Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-12 / 264. szám

... ... jüaa... Háttér 1997. november 12., szerda Olvasóink levelei a népszavazásról és a csatlakozásról Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk olvasójaként né­hány gondolat erejéig sze­retném kifejezni a NATO-val kapcsolatos hangzavarban egy nem politikus, de hazá­jáért, nemzetéért aggódó ál­lampolgár nézetét is. Szinte hitetlenkedve ta­pasztalom az ellendukkerek, elsősorban a Thiirmer-féle nemzetféltők és a Csurka-féle MIEP-drukkerek egymásra találását a nemzeti egység megbontásáért indított kö­zös vállalkozásban. Levelem megírására is az késztetett, hogy az Új Kelet híven tudósított a fenti két párt szabolcs-szatmár-bere- gi ez irányú tevékenységéről. Thürmer NATO-ellenességét még meg is értem, hisz aki a Sztálin-Lenin-H ruscsov- Kádár által fémjelzett „hű­ség a Szovjetunióhoz" ideo­lógia emlőin nőtt fel, attól hogyan várhatnánk el a Nyugathoz, a közös Európá­hoz való vonzalmat? Hogy Csurkáék is erre az útra léptek, azon már csodál­kozom, de a magyarázatot Demcsák úr, a MIEP megyei elnöke az Új Kelet-beli ri­portban megadta. Tulajdon­képpen nem is a NATO-ba való belépést ellenzi, hanem - szavaival élve - „a mai ma­gyar kormány erkölcsileg al­kalmatlan egy ilyen csatlako­zási szerződés megkötésére”. ' Szerintük! Bár én nem vagyok kormánypárti, de tiszteletben tartom a nép döntését, hogy négy évre ezt a kormányt bízta meg az ország irányításával. A NATO sem emel kifogást a kor­mány tevékenysége ellen. Mit eredményezhet hát a gyűlölködés, az acsarkodás, a mocskolódás, a széthúzás? Szé­gyenteljes bizonyítványt önma­gunkról. Pedig tanulhatnának a tör­ténelmünkből. Hát igaz a turá­ni átok? Meddig sújt még ben­nünket? Emlékezzünk csak, mit mon­dott, hogyan jellemezte a Tria­nont előkészítő francia külügy­miniszter, egy Berthelot nevű „úr" a magyarságot: „A ma­gyar egy perfid, acsarkodó, csökönyös ellenség volt és ma­rad". Sőt azt is kijelentette, hogy „a magyar nemzet egyál­talán nem is létezik...” A minő­síthetetlen vádakat az angol Lloyd George utasította visz- sza, és megjósolta, hogy a Ma­gyarországra kényszerített diktátum nyomán az ország előbb-utóbb Németország vagy Oroszország karjaiba zu­han. Igaza volt! Mindkettőt megpróbáltuk és megszenved­tük. Csaknem nyolcvan év után is elgondolkozhatnánk viselkedé­sünkön és helyzetünkön, amikor lehetőség nyílik a legyőzött, ki­semmizett, megcsonkított, de talpon maradt országnak a fel- emelkedésre, megelőzve a ránk acsarkodó, mocskos rágalmakat szóró egykori „győztes” szom­szédainkat. Szívem szerint megbocsátha­tatlan bűnnek tartom ma is az akkori Nyugat (Franciaország, Anglia és USA) bánásmódját hazánkkal. A csaknem nyolc­van évi kizártság után azonban nem a szívre, hanem az észre kell hallgatnunk. Orbán Vik­torral értek egyet, amikor azt mondja, hogy nem feledve a Nyugat Magyarország elleni félévszázados bűnös tevékeny­ségét, „fogcsikorgatva bár, de igennel fogunk szavazni”. Igennel kell szavaznunk, hisz most van az első alkalom, hogy egykori bíróink, döntnökeink között egyenrangú partnerként beleszólhatunk Európa s kör­nyezetünk ügyeibe. Belülről talán többet tehetünk a hatá­rainkon kívül rekedt testvére­inkén is. Ok is magabiztosan szállhatnak szembe a Nagy- románia Párt. Funar, Meciar, az ukrán Ruh és mások nemzet- gyalázó, beolvasztó politiká­jával. Elgondolkodhatnának a hősködő semlegesek a körülöt­tünk zajló ultranacionalista hangzavarban, kire számíthat­nánk, ha a baj bekövetkezne (nem ma, de tíz-húsz év múlva is). Mert a románnak ott van­nak ó franciák, szerbnek, szlo­váknak az ukrán és az orosz. Vajon miért olyan hangosak ma is a szerb, szlovák, román ellenzékiek? A napi sajtó is hírt ad a győzelmük esetén terve­zett magyarellenes terveikről. Mellékletként tekintsék meg az olvasók egy pozsonyi szlovák újság elképzelését Magyaror­szág jövőjéről. A térkép sze­rint Eszak-Magyarország a Dunántúllal együtt őket illeti majd, a románok a Tiszáig kapják meg jussukat. Dél-Du- nántúlon osztoznak majd a szerbek, horvátok, szlovének, Kárpátalját a Tiszáig az uk­ránok uralják. Tarpa, Jánd, Lánya. Barabás és a többi csonkaberegi lakosok még em­lékeznek az 1944-45-ös szov­jet-ukrán világra. Tízezerek értelmetlen halála, százezrek eliildözése, meggyilkolása. A „Mielőtt szavazNATOk” Pécsett Hadiipar A magyar lakosság meg­győző részvételi aránnyal és meggyőző többséggel mond igent a csatlakozásra a vasár­napi NATO-népszavazáson. Ezt Keleti György honvédel­mi miniszter jelentette ki kedden a budapesti vásár- központban, ahol megnyi­totta a C+D elnevezésű Kö­zép-európai Védelmi Felsze­relés és Repülési Szakkiállí­tást, amelyen húsz ország 115 cége vonultatja tél ha­diipari termékeit. A honvédelmi tárca veze­tője rámutatott arra. hogy Magyarország tagfelvétele után 8-10 év alatt válik a magyar honvédség techni­kailag is NATO-kompa- tibilissá. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy egyik napról a másikra jelentős beruházá­sok indulnak el. Arra kérte a lehetséges hadiipari szállító­kat, hogy keressenek olyan megoldásokat, amelyek a magyar gazdaság számára is kedvezőek. (MTI) „Ámokfutás” Csapody Tamás és Vit László NATO-csatlakozást ellenző publicisztikáiból ad válogatást az Ámokfutás a NATO-ba című kötet. A könyvet kedden Budapes­ten, a Helikon Könyvesház­ban mutatták be. Az eseményen elhang­zott: az Álba Kör elnevezé­sű pacifista szervezet és az egyik legismertebb hazai környezetvédő mozgalom, a Duna Kör e két ismert sze­mélyiségének írásait a Car- tafilus Kiadó jelentette meg. Közzétételükkel a szerzők szellemi muníciót szándé­koztak szolgáltatni a belé­pésünket ellenzők táborá­nak, miközben arra kíván­ják sarkallni a polgárokat: bárhogyan szavazzanak is e kérdésben a vasárnapi refe­rendumon, előtte még egy­szer tegyék mérlegre a mel­lette és ellene szóló érveket. Hazánk csatlakozása a NATO- hoz olyan történelmi lépés, amely nemzeti önértékelésünket is új alapokra helyezheti: a kár- pai-mcdencei küldetéstudat, a kultúrfölény vagy a múlt sérel­meinek fclcmlegetése helyett an­nak biztos tudatára, hogy Ma­gyarország egy sikeres és meg­becsült nemzetközi közösség tagja - hangoztatta a „Mielőtt szavazNATOk” című pécsi-nem­zetközi diákkonferencia keddi megnyitóján a magyar külügy­miniszter. A horvát, lengyel, orosz, román, szlovák, szlovén és magyar egyetemi és főiskolai hallgatók, valamint több buda­pesti külképviselet diplomatái­nak részvételével megnyitott nemzetközi konferencia munká­jába a NATO politikai főtitkár- helyettese is bekapcsolódott videotelefonon. Klaus-Peter Klaiber-dkí egyben a NATO-ba meghívott három ország felké­szülésének koordinátora -hang­súlyozta: Nyugat-Európa nem fe­lejti el Magyarországnak a berlini fal ledöntésében ját­szott kiemelkedő szerepét és a boszniai béketeremtes támo­gatásáért kifejteit erőfeszítéseit sem. A NATO-tisztségviselő hangoztatta: minden ország­nak saját felelőssége, hogy megteremtse biztonságának • garanciáit, s ezek Magyaror­szág számára a NATO-tagság révén lehetnek a legerősebbek és gazdaságilag is a leghaté­konyabbak. (MTI) Katonapolitikai előadássorozat A TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Egyesülete és a TIT Jurányi Lajos Egyesüle­te előadássorozatot szervez A Magyar Köztársaság külpolitikájának új irányai, különös tekintettel hazánk EU-csatlakozására és biztonságpolitikájára címmel Az előadás időpontja Az előadás helye A helyi szervező neve Az előadó neve 1997. nov. 12. (szerda) 15—17 óra Rotary Klub Mátészalka, Kálvin tér rendező: Szatmár TIT Centrum Dr. Kelemen Barnabás jegyző és Kaposi Róbert TIT-titkár Telefon: 44/311-650 Dr. Endresz Ernő bizottsági szakértő TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Egyesülete, Budapest 1997. nov. 12. (szerda) 17—19 óra Városháza díszterme Nyíregyháza, Kossuth tér 1. rendező: Páneurópai Unió Tárnái Ottó a Páneurópai Unió Megyei Szervezete titkára és Dr. Hargitai János TIT-igazgató Telefon: 42/310-948 Dr. Vámosi Zoltán TIT, Császár Tibor oszt vez Külügyminisztérium, Dr. Bethlen István, a Páneurópai Unió Magyar Egyesülete elnöke 1997. nov. 12. (szerda) 17.30 óra Városi Televízió Fehérgyarmat, Kossuth tér 17. Művelődési Központ stúdióbeszélgetés Márton István, a művelődési ház igaz­gatója Telefon: 44/361-863 Dr. Endresz Ernő bizottsági szakértő TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Egyesülete, Budapest 1997. nov. 13. (csütörtök) 14—16 óra Kelet-Magyarország szerkesztősége Nyíregyháza, Zrínyi I. u. 3-5. Dr. Angyal Sándor főszerkesztő Telefon: 42/311-277 Dr. Vámosi Zoltán a TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Egye­sületének elnöke, Budapest 1997. nov. 13. (csütörtök) 17—18.30 óra Bessenyei György Tanárképző Főiskola 501-es terem Nyíregyháza, Sóstói út 30/a rendező: TIT, Ny. háza Dr. Nyilas Károly docens Telefon: 42/402-488 Dr. Vámosi Zoltán a TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Egye­sületének elnöke és Dr. Endresz Ernő biz­tonságpolitikai szakértő TIT Hadtud. és Bizton­ságpolitikai Egyesület Budapest boszniai példa, azt hiszem, intő példa számunkra: kitör­ni a légüres térből, valahová tartozni. Kell-e hát nekünk a NATO? Igenis, kell! Mert csak belülről, a Németországgal megerősödött NATO-ban biz­tosított fennmaradásunk Eu­rópa közepén. Molnár András nyugdíjas pedagógus Ura, Kossuth köz 3. „Ősi szent földünkre primitív, barbár hordák törtek be délről és keletről. Bé­kés földművelő, pásztorkodó népünk, mint a dák nép leszármazottjai és a ró­mai kultúra transsylvaniai örökösei - esett áldozatául e vérszomjas, kegyet- len, rabló magyar dúvadaknakTakik Hispániától Rómán át Bizáncig az egész Európát rettegésben tartották és rabol­ták százötven éven át." E kis hevenyé­szett fordítás egy Bukarestben megjele­nő hetilapból ered - nem tévedés-, egy 1993. évi tavaszi számából. Majd egy ki­csit odább: „A székelyeknek semmi kö­zük a magyar etnikumhoz. Vér szerint a legtisztább román fajta. Csak a nyelvük egy eltorzult magyar, mert erőszakkal tették ezt velük Transsylvania barbár ázsiai hódítói." Helyes ez a kérdés? Eddig azt hittem, november 16- án arról szavazunk, csatlakoz­zon-e a Magyar Köztársaság a NATO-hoz. Ám most, hogy elol­vastam a kérdés hivatalos formá­ját, elbizonytalanodtam. A feltett kérdés ugyams így szól: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO- hoz csatlakozva biztosítsa az or­szág védettségét?” Azért bizonytalanodtam el, mert véleményem szerint eza„ biz­tosítsa az ország védettségét” befejezés a kérdést valamivel összetettebbé teszi. Ezáltal annak értelmezése - s ebből kifolyólag a rá adott válasz is - függhet at­tól, hogy a kérdést milyen hang- súlyozással olvassuk. A problémát a következő há­rom hangsúlyozási esettel szeret­ném . megvilágítani. 1. ) Tegyük fel, hogy a kérdést valaki így hangsúlyozza: „Egyet- ért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csat­lakozva biztosítsa az ország vé­dettségét?” Aki a kérdést ilyen hangsúlyo­zással olvassa el, annak meg sem fordul a fejében, hogy tulajdon­képpen az általa hangsúlytala­nul olvasott (esetleg meg sem ér­tett) „NATO-hoz csatlakozva" mód-határozóról szavaz. így könnyen előfordulhat, hogy épp a fordítottját jelöli be a szavazó­lapon annak, amit egyébként a NATO-csatlakozásról gondol. 2. ) Másvalaki így is hangsú­lyozhat: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO- hoz csatlakozva biztosítsa az or­szág védettségét? Most a probléma az, hogy ilyen hangsúlyozás mellett úgy tűnik, mintha a két dolog közt szoros kapcsolat lenne, pedig azt iga­zából senki sem tudja megmon­dani, hogy a NATO-csatlako- zás valójában védettséget je- lent-e, vagy pedig épp ezáltal válunk majd egy kedvezőtlen politikai helyzetben teljesen védtelenekké. Ha már mindenképpen bele akarjukfoglalni a kérdésbe a vé­dettséget, szerencsésebbnek tar­tanám így: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva próbál­ja biztosítani az ország védett­ségét?" Ily módon ugyanis a kérdés a NATO-csatlakozás egyik fő céját nem annak eredménye­ként tüntetné fel. 3.) Lehetnek olyanok, akik így hangsúlyoznak: „Egyetért- e azzal, hogy a Magyar Köz­társaság a NATO-hoz csatla­kozva biztosítsa az ország vé­dettségét?" Ebben az esetben viszont a kérdés hangsúlytalan vége fe­lesleges, s mivel ez éppen az igen választ támogatók egyik fontos élve, ezért a kérdés, ha valószínűleg nem is szándéko­san, de mégis csak az igent su­gallja. Ilyen alapon a nem-pár­tiak teljes joggal kérhetik, hogy a kérdés a következő legyen: „Egyetért-e azzal, hogy a Ma­gyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva fizessen annak évi 2 milliárd forint tagdíjat?” Nem tudom, hogy a kérdés alkotói milyen hangsúlyozás­ra gondoltak, de azt igen, hogy a szavazólapról ez aligha fog kiderülni. S mivel a kérdés tar­talmaz egy nem teljesen oda tartozó olyan mondatrészt, amely elvonhatja a figyelmet a kérdés lényegéről, félreért- hetővé teszi azt, sőt akár befo­lyásolhat is egy tájékozatla­nabb szavazót, ezért én ezt a kérdésfeltevést nem tartom he­lyesnek. Mindezek alapján tisz­telettel arra kérem a jelenlegi és leendő törvényhozókat, hogy amennyiben az előző esz­mefuttatással egyetértenek, ak­kora jövőben ügyeljenek arra, hogy a népszavazásra bocsá­tott kérdések az állítmányon kívül csak olyan szavakat tar­talmazzanak, amelyek feltétle­nül szükségesek. Mihalkó József Nyíregyháza, Árpád u. 35 (A népszavazás gyakorlati és jogi kérdéseiről holnapi számunkban írunk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents