Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-22 / 247. szám

wpgjppppRp* Múltunk emlékei Nyugat-Galiciában Dalmay Árpád (Ú[ Kelet) Lengyelországnak is 31 megvolt a maga Trianonja, ha nem is olyan méretű és megalázó, mint a miénk. A második világháború után !! az ország délkeleti vidéké­nek. Galíciának a keleti ré­sze a Szovjetunióhoz került. A béketeremtők szentesítet­ték Sztálinnak azt a „hu­szárvágását”, hogy 1939 szeptemberében hátba tá­madta a hitlerista hadakkal szemben védekezni próbá­ló Lengyelországot, és el­foglalta területének egy ré­szét. Nyugat-Galícia vi­szont lengyel maradt. Idén nyáron a bécsi „Eu- ropa”-Club Sniuk András főtitkár vezette csoportjával alkalmam volt ellátogatni erre a vidékre, felkeresni magyar emlékhelyeit. A Szlovákiából az Árva völgyében, a Jablonkai-há- gón át lengyel földre érkező II vendég első állomása Orav- II ka (Orawka) falu. Trianon előtt még Árva megyéhez, Magyarországhoz tartozott. ■ XVII. századi gyönyörű fa­li temploma oltárán - mint az II magyar katolikus templo- !§ irtokban gyakori Szent Ist­ván és Szent László szobra, két festett fakazettán Szent 3 Erzsébet és Szent Hedvig || arcképe látható. A temp- II lomkertben magyar papok sírkövei emlékeztetnek a múltra. Elhagyjuk a történelmi Magyarország területét, au­tóbuszunk Krakkó felé ro­bog. Az egykori lengyel főváros valóban királyi vá­ros. Természetesen itt is ta­lál jócskán magyar emléket a turista. Krakkóban uralko­dott 1576-tól 1586-ig Bá- || thori István erdélyi fejedé­ig lem és lengyel király, aki visszafoglalta a Baltikumot §§ az oroszoktól. Sírja a Wa­ll wel kriptájában magyar za­rándokhely, akárcsak a ki­rályi vár székesegyházában II az idén nyáron II. János Pál pápa által szentté avatott Íj Hedvignek, Nagy Lajos ki rályunk lányának fehér már­ványkoporsója. A tizenegy éves korában lengyel királyné­vá lett magyar királylány ked­véért az őt feleségül vevő Jagelló litván fejedelem népé­vel együtt katolikus hitre tért. A két márványkoporsón min­dig vannak friss virágok és nemzeti színű szalaggal díszí­tett koszorúk. Krakkó központjában, a pi­actérre nyíló Szent Anna utca sarkán látható az a ház, amely­ben Balassi Bálint költőnk ven­dégeskedett. Kétnyelvű emlék­tábláját egy mai költőnk, Ko­vács István volt krakkói főkon­zul (utunk szervezője és kalau­zunk) helyezte el 1995. január 10-én. Utunk következő állomása a Krakkótól 70 km-re fekvő Debno volt. Reneszánsz vár­kastélyában, Wesselényi Fe­renc otthonában gyakran ven­dégeskedett Balassi Bálint, aki Báthorival érkezett Lengyelor­szágba. A várúr felesége, Szár- kándy Anna volt a költő utolsó múzsája, Célia-verseinek ihle- tője. A várudvarban Balassi- emléktábla, a várban pedig ál­landó Balassi-kiállítás látható. Ez utóbbit a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum rendezte be. Innen csak egy ugrás Tar- nów, Bem József szülővárosa. A főtéren álló egykori város­háza 1927 óta múzeum. Föld­szintjén lengyel és magyar fel­iratokkal ellátott Bem-kiállítás látható, amelynek nagy részét a Tarnówi Magyarbarátok Egyesülete gyűjtötte össze. Az egyesületet az 1929 óta itt élt és tavaly elhunyt Lippóczy Norbert egykori tállyai borke­reskedő hozta létre még 1956- ban. Első tettük az volt, hogy élelmiszert és gyógyszert gyűjtöttek a magyar forrada­lom résztvevőinek, segítették az elesettek családjait. Az egyesület kezdeményezésére állították fel a rendszerváltás után Bem József szobrát (ko­rábban nem lehetett megörö­kíteni az oroszok ellen harcolt hadvezér emlékét) és helyez­ték el. id. Antall József emlék­tábláját. Id. Antall József 1939- ben menekültügyi államtitkár­ként támogatta a hazánkba menekült lengyeleket (mintegy 60-70 ezer fő), közreműködött a balatonboglári lengyel gim­názium, Európa akkori egyet­len lengyel középiskolája lét­rehozásában. Tarnów egyházművészeti múzeumában látható az a ma már világhírű üvegfestmény- gyűjtemény, amelyet Lippóczy Norbert ajándékozott a város­nak. A város egyik szép parkjá­ban mesterséges tó közepén oszlopok tartják Bem apó len­gyel és magyar feliratú kő­szarkofágját. A legendás sza­badsághős Törökországban fel­vette a mohamedán hitet és Aleppo kormányzója volt, ezért amikor 1929-ben holttestét ha­zavitték szülővárosába, nem te­methették lengyel katolikus földbe, így, került oszlopokra a koporsója. Tarnówtól mintegy 50 km- re délre van Gorlice, amelyet az első világháború híres csa­tája, az orosz frontvonalat szétzúzó gorlicei áttörés tett emlékezetessé. A hegyoldala­kon lévő temetőkben a mo­narchia hadseregében harcolt több ezer magyar honvéd nyugszik. A Pustki-hegyi temetőt a Magyar Honvédel­mi Minisztérium Honvéd Ha­gyományőrző Irodája 1995- ben rendbe hozatta, és kopja­fát állíttatott az elesett hősök emlékére. Nyugat-Galícia magyar em­lékhelye Ószandec (Stary Sacz) város is. Itt egy másik magyar hercegnő, IV. Béla királyunk lánya,Boldog Kinga (Kunigun­da) ereklyéit őrzik az általa 1280-ban alapított Klarissza- rendi kolostorban. Az épület falán a magyar királylány em­léktáblája látható. Kingát a só­bányák védőszentjeként tiszte­lik Európa-szerte. A legenda szerint a máramarosi Aknasz- latina Kunigunda-bányájába dobta a gyűrűjét, s az a lengyel- országi Bochnia sóbányájából került elő. Az viszont történel­mi tény, hogy a lengyelországi sóbányákba magyar sóbányá­szokat hoztak a só kitermelé­sére. Utunk utolsó állomása a Nedeci (Niedzice) vár. Ez tu­lajdonképpen már nem Galícia, hanem a Szepesség csücske, egykori magyar végvár a Du- najec partján. Az első várat itt a Berzeviczyek építették 1325 körül, majd a Zápolyaiak, s 1507-től aPálóczi Horváth csa­lád birtoka lett. A múlt század közepétől 1944-ig a Salamon család tulajdona volt a vár. Utolsó úrnője Bethlen Ilona, Salamon Tivadar özvegye volt, aki a háború után Budapestre költözött és szegényházban halt meg. A várban ma művésztelep és szálloda van, valamint egy cso­dálatos kiállítás Engelmayer Ákos volt lengyelországi nagy­követünk hungarica-gyűjtemé- nyéből. Értékes régi könyvek, ősnyomtatványok, térképek, rézkarcok, kéziratok láthatók itt, amelyek vásárlására Engel- mayer Ákos (ő volt a vezetőnk a várban) ötévi nagyköveti fi­zetését költötte. Az itt élők és dolgozók büszkék a vár magyar múltjára (ellentétben a Felvidé­ken, Erdélyben, a Délvidéken és Kárpátalján tapasztaltakkal, ahol igyekeznek bagatellizálni, sőt el is hallgatni a magyar vo­natkozásokat, a kétnyelvű fel­iratok hiányáról nem is beszél­ve). Ünnepnapokon a lengyel mellé a magyar zászlót is kitű­zik a vár fokára! Nyugat-Galiciában, illetve Dél-Lengyelországnak ezen a vidékén lépten-nyomon tanú­jelét látjuk a magyarok iránti tiszteletnek és baráti szeretet­nek. Sok településen a délre, az egykori közös határ irányába tartó utcák egyikét Magyar ut­cának (ulica Wegierska) neve­zik, emlékezve az ezer eszten­dős szomszédságra. Egyhetes lengyelországi ki­rándulásunk során meglepetés­sel tapasztaltuk, hogy a magya­rok még nemigen fedezték fel ezt a vidéket. Sehol nem talál­koztunk hazai turistacsoporttal. Pedig az itt található magyar emlékhelyek megérdemelnék honfitársaink nagyobb figyel­mét. Ezt a táj szépsége és a len­gyelek kedvessége is indokolt­tá tenné. , , Mána-bazílika, Krakkó Boldog Kinga emléktáblája, Ószandec Balassi-emléktábla, Krakkó | Posztóház, Krakkó Egyetem, Krakkó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents