Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-25 / 249. szám
Megyei krónika 1997. október 25., szombat NYITÁS felső fokon Munkatársunktól Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter volt a Nyírtávhő Kft. vendége pénteken. A NYITAS-program indításaként Nyíregyházán az örökösföldi lakótelepen mutatták be, hogyan is működik a gyakorlatban az energiatakarékos rendszer. Mint azt a szaktárca minisztere indoklásában előadta, az energiaárak legutóbbi néhány év alatt bekövetkezett változásai is bizonyították, elmúlt az az időszak, amikor féktelenül lehetett költekezni. Az a bizonyos hőfüggöny lehullott, és most már fel kell készülni a mérés szerinti elszámolásra. Amíg nem számított, menynyibe kerül az energia, addig az sem volt lényeges, menynyit fizetünk érte. Ha majd mindenkinek a fogyasztás után számláznak, akkor a pénztárcájukon érzik, ki milyen hőszigetelésű lakásban lakik. Már van jó példa arra is, hogyan lehet energiatakarékosán fűteni távhővel. Nyíregyházán, az Örökösfödön a Semmelweis utcában a lakó- közösség úgy döntött, hogy beszerelteti az úgynevezett hőmennyiségmérőt, és ennek alapján kéri a számlát. Az eltelt néhány fűtési szezon őket igazolta, mert jelentős megtakarítás mutatkozott az elfogyasztott energia és az átalánydíj között. Szakmai nap Namenyban Október második felében a Művelődési és Közoktatási Minisztérium az ország 40 településén szervezett NAT-napokat. E fontos rendezvénysorozat egyik színhelye a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium volt: ezt az iskolát kérték fel a szakmai nap lebonyolítására. Mintegy kétszázan vettek részt a rendezvényen: iskolaigazgatók, pedagógusok és önkormányzati szakemberek. D. Á. (Új Kelet) _______ A közoktatási rendszer fejlesztéséről Gál Ferenc, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium osztályvezetője és Papik Péter, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója tartott tájékoztatót. Ezután a körzet két önfejlesztő iskolájának igazgatója - Feren- czi István, a Nyírmadai Általános Iskola igazgatója, a Beregi Iskolaszövetség elnöke és Herczeg Péter, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium igazgatója - tért ki a pedagógiai program és a helyi tanterv elkészítésekor felmerülő problémákra. Feren- czi István elmondta, hogy a Beregi Iskolaszövetséghez tartozó tanintézetekben nincs elegendő számítógép, de ha lenne is, nem tudnák igazán használni a komputereket, mert nincs megfelelő számú szakemberük. Ez nehézségeket fog okozni az oktatás korszerűsítésében. Nagyon jó lenne, ha az adaptálandó tantervek szerkeszthető, nyomtatható formában is az iskolák rendelkezésére állnának. Herczeg Péter felajánlotta, hogy a gimnáziumban megszervezik a régió tanárainak számítógépes oktatását, s ezáltal lehetővé válik, hogy megfelelően használják a tanórákon a meglévő gépeket. A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium igazgatója azt is felajánlotta, hogy mivel náluk egyrészt az OKI CD-jén, másrészt pedig internetes csatlakozással elérhetők a tantervek, ezeket mágneslemezen lemásolja az iskoláknak. Amelyik tanintézetnek pedig egyáltalán nincs számítógépe, az a gimnázium korszerű komputerein beszerkesztheti magának a szükséges tanterveket. A nap folyamán a pedagógusoknak és szülőknek alkalmuk volt megismerni az új tankönyvkínálatot, mert a gimnázium aulájában öt nagy kiadó is bemutatta legújabb kiadványait. A szakmai nap záróakkordjaként a szülőket is tájékoztatták a közoktatási rendszer 1998 szeptemberétől bekövetkező változásairól. Ok is nagy érdeklődéssel hallgatták az elhangzottakat, kérdéseket tettek fel az MKM osztályvezetőjének az elsősökre vonatkozó újdonságokról és az új érettségi rendszerről, a gimnázium igazgatójának pedig a tanin tézet programjáról, a hatosztályos képzés előnyeiről. Hallgattassak meg! (Tényközlés féle a Bűnösnek találták a jegyzőt című cikkre) Nem tudhatom, hogy milyen indulat vezette Fekete Tibor tollát az október 18-ai számukban. Nem tudhatom, hogyan emelhet főbenjáró bűnné olyan cselekedetemet, amiért büntetést nem kaptam. „Bűnösnek találták a jegyzőt” - hirdeti a kiemelt cím. Ez igaz. De hogy „súlyos rá- galmazási per” lett volna, azt nem igazolja a jelenlegi eredmény. Nem tudhatom, milyen hiteles forrásból szerzett „info”- ja alapján állíthatja, hogy nekem mint a „falu jegyzőjének” saját iskolaigazgatójelöltem volt, s én, a „bűnelkövető” mindent meg is tettem azért, hogy be is fusson. Vajon miért állítja Fekete Tibor, hogy a bíróság legsúlyosabb büntetése a próbára bocsátás, aminek a következménye a jegyzői állásomból történő elbocsátás kell legyen? Lapjuk olvasói - köztük azok is, akik engem emberi és szakmai oldalról sok éve ismernek - mindezekre kíváncsiak lehetnek. Bizony, kedves Fekete Tibor, Ön ezzel a cikkével nem tudósított, hanem engem koncepciózusán lejáratott. Ha a hivatását korrekten gyakorolta volna, akkor tőlem vagy Kótaj önkormányzata képviselő-testületének nem érintett bármely tagjától a következőket is megtudhatta volna. 1995 nyarán nem a magánvádlóm, Kovalecz Gáborné kapott bizalmat arra, hogy igazgatóként az általános iskolát vezesse. A döntést a képviselő-testület hozta. „Kótaji pedagógusok” megjelöléssel mégis rosszindulatú névtelen levelek születtek, amelyek tisztviselői posztomról történő eltávolításom követelték. Jöttek a levelek nekem, a polgármesternek és a képviselő-testületnek. Magánlevelezéseimet előszedve azonosságot véltem az egyik sikertelen pályázó kézírása és a névtelen levél között. írásszakértőhöz fordultam. (Először ahhoz a szakértő úrhoz, aki a büntetőperben a végső álláspontot adta.) Kérésemre nem adott írásos véleményt, de azt mondta, a két írás között sok az azonosság és az eltérés is. Más megyéből kértem igazságügyi szakvéleményt. A megállapítása az volt, hogy a névtelen levél írója azonos a megküldött írásminta írójával. Az írásminta Kovalecz Gá- bornétól származott. Ezzel a véleményemmel alátámasztva kérdeztem meg Kovalecz Gábomét képviselő-testületi ülésen: miért névtelenül ír levelet? Itt választ nem kaptam, azonban erről a dologról a tantestületet már ő tájékoztatta. Ez a tájékoztatás nem felelt meg a tényeknek. Mivel megszólalási lehetőséget nem kaptam, levelet írtam az akkori igazgatónak, hogy azt ismertesse a tanárok előtt. (Ez a levél egyelőre nincs meg, de ne rajtam keresse, kedves Fekete Tibor! A fogalmazványa azonban nálam van, elolvasható, szerkesztő úr.) Kovalecz Gáborné ezután indította meg a pert. A bíróság azt a szakértőt rendelte ki, aki nekem felemás választ adott. Most már határozott volt. „A kérdéses kézírásokat igen nagy valószínűséggel állíthatóan Kovalecz Gáborné írta.” (Ezért mentett fel az elsőfokú bíróság!) Aztán váratlan dolgok történtek. Egy szintén névtelen levélíró „felvállalta”, hogy ő írta 1995-ben nekem a leveleket. A bíróság ismét kirendelte az írásszakértőt. Ugyanaz a szakértő most már azt állította, hogy nem Kovalecz Gáborné a levélíró! Ezután marasztalt el a megyei bíróság. Én tudom, rágalmazni nem szabad. Mint látható, amit tehettem, megtettem - azaz a névtelen leveleket megnézettem írásszakértővel - azért, hogy a kialakuló véleményem ne legyen alaptalan. A jog ezt másként értékelte. Talán azért, mert nem a legszerencsésebben akartam az ügyet megoldani. Most már tudom, hogy nekem kellett volna a feljelentést megtennem közváddal üldözendő bűncselekmény miatt. Szerkesztő úr! A jogban járatosság nem jelenti a csalha- tatlanságot. Sem nekem, sem az első-, sem a másodfokú bíróságnak, sem az ügyvédnek. A jog egy területén való jártasságomat tehát ne tegye súlyosbító körülménynek. Kótaj, 1997. október 24. Vita György né Kótaj Községi Önkormányzat jegyzője Kitüntetések Új Kelet-információ Az 1956-os forradalom és szabadságharc 41. évfordulójáról a megyei rendőrfőkapitányság dolgozói is megemlékeztek. Az ünnepségen előléptetésekre, dicséretek és jutalmak átadására is sor került. A belügyminiszter nemzeti ünnepünk alkalmából a rendőrség munkájának segítéséért elismerésben részesítette Fitos Sándor és Hatvani Sándor nyugállományú alezredeseket. Nyugállományú rendőrhadnaggyá léptette elő Sütő Miklós nyugalmazott .zászlóst. A szolgálat terén elért kiváló eredményei elismeréseként „Rendőrségi Tanácsos” címet adományozott Orha Miklós őrnagynak. A szaktárca vezetője dicséretben és jutalomban részesítette Király László alezredest és Nagy Csaba őrnagyot. Nevezettek a budapesti központi ünnepségen vették át a kitüntetéseket. Az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője a szolgálat példamutató teljesítéséért soron kívül alezredessé léptette elő Bakó Károly, Fényes László, Hajzer Károly és dr. Meszesán Ferenc őrnagyokat. Őrnaggyá léptették elő Bogdán Csaba. Gábor István és Vásáhelyi Tibor századost. Dicséretben és jutalomban részesítették Simon Tiborné főhadnagyot, Bácskái Zoltán törzszászlóst, Mátyás Sándor és Szép Imre polgárőröket. Soron kívül törzszászlóssá léptették elő Juhász Tibor zászlóst. A „Rendőrség munkatársa” címet adományozták Dakó László és Pivnyik Lászlóné közalkalmazottnak. Fizetési fokozatban soron kívül előléptették Helmeczi Tiborné közalkalmazottat. Történelmet idéztek a dallamok Kanda Ferenc (Új Kelet) Tiszteletreméltó vállalkozásba fogott a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar. Az idei évad nyitóhangversenyét az 1956- os forradalom és szabadság- harc 41. évfordulójának előestéjére időzítve azokból a zeneművekből állította össze, melyeket ama komor őszi napokon a hírek között hangulatilag és tartalmilag az eseményekhez, az emberek érzés- és gondolatvilágához illő klasz- szikus darabokat sugárzó magyar rádióban hallhattunk, s melyek azóta is forradalmunk zenei szimbólumai. Merész, szokatlan, nehezen felfedezhető veszélyeket, apró csapdákat rejtő próbálkozás volt, a zenekar azonban ügyes manőverekkel kerülte ki az alattomos gödröket és hárította el a fenyegetéseket. Kitűnően sikerült a válogatás. A műsor egy jól kivehető ívet rajzolt a meglepően szép számú hallgatóság e\é Beethoven Egmont nyitányától Schubert VIII. Befejezetlen szimfóniáján, Erkel Ferenc Ünnepi nyitányán és Brahms V. Magyar táncán át Erkel Hunyadi László című operájának nyitányáig, a fiatalság tétova- ságától az igazságtalanul meggyilkoltak, kivégzettek iránt érzett fájdalomig. Természetesen maradtak ki a programból akkoriban ugyancsak sokat, a most elhangzottaknál esetleg többet játszott művek, elég csak Beethoven III. Eroica szimfóniájára vagy Coriolan- nyitányára gondolni, de hát az idő és a teljesítőképesség is véges, a műsor így is kerek volt és egész. A kérdés az volt, hogy a zenekar újra tudja-e kelteni a négy évtizeddel ezelőtti su- hancok, kamaszok, fiatalemberek, éppen hogy érett férfiak émócióit, gyűlöletét, felháborodását, haragját, reménykedését, gyászát a nézőtéren ülő szem- és fültanúkban, illetve át tudja-e adni ezeket az érzéseket azoknak a fiataloknak (örömtelién sokan voltak!), akik nem, de talán még a szüleik sem éltek a megidézett napokban. Az arcokat nézve s az egyes zeneszámok végén felcsattanó tapsokat hallva, úgy érzem, mindkét kérdésre igennel válaszolhatunk. így elmondhatjuk, a zenekar teljesítette, amit vállalt. Nem volt ez olyan koncert, amelyről hetek múlva is beszélni fognak a városban. Hatása azonban, biztos vagyok benne, hosszabb távú lesz. Mert hiszen a zenekar - mindenki tudja - saját forradalmát is vívja. Nagy átalakulások után és jelentős változások előtt áll az együttes. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy újra megtalálják a kontaktust saját közönségükkel. Ha kitartóan és következetesen dolgoznak tovább, s a megjelenésükre is nagyobb gondot fordítanak, bizton sikerülni fog. Ennek az első lépését láttuk a minap.
