Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-01 / 255. szám
„Minden versenyen ott vagyunk...’ Babus Andrea (Új Kelet) Sokszor láthatunk r csodálatos ruhaköltc- ményekbcn pompázó fiatalokat, ahogy szívből mosolyogva, lelkesen adják át magukat a tánc örömének. A mozgás a zene ütemére ősi ösztöne az embernek, a diszkókban, klubokban ezért mindenki elboldogul adottságai, természettől kapott tehetsége szintjén. Ma már nem „követelmény”, hogy valaki tánciskolában tanulható klasz- szikus, szabályos táncokat sajátítson el. A diszkóban nem vehetjük sok hasznát a keringőnek. Aki azonban igazán szeret táncolni, s nem elégszik meg önmaga autodidakta megvalósításával ezen a téren, bizony, tánccsoportokhoz csatlakozik vagy tánciskolába jár. Ez nem azt jelenti, hogy a diszkótánc kisebb értékű lenne a klasszikus táncokhoz képest, sőt jól megférnek egyFent: Szabó Béla és Buda Boglárka, lent: Boda Éva és Szabó Tamás, jobbra fent: Jebelóczki Richárd és Szemök Edina más mellett, s aki egyiket szereti, ugyanúgy híve lehet a másiknak is. Azt a másikat viszont meg kell tanulni... A Nyíregyházán működő Fanat-X Tánc Klub próbájára lopóztunk be, s Marján Klárát, az egyik tánctanárt kérdeztük a csoport tevékenységéről.-Tavaly februárban alakult a Fanat-X, fő profilunk a versenytánc. Tíz sztenderd és latin-amerikai táncot oktatunk. A huszonöt fiatal alkotta csoport kezdőkből és magasabb osztályú táncosokból tevődik össze. Vékony Sándor és én tanítjuk a táncokat, de a fejlődés érdekében budapesti táncmesterektől szoktunk órákat venni, s az ott tapasztalt újdonságokat, fogásokat is átadjuk a tanítványainknak. Nyáron Bozóki Lajos volt a mesterünk, a jövőben Keleti Andreától, a nyolcszoros magyar bajnoktól kérünk segítséget, s a klub szakmai vezetésével is őt szeretnénk megbízni.- Hol szoktak fellépni?- Szívesen hívnak minket nyitótáncokat előadni, a szüreti bálok szezonja után most indul a téli bálok sorozata. Sokszor szerepelünk szabadtéri műsorokban, és legutóbb például Demecserben egy emlékműavató ünnepségen is felléptünk.- Milyen korosztállyal foglalkoznak?- Tizenkettő és huszonöt év közötti fiatalok járnak ide. Szeretnénk kisebbeket is tanítani, gyarapítani óhajtjuk a létszámot, bár az óvodásokkal még nem igazán van értelme ilyen szinten dolgozni, és a harminc évesnél idősebbeknek sem rendeznek versenyt Magyarországon. Külföldön ugyan van senior kategória, de nálunk nem terjedt el.- Hogyan lehet bekerülni a csapatba?- Eljöhetnek az érdeklődők a hetenként hétfőn, pénteken és szombaton tartott próbáinkra az Alvégesi és a BorbáSzilágyi Szabolcs Érzelmek, emlékidézés nélkül aligha tudnék bármit is mondani a varsói dzsessz- fesztiválról. Itt voltam az elsőn ’59-ben, aztán a harmadikon, meg nem is tudom a hányadikon és még hányszor... Nekünk, az 50- es, 60-as évek magyar fiataljainak a lengyel autóstop és a varsói dzsesszfeszivál volt „a nagy kaland Északon”. Most aztán itt van a nyakunkon a XXXIX. Jazz Jamboree. Itt élek Varsóban, és a dzsesszre nincs időm, meg túl az ötvenötön fártadt is vagyok ahhoz, hogy a szocreál kultúrpalota kongresszusi termében éjszakákat üljek végig - még akkor is, ha a dzsessz most is olyan szívet gyönyörködtető, egyenletes láb- és fejmozgást parancsoló, hol tapsra, hol tetszésnyilvánító füttyre késztető is, mint akkor, a diákévekben volt. Persze akkor ott, eleinte a Stodola diákklubban, később a Filharmóniában, még később a pártkongresszustól véletlenül épp mentes kultúrpalotában más is volt, nem csak swing, boogie, beebopp... Ott voltak a varsói barátok, meg a teáspoharak alján megduzzadt zaccba oltott csikkek. Nem voltunk elegánsak, jólfésültek, egyszerűen csak úgy imádtuk a dzsesszmuzsikát, meg egymást. Aztán a hajnali Varsóban lestük az utolsó vagy az első villamost, és a megállóban improvizáltunk egy kicsit. Egyszer egy waroclawi klarinétos jött velünk a Testevelési Főiskola kollégiumáig, hogy ott a hallban fel tudja melegíteni az október végi pirkadaton ledermedt hangszert, aztán eljátszotta az In the mood-ot, mi meg az ablakpárkányon toppantottuk a szinkópás muzsika ritmusát. A Szentek mennybeme— y • A nyolcvanas évek végén egy éjszakai dixieland-session közben Andrzej Essy, a dzsesszkedvelő képzőművészjelölt színes ceruzákkal „firkált” egy füzet lapjaira... netelére („When the saints go...”) előcsoszogott ugyan az intemátus álmos öreg portása, de hagyta, hogy folytassuk a jamboreet. Hát ez volt nekünk a régi Varsó, és ráadásul mindig októberben, mi több, úgy 23-a után. Nem tartoztam a kon- tesztáló fiatalok közé, én csak úgy ott voltam a zene kedvéért. Mi, akkori tizenévesek csak annyit tudtunk, hogy kissé idősebb társaink - volt köztük, akinek hallása sem volt - egy kicsit dacolni meg ellenállni jöttek a Jazz Jamboree Lengyelországába. Mert a zene, a dzsessz, a dzsesszfesztivál a maga kifinomult módján egyfajta észrevehetetlen ellenállás volt á béketáborban. Lengyel- ország, Varsó, Kartowice, Wroclaw volt a zarándokhelye ennek a csendes oppozíciónak. Most is van Jazz Jamboree, mondom, már a harminckilencedik. Megint vannak, lesznek nagy nevek, pódiumon lesz a lengyelek dzsesszénekes sztárja, Ewa Bem is, itt van a vokális dzsessz világelsője, a Manhattan Transfer kvartett. Kiválóságok sohasem hiányoztak, muzsikált itt valamikor Duke Ellington és Miles Davis is, a legnagyobbak közül legfeljebb a jó öreg Sachmoo (L. Armstrong ) és Count Basie nem járt személyesen Varsóban, de szellemük mindig itt volt, most is itt van. De valami mégiscsak hiányzik: a régi hangulat, a lépcsőn ücsörgő sok lengyel, magyar, cseh, bolgár, meg elvétve egy-egy orosz fiatal, akiket ez a nemes muzsika jobban összeforrasztott, mint a VIT-ek és szpartakiádok indulói. Az idén is telt ház van a Kultúra és Tudomány Palotájában. Koncerthez illően öltözött elegáns urak és hölgyek, varsói és vidéki üzletemberek töltik meg a piros bársonnyal kárpitozott székeket. A jamboree után éjszakánként csillogó limuzinokban hazaindul a publikum, és hogy tovább élvezzék a muzsika áhítatát, becsúsztatnak egy pompás lemezt a kocsi CD-le- játszójába. Talán néhány egyetemista gyalog vág neki a varsói hajnalnak, mint mi is tettük. Jó lenne hinni, elképzelni, hogy lesz köztük egy pesti vagy nyíregyházi srác is, és - ha nem tartanának a rossz közbiztonságtól - talán Varsó főutcáján, a Marszalkowskán még folytatnák is a muzsikálást. De jó lenne, ha még egy klarinétos is akadna... mondjuk Wroclawból. A szentek hajnalban a mennybe mentek Varsó, a dzsessz október végi fővárosa nyai Művelődési Házba, s bármikor elkezdhetnek nálunk táncolni, hiszen a kezdő csoport mindig befogadóképes.- Hogyan folynak a próbák?- A versenyzők már önállóan próbálnak, mindenki tudja, mit kell gyakorolnia. Mi természetesen ellenőrizzük őket, segítünk. A kezdők a táncokat tanulják. Utcai ruhában próbálunk, csak a cipőt kell a speciális tánccipőre cserélni, mert a sztenderd táncokhoz a párhuzamos lábtartáshoz igazodó lábbelit használjuk, melynek súlypontja a cipő közepén található, a latin táncokhoz felvett cipők súlypontja azonban a belső lábélen van. A próbák alkalmával természetesen ezeket a cipőket kell viselni.- Mióta versenyeznek a tagok?- Tavaly ősszel kezdték az aktív versenyszerű táncolást, s azóta szinte mindenki előre lépett egy osztályt. Az országos versenyeken a Magyar Táncsport Szövetség Nyíregyházáról a Fanat-X Klubot tartja számon. Mi minden versenyen ott vagyunk.- Meséljen a legutóbbi versenyről!- A múlt hétvégén Mezőtúron és Békéscsabán szerepeltünk igen eredményesen. D sztenderd kategóriában a Szemők Edina- Jebelőczki Richárd páros a második helyezést érte el, Marján Zoltán és Rácz Antett pedig a harmadik lett. Boda Éva és Szabó Tamás D latin kategóriában bronzérmet szerzett, valamint Buda Boglárka és Szabó Béla E sztenderd kategóriában végzett a harmadik helyen. A versenyről kizárólag döntős eredményekkel jöttünk haza.- Mit terveznek a jövőben?- Január elsején a Szabolcsi Koncert Fúvószenekarral együtt lépünk fel, bécsi keringőt és rock and roll formációt mutatunk be, és szeretnénk töretlenül folytatni a versenyzést. Két hét múlva Ocsára megyünk, de még az idén több versenyt rendeznek meg a fővárosban, Egerben és Szolnokon. Egyéni tervek is vannak, hiszen egyes táncosok kitűznek maguk elé egy határidőt, melynek lejárta előtt magasabb osztályba kívánnak lépni.
