Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-25 / 249. szám

Megyei krónika 1997. október 25., szombat NYITÁS felső fokon Munkatársunktól Baja Ferenc környezetvé­delmi és területfejlesztési miniszter volt a Nyírtávhő Kft. vendége pénteken. A NYITAS-program indítása­ként Nyíregyházán az örö­kösföldi lakótelepen mutat­ták be, hogyan is működik a gyakorlatban az energiata­karékos rendszer. Mint azt a szaktárca minisztere indok­lásában előadta, az energia­árak legutóbbi néhány év alatt bekövetkezett változá­sai is bizonyították, elmúlt az az időszak, amikor fékte­lenül lehetett költekezni. Az a bizonyos hőfüggöny lehul­lott, és most már fel kell ké­szülni a mérés szerinti elszá­molásra. Amíg nem számított, meny­nyibe kerül az energia, addig az sem volt lényeges, meny­nyit fizetünk érte. Ha majd mindenkinek a fogyasztás után számláznak, akkor a pénztárcájukon érzik, ki mi­lyen hőszigetelésű lakásban lakik. Már van jó példa arra is, hogyan lehet energiatakaré­kosán fűteni távhővel. Nyír­egyházán, az Örökösfödön a Semmelweis utcában a lakó- közösség úgy döntött, hogy beszerelteti az úgynevezett hőmennyiségmérőt, és ennek alapján kéri a számlát. Az el­telt néhány fűtési szezon őket igazolta, mert jelentős meg­takarítás mutatkozott az elfo­gyasztott energia és az áta­lánydíj között. Szakmai nap Namenyban Október második felében a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium az ország 40 településén szerve­zett NAT-napokat. E fontos rendezvénysorozat egyik színhelye a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gim­názium volt: ezt az iskolát kérték fel a szakmai nap lebonyolítására. Mintegy kétszázan vettek részt a ren­dezvényen: iskolaigazgatók, pedagógusok és önkor­mányzati szakemberek. D. Á. (Új Kelet) _______ A közoktatási rendszer fejlesztéséről Gál Ferenc, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium osztályvezető­je és Papik Péter, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Peda­gógiai Intézet igazgatója tar­tott tájékoztatót. Ezután a körzet két önfejlesztő isko­lájának igazgatója - Feren- czi István, a Nyírmadai Álta­lános Iskola igazgatója, a Beregi Iskolaszövetség elnö­ke és Herczeg Péter, a II. Rá­kóczi Ferenc Gimnázium igazgatója - tért ki a peda­gógiai program és a helyi tanterv elkészítésekor fel­merülő problémákra. Feren- czi István elmondta, hogy a Beregi Iskolaszövetséghez tartozó tanintézetekben nincs elegendő számítógép, de ha lenne is, nem tudnák igazán használni a komputereket, mert nincs megfelelő számú szakemberük. Ez nehézsége­ket fog okozni az oktatás korszerűsítésében. Nagyon jó lenne, ha az adaptálandó tantervek szerkeszthető, nyomtatható formában is az iskolák rendelkezésére áll­nának. Herczeg Péter felaján­lotta, hogy a gimnáziumban megszervezik a régió tanára­inak számítógépes oktatását, s ezáltal lehetővé válik, hogy megfelelően használják a tan­órákon a meglévő gépeket. A II. Rákóczi Ferenc Gimnázi­um igazgatója azt is felaján­lotta, hogy mivel náluk egy­részt az OKI CD-jén, másrészt pedig internetes csatlakozás­sal elérhetők a tantervek, eze­ket mágneslemezen lemásol­ja az iskoláknak. Amelyik tanintézetnek pedig egyálta­lán nincs számítógépe, az a gimnázium korszerű kompu­terein beszerkesztheti magá­nak a szükséges tanterveket. A nap folyamán a pedagógu­soknak és szülőknek alkalmuk volt megismerni az új tankönyv­kínálatot, mert a gimnázium aulájában öt nagy kiadó is be­mutatta legújabb kiadványait. A szakmai nap záróakkord­jaként a szülőket is tájékoz­tatták a közoktatási rendszer 1998 szeptemberétől bekö­vetkező változásairól. Ok is nagy érdeklődéssel hallgat­ták az elhangzottakat, kérdé­seket tettek fel az MKM osztályvezetőjének az első­sökre vonatkozó újdonsá­gokról és az új érettségi rendszerről, a gimnázium igazgatójának pedig a tanin ­tézet programjáról, a hatosz­tályos képzés előnyeiről. Hallgattassak meg! (Tényközlés féle a Bűnösnek találták a jegyzőt című cikkre) Nem tudhatom, hogy mi­lyen indulat vezette Fekete Tibor tollát az október 18-ai számukban. Nem tudhatom, hogyan emelhet főbenjáró bűnné olyan cselekedetemet, amiért büntetést nem kaptam. „Bűnösnek találták a jegy­zőt” - hirdeti a kiemelt cím. Ez igaz. De hogy „súlyos rá- galmazási per” lett volna, azt nem igazolja a jelenlegi ered­mény. Nem tudhatom, milyen hi­teles forrásból szerzett „info”- ja alapján állíthatja, hogy nekem mint a „falu jegyző­jének” saját iskolaigazgató­jelöltem volt, s én, a „bűnel­követő” mindent meg is tet­tem azért, hogy be is fusson. Vajon miért állítja Fekete Tibor, hogy a bíróság legsú­lyosabb büntetése a próbára bocsátás, aminek a következ­ménye a jegyzői állásomból történő elbocsátás kell le­gyen? Lapjuk olvasói - köztük azok is, akik engem emberi és szakmai oldalról sok éve ismernek - mindezekre kí­váncsiak lehetnek. Bizony, kedves Fekete Ti­bor, Ön ezzel a cikkével nem tudósított, hanem engem kon­cepciózusán lejáratott. Ha a hivatását korrekten gyakorol­ta volna, akkor tőlem vagy Kótaj önkormányzata képvi­selő-testületének nem érintett bármely tagjától a következő­ket is megtudhatta volna. 1995 nyarán nem a magán­vádlóm, Kovalecz Gáborné kapott bizalmat arra, hogy igazgatóként az általános is­kolát vezesse. A döntést a képviselő-testület hozta. „Kótaji pedagógusok” meg­jelöléssel mégis rosszindulatú névtelen levelek születtek, amelyek tisztviselői posztom­ról történő eltávolításom köve­telték. Jöttek a levelek nekem, a polgármesternek és a képvi­selő-testületnek. Magánlevelezéseimet elő­szedve azonosságot véltem az egyik sikertelen pályázó kéz­írása és a névtelen levél között. írásszakértőhöz fordultam. (Először ahhoz a szakértő úr­hoz, aki a büntetőperben a végső álláspontot adta.) Kéré­semre nem adott írásos véle­ményt, de azt mondta, a két írás között sok az azonosság és az eltérés is. Más megyéből kértem igaz­ságügyi szakvéleményt. A megállapítása az volt, hogy a névtelen levél írója azonos a megküldött írásminta író­jával. Az írásminta Kovalecz Gá- bornétól származott. Ezzel a véleményemmel alá­támasztva kérdeztem meg Ko­valecz Gábomét képviselő-tes­tületi ülésen: miért névtelenül ír levelet? Itt választ nem kaptam, azonban erről a dologról a tan­testületet már ő tájékoztatta. Ez a tájékoztatás nem felelt meg a tényeknek. Mivel meg­szólalási lehetőséget nem kaptam, levelet írtam az ak­kori igazgatónak, hogy azt is­mertesse a tanárok előtt. (Ez a levél egyelőre nincs meg, de ne rajtam keresse, kedves Fe­kete Tibor! A fogalmazványa azonban nálam van, elolvas­ható, szerkesztő úr.) Kovalecz Gáborné ezután indította meg a pert. A bíróság azt a szakértőt rendelte ki, aki nekem fele­más választ adott. Most már határozott volt. „A kérdéses kézírásokat igen nagy való­színűséggel állíthatóan Ko­valecz Gáborné írta.” (Ezért mentett fel az első­fokú bíróság!) Aztán váratlan dolgok tör­téntek. Egy szintén névtelen levélíró „felvállalta”, hogy ő írta 1995-ben nekem a leve­leket. A bíróság ismét kirendelte az írásszakértőt. Ugyanaz a szakértő most már azt állítot­ta, hogy nem Kovalecz Gá­borné a levélíró! Ezután ma­rasztalt el a megyei bíróság. Én tudom, rágalmazni nem szabad. Mint látható, amit te­hettem, megtettem - azaz a névtelen leveleket megnézet­tem írásszakértővel - azért, hogy a kialakuló vélemé­nyem ne legyen alaptalan. A jog ezt másként értékel­te. Talán azért, mert nem a legszerencsésebben akar­tam az ügyet megoldani. Most már tudom, hogy ne­kem kellett volna a feljelen­tést megtennem közváddal üldözendő bűncselekmény miatt. Szerkesztő úr! A jogban já­ratosság nem jelenti a csalha- tatlanságot. Sem nekem, sem az első-, sem a másodfokú bí­róságnak, sem az ügyvédnek. A jog egy területén való jár­tasságomat tehát ne tegye sú­lyosbító körülménynek. Kótaj, 1997. október 24. Vita György né Kótaj Községi Önkormányzat jegyzője Kitüntetések Új Kelet-információ Az 1956-os forradalom és szabadságharc 41. évfordu­lójáról a megyei rendőr­főkapitányság dolgozói is megemlékeztek. Az ünnepsé­gen előléptetésekre, dicsére­tek és jutalmak átadására is sor került. A belügyminiszter nemze­ti ünnepünk alkalmából a rendőrség munkájának segí­téséért elismerésben részesí­tette Fitos Sándor és Hatvani Sándor nyugállományú alez­redeseket. Nyugállományú rendőrhadnaggyá léptette elő Sütő Miklós nyugalmazott .zászlóst. A szolgálat terén el­ért kiváló eredményei elisme­réseként „Rendőrségi Taná­csos” címet adományozott Orha Miklós őrnagynak. A szaktárca vezetője dicséret­ben és jutalomban részesítet­te Király László alezredest és Nagy Csaba őrnagyot. Neve­zettek a budapesti központi ünnepségen vették át a kitün­tetéseket. Az Országos Rendőr-fő­kapitányság vezetője a szol­gálat példamutató teljesíté­séért soron kívül alezredessé léptette elő Bakó Károly, Fényes László, Hajzer Károly és dr. Meszesán Ferenc őrna­gyokat. Őrnaggyá léptették elő Bogdán Csaba. Gábor István és Vásáhelyi Tibor századost. Dicséretben és ju­talomban részesítették Si­mon Tiborné főhadnagyot, Bácskái Zoltán törzszászlóst, Mátyás Sándor és Szép Imre polgárőröket. Soron kívül törzszászlóssá léptették elő Juhász Tibor zászlóst. A „Rendőrség munkatársa” címet adományozták Dakó László és Pivnyik Lászlóné közalkalmazottnak. Fizetési fokozatban soron kívül elő­léptették Helmeczi Tiborné közalkalmazottat. Történelmet idéztek a dallamok Kanda Ferenc (Új Kelet) Tiszteletreméltó vállalko­zásba fogott a Szabolcsi Szim­fonikus Zenekar. Az idei évad nyitóhangversenyét az 1956- os forradalom és szabadság- harc 41. évfordulójának elő­estéjére időzítve azokból a zeneművekből állította össze, melyeket ama komor őszi na­pokon a hírek között hangu­latilag és tartalmilag az esemé­nyekhez, az emberek érzés- és gondolatvilágához illő klasz- szikus darabokat sugárzó ma­gyar rádióban hallhattunk, s melyek azóta is forradalmunk zenei szimbólumai. Merész, szokatlan, nehezen felfedez­hető veszélyeket, apró csapdá­kat rejtő próbálkozás volt, a zenekar azonban ügyes manő­verekkel kerülte ki az alatto­mos gödröket és hárította el a fenyegetéseket. Kitűnően sikerült a váloga­tás. A műsor egy jól kivehető ívet rajzolt a meglepően szép számú hallgatóság e\é Beetho­ven Egmont nyitányától Schu­bert VIII. Befejezetlen szim­fóniáján, Erkel Ferenc Ünne­pi nyitányán és Brahms V. Magyar táncán át Erkel Hu­nyadi László című operájának nyitányáig, a fiatalság tétova- ságától az igazságtalanul meg­gyilkoltak, kivégzettek iránt érzett fájdalomig. Természete­sen maradtak ki a programból akkoriban ugyancsak sokat, a most elhangzottaknál esetleg többet játszott művek, elég csak Beethoven III. Eroica szimfóniájára vagy Coriolan- nyitányára gondolni, de hát az idő és a teljesítőképesség is véges, a műsor így is kerek volt és egész. A kérdés az volt, hogy a ze­nekar újra tudja-e kelteni a négy évtizeddel ezelőtti su- hancok, kamaszok, fiatalem­berek, éppen hogy érett férfi­ak émócióit, gyűlöletét, fel­háborodását, haragját, re­ménykedését, gyászát a né­zőtéren ülő szem- és fültanúk­ban, illetve át tudja-e adni ezeket az érzéseket azoknak a fiataloknak (örömtelién so­kan voltak!), akik nem, de ta­lán még a szüleik sem éltek a megidézett napokban. Az ar­cokat nézve s az egyes zene­számok végén felcsattanó tapsokat hallva, úgy érzem, mindkét kérdésre igennel vá­laszolhatunk. így elmondhat­juk, a zenekar teljesítette, amit vállalt. Nem volt ez olyan koncert, amelyről hetek múlva is be­szélni fognak a városban. Ha­tása azonban, biztos vagyok benne, hosszabb távú lesz. Mert hiszen a zenekar - min­denki tudja - saját forradal­mát is vívja. Nagy átalakulá­sok után és jelentős változá­sok előtt áll az együttes. Ezek közül talán a legfonto­sabb, hogy újra megtalálják a kontaktust saját közönsé­gükkel. Ha kitartóan és kö­vetkezetesen dolgoznak to­vább, s a megjelenésükre is nagyobb gondot fordítanak, bizton sikerülni fog. Ennek az első lépését láttuk a mi­nap.

Next

/
Thumbnails
Contents