Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-12 / 264. szám
Kitekintő 1997. november 12., szerda Élelmiszerhiány a Vajdaságban Gy. Z. ________________ No vember elején felütötte a fejét az, aminek még a gondolatától is rettegtek a vajdasági emberek. Az utóbbi öt évben már a második élelmiszerhiányt kell valamilyen módon túlélniük. Mindenkit rosszul érint az alapvető élelmiszerek hiá-. nya, de a legrosszabb helyzetben mégis a kisgyermekes családok vannak. A kisgyerekek nehezen, vagy egyáltalán nem értik meg azt, hogy NINCS. Nem értik, és nem is érthetik, hogy miért nincs tej... Európa szegényebb országaiban a közelmúltban szinte mindennapos jelenséget a rendszerváltoztatások és az ezzel járó gazdasági átalakítások és stabilizációk, a termelés és a termelékenység növelése, a piacgazdaság kialakítása, a kivitel és a behozatal liberalizálása, úgy látszik, véglegesen elfeledtette. Mára már a földrészünk keleti felén is rémálomnak tűnik az, ami most a Vajdaságban és Szerbiában felütötte a fejét. Ami most bekövetkezett, az várható volt. Mégis meghökkentem, és csodálkozom is azon, hogy az idei rekordtermés betakarítása után szinte rögtön eltűntek a boltok polcairól az alapvető élelmiszerek. Az általános áruhiány így, az élelmiszerek eltűnésével szokott kezdődni - mondják keserűen a vajdaságiak. Először az étolaj, a cukor, a liszt, a tej, a hús beszerzése okoz kimondhatatlanul sok fejfájást a családoknak, majd ezeket követi a többi áru hiánya is, ahogy ez már lenni szokott. Az élelmiszerek és az egyéb termékek hiánya azonban abban a pillanatban megszűnik, mihelyt a kormány fölemeli a hiánycikkek nagy- és kiskereskedelmi árait. De áremelésről a szerb kormány egyelőre még hallani sem akar. Szerinte (a kormány szerint) éppen eleget engedett akkor, amikor beleegyezett a kőolajszármazékok, a benzin és a gázolaj árának a „kiigazításába”. Ez az árkiigazítás (szintén a szerb kormány véleménye szerint) azonban nem indokolja az élemilszerek drágítását, mert a kőolajszármazékok árának az emelése csak 2,8 százalékkal növelte az árakat. Mirko Mar- janovics kormányfő szerint (igaz, nem mondta ki, de úgy gondolja) ezt a 2,8 százalékot a kereskedők „nyeljék le”. A kereskedő azonban nem az a fajta ember, aki saját magának a nyereség kiesését, esetleg veszteséget „termel”. A kereskedő nem szociális intézmény (még a Vajdaságban sem), őt a haszon (minél nagyobb, annál jobb) érdekli. A kormány azonban köti az ebet a karóhoz, kitart eddigi gazdaságpolitikája mellett, és csak az elmúlt tíz hónap kedvező eredményeire emlékszik. Például arra, hogy tíz hónapig szilárdak voltak az árak, a kiskereskedelemben is csak mindössze 2,9 százalékos áremelésre volt szükség. Közben pedig az ipari termelés 13 százalékkal lett nagyobb. Ez a 13 százalékos növekedés pedig nagyon alternatív. Attól függ, hogy a miniszterelnök úr mely évhez hasonlítja a növekedést. Ha a háború kitörése utáni és a gazdasági blokád bevezetését követő éveket veszi összehasonlítási alapul, akkor igaza van, nagymértékben nőtt a termelés. De ha a háború előtti éveket nézzük (és azt kellene nézni), akkor láthatjuk, hogy a mostani termelés még nem érte el azt a szintet sem. Ma még nagyon drága a Jugoszláviában előállított késztermék, az exportra szánt áru a külföldi piacon nem versenyképes - leginkább az irreálisan magasra értékelt dinár árfolyama miatt. A behozatal pedig olcsó. A kormány most azért szánta rá magát 1000 tonna tejpor importjára. A piac stabilitása érdekében a Szövetségi Árutartalékokból 20 ezer tonna cukrot, 10 ezer tonna étolajat és 15 ezer tonna lisztet bocsátanak a piacra, ami ideig-óráig elkendőzheti az eddigi gazdaságpolitika hiányosságait. A feketepiacon (a szabadkai ócskapiacon is) megjelentek a hiánycikkek viszonteladói és a német márka dielerei. A lakosságnak megcsappant a kemény és stabil dinárba vetett hite. Az emberek a megtakarított pénzüket dinár helyett inkább márkában szeretnék látni. Nem csoda hát, hogy a hivatalosan 3,30 dinárt érő márka a feketepiacon 55,50-ért talál vevőre. A márka árfolyamának rohamos és nagymértékű emelkedése előbb-utóbb a dinár devalválását és az infláció fel- gyorsulását vonja maga után. Arról nem is beszélve, hogy a dolgozók és a nyugdíjasok keresetének és juttatásának reálértéke is csökken. A kormány azonban a dinár jelenlegi irreális értéke mellett kitart, súlyosbítva ezzel a lakosság, a gazdaság és az ország amúgy sem rózsás helyzetét. Hogy igazi kemény valutához jussanak, hamarosan elkezdik a közfogyasztási cikkek devizáért történő árusítását. Ebben a helyzetben már szinte egyedüli, a kátyúból kivezető útnak a dinár devalválása és lebegő árfolyamának a visszaállítása segíthet. A „gyógyterápi- ához” a Jugoszláv Nemzeti Bank is hozzájárulhat, mégpedig úgy, hogy a forgalomban lévő hatalmas pénztömeg egy részét bevonja. Ezután pedig következhet a gazdaság stabilizációja, egy, a Bokros-csomaghoz hasonló fájdalmas intézkedéssorozat megkezdése, és annak minden nehézség árán való véghezvitele. Megszólal az unokaöccs A Pándy-ügy kárpátaljai vonatkozásai Balogh Csaba Az elektromos sajtó naponta számol be a Pándy-ügy fejleményeiről. Arról is hírt adtak már, hogy a több személy meggyilkolásával gyanúsított református pap a kárpátaljai Csapon született. A szülői házban, mely ma is áll, jelenleg unokahúgai: Emma és Irén, illetve azok családtagjai élnek. Az unokatestvérek, bárév- üzedek óta nem találkoztak Pú tidy Andrással, jól emlékeznek rá, s teljesen meg vannak győződve, hogy őt magát vette őrizetbe a belga rendőrség.- A Pándy család - meséli Aíé- hész Emma, az egyik unokahúg - a ma szlovák területen lévő Bácskából települt át Csapra. András már az új otthonban látta meg a napvilágot. Jóeszű gyerek volt. Mindig azt mondogatta, hogy pap akar lenni. Negyvennégy őszén, amikor közeledett a front, ő is elindult a visszavonuló csapatokkal. Neki több esze volt, mint a bátyjának. —Az egyes híradásokban arról hallhattunk, hogy volt egy öccse, akit bizonyára meggyilkolt, és felvette annak személyazonosságát. - Hát ez teljességgel lehetetlen - mondja Demjén Irén, a második unokahúg. - Neki ugyanis soha nem volt öccse. Két lány- testvére volt és egy bátyja. Ol azonban az oroszok hurcolták el, s ott is pusztult a lágerben. — Tartotta-e Pándy András önökkel a kapcsolatot?- Azt követően, hogy elhagyta szülőhelyét, soha nem találkoztunk vele - mondja Emma néni. - A szüleivel sem nagyon tartottuk a kapcsolatot, mert meglehetősen nehéz természetű emberek voltak. Az édesapja ült is börtönben. Van azonban egy Ungváron élő unokaöccse, aki ápolta Andrással a kapcsolatot. B.L.,az ungvári unokaöccs szívesen nyilatkozik, igaz, nevének elhallgatását kéri. Nem azért, mintha félne bármitől, csupán nem szereli a nyilvános szereplést. Pándy András 16 éves volt, amikor elindult a nagyvilágba. Arról, hogy létezik, s hol él a testvérhúga, Sárika mesélt a családnak. A testvér volt az egyetlen ember, aki korábban több ízben is találkozott fivérével, járt a dunakeszi és brüszszeli házban. Tőle tudták meg, hogy András Budapesten tanult teológiát, s ’56-ban távozott Belgiumba, ahol azóta is él. Pándy 1990-ben kivitte Sárikát Magyarországra. A nő, illetve nagynéni Szerencsen vásárolt házat, s ott is élt 1994-ben bekövetkezett haláláig.- Én Sárika néni temetésén, Szerencsen találkoztam először Andrással - meséli az unokaöccs. - Ott volt a kisfia, András is, aki akkor 13 esztendős volt. Eléggé furcsállottuk a temetésen, hogy Pándy ragaszkodott Sárika elhamvasztásához. Mi úgy tudjuk, hogy rákban hunyt el. Azt viszont nem tudom, mi lett a hamvakkal.- Talán gyanúsnak tartja Sárika halálának körülményeit?- Ezt így egyértelműen nem jelenteném ki, de néhány dolog mindenesetre elgondolkodtató. Sárika nem egy alkalommal mondta, hogy ne higygyünk mi Andrásnak. Kijelentését azonban soha nem magyarázta meg. Furcsállta s helytelenítette bátyja kétszeri nősülését is. Minden bizonnyal rájött András titkára, ám ezeket magával vitte a sírba.- Hogyan alakult további kapcsolata nagybátyjával?- Megismerkedésünk után váltottunk néhányszor levelet. Majd meghívott magához Brüszszelbe. Magyarországon várt a dunakeszi házában. Onnan együtt indultuk tovább. Brüszszelbcn nem abban a házban szállásolt el, ahol maga is lakott, hanem a Vandenbranden street 31. számú épületben, ahol elásott emberi maradványokra bukkantak. Ott, ahol lakott, csupán egyszer látott vendégül. Akkor mesélt az életéről. Elmondta, hogy két felesége is elhagyta. Az első feleségéről nem beszélt, de a másodikról elmondta, hogy Amerikába távozik. A gyerekek Andrással maradlak, de ő internátusbán helyezte el őket. Nem nagyon volt ideje a gyereknevelésre.- Soha nem volt szándéka hazalátogatni?- Egy ízben meghívót is küldtem neki, mert azt írta, hogy szeretné meglátogatni szülei sírját a beregszászi temetőben. Erre azonban nem került sor. Állítólag megműtötték, azért nem jött.- Hogyan fogadta a nagybácsi viselt dolgairól szóló híreket?- Alaposan megdöbbentem. Elvégre akár én is az eltűntek sorsára juthattam volna... Nemcsók: Nem épül fel Nagymaros Tegnap a Miniszterelnöki Hivatalban megkezdődtek a hivatalos szlovák-magyar tárgyalások a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében hozott hágai nemzetközi bírósági döntés végrehajtásáról. A munkamegbeszélésen a tárgyaló delegációk vezetői kölcsönösen bemutatták a küldöttség tagjait, majd áttekintették a szervezeti kérdéseket. A szlovák küldöttség vezetője, Peter Baco földművelésügyi miniszter bejelentette, hogy országa érvényesnek tartja az 1977-ben megkötött államközi szerződést. Öt kérdésre keresi a választ a magyar féltől, amelynek legfontosabb kitétele, hogy hazánk hajlandó- e felépíteni a nagymarosi erőművet, és amenynyiben a magyar partner ezt elutasítja, akkor milyen más megoldást javasol az eredeti célok megvalósítása érdekében? Ebbe természetesen beletartozik a csúcsenergia biztosítása is. A magyar küldöttség első em bérc, N emcsók János felhívta a figyelmet, hogy hazánk is tárgyalási alapnak tartja az 1977-es szerződést, ami a hágai bíróság ítélete szerint is érvényben van. Hangsúlyozta, hogy a bíróság ajánlása során az 1977 és 1992 óta érvényes környezetvédelmi és technológiai előírásokat is figyelembe kell venni. Nemcsók János ismételten megerősítette, hogy Magyarország nem építi fel Nagymarost, de két hét alatt alternatív javaslatokat nyújt át a szlovák félnek. A hivatalos szlovák-magyar tárgyalások első momentumaként a szlovák tárgyalódelegáció feltette a kérdést a magyar félnek a nagymarosi vízlépcsőrendszer felépítésével kapcsolatban. A szlovákok szerint ennek megvalósítása szolgálhatja az 1977-es szerződésben lefektetett eredeti célokat, amelyek között a csúcs- rajáratás is szerepel. Választ várnak arra is, hogy a magyarok milyen elképzelésekkel állnak elő a dunacsonyi vízlépcső beágyazására az erőműrendszerbe és milyen funkciója lehet Duna- kilitinek. Fontosnak tartjuk, hogy a magyarok megválaszol- ják a Dunakiliti alatti öreg Duna-meder ’77-es céloknak megfelelő kezelésének kérdését, s hogy kormánybiztos felügyeli-e a későbbi problémamegoldásokat. Nemcsók János, a magyar küldöttség vezetője úgy vélte, hogy három fő témában várhatók kemény tárgyalások. Miután a magyar fél egyértelműen jelezte, hogy nem hajlandó megépíteni Nagymarost, megfelelő alternatívákat kell kidolgozni Dunacsúny további sorsát illetően, és figyelembe kell venni a Duna alsó szakaszának hajózhatóságát. Több kérdésre a magyar szakértői csoport két hét múlva alternatív megoldásokat ismertet. Nemcsók úgy vélte, hogy a két ország közötti gazdasági kártérítési ügyek megvitatása csak e kél terület alternatív javaslatok alapján való megtárgyalása után lehetséges. A hazai tárgyalódelegáció vezetője választ adott magyar környezetvédő mozgalmak kérdéseire is, hangsúlyozva a civil szféra fontosságát és építő javaslatainak alkalmazását a szakmai programban. Utalt rá, hogy alapvető követelmény a környezetvédelmi szempontok prioritása az ökológiai szemlélet, a Duna vizének biztosítása, valamint a parlament és a sajtó nyilvánossáE33HES22I
