Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-01 / 255. szám

Ajtó, ablak beállítása Nyáron csak a huzatra érzékenyeket zavarja a rosszul záródó ajtó vagy ablak, de Ilyenkor, fűtési idényben már súlyos forintokat dobunk ki az utcá­ra, ha szökik a meleg. A külső falon lévő ajtók és ablakok mellett két helyen lehet hézag. Vagy a tok és a falazat között, vagy a nyílászáró és a tok rése­iben. Különösen a panellakásokra jellemző az ab­lakok melletti, alatti üreg. Ezeket az elfordítós ab­lakokat acélkörmökkel erősítik a betonfalhoz, és körben szabadon áramlik a levegő. Fekete Tibor (Új Kelet) A tapéta végeinek eltá­volítása után töltsük ki eze­ket az üregeket purhabbal. Ügyeljünk arra, hogy egy tartályból körülbelül 30-35 liternyi hab szabadul ki, és még a feltöltés után egy órá- val is duzzad a tömítő­anyag. Az ajtótokok mellet­ti réseket is kinyomhatjuk purhabbal, de itt még job­ban ügyelni kell a térfogat­növekedésre. Ha túl szűk hely marad a tömítésre, ak­kor még a tokot is képes el­deformálni a feszítő erő. A feltöltés után zárjuk vissza mind az ajtót, mind az ab­lakot, hogy nagy alakválto­zás ne következzen be. Hőszigetelés szempontjá­ból kevésbé vészes, amikor az ajtó és a tok között túl nagy a hézag. A purfix sza­lagnak nevezett szivacscsík felragasztása rendszerint eredményre vezet. A sziva­csot mindig az ütköző felü­letek közé ragasszuk. Csak por- és zsírmentes helyen tapad meg jól a ragasztó- anyag. Egymással szemben két purfixszalagot lehetőleg ne alkalmazzunk, mert idő­vel csak összegyűrődik. In­kább egymással párhuza­mos felületeken szigetel­jünk kétszer. Például az aj­tótok belső lapján és az ajtó utolsó élén. Újonnan beszerelt ajtók­nál gyakran előfordul, hogy a száradással együtt vete­medik, és itt-ott szorulni kezd. A kiigazítást lehető­leg ne favésővel kezdjük, hanem előbb győződjünk meg arról, hogy a zsanérok vagy a zárszerkezet állítá­sával javíthatunk-e a hely­zeten. Az is lehet, elég csak egy-egy alátétet tenni a fel­függesztési pontok alá, és máris tökéletesen zár az aj­tónk. Ha mindezek után is szorulna a szerkezet, akkor vegyük elő a gyalut. Ne a ha­gyományos asztalosgyalut használjuk, hanem olyat, amely egészen a széléig ki­nyúló késsel rendelkezik. Ez egy lapos, keskeny szerkezet, amellyel a hajlat sarkáig be tudunk nyúlni. Amikor fény­réssel nem állapítható meg a szorulás vagy ütközés helye, használjunk színes krétát a je­lölésre. A két érintkező felü­let egyikét kenjük be a krétá­val, és a többszöri bezárás után, ahonnan lesűnyölte a port a tok, ott kell kezdeni a gyalulást. Mindig a jel közepétől két irányba indulva forgácsoljunk mindaddig, mígnem szabadon nyit és zár a szerkezet. Előfordulhat az is, hogy passzosan beállítjuk az ajtót, de festés után ismét bedagad. Ettől nem kell megijedni, mert száradás után visszanyeri ere­deti méretét, és újból jól fog zárni az ajtónk. Más a helyzet a lakkozással, mert ez már lé­nyegesen vastagabb réteget képez a felületen. Ha az ütkö­ző éleket is lakkozzuk, akkor a gyaluláskor számítsunk ez­zel a vastagsággal is, bajos dolog a már kész felületnél új­rakezdeni a méretre igazítást. A Dunatherm és más kor­szerű ablakok két üvege kö­zül kiszivattyúzzák a leve­gőt, és ezzel szigetelik a hőt. A régebbi, úgynevezett „tes- sóer” ablakok közébe tehe­tünk olyan granulátumot, amely magába szívja a párát, és nem fagy be az ablak. Ilyet használnak például az üzletek kirakataiban. Ennek ellenére mégis befagyhat az ablak. Ilyenkor ne erőltessük a nyitást, mert csak rossz vége lesz. Várjuk meg; míg a nap melegétől kienged a keret. Öngyújtó, gázperzselő és más drasztikus eszköz használatát is mellőzzük. Jobbra lambéria, lent reluxa gon­dosság melege Palotai István A hideg mindig megviseli az élővilágot, így természe­tesen az embereket is. Már­pedig most hideg télre szá­míthatunk, ha igazat monda­nak a meteorológusok... Az energiaárakon nem változ­tathatunk, így kiadásainkat csökkentendő - marad szá­munkra a gyakorlati gon­dolkodás fegyvertára. A leghatékonyabb min­denesetre mégis egy kollek­tív megoldás lenne (de úgy tűnik, ehhez nemigen fűlik a foga a magyarnak), és ez a napenergia tudatos fel- használása. Gondoljunk csak bele: Skandináviában (főleg Dániában) a napos órák száma alig több mint a fele a magyarországi ér­téknek, és mégis mindenki, aki teheti, napelemeket sze­reltet - mondhatni tetőcse­rép helyett - a házára. Az így kitermelt hőrásegítés éves intervallumra kivetít­ve mintegy negyven száza­lékot tesz ki. A tévhittel el­lentétben a napelemek nem is olyan drágák, így áruk ál­talában 3-4 év alatt simán megtérül. (A szélenergia hasznosítása a Kárpát-me­dencében már nem igazán mutat biztató számokat, hi­szen itt nem fúj állandóan a szél, mint a világon minde­nütt). Mit tehetünk mi, ha már ódzkodunk a napele­mek felszerelésétől? Több megoldás lehetséges. A leg­biztosabb, viszont afdfkölt- ségesebb megoldás, hogy készíttetünk egy úgyneve­zett hőtani térképet, amely alapján tudatosan leszige­teljük a lakást. Ezzel a meg­oldással általában 60 száza­lékos energiamegtakarítás érhető el régi épületek ese­tében. Ez a megoldás azon­ban tikkor tökéletes, ha a szigetelési rendszer kétol­dalas, magyarán a ház külső fala is kap egy hőszigetelő réteget. A ház külső szige­telését egyszerű hungaro­cellel is elvégezhetjük. Mé­retre vágása könnyű, és víz diszperziójú műanyagra­gasztókkal könnyen fel­hordható. Festése könnyű, a szóró-vakolat is megáll rajta. Ha ilyesmire nem futja a családban, de van egy szor­gos nagymama, akícor rá kell venni, hogy készítsen hatalmas subákat a falakra. Amellett, hogy esztétikus, a fal által sugárzott hideget módfelett hatékonyan fel­fogja. Igaz, lassú munka, de ez sem mindig igaz, hiszen ha nem csomózásos, hanem felvágásos, ragasztásos tech­nikával csinálják, igen ha­mar elkészül. Az, hogy az ablakokat, ajtókat légmen­tesen szigeteljük, az unalo­mig ismételt feladat. Az üz­letekben kapható szivacs­csíkok elég drágák, de nem -csak ezzel lehet szigetelni. Megteszi az is, hogy ve­szünk egy nagyobbacska táblaszivacsot és azt csíkoz­zuk fel. A habszivacsot szin­tén vízbázisú anyagragasz­tóval kell felragasztani, mert azacetonosragasztó-ugyan- úgy, mint a hungarocellt - a szivacsot is feloldja. Az üve­gek hidegsugárzása ellen a legjobb eszköz ma a két üveg között szerelt hőtükör- redőny, de-az is sokat segít, ha éjszakára szorosan be­húzzuk az elsötétítőt. Hát ennyi. Higgyék el, a legapróbb ötlet is sokat se­gíthet napi gondjainkon. Redőny, reluxa, lambéria, zsalugáter Lambéria Rendszerint folyosók, elő­szobák falborítására alkal­mazzák a lambériát. Ez is készülhet fából és műanyag­ból is, de ez utóbbi nem iga­zán esztétikus. Minden lam­bérialemez egyik oldalán nút, azaz horony van, a má­sik éle pedig csapban vég­ződik. A léceket nem lehet a falhoz rögzíteni, ezért min­denképpen először a párnafá­kat kell valamilyen módon felerősíteni, és csak ebbe lehet a szegeket beleverni. Csúnyán néz ki, amikor szemből ha­talmas fejű szegekkel ütik fel a léceket, inkább a horonyba fer­de irányba üssük úgy, hogy a következő léc csapja még el­férjen. Csiszolni, majd lakkozni csak a felrakás után érdemes. A szereléssel könnyen meg­sérül a felület. A fa lambé­riát egy táblában géppel köny- nyen lehet csiszolni, de a mélyedéseket csak kézzel lehet elsimítani. Erre a célra legalkalmasabb, ha egy le­vágott lambériadarabra erő­sítjük a finom csiszolóvász­nat, és ezzel smirglizzük ki a hornyokat. Lakkozás előtt mindenképpen portalanítsuk a felületet egy száraz rongy- gyal. Árnyékolástechnika címszóval is illethetném ezeket a termékeket, bár egy kicsit sántít az összefoglaló név. Ez az utóbbi évtizedben elterjedt nyílászáró szerkezet­rendszer nem véletlenül lett ennyire népszerű. Olcsó­sága, könnyen elkészíthetősége, praktikuma hamar népszerűvé tette. Reluxa Általában két ablak közé sze­relt árnyékoló szerkezet. Itt is maga a húzózsinór vagy a létra hibásodhat meg. A zsineg fel­fűzése nem egyszerű feladat. Szétszerelés előtt jól figyeljük meg a madzag útját, mert ké­sőbb legójátékhoz hasonló módszerrel jöhetünk csak rá az eredeti megoldásra. Az árnyé­koló lapokat a felső veze­tősínben, a tartóházban állíthat­juk párhuzamosra. A létrát nem F. T. (Új Kelet) __________ Ke zdjük a redőnnyel. Két fő típusa van. A belsőtokos, ahol az ablakkeret fölé süllyesztve helyezik el azt a részt, ahova feltekerednek a nyílászárót taka­ró, egymáshoz erősített csíkok. Valamikor ezeket az ablakkere­teket eleve úgy készítették, hogy helyet hagytak a toknak. Abban az időben még fából készült a redőny. Az újabb ablakokhoz már nem készült tok, de a redőnykészítők nem estek két­ségbe. A nyílászáró fölé egy külső tokot illesztettek, és ebből ereszkedett alá a zárórész. Később műanyagból, de fa min­tával a Borsodi Vegyiművekben gyártottak redőnylemezeket, amelyeket mind a belső-, mind a külsőtokos változatnál hasz­nálni lehetett. A redőnynek két fő meghi­básodási lehetősége adódik. Az egyik, hogy elkopik az a gurt- ni, amely le és fel mozgatja a zárólemezeket. A másik, ami­kor kikopik a forgórész csap­ágyazása. A gurtnicsere vi­szonylag könnyen javítható. A lényeg, hogy az eredetivel megegyező hosszú szalagot szabjunk le. Ha már nem találjuk a régi darabot, akkor a tárcsára tekerjünk fel olyan hosszon gurtnit, amennyivel teljesen leengedhető a redőny. Ezen fe­lül még a kivezetőhöz és a rögzítőhöz is jusson a szalag­ból. A csapágycserét csak kellő tapasztalattal rendelkező barká­csoló vállalja fel. Gyakrabban kopik el a csúszócsapágyas redőny, ahol a tengelybe egy kovácsoltvas tüskét ütöttek, és ez szabadon forog a fa házban. Ezen sokat már nem lehet se­gíteni, de görgőscsapágy beépí­tésével szinte örökéletűvé vá­lik a szerkezet. lehet javítani, csak cserélni. Ha már egyszer kivettük a szerke­zetet a helyéből, akkor egyszer­re mind a két létrát cseréljük ki. A húzómadzag hosszát csak utoljára állítsuk be. Zsalugáter Fából készült külső árnyéko­ló ablakszárny, amely szép dí­sze a háznak. Igen ügyeskezű bütykölőnek kell lenni, aki ilyet tud készíteni. Mostanában azonban készítenek méretre fá­ból olyan lapokat, amely zsa- lugáternek is megteszi. Ez dön­tött falapokból összeállított, festetlen tábla. Ha így gyártat­ja le valaki és később saját maga szereli fel, festi le, lénye­gesen olcsóbban jön ki. Arra mindenképpen ügyelni kell, hogy fabeeresztékkel (alapozó festékkel) legalább egy sorral kenjük be. Ezt követően továb­bi három, de már vékonyabb réteggel takarjuk le a felületet. Egy szépen elkészített zsalugá­ter már megérdemel egy dísze­sebb zsanért. Szerencsére ma már bőséges a választék ezek­ből a termékekből.

Next

/
Thumbnails
Contents