Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-01 / 255. szám
Kollégiumban, ötletesen Ö röm és ujjongás: felvették a csemetét a főiskolára! Sőt! Bejutott a kollégiumba is! Nagy az öröm. Szeptemberben be lehet költözni... Adva van a kétszemélyes szobában két íróasztal, két szék, két ágy, két fali- és egy földön álló polc, egy sötétítő függöny, és már nem is fér be semmi más. Itt kell élnie a diáknak — jó esetben - egy évig, de van, aki mind a négy (öt, hat, hét... kinek mennyi idő alatt sikerül elvégeznie a főiskolát) évet a pár négyzetméteres kollégiumi szobácskák egyikében tölti el. Vitathatatlan, hogy nem egészen mindegy, milyen körülmények között éli az ember szürke és színes hétköznapjait. Igen sokan vágynak haza a hétvégéken, de vannak, akik csak havonta jutnak vissza eredeti lakhelyükre a családjukhoz, s nekik talán még fontosabb, hogy a lehetőségekhez mérten otthonossá tegyék lakhelyüket. De hogyan? A megoldások nem mindig hagyományos értelemben szépek, s nem biztos, hogy megállnák a helyüket egy családi otthonban is, de a fiatalsághoz és a kollégiumi élethez (mely nem hasonlítható a világon semmihez sem) kétségtelenül illenek. Kollégiumjáró kőrútunkon nem kifejezetten „szép” szobákat kerestünk, hanem azokat az ötleteket gyűjtöttük egybe, melyek segíthetnek egy fiatal kollégiumi, vagy akár otthoni szobájának berendezésében. Fotóink tanúsága szerint például egy földig érő függöny a szoba egyik falát teljes szélességében elfoglaló ablak előtt kellemes, lakályos hangulatúvá varázsolja a rideg szobát. Az egymással szemben elhelyezett ágyak a hálószobái funkció mellett a „társalgósarok” szerepét is betöltik. Érdekes ágymegoldást láthatunk abban a szobában, ahol a lakók kivették az ágybetéteket a keretből. Az ágybetétek közvetlenül a földre kerültek egymás mellé, a kereteket pedig a két szemközti fallal párhuzamosan állították az oldalukra. A tér ugyan kisebb lett így a szobában, de az ágykeret pótolja az éjjeli- szekrényt, egy-egy hosszú polccá változva. A keretekre cserepes virágok, könyvek, tárgyak, emlékek, könyvek kerülhetnek. Ez a megoldás a szobának égy különös, „bölcső”-jelleget ad, s a pihenést és az ágyon való kényelmes tanulást szolgálja. Térjünk át az íróasztalra, mely a legtöbb kollégiumban nemcsak kopár, de finoman fogalmazva nem is szép. Nem baj, örülni kell, hogy egyáltalán van, s így legalább nem kell kínosan vigyázni arra, hogy a munka hevében meg ne karcolódjon, s mindenki igényei szerint „öltöztetheti” fel. Mivel egy főiskolás általában az ágy után legtöbbet az íróasztalnál tartózkodik, úgy kell azt „berendeznie”, hogy szívesen üljön mellé. Természetesen helyet kell rajta hagyni a zavartalan munkának is, de azért elfér ott egy-két emlék, kedves tárgy, naptár, órarend, virág is. Mindjárt könnyebben megy a tanulás, ha például kedvenc plüssbocink tartja szemmel munkánkat. A következő nagy kérdés: mi kerüljön a csupasz falakra? A világos tapéta a fehér plafonnal, a fehér beépített szekrénnyel és a fehér ajtóval kissé kórházi atmoszférát teremt. Ezért szinte minden főiskolás megpróbálja „feldobni” valamivel a falakat. A rajzosoknak könnyű dolguk van. Saját festményeikből, rajzaikból szinte minitárlatot rendeznek be szobáikban. Arcképek, tájképek, festmények és grafikák sorakoznak a rajz szakosok szobáiban. Persze, akit nem áldott meg a természet rajztehetséggel, azért kedvenc képeit, fényképeit kiteheti a falra, sőt, akad szoba, melyben az eredeti tapéta egyáltalán nem is látszik ki az applikációk alól. Sok helyen még a plafont is igénybe veszik, különböző módszerekkel rögzítik a mennyezetre a madzagon lógó repülő boszorkányt és rongybabákat. Színes csomagolópapírral teljesen más színű és korántsem szabályos alakú (határozottan hullámos) plafont készítettek a legtalálékonyabbak. Láttunk falra erősített jópofa papírtáskákat és szabálytalan alakzatban „elszórt” ragasztott, színes papírvi- rágocskákat, melyekből a függönyre is jutott. A kollégiumi szobák berendezését ugyan nem lehet sok bútordarabbal kiegészíteni, de egy otthonról elcsent falipolcnak még a legzsúfoltabb szobában is lehet helyet szorítani, mellyel mindjárt egyénibb, sajátosabb lakrészt mondhat magáénak a lakó, a többi „tucatszobához” képest. K ülönböző fiataloknál, különböző jellegű szobákban jártunk, abban viszont megegyeztek ezek a kis kuckók, hogy mindegyik otthonos, lakályos, ötletes megoldásokkal berendezett, s a legfontosabb, hogy mindegyikben jól érzik magukat az ott lakók. Az oldalt Irta: Babus Andrea, fotók: Bozsó Katalin
