Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-11 / 238. szám
Forgó Sipos József novellája 11 erősen odarögzítettem a parthoz, hogy ha jön a nagy fogás, nehogy elvigye. Egy óra múlva visszamentem, a zsinór megfeszülve sétált a vízen.- Miért mondod ezt? - kérdezte gyanútlanul az asszony. Az ura nem felelt, hanem dühösen beletaposott a gázba. Pillanatok alatt otthon voltak. A ház üres. A nagylány iskolában, az ikrek oviban. Az asszony leroskadt az egyik fotelba. - Hidd el... De a férfi hátat fordított, ujjai között megforgatta a kocsikulcsot és köszönés nélkül elment.- Miért kezdte el ezt a horgászmesét? - töprengett magában a felesége. Hirtelen gyűlölni kezdte Icát, aki bátorította ebben a kapcsolatban. Megérte? És mi van akkor, ha a fiúé a kicsi. Az orvosok is elszámolhatják magukat... Atyaúristen! Ugrott fel hirtelen. A horgászat... A csali. Visszament a kocsihoz ez az aljas szemét... Minden ízében remegni kezdett. Ledőlt az ágyra és elaludt. Arra ébredt, hogy az arcába csapódik valami. Odakapott: a kocsi kulcsa. Közben a gyerekek hazajöttek, az ikrek és a nagylány behúzódtak a gyerekszobába, csend volt. Az apa felment a hálóba és magára zárta az ajtót. A fű még nem kezdett sárgulni, de a színes levelek már lágyan ringatóznak a szél bölcsőjében, a nap utolsó meleg sugaraival simogatja a patak partján üldögélő asszony vállát. Egy szomorkás dalt dúdol: hártyás szárnyú rovarok zümmögése kíséri. A madarak nem énekelnek - gyászolják a halni készülő természetet. Csobog a víz. A kiálló sziklák kis tajtékokat keltenek életre, itt-ott pici örvények cuppogva szippantják mélyre a fákról lepotyogó ágacskákat. Az asszony számolgatja az áttetsző vízben vibráló fekete kavicsokat. Miért pont a feketét? — teszi fel a kérdést saját magának: dús keblei meg-megre- megnck. Zokog. Tegnap óriási veszekedés volt, még a gyerekek is elmenekültek hazulról. Éva, a tizenéves nagylány észrevette a robbanni készülő bombát, felöltöztet- || te az ikreket, és a játszótér §§ felé vette útját. A két kicsi még örült is. Ugye, veszünk fagyit?- Ez mi?! — a férje széli les mozdulattal hozzává- - gott egy kis kartonlapot. - o::::S Te terhes vagy? Húsz éve házasok, és soha Jj nem fordult még elő, hogy II egymás táskájában kotorásszanak. Tulajdonképpen most sem, csak a kis retikül valahogy rosszul volt fel- §§ akasztva a fogasra, és mikor II nagyot koppanva a földre || esett, kikapcsolódott. Sajti nos, a női táska egy dologban mindig ugyanaz, minden megtalálható benne, csak a rend nem. Kiszaladt a szobából, és talán a természetesnél egy kicsit lázasabban pakolta vissza a rumlit, saját testével igyekezett eltakarni a táska tartalmát. A férjének ez feltűnt, de egyelőre hallgatott. Egy haragos felhő merészkedett a Nap elé. Megszűnt a patak csillogása, a fekete kavicsok elvesztették kontúrjaikat. Az órájára pillantott. Még a kocsiból telefonált Janikának, a nála tizenöt évvel fiatalabb kis kollégájának, de csak az üzenetrögzítő volt bekapcsolva. Mi lesz most? A férje nem akarja elhinni, hogy övé a gyerek. Hát persze! Több bakit is elkövetett.- Miért nem szóltál, hogy abbahagytad a gyógyszerszedést? - üvöltötte az ura. Átlátszó kifogásnak tűnt: — Az orvos javasolta.- Három hónap telt el azóta, kisanyám! Ez idő alatt is voltunk néhányszor együtt! Miért nem szóltál róla? Kié a gyerek? Janika tehetséges kis kölyök volt, kidolgozott izomzatú, majdnem két méter magas és 20 éves. Jó modorával, kedves mosolyával rövid időn belül kedvenc lett a kollégák között. A nők számára különösen. Az egyik napon, a munkaidő vége közeledtével Janika felállt az asztala mellől, és elindult haza. Amikor Icával ketten maradtak a szobában, az asszony meg is jelezte: - Jó srác! - A kolléganő kapott az alkalmon, és azonnal hozzátette: - Tetszel neki!- Ugyan!?- Hát nem vetted észre, hogy egész nap a térdedet meg a melleidet bámulja? ■ISII«- Harmincöt éves vagyok...- Senki sem mondaná meg rólad, hogy három gyermeked van. Feszes a bőröd, a blúzod majdnem kicsattan. Egy péntek délután ketten maradtak az irodában Janikával, a fiú nézte.- Szép vagy.- Annyi itt a fiatal csaj, nézz körül, hol vagyok én azokhoz képest. Férjem van, három gyermekem...- Ez engem nem zavar — mondta a fiú, majd felállt. Csillogó szemét le sem vette az asszonyról, aki állta a tekintetét. Mikor az arcuk már szinte összeért, határozottan kijelentette: - Most meg foglak csókolni... Talán, ha tiltakozott volna, nem történik semmi. De nem. Amikor az ajkak összeértek, eddig még soha nem érzett bizsergés futott át a testén. Néhány nap múlva megtörtént a nagy beteljesülés, hónapokon keresztül titokban találkoztak. Nem érdekelte az sem, hogy esetleg terhes lehet. Még kacérkodott is a gondolattal, hogy esetleg a negyedik gyerek... Janika egy alkalommal felsóhajtott: - De jó lenne, ha a feleségem lehetnél! A patak partján megpillantott egy öreg, korhadt fatörzset. Ha kicsit hunyorított, olyannak látta, mintha egy fejkendős asszony ülne ott, és szomorúan bámulná a túlsó oldali fákat. Valahonnan harangzúgás foszlányait repítette a szél... A templomra gondolt, amelyben esküdtek, szerelmes volt és szűz az utolsó pillanatig. A gyerek a férjétől van, nem vitás - legalábbis a naptár szerint úgy kell hogy legyen. A fiúnak is meg kellene mondani, hogy gyereket vár, mert hamarosan úgysem lehetnek együtt jó ideig. Vajon mit fog hozzá szólni? Mindenesetre közlöm vele. Motorzúgás. Atyaúristen! A férjem!- Te követtél idáig?- Nem ez az érdekes. Mit keresel itt?- Csak gondolkodom.- Hová bújt ez a mocsok? - kiáltotta az ura. Az asszony tehetetlenül széttárta a kezét, jelezve, hogy az egészből semmit sem ért, de az arcán jelentkező enyhe pír elárulta zavarát. Férje még soha nem ütötte meg. Nem is volt miért. Szolgaként végezte asszonyi feladatait: nappal a munkahelyén dolgozott, aztán ellátta a háztartást és a gyerekeket. Éjszaka, ha mindketten úgy akarták, az ágyban is teljesítette házastársi kötelezettségét. Jó darabig ez nem volt nehéz, hiszen szerették egymást... Most meg fog verni! Jaj, Istenem! Csak közben Janika ne jöjjön ide! De honnan tudta meg? Ica nem lehet ennyire aljas, más meg nem tudott róla. Elővette tts . i mmm mmmB az egyetlen fegyvert: az asz- szonyi furfangot. Széttárt kezét ura felé emelte, tett néhány lépést és megölelte.- Nagyon jó, hogy itt vagy. Tudod, egy idő óta félek. Az orvos azt mondta, hogy minden pillanatban elvetélhetek, mert az ikrek után még mindig nem jött rendbe a méhszáj. Meg akartalak kímélni... Nem mondhatta tovább, mert férje eltaszította magától. Nagyon megijedt, mert a belső zsebében érzett egy kemény tárgyat. A pisztoly! Döbbenten nézte a kissé kiemelkedett belső zsebet. A férfi néhány hónapja szerelte fel magát egy kis önvédelmi fegyverrel, de napközben nem hordta magánál. Az asszonyt kikerülve szótlanul lesétált a patak partjára. Szemét körbejáratta a bokrokon és a vastag fatörzseken. Elővette pisztolyát, és belelőtt az egyik vastag fatörzsbe. Istenem, mivé tud válni az élet egyetlen pillanat alatt! Amikor négy éve megalakult az a rohadt bt., még azt gondolhatta, elérkezett a polgári jólét időszaka. A férje jóképű, a gyerekek okosak, pénz van. A város közepén megépült a családi ház, két kocsit vettek. Aztán jöttek a külföldi utak és a sok, éjszakába nyúló üzleti tárgyalás... A férfi hátrafordult, leeresztett kezében kissé remegett a fegyver.- Hol van?-Ki?- Nagyon jól tudod!- Én nem tudok semmit. Szeretlek!...- Kitől van a gyerek? Mondd meg, mert kitaposom belőled!- Lőj le! Meghal a gyerek is!- Csak nem gondolod, hogy más fattyát fogom felnevelni?- A tied! A tied! Nem érted? A férfi eltette a pisztolyt. - Gyere velem haza! Betuszkolta az autóba, nem éppen finom mozdulatokkal.- Mi lesz az én kocsimmal? - kérdezte ijedten az asszony.- Itt marad. Nem mert ellenkezni, Janikára gondolt, aki várhatóan megérkezik és meglátja a kocsit. Keresni fogja. Gondolatait férje szavai szakították meg.- Mikor legutóbb horgászni voltam, nagyon gyér volt a kapás. Gondoltam, sétálni megyek egy kicsit, a botot jó Beesteledetl. Az a?z- szony nem ment fel az ura mellé, a hallban nézte a tévét. Nem tudott elaludni. Többször próbált telefonálni Janikának, de senki nem vette fel a kagylót. Egyre idegesebb lett. Hajnali pirkadat előtt hirtelen gondolt egyet, lerohant a kocsihoz. Felnyitotta a csomagtér ajtaját, hogy kis kabátkáját beledobja, de a mozdulat közben megdermedt. Janika feküdt ott, homloka közepén egy lyuk, arca csupa vér. Tébolyodott sikollyal rohant vissza a lakásba, és dörömbölni kezdett a hálószoba ajtaján. Semmi. Miután többször megismételte, hirtelen éles fájdalom hasított a hasába, és érezte, hogy elönti a vér. Gyorsan levette a blúzát, a lába közé szorította és berohant a fürdőszobába. Itt megnyugodott, rendbe szedte magát, majd kiment a hallba és felemelte a kagylót. Aztán benyitott a gyerekszobába, mindnyájan édesen aludtak. Leült az ikrek ágya szélére és várt... Fotók: Lázár Zsolt La vina
