Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-02 / 281. szám

1997. december 2., kedd

„Ebből szeretnénk megélni

Számtalan fiatal álmodozik arról, hogy egyszer híres és ünnepelt sztár lesz. Vannak, akik hiszik: érdemes nekivágni. A közönség szeretete megér minden erőfeszítést, és szerencsére - bármennyire is mostoha helyzetben vannak a kezdők - sok ambiciózus ifjú elindul a sokak által taposott, mégis rögös úton. A siker felé... A nyíregyházi tanárképző főiskola apró kollégiumi szobájában látogattam meg a Jamestown nevű együttes két tagját, Pálincsár Zsoltot(a képen jobbról) és Kardos Györgyöt.

Babus Andrea (Új Kelet)- Mikor alakult a zenekar, s hogyan kezdtétek el az együtt zenélést?

K. Gy.: - Tavaly októberben hárman alapítottuk a zenekart. Az első időszakban több tagváltozás történt, kerestük a megfelelő embereket. A mai felállás véglegesnek tűnik, Varga Attila dobol, Pálincsár Zsolt basszusgitáron játszik és énekel, Magyaros Zsolt (Csuma) pedig szólóénekes - ő később jött közénk. Az én hangszerem a gitár.

P. Zs.: - Eleinte kerestük a nekünk legtesthezállóbb stílust és irányzatot. Áprilisban egy rövidebb programmal kezdődtek a koncertezések, a saját számaink mellett körülbelül a műsor felét tették ki a feldolgozások. Van Halen- és Bon Jovi-zenéket írtunk át, de véleményem szerint nem nagy megerőltetés átdolgozásokat játszani. Mostanában már Csuma hangjához alkalmazkodunk, hozzá igazítjuk a feldolgozásokat is, és természetesen az ő karakterének megfelelően szerezzük a számokat. A Jamestown végleges arculata májusra alakult ki, amikor két szerzeményünket rögzítettük demokazettára.- Miért Jamestown?

K. Gy.: - Jamestown Amerika első brit kolóniájának a neve. Szeretnénk a névvel a valamiben való elsőséget kiemelni, és azt a kettősséget kifejezni, hogy az angolszász zene brit is és amerikai is.- Hol tudtok próbálni?

P. Zs.: - Hétvégenként

próbálunk a szerencsi zeneiskolában, mivel csak mi ketten járunk a főiskolára, a másik két tag más városban él. A Szerencsen lakó Csumának májusban született meg a fia, s a továbbiakat csak úgy tudta vállalni, ha oda járunk próbálni.- Jelenleg mi történik a zenekar életében?

K. Gy.: - Jövő tavaszra tervezzük egy hat-nyolc számos demokazetta kiadását, ehhez keresünk szponzorokat. Nem kizárólag anyagi juttatást fogadunk szívesen, hanem bármilyen

segítséget, ilyen gesztus volt például, hogy a demo felvételéhez a stúdiót olcsóbban bocsátották rendelkezésünkre. Jó ismeretségeink vannak a zenei életben, a már majdnem befutott zenekaroktól kérünk tanácsokat. Próbálunk egy vokálos lánnyal, Ruszko- vics Évával, akinek képzett, erőteljes, fátyolos hangja remekül illik a zenénkhez. Régen tervezzük már, hogy így színesítjük a dalainkat.- Milyen tervekkel néztek a jövőbe?

K. Gy.: — Sajnos ebben a régióban nem sok lehetőséggel kecsegtet a jövő, az új demót már budapesti vagy „kétvárosú” zenekarként igyekszünk kiadni. Ha valaki valamit el akar élni a zenei életben, az Budapesten próbál szerencsét. Mi ebből kívánunk majd megélni.- Mit szeretnétek elérni a rockzene világában?

P. Zs.: - Jó lenne, ha a feldolgozásokat kiváltanák saját számaink. A zenekarnak kialakult a saját stílusa, amit nem lehet konkrétan körülhatárolni... Talán azt mondhatjuk, gitárzenére épülő rockzene, a kicsit lágyabb fajtából... A dallamos zenét óhajtjuk megtölteni mondanivalóval, amit a közönség magáénak érezhet. Ebben látjuk a lehetőségét annak, hogy életképes maradjon a Jamestown. Magyarországon a rockzenekarok ott buknak el, hogy üres közhelyszerű dalokat énekelnek.- Mi lehet a siker titka?

K. Gy.: - Sajnos rengeteg pénzre, szerencsére és reklámra van szükség. A nagy kiadók terjesztésében a zene eljut mindenkihez. Legalább hetente egyszer jó lenne koncertezni, ez kialakítaná a rutint és a hely- zetmegoldó-képességet.

P. Zs.: - A demo megjelenése után négy meghívást is kaptunk, de az énekes fiának születése miatt december közepére kellett halasz- tanunk a fellépéseket. Debrecenben, a nyíregyházi tanárképzőn és a mező- gazdasági főiskolán koncertezünk majd.

Zene - szó

„A magánélet nekünk árt...”

A mai magyar könnyűzenei életben ritkaságszámba megy az az együttes, amely évekig fenn tudja tartani a közönség érdeklődését, évtizedekről pedig igazán kevesen beszélhetnek. Ezen kevesek közé tartozik az Edda, melynek frontembere, Pataki Attila a borsodi megye- székhelyről indult hódító útjára rockzenekarával, s azóta több generáció nőtt fel zenéjükön. Ők az egyik legrégebben alakult, ma is elsöprő sikert arató magyar együttes. Lehetnének allűrjeik, a földi lét fölött lebeghetnének kilométerekkel a már elért sztárságban lubickolva. Nem ezt teszik. Vallják, a sikerért nap mint nap meg kell küzdeni. November 22-én a nyírteleki Sun City Diszkóban találkozhattak velük a rajongók, ott beszélgettünk Pataki Attilával.

B. B. (Új Kelet)

___________- M

i lehet a titka ennek az állandó, évtizedeken át tartó sikernek?- Egyértelműen a napi huszonnégy órás készenlét eredménye a siker. Mindig mindenkinek rengeteget kell dolgozni és tenni azért, hogy a csapat a már elért szinten maradjon. Az elismerést sokkal nehezebb fenntartani, mint megszerezni. Emellett szükség van arra, hogy állandóan legyen mondanivalónk, és ezt tolmácsoljuk a dalokban.- Mit tanácsol a hasonló babérokra törő ifjú tehetségeknek?

— Aki belevág ebbe a munkába és az ezzel járó életet akarja élni, az előbb „vizsgáltassa meg magát”, mert akiben nincs meg a kellő szenvedély, a mánia, jobb, ha el sem kezdi.-Egy ilyen nagymúltú és hatalmas sikerű rockbanda hogy tud időt szakítani diszkófellépésekre is?- Mindig oda megyünk, oda visszük a dalainkat, ahol a közönséggel tudunk találkozni. Ha a réten lennének, oda mennénk.- Miben különbözik egy diszkóbuli egy nagy koncerttől?- A koncertünkre a rajongóink jönnek, komoly szervezéssel lépünk fel... Egy diszkóban vagy klubban az adott közeg elvárásainak kell megfelelni, kiérdemelni a hallgatóság tapsát. Imádom a kihívásokat. Áz Edda az első magyar rockegyüttes, amely fel mert lépni a diszkók színpadán. Egy külföldi utam alkalmával fedeztem fel, hogy más országokban ez a

1 szokás. Hazatértem után mi is nekivágtunk a hazai diszkók világának. Ez a nyolcvanas évek elején történt...- Egy kezdő együttes elmondhatja, hogy ráér foglalkozni a

magánélettel, ha abbahagyja a zajos, fellépésekkel tarkított életet. Nektek hogyan jutott időtök a magánéletre?- A magánélet nekünk „árt”. Nincs, és nem is lehet. Ezt az életformát csak teljes ember élheti, s aki megpróbálja, ezt is vállalja. Amennyi magánéletre út közben lehetőség adódik, annyi van, ezzel megelégszünk, de nincs is szükség többre.

—Kérlek, mondj pár szót az új nagylemezről!- November 24-én, hétfőn került a boltokba az Edda Művek új nagylemeze. A korongon tizennégy lassú dal található, lelkünk szebbik, lírai részéből.-Hol láthatnak benneteket a rajongók a közeljövőben?- A „bemelegítő” koncerteket követően hatalmas bulival várjuk a közönséget december 26-án a Budapest Sportcsarnokban.

„A zene nemzetközi nyelv”

Paksi Endre - ének, vokál Ivanov Péter- basszus, vokál Rubcsics Richárd- gitár Hornyák Péter - dob Eugene Krivitsky-billentyű, vokál

A fenti felállásban szereplő Wellington együttes 1997 októberében jelentette meg harmadik albumát Végtelen dal címmel. Az új lemezről, turnétervekről és még sok minden másról beszélgettünk velük.

Szabolcsi Tamás (Új Kelet)- Mit jelent számotokra ez az anyag?

E. K.: - Talán leghelyesebb, ha azt mondom, hogy egyfajta kihívást, új feladatot - és még újabb célokat.

H. P.: - Pillanatnyi hangulatot, egyfajta gondolkodásmódot tükröznek a dalok. Koncerteken is megpróbáljuk majd ugyanezt az életérzést visszaadni.- Melyik dalból készül videoklip?

H. P.: - Az „X” úr életébe bepillantást nyújtó A látszat csalból.- Turnétervek?

E. K.: - December 26-án az E- klubban lesz a lemezbemutató koncert, majd ezután a jövő év elejétől indul a nagy országos turné - ennek során rengeteg klubban is fel fogunk lépni.- Zenei ars poeticátok?

H. P.: - Eddig sem játszottunk divatzenét, ezután sem kívánunk máshogy tenni. Lehet, hogy öt év múlva ez a mostani anyag már másképpen fog megszólalni egy-egy koncerten - ez azonban nem azt jelenti, hogy hátat fordítunk az adott időszaknak, egyszerűen ennyi időn belül lehetetlen elkerülni,

hogy az ember megváltozzon és pár dolgot másként lásson.

E. K.: - Próbálunk saját arculatot, hangzásvilágot kialakítani, hogy az emberek már néhány akkord után megismerhessék zenénket. A jelenlegi „egynó- tásra sikerorientált” előadók ép-- pen azért tűnnek el gyorsan, mert zenéjük arctalan, megújulásra, valódi, egyedi ötletekre képtelenek. Hosszú ideig csak úgy lehet megmaradni ezen a nagy forgószínpadon, ha sikerül könnyen beazonosítható, egyedi hangzásvilágra szert tenni.

P. E.: — Semmilyen divatot nem követünk, lehet, hogy a legközelebbi lemezünk teljesen más lesz.

R. R.: - Egyre nagyobb az igény a „másfajta” zenére. Az emberek egy részének elege van a tévé- és rádióadók által uná- sig játszott divatzenékből. Egyre többen járnak újra klubokba, ahol kulturált körülmények között kapcsolódhatnak ki. Ezzel most nőnek a mi lehetőségeink - ám ha egyszer fordul a kocka, akkor sem fogunk más stílusban játszani.- Üzentek-e valamit a közönségnek?

H. P.: - Legyetek jók!

E. K.: - Csatlakozom az előttem szólóhoz - komolyra fordítva a szót, talán annyit, hogy a zene egy nemzetközi nyelv, egy nagy nyitott könyv. Mindenki megkeresheti (és meg is találhatja!) a hangulatának épp megfelelő muzsikát, ami lehet megnyugtató, földbedöngölően agresszív vagy kedélyes autókázáshoz való. Kellemes keresgélést, és hallgassátok minél többet az új Wellington-anyagot!

R. R.: - A jó zene nem megy ki a divatból! ABBA, Boney M. ... - a mai napig jól csengő nevek mindmáig sokat játszott felvételekkel, pedig már jó ideje nem aktív előadók... Szeretnénk megköszönni azokat a rajongói visszajelzéseket, amik az új anyaggal kapcsolatban jutottak el hozzánk!

P. E.: - Találkozzunk az egyik legközelebbi Wclling- ton-bulin!