Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-11 / 289. szám

1997. december 11., csütörtök Riport űt; Tudatosan, sikeresen Juhász Jánossal, a Szamos Cipő Kft. ügyvezető igaz­gatójával beszélgettem a minap, és őszintén megval­lom, a hallottak nem kevés örömömre szolgáltak. Van­nak még „csodák”. „Nehéz gazdasági helyzet”, „a fej­lődés első fázisainak gyermekbetegségei”, „modern polgári demokrácia kezdeti lépései” ide vagy oda, lé­teznek Magyarországon olyan cégek, amelyek igenis megállják a helyüket, és eredményesen, sikerrel dol­goznak. Egy ezek közül a Juhász János által vezetett Szamos Cipő Kft. Csengerben. Palotai István (Uj Kelet)- Minden a tervek és az elképzelések szerint ment az idén - meséli az ügyvezető. - Fejlődtünk ugyanúgy lét­számban, mint termelésben. Ma már több mint ötszáz fő dolgozónk van, a körülmé­nyekhez viszonyítva jó ke­reseteket biztosítunk, és megpróbáljuk azt a szintet elérni, hogy akár ezeknek a jövedelmeknek családmeg­tartó szerepe is legyen. Pe­dig a dolgozóink nyolcvan­nyolcvanöt százaléka nő, de hát mit számít ez a mai, mun­ka nélküli világban? Csengertől Mátészalkáig egyedül vagyunk ekkorák, és ez roppant felelősséget jelent. Eves szinten már közel egymillió pár cipőt gyár­tunk, méghozzá a legjavá­ból. Magyarországon csak a Humanic és a Salamander Juhász János vásárol tőlünk, ami nem is cso­da, hiszen nyugati szemmel nézve is nagyon magas szín­vonalat képviselünk. A Ju- hász-Seibel cipő kint is igazi unikum, és mindig komoly minőséget jelent. A Seibel cé­get száztizenegy éves múltja is kötelezi. Magyarországon csak mi vagyunk jelentős szállítóik. Most egy hosszú téli pi­henő következik. Karácsony A cég mintakollekciója előtt leállunk, és csak január 5-én kezdünk el ismét ter­melni. Ránkfér a pihenés, és bizony meg is érdemeljük. Úgy élünk, mint egy nagy család. Mindenki ismer min­denkit, néha egymás gond­jait is átvesszük. A kará­csonyt természetesen - akár­csak tavaly - az idén is meg­ünnepeljük, ide is jön a Jézuska és megajándékoz­za a dolgozókat. Hogy mit hoz, azt még nekem se árul­ta el. Reméljük, hogy jövőre to­vábbi fejlődés előtt állunk. Várhatóan 1998-ban is növek­szik majd a készárutermelés. Az első félévre már „nyakig va­gyunk” megrendeléssel, és bí­zunk benne, hogy ez a máso­dik félévben is így lesz. Ez csak tőlünk, a munkánk minő­ségétől függ. Megköszönöm dolgozóink­nak az 1997-ben végzett oda­adó munkájukat, kívánok ne­kik nagyon boldog karácsonyi ünnepekéi és örömteli, sikeres új ével. A cég vezetése nevé­ben ígérem, hogy mindezek érdekében mindent meg is teszünk - mondja végezetül Juhász János ügyvezető igaz­gató.----- —t ------------------'T7' Kócsi Ká rolyné, a cég legaktívabb „lokomotívja” Daróczi Béla, a vállalat egyik „legrégibb motorosa Kapitor Zoltánné, Mester Lajosné és Orosz Tibor, a cég I „hivatalos bürokratái” I A Rákóczi utcai szabászat yiTH s »1*1 ü *1 fi f:T7:T A Kossuth utcai tűzöde Sándor Mónika, aki Kócsiné nyomdokain halad

Next

/
Thumbnails
Contents