Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-22 / 247. szám
Az egyik leglátogatottabb esemény a helyi kultúrcsoport előadása. A kilenctagú csapat lelkesen próbál minden egyes fellépés előtt, naponta akár egy-egy órán keresztül is. A repertoárban Petőfi, Ady, Váci, Nemes Nagy Ágnes és Várnai Zseni költeményei szerepelnek, valamint népdalcsokor tangóharmónikával kísérve, de nem ritka a szólóéneklés sem. A tagok közül néhányan, így Erdei Ilona is verseket és jeleneteket ír, mely utóbbiakat társaival „színre" is viszik A Móra Ferenc Általános Iskola tanulóinak műsorát osztatlan siker fogadta. Az intézet ebédlője tömve, a csillogó szemű fiatalok őszinte szívvel nyújtják kezüket fátyolosodó tekintetű közönségük felé. A mosoly őszinte mindkét részről. Öregek és gyerekek - csoda-e, hogy ez a két korosztály érti meg a legjobban egymást? Nekik van idejük a másikkal törődni... A nyírbogáti művészeti bemutató még október 31-éig látható az otthon éttermében Szivárvány idősek otthona, végső menedék, Itt pihen meg a letűnt nemzedék. Visszaemlékeznek a régi szép időkre, Nők a férfiakra s férfiak a nőkre. Valaha még ők is fiatalok voltak, Nevettek, táncoltak, vígan udvaroltak. Ma is felcsillan egy-egy férfi szeme, Ha megpillant egy szép lányt s megszólal a zene. Felgyorsul a vére, elcsurran a nyála, Gondolatban máris csókra áll a szája. A vén kecske is bizony megnyalná a sót, Azért, mert idősebb, még szereti a jót! Mari néniék is nagyokat nevetnek, Ha Jani bácsiék a múltról regélnek. A nagy hódításokat büszkén mesélték, De kosarat is kaptak, azt is megérték. A nők is felidézik fiatal korukat, Hogyan szédítették a bálban a fiúkat. Ragyogóak voltak, gyönyörűek, szépek, Vadultak a legények, ha csak rájuk néztek. Felettük is lassan eljár az idő, És arcukon egyre sűrűbb lesz a redő. De szívük örökké fiatal marad, S lelkűk szárnyra kél a csillagos ég alatt. Programdús hónap van mögöttük Szivárvány „Lehetnének talán még emberek, hisz megvan mibennük is, csak szendereg az emberséghez méltó értelem. Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.”- olvasom Radnóti Miklós szavait a Sóstói Szivárvány Idős Otthon meghívóján, mely az október 9-étől november 9- éig tartandó Idősek Hónapjának rendezvénysorozatára invitál. A Szivárvány Otthonban tett látogatásom után kissé pesszimistának vélem tragikus sorsú költőnk sorait, és bátran állítom, önmagát elhagyó, életéről lemondott idős emberrel nem igazán találkoztam az intézetben. Ez persze nagyrészt köszönhető az időseket szívvel- lélekkel támogató gondozóknak, az otthon dolgozóinak is. Talán furcsa, mégis így igaz: a Szivárványban pezsgő élet folyik - legalábbis vendégeskedésem idején ezt tapasztaltam. Természetes, hogy a programok tömkelegét nyújtó Idősek Hónapja alatt mozgalmasabbá válnak a mindennapok, ilyen nyüzsgésre azonban nem számítottam (ebből is látszik, hogy az ember bármennyire is igyekszik, mégsem mentes az előítéletektől). Kivételes napon jártam az otthonban, vagy megszokott ez az életteli atmoszféra? A választ Kissné Szabó Zsuzsanna, az intézmény igazgatója adta meg.- Legalább két évtizedes hagyomány a korábban Idősek Hete néven megrendezésre kerülő programsorozat. Kezdetben egy héten minden nap délelőtt és délután szerveztünk műsorokat, de rájöttünk, ha egy hónapra elosztjuk a programokat, egy hétre csupán kettőt tervezve, még a hónap végén is akkora egy-egy előadás látogatottsága, mint a kezdeti alkalmakkor. Az elmúlt két évben már Idősek Hónapját szerveztünk. — Milyen műsorszámoknak van a legnagyobb sikerük? Láttam, a gyerekeknek nagyon örültek...- Minden esetben meg kell találni az idősek igényeinek és ízlésének megfelelő területeket. A legnagyobb érdeklődés valóban a gyerekműsorókat kíséri, felidézi a nagyszülő-unoka kapcsolatot, de sikere van a hagyományőrző, zenés, néptáncos előadásoknak is, mindegy, milyen korcsoport mutatja be. Elismeréssel fogadják az otthonban élő társaik produkcióit. Ezeket a műsorszámokat nagyon élvezi mind a szereplő, mind a néző, hiszen bebizonyíthatják egymásnak, még mindig micsoda parádéra képesek. E bemutatók általában az ő életükről szólnak, az otthonbeli eseményeket sarkítva, kifigurázva, ironizálva két-három perces jelenetekben örökítik meg.- A mostani rendezvény az egyetlen tömegeket megmozgató szórakozási lehetősége az itt élőknek, vagy egyéb programokat is szoktak szervezni nekik?- Nem túlzók, ha azt mondom, itt január 1-jétől december 31-éig „zajlik az élet”. Rendeztünk jelmezes far- sagni bált, szüreti bált, An- na-bált, valamint megtartunk minden egyházi ünnepet, eljönnek hozzánk a karitatív szervezetek és az iskolák. Karácsony előtt legalább négy rendezvényt tartunk. Megünnepeljük augusztus 20-át, s minden gondozottunk hetvenedik, nyolcvanadik és kilencvenedik születésnapját. S hogy miért csak ezeket? Bizony, kilencven éves kor alatt az itt élő hölgyek még le-leta- gadgatják a korukat! Kilencven után már dicsekednek vele, de addig győz a hiúság! Kirándulásokat is szervezünk, az idén Egert és környékét, Sárospatakot, Széphalmot néztük meg. Rendszeres ügyességi vetélkedőink vannak, például lengőtekében, sakkban mérhetik össze tudásukat a versenyzők. Február 2-án lesz harmincéves az otthon, amire nagyszabású ünnepséggel készülünk, sőt egy évkönyvet is szeretnénk kiadni erre az alkalomra. Kiállításokat is tervezünk ekkorra, H. Németh Katalinnal már megállapodás született, hogy tárlatot rendez nálunk februárban.- Mit terveznek a jövőben ? — Az élet úgy folyik tovább az intézmény falai közt, mind eddig, rendezvényeinket megtartjuk, programokat szervezünk, de egy nagy feladat is vár ránk: fél év alatt meg fogunk valósítani egy húszmillió forintos költségű beruházást. A Népjóléti Minisztériumtól pályázat útján nyertünk pénzt felújítási munkálatokra. Rendbe tesszük az elektromos vezetékeket, festetünk, és húsz fürdőszoba teljes rekonstrukcióját tervezzük. Az oldalt Babus Andrea írta. A felvételeket Bozsó Katalin készítette Zsíros Ferencnél, az otthon lakóját arról kérdeztem, hogyan érzi magát az Idősek Hónapjának rendezvényein. — Nagyon érdekes programok voltak eddig. Szórakoztunk, amire igazán nagy szükségünk van. Az otthon kultúrcsoportjának a műsora tetszett eddig a legjobban, és persze a gyerekek. Igazán örülök ezeknek a rendezvényeknek, szerencsére elég gyakran lehet benne részünk. A jövőben is várni fogom ezeket az alkalmakat. Az a tapasztalatom, hogy a többiek is aktívan bekapcsolódnak a programokba, mindenkit érdekel és mindenki szívesen jön. A bálokon még táncolunk is! Az idősotthon hangulatát felidézendő, álljon itt Balogh Csaba költeménye, az intézmény indulója.
