor meg­gyújtjuk, a láng újra idézze fel az itt látott barátokat, baráti arcokat.” Küldetésben távol a hazától Fullajtár András (Új Kelet) A csengetés szokatlan. A rövid, szaggatott jelzések kicsit bizony­talan vendégre utalnak. Biztosan kéregetők, házalók, vagy valami­lyen ügynök kínálja portékáját - gondoltam, míg az ajtóig értem. Két jól öltözött fiatalemberrel ta­lálom magam szemben, akiknek puszta jelenléte bizalmat sugár­zott. Megelőznek az üdvözléssel, és az egyik tört, de jól érthető ma­gyarsággal Mormon könyvéről kezd el beszélni. Mielőtt folytat­nák mondandójukat, betesséke­lem őket a meleg szobába. Gon­doltam, meghallgatom őket, és főleg az érdekelt, hogy Elder Leavitt 20 és Elder Shaw 19 éves amerikai fiatalemberek a mormon egyház követeként miként telje­sítik magyarországi misszionári­us feladatukat. Tiszteletben tartom, hogy előbb küldetésüknek eleget te­gyenek és megismertessék ve­lem Mormon könyvét, ami egy másik bizonyság Jézus Krisz­tusról. A Bibliához hasonlóan szentírás. Az Istennek Amerika őslakóival való dolgait írja le, és mint a Biblia, az örökkévaló evangélium teljességét tartal­mazza. A könyvet több régi próféta írta. Aranylemezekre írt szavaikat egy Mormon nevű próféta és történetíró idézte és lerövidítette. A könyv ismerte­ti az evangélium tanait, a meg­váltás tervét, és megmondja, hogy az embernek hogyan kell élnie, hogy a földi élet­ben a békét, az elkövetkezen­dőben pedig az örök üdvössé­get elnyerje. Megtudom még azt is, hogy a világon mintegy 10 millión követik a mormon vallást. Az amerikai hívek szá­ma a legtöbb, lehetnek vagy ötmillióan. A magyar követők száma több mint háromezer. Ők Nyíregyházán négy társuk­kal azon munkálkodnak nap mint nap, hogy az emberek ol­vassák el Mormon könyvét, és a benne lévő üzeneteken gon­dolkozzanak el. A beszédesebb Leavitt már 14, míg Shaw mindössze négy hó­napja van Nyíregyházán, de mindketten érthetően beszélik nyelvünket. Elmondták, hogy a családban, amikor valamelyik gyerek eléri a 19. évet, akkor lehetőségük nyílik arra, hogy misszionárius feladatokat lássa­nak el a világ bármely országá­ban. Az otthoni egyház vezetői döntöttek úgy, hogy ők éppen Magyarországra kerüljenek. Nem kis próbatétel, amire vál­lalkoztak, hiszen számukra egy ismeretlen országban kell bi­zonyítaniuk egyházuknak és szüleiknek. Talán legnehe­zebb a honvágy leküzdése. A küldetésük két évre szól, és mosolyogva teszik hozzá, hogy addig „nem illik” haza­menni. Természetesen beszél­getésünk során szóba került a karácsony is, amit hasonlóan ^ ünnepelnek, mint mi. Iyenkor még nehezebb elviselni, ha valaki a családjától távol van. Nem titkolták, hogy hiányzik az otthon melege, de sok ba­rátra leltek városunkban, akik­kel megosztják az ünnepeket, így nem érzik magukat egye­dül. Örömmel tölti el őket, ha segíthetnek az embereknek. Előfordul, hogy munkájuk so­rán becsapják előttük az ajtót és nem hallgatják meg őket, de a legtöbb ember kedves hozzájuk, és vannak sikereik. Búcsúzóul azt még hozzátet­ték, hogy szüleik is nagyon büszkék rájuk, mert vállalták ezt a nem könnyű küldetést, s ezzel a tudattal nekik is békés, szép karácsonyuk lesz. Boldog, békés karácsonyt kívánunk kedves olvasóinknak! fi A dedikáció örömteli pillanatai 9 Elder Leavitt és Elder Shaw

Next

/
Thumbnails
Contents