Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-27 / 277. szám

);c / i I 'k'í - -------------------------------------­Nö vényvédelmi támogatás Új Kelet-információ_____ A már harmadszor módosí­tott időpont ellenére a megye közel 200 ezer földtulajdo­nosától, megközelítőleg 100 ezer olyan termelőjétől, aki jövedelemkiegészítésként vagy a teljes családi bevétel előteremtéséért művelik a földet, mindössze 595 bead­vány érkezett az idei évre szóló növénybiztosítások 30 százalékos állami támogatá­sának igénylésére. Mindez­zel kapcsolatban a megyei földművelésügyi hivatal mun­katársai elmondták, hogy a beérkezett adatlapok mint­egy 141 millió forintos befi­zetett biztosítási értékre utal­nak, s közel 45 millió forint a megigényelt állami támoga­tás nagysága. A Földműve­lésügyi Minisztérium elő­ször július 15-ei határidő­vel hirdette meg a támoga­tás igénylésének határidejét. Ez korainak bizonyult, mert a gazdálkodók a betakarítá­sokkal voltak elfoglalva. A következő kitüntetett dátum augusztus 31. volt. Ekkor már tapasztalható volt némi termelői érdeklődés, sőt a határidőt követően is érkez­tek pályázatok nagyobb számban. Amiatt módosítot­ta november 15-ére a szak­tárca a beadási időt, hogy ne legyenek érvénytelenek a késve eljuttatott igénylések. Az előzetes elképzelések szerint a szakminisztérium 1998-ban tervezetten 35 szá­zalékra növelné a növény- biztosítások állami támoga­tásának mértékét. Citromfák, fügefák termőre fordítása F. T.’jÚj Kelet) A gyermekek, de még a felnőttek is szívesen dugdos- gatják a citrom, a narancs vagy a' mandarin magját va­lamelyik cserepes virág föld­jébe. Még nagyobb az öröm, amikor ki is kelnek ezek a magok, annál nagyobb a bosszúságuk, ha 10-15 év el­teltével sem hoznak termést az időközben nagyra növő fácskák. Jó tudni, hogy a kereske­delmi forgalomban kapható déligyümölcsök már nemesí­tések eredményei, és a legrit­kább esetben szaporíthatok tovább közvetlenül. Az ötvenes évek nagy „ter- mészctátalakító” időszaká­ban honosítani kívánták a gumipitypangot (gyapotot) és más, hazánkban életképte­len déli növényféleségeket. Sor került természetesen a narancsra is, ami inkább ha­sonlított egy csenevész cit­romra, mint eredeti fajtájára. Többen kísérleteztek a füge szaporításával is, de csak Ba­ranya megyében, az ország legmelegebb vidékén sike­rült termésre bírni ezt a gyü­mölcsfát. Fagyérzékenysége miatt amúgy is téliesíteni kell. Törzsét és az ágait egyen­ként vastag papírzsákokba kell csomagolni, és még így sem biztos, hogy átvészelik a legzordabb napokat. Citrom-, narancs-, manda­rin- vagy grapefruit-fácskát sokan nevelnek magról. Ah­hoz, hogy mielőbb virágoz­zanak, sőt termést is hozza­nak, mielőbb be kell oltani vagy szemezni. Az oltásra a legalkalma­sabb a tavaszi (március-ápri­lis) időszak. Csak termőtípusú szaporítóanyagot használjunk, és az egyéves ágrészbe oltsuk vagy szemezzük be a ter­mőrügyeket. Fia az oltás mód­szerét választjuk, akkor min­denképpen ékoltással és egy ágrészbe legfeljebb 3-4 he­lyen képezzünk hajtáshelyet. Rögzítésre érdemesebb ter­mészetes alapanyagú raffiát használni. Most nem kell szá­molnunk az ágrész vastago­dásával, jó erősen rögzítsük a szaporítóképleteket, mert 4- 6 hét alatt megerednek a sze­mek, és már le is szedhetjük a rögzítőkötéseket. Az eredés még nem jelent teljes kötő­dést. Legalább egy év kell a hajtásrészek megerősödé­séhez. Óvjuk, védjük a gyen­ge sarjakat, hisz a legkisebb erőbehatásra is letörhetnek. A szemzés még egysze­rűbb művelet. Ezt május végétől augusztus közepéig bármikor elvégezhetjük. A déligyümölcsfák nemesíté­sére az úgynevezett fordított T szemzés módszerét célsze­rű alkalmazni. Ilyenkor ne várjunk gyors megeredést, mert várhatóan csak a kö­vetkező év tavaszán hajta­nak ki a nemes alanyrészek. Ezért is nevezik alvószem- zésnek. Érdemes megjegyezni, hogy a citromfélék nemcsak mag­vetéssel, de dugványozással is jól szaporíthatok. FFa sike­rül beszereznünk egy ter­mésre képes citromfa leg­alább kétéves ágrészét, az termőtalajba dugva idővel kihajt. A megeredésig érde­mes egy befőttes üveggel le­takarni, ami csökkenti a pá­rolgási veszteséget. A dug­ványból a talaj szintje fölé legfeljebb két-három alvó­rügy kerüljön, mert többet nem képes ellátni az éppen csak megeredő gyökérzet, és a következő nyár közepére kiszárad a hajtásunk. A már meglévő citromfé­lénket vagy más, dézsában nevelt déligyümölcsfánkat mindenképpen világos és fagymentes helyen teleltes­sük ki. Megtévesztő lehet a kora tavaszi napsütés, ami­kor napközben valóban tíz Celzius-fok fölé is emelke­dik a hőmérő higanyszála, de éjszaka még komoly fa­gyok is előfordulhatnak. A végleges kitelepítéssel vár­juk meg a fagyosszentek el­múlását, de szükség esetén még az Orbán-napi „pa- szulybehabaró” fagyok elől is tegyük védett helyre a cit­romfákat. Mezőgazdaság 1997. november 27., csütörtök Hétről hétre a kiskertekben Védeni kell a kis fák törzsét Fekete Tibor (Új Kelet) Már'csak az örökzöldeken maradtak meg a levelek, az október végi fagyok elindítot­ták azokat a vegyi folyamato­kat, amelyek következtében elkezdődött és mostanra be is fejeződött a levélhullás. Ha a gyümölcsfák alatti területet más művelésre nem használjuk, akkor egyszerűen csak 10-15 centiméter mélyen rotáljuk fel a fák alját. Ez a módszer azzal a veszéllyel járhat, hogy ha idén nem fordítottunk kellő fi­gyelmet a növényvédelemre, akkor a levelekkel együtt átte­lelnek a kórokozók is. Ha nem tudjuk még az ősszel a földbe forgatni a növényi maradvá­nyokat, akkor komposztáljuk be. Tárolóhelynek megteszi egy 1x2 méteres, dróthálóval vagy hullámpalával elkerített rész, amelybe a kávézacctól a krumplihéjon át a falevelekig mindent összegyűjthetünk. Nem szerencsés azonban nyá­ron a frissen levágott füvei vagy a káposztasavanyításból visszamaradt hulladékot túl vastagon komposztálni. Diófa­levelet pedig egyáltalán ne tegyünk közé. Régebben- a fa­lusi porták udvarára nemcsak azért ültettek diófát, mert ma­gas törzsű cs lombja alatt kelle­mesen lehet hűsölni, hanem mert zárt lombkoronája alatt kevés növény marad meg. Ezen felül a diófa levele és gyöker- zete egy juglon nevű detergens anyagot tartalmaz, ami megaka­dályozza a talajban lévő, sza­bad szemmel nem észlelhető mikroorganizmusok szaporodá­sát. Márpedig ezek nélkül a bak­tériumok nélkül sohasem lesz humusz a falevélből. Fatörzsvédelem A frissen ültetett csemetéket fajtától függően legalább még 3-5 évig védeni kell a rágcsá­lók ellen. Régebben kátránypa­pírral vagy más, rossz ízű szer­rel átitatott anyaggal óvták a növényeket, mostanában azon­ban már a kereskedelemben is megvásárolhatók azok a mű­anyagból készült fatörzsvédők, amiket nem tudnak átrágni a nyulak sem. Felrakáskor arra kell ügyelni, hogy legalább 80- 100 centiméter magasra érjen, és ne legyen túl szoros a kötés. mert számolnunk kell a fa tör­zsének vastagodásával is. Gyümölcsfák meszelése Nemcsak a csemeték, hanem az idősebb gyümölcsfák törzsé­nek is jót tesz a meszezés. Ez az eljárás fertőtleníti, kipusz­títja a kéreg alatt megbúvó rág­csálókat. A legtöbb gyümölcs­fa törzse sötét színű. Tél vége felé a déli, napsütéses oldal jobban felmelegszik, alatta a nedvesség megolvad, de éjsza­ka újra megfagy. A naponta ismétlődő térfogatváltozás szétroncsolhatja a szöveteket, megrepedezhetnek a kéregda­rabok, de még a sejtek is káro­sodhatnak. Nem szabad azon­ban túl vastagon meszelnünk, mert a fertőtlenítő hatás elvesz­tése után ugyanolyan búvóhe­lyet nyújthat a kártevőknek, mint a sérült kéregrészek. Ha könnyen folyó mésztejet hasz­nálunk, az jobban beszivárog a pórusok közé. és száradás után vékony marad a mészre- leg. Akinek van elég ideje és türelme, az a nagyobb ágakat is lekezelheti ezzel az eljárás­sal, Sőt "az átszűrt mésztejet permetezőgéppel is felhordhat­juk a faágakra. Komoly kárt okozhat a gyümölcsfáknak a rosszul elvégzett ágritkítás. A túl hosszúra hagyott csonkok idővel elkorhadnak, és a belső, lágyabb részek elpudvásod- nak. Olyan ez, mint egy nyílt seb a testünkön. Ezen keresz­tül mindeféle kórokozó bejut a kéreg alá, a fa belsejébe, és onnan már nehéz kipusztítani. Először tisztítsuk meg a seb környékét, éles késsel vágjuk le a korhadt részeket, egészen az egészséges szövetekig. Utá­na valamilyen fa sebtapasszal, például Celliddel vagy Vul- neronnal kenjük be a sérült ré­szeket. A nagyobb „odúkat” amilyen mélyen csak tudjuk, takarítsuk ki, és híg cementes folyami homokkal töltsük ki az üreget. Idővel a fakéreg benö­vi a betondugót, és nem esik ki a helyéről. Téli betárolás Még mindig megszedhetjük a tavaszi oltáshoz szükséges vesszőket. Nem túl száraz, de mindenképpen fagymentes pincében nedves homokba ál­lítva tavaszig tárolhatjuk a sza­porítóanyagot. A már nem szük­séges szerszámokat takarítsuk meg, és nem árt, ha semleges kémhatású olajjal vékony réteg­ben be is kenjük. A perme­tezőgépet mossuk ki, és a ben­ne lévő vizet alaposan csurgas­suk ki. Különösen a motoros permetezők szivattyúi érzéke- r nyék a fagyra. Elég, ha egy ke- I véske folyadék marad benne, a S téli fagyok szétrepeszthetik a I szivattyúházat. A gumislagok b nem fagynak ugyan szét, de ° nem árt azokat sem átmosni. Téli megnyugvás Munkatársunktól A régi paraszti életmód természetes velejárója volt, hogy a termény be­takarítása és az őszi ka­lászosok elvetése után már nem sok tennivalója akadt a gazdának. Napon­ta ellátta a jószágot, tett­vett, de nem dolgozta ha­lálra magát. Saját biorit­musát is egy más, nyu- godtabb tempóra állítot­ta át. Ha végképp* nem volt mit tennie, akkor be­fogott a szekérbe, kihaj­tott a kukoricatábla szé­lére, és néhány kéve csut­kát vitt a tehénkéknek. Még jól is esett neki a zötykölődés, hogy kisza­badulhatott a négy fal közül. Szervezete felké­szülhetett a tavaszi mun­kák kezdetére, és a mun­kafolyamatok gyorsulá­sával fokozatosan terhel­te testét, lelkét. Korán bc- sötétedett és tanyázással, más nyelvterületeken es- tézéssel múlatta az időt. Elmélkedtek a világ dol­gain, vagy éppen a min­dennapok nem mindig fontos problémáin. A ku- koricafosztók vagy a fo­nóházak inkább a fiata­lok találkahelyei voltak, mintsem munkahelyek. Ezzel szemben ma csak nagyon keveseknek ada­tik meg, hogy pusztán a földművelésből és az ál­lattartásból megélhesse­nek. A legtöbben csak másodállásban művelik a földet. Akik pedig csak a mezőgazdaságból élnek, nem engedhetik meg ma­guknak a téli pihenőt. Decemberben dohányt csomóznak, januárban fóliaház-vázat építenek, februárban kezdik a pa­lántanevelést, és nincs kiszállás a malomkerék­ből. Igaz, eleink nem él­tek olyan magas élet- színvonalon, mint a ma embere, de hogy nyugod- tabban, az biztos. Ebből a szempontból talán a nyugdíjas kiskert- tulajdonosok vannak a legelőnyösebb helyzet­ben. Ok még ha akarnák, akkor sem tudnának mit tenni egész télen. Ennek ellenére sem árt néha ki­nézni a kiskertbe, hisz sok a tolvaj, egyre több, és nem mindegy, mikor észleljük egy betörés nyomát. Lelki békénk­nek is jót tesz, ha saját szemünkkel győződtünk meg arról, minden érin­tetlen. Tél végén, mikor már nemcsak az ablak üvegén keresztül érezzük a nap melegét, eljön a metszés, a talajelőkészítés, a talaj­erő-utánpótlás ideje. Ad­dig azonban készülőd­jünk az ünnepekre, hisz vasárnap András napja, ami most az Advent kez­detét jelzi. A várakozás, a megbékélés ideje ez. Várjuk a megváltót, de ugyanúgy várjuk a jövő esztendőt. Megbékélünk az eltelt esztendővel.

Next

/
Thumbnails
Contents