Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-08 / 261. szám

A fekete kerámia titka

Csikdánf alván nem áll meg az idő

Felemás a helyzet. A kátyúkat és a természetes útakadályokat folyamatosan javítják Judetul Harghi- tában, ott, amit minden székely és magyar csak Hargita megyének ismer. Az utakon különböző márkájú és minőségű autók suhannak, vagy döcögnek a vizes román benzinnel hajtva, de a padkán serényen gurulnak a keshedt lovak vontatta székely szekerek. A boltok megtömve mindenféle áruval, így most van itt kenyér és sör dögivei, de a többszámjegyű infláció és egyéb anyagi eredetű gondok miatt az átlagfizetés csak pár kiló húsra elegendő.

Mit csinál a székely, hogy ellensúlyozza a szegénységet és a még meglévő tudatzavart? Furfangosan és ésszerűen, mint egykor ősei, kétkezi munkával, s mára többé-kevésbé kihalt mesterségek feltámasztásával javítja életkörülményeit. Fazekasok, teknővájók, takácsok készítik a mindennapi használnivalókat, s beleszövik, belevésik az élettelen tárgyba sóhajokkal teli mindennapjukat.

Csikdánfalván még a „ko- menista” ántivilágban ötlötte ki Imets András tanító, hogy összefogja a környéken dolgozó fazekasokat. A csik- dánfalvi kerámia speciális adalékanyaga és az évszázadok alatt kialakult és átörökített tapasztalatok együttesen járultak hozzá egy speciális stílus fenntartásához és megmentéséhez is. Imets találmánya a forradalmi lendület elmúltával is fennmaradt, s most Szabó István és fazekasai kisüzemi körülmények között, jórészt megrendelésre gyártják a feketére égetett anyagot. Karcsú vázák, égre törve s a magasba kiáltva idézik a szent hegyet, a Hargitát, a különleges eljárással létrehozott fekete szín utal egy nép sokszor átélt gyászára, de a sötétség mindent eltakaró erejére is. Izzó vörös kemencében magas vastartalmú anyagból készül a csíki remekmű. Az

égetés során lefojtják a tüzel, hogy az egykori kukoricacsutkák után most a modern kor terméke, a sötét bitumen átható füstje rakódjon le a pórusokban. A székely ember nyíltszívű, őszinte, s megpróbálja megőrizni ősei tisztaságát.

Az egykor hétpecsétesként kezelt fazekaseljárás mára

nyílt titok, hiszen nem a technológia, a lefojtott, égő bitumenről áradó fekete füst, hanem a térségben található anyag minősége a csikdán- falvi fekete kerámia meghatározója. S most jönnek Hollandiából, Németországból, magyarhonból, néprajzosok és újgazdagok különböző megfontolásból adják egymásnak a kilincset. Vagy szobadísz lesz a csíki váza a tulipánok országában, vagy virágot őriz majd egy magyarországi panelban. Vannak olyanok is, akik csak úgy emlékbe visznek magukkal egy-egy feketemázas tárgyat, emlékezve egy sokat szenvedett népre, az őshazára, a vándorlások és a letelepedés korára, visszaidézve a századelőt, a gyors felemelkedést, majd a későbbi visszazuhanásl.