Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-01 / 255. szám

Kollégiumban, ötletesen Ö röm és ujjongás: felvették a csemetét a főiskolára! Sőt! Bejutott a kollégiumba is! Nagy az öröm. Szeptemberben be lehet költözni... Adva van a kétszemélyes szobában két író­asztal, két szék, két ágy, két fali- és egy földön álló polc, egy sötétítő függöny, és már nem is fér be semmi más. Itt kell élnie a diáknak — jó esetben - egy évig, de van, aki mind a négy (öt, hat, hét... kinek mennyi idő alatt si­kerül elvégeznie a főiskolát) évet a pár négyzetméteres kollégiumi szobácskák egyikében tölti el. Vitathatatlan, hogy nem egészen mindegy, milyen körülmények között éli az ember szürke és szí­nes hétköznapjait. Igen sokan vágynak haza a hétvégéken, de vannak, akik csak havonta jutnak vissza eredeti lakhelyükre a csa­ládjukhoz, s nekik talán még fon­tosabb, hogy a lehetőségekhez mérten otthonossá tegyék lakhe­lyüket. De hogyan? A megoldá­sok nem mindig hagyományos értelemben szépek, s nem biztos, hogy megállnák a helyüket egy családi otthonban is, de a fiatal­sághoz és a kollégiumi élethez (mely nem hasonlítható a világon semmihez sem) kétségtelenül il­lenek. Kollégiumjáró kőrútun­kon nem kifejezetten „szép” szo­bákat kerestünk, hanem azokat az ötleteket gyűjtöttük egybe, melyek segíthetnek egy fiatal kollégiumi, vagy akár otthoni szobájának berendezésében. Fotóink tanúsága szerint pél­dául egy földig érő függöny a szoba egyik falát teljes szélessé­gében elfoglaló ablak előtt kel­lemes, lakályos hangulatúvá va­rázsolja a rideg szobát. Az egy­mással szemben elhelyezett ágyak a hálószobái funkció mel­lett a „társalgósarok” szerepét is betöltik. Érdekes ágymegoldást láthatunk abban a szobában, ahol a lakók kivették az ágybetéteket a keretből. Az ágybetétek köz­vetlenül a földre kerültek egymás mellé, a kereteket pedig a két szemközti fallal párhuzamosan állították az oldalukra. A tér ugyan kisebb lett így a szobában, de az ágykeret pótolja az éjjeli- szekrényt, egy-egy hosszú polc­cá változva. A keretekre csere­pes virágok, könyvek, tárgyak, emlékek, könyvek kerülhetnek. Ez a megoldás a szobának égy különös, „bölcső”-jelleget ad, s a pihenést és az ágyon való ké­nyelmes tanulást szolgálja. Térjünk át az íróasztalra, mely a legtöbb kollégiumban nemcsak kopár, de finoman fogalmazva nem is szép. Nem baj, örülni kell, hogy egyáltalán van, s így leg­alább nem kell kínosan vigyázni arra, hogy a munka hevében meg ne karcolódjon, s mindenki igé­nyei szerint „öltöztetheti” fel. Mivel egy főiskolás általában az ágy után legtöbbet az íróasztal­nál tartózkodik, úgy kell azt „be­rendeznie”, hogy szívesen üljön mellé. Természetesen helyet kell rajta hagyni a zavartalan munká­nak is, de azért elfér ott egy-két emlék, kedves tárgy, naptár, óra­rend, virág is. Mindjárt könnyeb­ben megy a tanulás, ha például kedvenc plüssbocink tartja szem­mel munkánkat. A következő nagy kérdés: mi kerüljön a csupasz falakra? A világos tapéta a fehér plafonnal, a fehér beépített szekrénnyel és a fehér ajtóval kissé kórházi at­moszférát teremt. Ezért szinte minden főiskolás megpróbálja „feldobni” valamivel a falakat. A rajzosoknak könnyű dolguk van. Saját festményeikből, rajzaikból szinte minitárlatot rendeznek be szobáikban. Arcképek, tájképek, festmények és grafikák sorakoz­nak a rajz szakosok szobáiban. Persze, akit nem áldott meg a ter­mészet rajztehetséggel, azért kedvenc képeit, fényképeit kite­heti a falra, sőt, akad szoba, melyben az eredeti tapéta egyál­talán nem is látszik ki az appli­kációk alól. Sok helyen még a plafont is igénybe veszik, kü­lönböző módszerekkel rögzítik a mennyezetre a madzagon lógó repülő boszorkányt és rongyba­bákat. Színes csomagolópapírral teljesen más színű és korántsem szabályos alakú (határozottan hullámos) plafont készítettek a legtalálékonyabbak. Láttunk fal­ra erősített jópofa papírtáskákat és szabálytalan alakzatban „el­szórt” ragasztott, színes papírvi- rágocskákat, melyekből a füg­gönyre is jutott. A kollégiumi szobák berendezését ugyan nem lehet sok bútordarabbal kiegészí­teni, de egy otthonról elcsent falipolcnak még a legzsúfoltabb szobában is lehet helyet szoríta­ni, mellyel mindjárt egyénibb, sajátosabb lakrészt mondhat ma­gáénak a lakó, a többi „tucatszo­bához” képest. K ülönböző fiataloknál, kü­lönböző jellegű szobák­ban jártunk, abban viszont meg­egyeztek ezek a kis kuckók, hogy mindegyik otthonos, lakályos, ötletes megoldásokkal berende­zett, s a legfontosabb, hogy mindegyikben jól érzik magukat az ott lakók. Az oldalt Irta: Babus Andrea, fotók: Bozsó Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents