Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-22 / 273. szám
Daskó Jánosné gének ugyanúgy részei a jó jellemvonások is, ahogyan a rosz- szak. A kettő közti egészséges egyensúly megteremtése a fontos.- Mit csinál szabad idejében? — Kötök, televíziót nézek és rádiót hallgatok. Olyan baráti kör alakult itt ki, hogy sosem Mint egy család... „Villámhárító és lelki segély” Az intézmény környezetének rendben tartását az idősek szívügyüknek érzik, hiszen rengeteg programot szerveznek a szabadban. Az udvar tisztán tartásával igazán sajátjuknak tekinthetik a lakók a klub és a szállás épületét. A klub tagjai által közösen szerzett dalokból álljon itt ízelítőnek két tréfás költemény. (A Gólya, gólya dallamára) Gólya, gólya, hosszú lábú gólya Jó neked, mert ingyen jársz a tóra, Bezzeg nekünk felment a víz ára, Luxus az, ha beülünk a kádba. Megvalósul sok nyugdíjas álma, Folyik a víz a fürdőszobában. Ha nem akarsz adósságban úszni, Lavórt kell a fürdőkádba tenni. (A Csillagok, csillagok dallamára) Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok! Mert a nyugdíjasnak csak ti világíttok. Este ha sötét van, nincs itt másnak fénye, Felvitték a villanyt a csillagos égbe. Kötelező lesz a szemüveg hordása, Mert a nyugdíjas a jövőjét nem látja. Az se baj, ha néha kettőt tesz szemére, Hogy a húsadagját nagynak lássa véle. Különleges egyéniségével színesíti a közösség életét a negyvenkilenc éves Daskó Jánosné Klári, aki az igazgatónő szerint „villámhárítóként” működik az intézményben, hallgatnak rá az idős emberek, hatalmas igazságérzetével és empátiájával egyengeti az esetleg kialakult összekoccanásokat, és mindenkinek élő „lelki segélyszolgálata”. Klári egy konyhai balesetben komoly égési sérüléseket szenvedett három évvel ezelőtt, de olyan szépen gyógyultak a sebei, hogy ma már alig látszanak a szerencsétlenség nyomai. A hölgy úgy gondolta, beköltözik az átmeneti szállásra, s az időseknek ott segít, ahol tud. Daskó Jánosnét az intézményben töltött napjairól, ottani életéről kérdeztük.- Szeretek itt élni, mert ezt a családias hangulatot nem találnám meg máshol. Én vagyok itt a legfiatalabb, hiszen általában hetven év körüliek a lakók, mindenkinek segítek, akinek szüksége van rá. Minden jó klubnak, jó közösségnek az az alapfeltétele, hogy az ott élők tudjanak és akarjanak egymáshoz alkalmazkodni, s én ennek jegyében igyekszem tevékenykedni. Szeretetben és megbecsülésben kell értékelnünk azt, hogy az emberek személyiséA klub külön kis közösségként működik, ahol ugyanúgy előfordul a pletykálkodás, az össze- veszés és a kibékülés, mint bármely más embercsoport keretein belül. Még vonzalmak is születnek, és szórakozás szintjén - az igazgatónő elmondása szerint - élvezik, hogy egy-egy hölgyről és úrról hetekig szól a pletyka, s a szóbeszéd „áldozatai”, felvéve a kesztyűt, szerepüknek megfelelően viselkednek. Az ilyen hetekig húzódó szerepjátszás nagyszerű szórakozást és rengeteg tréfás helyzetet teremt, s megadja az otthon alaphangulatát, ahol ilyenkor könnyebben robban ki a nevetés unatkozom, ha úgy tartja kedvünk, páran felkerekedünk, bebarangoljuk a környéket, sétálunk, beszélgetünk. Születésem óta mindenben a szépet keresem, és többnyire meg is találom.- Úgy hallottam, verseket is ír...- Amikor egyedül vagyok, előjönnek az emlékek. A közösség életét figyelve mindig elcsípek egy-egy momentumot, eseményt, amit elraktározok magamban, s azt később versbe szedem. írok komolyabb és viccesebb témákról is... Mindig ami éppen jön... Leírom egy füzetbe, csak magamnak, nem szükséges, hogy más is lássa. Előfordul azonban, hogy szerzeményeimet bemutatjuk a rendezvényeinken.- Milyen a programok hangulata?- Azoknak az idős embereknek, akik itt élnek, nagyon fontos, szinte létszükséglet a vidámság. Én is próbálok hozzájárulni a kellemes, oldott hangulat megteremtéséhez mind a verseimmel, mind az egyéniségemmel. Néha sikerül, néha nem... Általában azért sikerülni szokott... i«áM| Örök igazság, hogy a legtöbb ember kortársai közt érzi magát legjobban. A nagymama- és nagypapakorba lépett emberek számára persze nem pótolja az unokát, a családot pár, szintén nagymama- és nagypapakorú sorstárs, mégis, akár a család, az unoka mellett sem szégyen, ha az idősek „társasági életet” élnek egymással. Erre a célra szolgálnak az idősklubok. Az orosi klub életéről Ráb Jánosáéval, az intézmény igazgatónőjével beszélgettünk.- A nappali ellátást nyújtó klub 1975 óta működik, s 1976. február 5-étől átmeneti szállást is adunk a rászorulóknak. Napközben délelőtt nyolc órától délután négyig várjuk az időseket, az átmeneti szállás pedig az év minden napján, a nap huszonnégy órájában folyamatosan az öregek szolgálatában áll. A klubba tíz fő jár, az átmeneti szálláson tizenhármán élnek, s tizenkilenc embert a szociális étkeztetés keretében látunk el, így körülbelül negyven idősről gondoskodunk.- Milyen családi háttérrel rendelkeznek a klubba látogató emberek?-Van, aki azért jön, mert a gyermekei dolgoznak, nem szeret otthon lenni egyedül, s vannak magányosok, akik itt találják meg a társaságot. Sokan hétvégeken hazamennek.-Mivel töltik a napjaikat az ide járó, itt élő idősek?- Televíziót és videót néznek, kártyáznak, kötnek, beszélgetnek és a kertben, az udvaron szorgoskodnak. A bejáróknak lehetőségük van mosásra, vasalásra, fürdésre is, hogy ne az otthoni áramot kelljen használni. Az idősek rendszeres orvosi ellátásban is részesülnek, minden héten ide látogat az orvos, megméri a vérnyomásukat, felírja a recepteket, s ha panaszuk van, segít. Hetente egy alkalommal van komolyabb program, például megünnepeljük a névnapokat, ilyenkor versekkel, saját előadású tréfás jelenetekkel kedveskednek egymásnak az idősek. Szeretnek szerepelni, énekelni. Hatalmas palacsintasütéseket rendezünk, az udvaron lapcsánkasütést, szalonnasütést vagy bográcsos főzést szervezünk. Az anyák napját a helyi óvodásokkal együtt köszöntjük. Az iskolából nagyobb ünnepeken különleges ételeket kapunk. — Most mire készülnek? — A Vécsey közben lévő idősek klubjával közösen készülünk a Mikulás-ünnepségre. Nyolc klub tagja a Szociális Gondozóközpontnak, velük tartjuk a kapcsolatot, s legjobb barátságban a Vécsey köziekkel vagyunk.-Milyen a hangulat a klubban ? — Általában az időjárástól függ, hogy mennyire „aktívak” az idősek, az is előfordul, hogy nem lehet őket „mozgósítani”. Karácsony előtt persze már ünnepi hangulat uralkodik, a nagymamák „zoknihegyeket” kötnek az unokáknak, rokonoknak, és már készül az adventi koszorú. Karácsonykor feldíszítjük a fát, süteményt sütünk, s szeretet-csomagokat kapnak a tagok. Olyan ez a közösség, mint egy család... Az oldalt írta: Babus Andrea A fotókat Bozsó Katalin készítette
