Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-11 / 289. szám
Városlátogató 1997. december 11., csütörtök CSAK ffl SIÓRA A karácsony szép. de költséges ünnep, legalábbis ez derül ki a Nagykállóban megkérdezett emberek válaszaiból. Noha óriási várakozás előzi meg a december végi napokat, mégis sokat kell számolniuk a háztartást vezetőknek, hogy legalább a gyerekek számára széppé tegyék a karácsonyt. — Két gyermekem van és három unokám. A gyerekek már előre benyújtották a listát, mit szeretnének találni a fa alatt. Egyforma ajándékot kapnak a fiúk, noha nem egyidősek, a legidősebb hatAlbert Jánosné , a középső négy-, a legkisebb kétéves. Az eltérő ajándékból csak vita lenne. A meglepetéseket a lányommal együtt vásároljuk meg a városban vagy Nyíregyházán. Sajnos ilyenkor nagyon sok pénzt költünk, nem is elég rá a havi fizetés. A mellékes jövedelmünkből, melyet földművelésből-szereztünk egészítjük ki a hiányzó összeget. Én magam nem is várok semmit, nekem az is öröm, ha a gyerekek otthon vannak. A karácsonyi vacsorára általában sült pulyka készül, édességnek süteményt sütök, az unokák kedvencét.- Már a múlt hónapban megvettem a szaloncukrot, a karácsonyi díszeket, már csak a fa hiányzik. Kevés pénzből élünk, három gyer- Az ünnep előtt mézes süteményt sütünk a gyerekeimmel, melyet ők festenek ki, s ezzel is díszítjük a fát. Balogh Ferenc mekem van, s a feleségem hamarosan megszüli az ikreket. Ok jelentik számunkra az igazi ajándékot! A nejem és az anyósom általában összeírják, mit kell beszereznem a süteményekhez, és együtt készítik el az ünnepi ennivalót. Mi már húszadika körül felöltöztetjük a karácsonyfát, hogy minél hosz- szabb ideig tartson az ünnep. Mindig veszek valamit a gyerekeknek és a feleségemnek. Mióta megházasodlam, nekem már nem jut ajándék, de megvagyok anélkül is... Büdszenti Jánosné Szenteste halászlét főzünk a férjemmel, mellé húst sütünk. Nagy családban ünnepelünk, a nagyszülőkhöz látogatunk, ahol együtt van a család. Ajándékot mindenkinek veszünk, s mivel a testvérekkel, sógorokkal, sógornőkkel és a kereszlgyere- kekkel együtt elég sokan vagyunk, csak apróság jut a felnőtteknek. Az igazi nagy ajándékokat a gyerekek kapják. A lányom hajas babára vágyik, s nem ő az egyetlen gyermek a családban... Ésszerűség, szeretet Nagykálló város tizenöt óvodai csoportja szeptembertől egy körzetbe tartozik. A gyerekek három különböző épületbe járnak, de gazdaságilag egyetlen egységet alkot a Pctfői, a Korányi és a Szabadságharcos úti kisdedóvó. A vezetői állások megszüntetésével is takarékoskodni igyekezett a fenntartó. Cseh Arpádné, a körzetesített óvoda vezetője elmondta, hogy önálló konyhája és gazdasági irodája van az intézménynek. Véleménye szerint az átszervezés nem jelent hátrányt a családoknak, minden jelentkező gyereket fel tudnak venni, noha valamennyi csoportban magasabb a gyereklétszám a törvényben megengedettnél. A három tagóvoda feltételrendszere különböző, de minden óvónőre jellemző a gyerekek nagyfokú szeretete s az irántuk érzett felelősség. A mindennapi nevelő-oktató munka mellett a pedagógiai program készítésével foglalkoznak a pedagógusok. Az óvónők képzéseken vesznek részt, főként a Megyei Pedagógiai Intézet tanfolyamain, ezeket a továbbképzésre kapott keretből finanszírozzák. Cseh Arpádné szerint nagyon szerényen, de zökkenők nélkül működnek az intézmények. Mindig van néhány szülő, vállalkozó, aki támogatásával segíti az óvodát a különböző rendezvények megtartásában és szervezésében. A közelmúltban Mikulás-váró bált rendeztek az intézmény dolgozói. A nagykállói Napraforgó Alapítvány számlájára kapott összeg is segít a pedagógiai munka tökéletesítésében. Nagykálló Karácsonyi hangverseny Karácsonyi hangversenyt ad december 14-én, vasárnap este hat órakor a nagykállói római katolikus templomban a Brunszvik Teréz Óvoda Cantarella Kamarakórusa. Közreműködik a zeneiskola „Kiskórusa”, továbbá Puskásné Bócli Beatrix ás Vadon Andrea zongorán. Karvezető: Bódi Viktória. *** Hamis vád, olcsó népszerűség A városon átmenő út (a Bátori út) a közelmúltban új burkolatot kapott. A néhány centiméterrel meg- émelkedett közutat a házakhoz, kapukhoz történő bejáratok mentén néhány helyen korrigálni kell. mert problémássá vált a közlekedés. Ez a feladat a Közúti Igagzatóság alkalmazottaira vár, akik nem végezték cl minden bejáratnál a szükséges munkát. A lakosság kérdésére az alkalmazottak azt válaszolták, csak ott javítanak, ahol az önkormányzat javasolta, noha az útépítéshez a képviselőknek és a polgármesternek semmi köze nincs, hiszen ezt a tevékenységet a Közúti Igazgatóság irányítja. Fodor János elhatárolja magát az ilyen és hasonló kijelentésektől, amely alaptalanul a közhangulat romlását okozzák és a hirdetőknek olcsó népszerűséget adnak. *** Közmeghallgatás Közmeghallgatást tart a művelődési központ színháztermében Nagykálló város önkormányzati kép- viselő-testülete, a cigány kisebbségi önkormányzat testületé december 12-én, pénteken délután öl órától. A napirend szerint Fodor János polgármester beszámolójában tájékoztatást ad a testület éves munkájáról, az önkormányzat 1998. évi költségvetési koncepciójáról, valamint az 1997. évi beruházásokról. *** Szociális csomag Karácsonyi csomagol oszt szét a nagykállói ön- kormányzat a kisebbségi önkormányzattal közösen a szociálisan rászoruló, nehéz anyagi körülmények között élő, gyermeküket egyedül nevelő családok között. Sajnos összesen ötszáz csomagot tudtak készíteni, s ezt nagyon nehéz elosztani a rászorulók között. Az ajándék elsősorban alapvető élelmiszereket tartalmaz, értéke kétezer- ötszáz forint. A Megyei Elme- és Ideggyógyintézetből Pszichiátriai Szakkórház alakult az elmúlt években. Vágvölgyi János igazgató főorvos büszke arra, hogy az intézmény háromszázötven dolgozójából lelkes, kiválóan tevékenykedő csapat ková- csolódott. Ebben szerepe volt annak a kemény munkának, melyet két évvel ezelőtt kezdtek el, akkoriban a kórház menedzsmentje célként tűzte ki a minőség- biztosítási tanúsítvány megszerzését. A folyamatos képzések és tanulások eredményeként ma már az intézmény valamennyi dolgozója az ISO 9002-es szabvány szerint dolgozik. Vágvölgyi János orvos-igazgató szerint a kórházban folyó munka nem változott a minőségbiztosítás bevezetésével, inkább rendezettebbé vált. Egyfajta rendet rakott a kórház működésében. Minden munkatárs számára tisztázódott, mi a feladata, jogköre, és meddig terjed a felelőssége. Ez biztonságérzetet ad az intézmény dolgozóinak. A betegek ebből csak annyit éreznek, hogy a nővérek, orvosok s a kiszolgáló személyzet tagjai nagyszerűen végzik a dolgukat. Rendszeresen betegelégedettségi vizsgálatokat végeznek, amelyből leszűrik, milyennek ítélik a páciensek a kórház működését. A jelenlegi adatok szeKlári néni örökké fiatal Minőségi munkát végeznek rint a kórház betegei nyolcvan százalékban elégedettek a szakkórház működésével. Leginkább az étkeztetésre érkezik panasz, nem tartják elég változatosnak a kapott élelmet. Az ellátás színvonalát emelni szeretné a vezetés, ennek érdekében már megtették az első lépéseket. Az auditálásról szóló dokumentumot a napokban kapja meg az intézmény. A menedzsment szerint a minőségügyi munkának ezzel nincs vége, januártól tovább szeretnének haladni azon az úton, amely a minőség tökéletesedéséhez vezet. nagyon hiányoznak a gyerekek. Azt vallom, hogy ennél szebb hivatást nem tudok elképzelni. A lányom tanítónő, hat éven át az én óvodásaim az ő osztályába kerültek. Nagyon jó volt látni, hogyan lesznek a gyerekekből — melyek az én gyerekeim is - írni, olvasni tudó iskolások. A menyem is óvónő. A családban gyakran beszélgetünk pedagógiáról, nevelésről. Ha kell, papírformákat vágok, segítek a programok elkészítésében, és mint a nagymamák többsége, sütök-főzök és emlékezem. A régi időkre, amikor még dolgoztam. Mindig arra a következtetésre jutok, hogy nem volt sok ez a harminchét év. Bizonyára azért gondolom így, mert a főnökeim, a város vezetése, a kolléganőim és a családom megbecsülték a munkámat, mert mindig igyekeztem embereket nevelni. Az oldalt írta: Kozma Ibolya, fotók: Lázár Zsolt Harminchét éves óvónői munka után is megőrizte fiatalságát Somogyi Lászlóné. Klárika néni - ahogy a gyerekek hívják - talán örökifjú marad. Nem látszik rajta a csaknem négy évtizedes munka gondja, s most, lassan egy évvel nyugdíjba lépése után is bármikor visszajönne az ovisok közé.- Ha újraszületnék, akkor is óvodapedagógus lennék - mondja. - Már kisgyermek- koromban eldöntöttem, hogy ezt a hivatást választom. Példaképem a saját óvónénim volt, aki tejporból készített tejet, homokpogácsát gyúrt velünk és csodálatosan hegedült az udvaron. Még ma is tisztán élnek bennem azok az élmények, amelyek a kis falu, Kék óvodájában értek. Az álmaimat csak nehezen tudtam megvalósítani. Háborús gyerek voltam, s az ország, illetve a családom gondjai kihatottak egész életemre. Középiskolába kerültem, mikor megszűnt a középszintű óvóképzés. Éretteségi után egy évig fizikai munkásként dolgoztam, hogy felvehessenek a főiskolára. A sikeres felvételi után kineveztek a pócs- petri óvodába, így levelezőn tanultam tovább. Házról házra jártam, hogy engedjék a gyerekeket az intézménybe, melyet istállóból alakítottunk ki. Huszonöt gyerekkel reggeltől estig foglalkoztam, egy szakácsnő és egy dajka volt segítségemre. Egy alkalommal, éppen a Mikulást vártuk a gyerekekkel, amikor egy nagykállói kolléganőm megkért arra, hogy cseréljek vele munkahelyet. O Pócspetriben akart letelepedni, én örültem a nagykállói állásnak, mert úgy gondoltam, közelebb leszek a szülőfalumhoz, Kékhez. Visszagondolva az elmúlt harminchét évre, úgy gondolom, nagyon sokat változott a magyar óvodai nevelés. Régen inkább uralkodott a családias légkör az óvodai csoportokban. A gyerekek szülei nagyon sokat dolgoztak az anyagi javak megszerzéséért, kora reggel munkába jártak. Mi pedig - eszközök hiányában - leginkább szeretetet tudtunk adni a gyerekeknek. Ma már az egész óvodai nevelést a nevelés és az oktatás együtt hatja át. Munkám során három óvodában dolgoztam, három főnököm volt és három kitüntetést kaptam. Egy éve vagyok nyugdíjas, még mindig
