Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-25 / 224. szám
1997. szeptember 25., csütörtök Vélemény Sem cenzor, sem kommandó? Kivonat az Országgyűlés 1997. szepember 16-ai jegyzőkönyvéből Dr. Takács Péter úr az ülésteremben van; kérdést kíván feltenni a legfőbb ügyész úrnak Ki fizeti a cenzort? címmel. Dr. Takács Péter (MDF): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tiszelt Ház! Igen tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! A tény döbbenetes: 1997. szeptember 12-ére virradóan a nyíregyházi nyomdában fegyveres kommandó jelent meg, és megakadályozta, hogy az egyik napilap kikerüljön az olvasókhoz. Történt pedig mindez azért, mert a napilap Miskolcon szerkesztett mellékletében egy cikk szerepelt a Legfőbb Ügyészségről és a Hajzer-ügyről. A cikket átíratták, a mellékletet kicserélték és továbbengedték a lapszámokat. A Freedom House jelentéseinek tükrében, a Demokrata és az Új Magyarország ellen indított támadások árnyékában, a vidéki Magyarországon a Hom-Kuncze-kormány uralkodásának negyedik évében fegyveres kommandó dönti el, miről írhatnak az újságírók és miről olvashatnak a vidéki Magyarország polgárai. A szálak minden irányból Miskolcra futnak, és a sajtó- szabadság korlátozásának gyanúja a rendőrség és az ügyészség háza táját csapkodja. A tények és a körülmények ismeretében joggal A magyarázkodások közben kiderült: mégis bírói talárba öltöző főszerkesztő íratott át egy valós információt. Európában ezt cenzúrának nevezik. Kiderült: fegyveresek is voltak, egy lapot 2 napig visszatartottak... A fejlemény pedig: Kézy Béla fő- szerkesztő úr akcióba lépett: a 9410023-as számú faxban kéri, szolgáltassam ki informátoraimat. Döbbenetes. Egy újságíró, történetesen az ominózus „melléklet” szerkesztője, teljes névaláírással vállal felelősséget a megírtakért, a lapért, de valakinek nem tetszik, átírattatja, visszatartatja a lapot, s az a hibás, aki ezt szóvá teszi. Amiről nem tudunk, nem informálunk, az fogalmazódik meg a feltételezés: egy regionális gazdasági, politikai rendőrségi és ügyészségi lobbi a fegyveres erőszaktól sem riad vissza a sajtó- szabadság korlátozásában. Mindezek miatt kérdezem legfőbb ügyész urat: miért kényszerült a borsodi főügyésztől a csongrádihoz utalni a Hajzer- ügyet, szokásos-e az Európai Közösség országaiban és a NATO tagországaiban fegyveres erővel akadályozni a sajtótermékek terjesztését, és végül mit szándékozik tenni legfőbb ügyész úr azért, hogy kiderítse, ki fizeti a cenzort és a fegyveres kommandót? Várom válaszát. (Taps az MDF padsoraiban.) Elnök: Köszönöm. A kérdésre a legfőbb ügyész úr, dr. Györgyi Kálmán válaszol. Megadom a szót. Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész: - Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Ür! Az ön kérdése engem legalább annyira megdöbbent, mint ahogy önt elmondása szerint ez a hír megdöbbentette. Nem tudok semmiféle fegyveres kommandóról, amely akármelyik újságnak a szerkesztőségébe vagy nyomdájába behatolt volna. Látatlanban tudom állítani, hogy az ügyészség ilyen fegyveres kommandókat saját soraiból nem hoz létre (Derültség), és más ilyen fegyveres kommandóknak megbízást nem ad. Az itt háttérben lévő ügyről elmondható a következő: az országos rendőrfőkapitány felnincs is - véli Kézy Béla fő- szerkesztő úr. Verjük hát el a sportképviselőn, újságírón, félemlítsünk meg mindenkit, s kész a „szép új világ”, ahol főszerkesztők bírói jogot kapnak, s eldönthetik, mit írhatsz, mit olvashatsz... Főszerkesztő Úr! Úgy tudom, személyiségi jogsértést megállapítani a bíróság jogaként tartja számon az Alkotmány, s nem a főszerkesztők privilégiumaként. Remélem, nem óhajtja vissza Révai Józsefet és Aczél Györgyöt a támogat, tűr, tilt „kulturális klauzulával”?! Beismerem: nem kommandósokról, fegyveres őrökről jelentést tett a legfőbb ügyésznél a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei rendőrfőkapitány ellen hivatalból üldözendő bűncselekmények miatt. Ez az ügy kizárólagos, ügyészségi nyomozati hatáskörbe tartozik. A legfőbb ügyészség az eljárásra az elfogultság látszatának kizárása végett a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatalt jelölte ki. Ennek a nyomozásnak a során szakmai hibák történtek. Egy: tanúként idéztek olyan személyt, akit gyanúsítottként kívántak megidézni. Kettő: az eljáró ügyész olyan nyilatkozatot adott a sajtónak, ami sértette az ártatlanság vélelmét. Mindezek kétséget ébreszthettek az elfogulatlan eljárást illetően, a Legfőbb Ügyészség ezért hivatalból felülvizsgálja az addig lefolytatott eljárást, és a Csongrád Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatalt jelölte ki. Ez az ügyészség számára nem volt kellemes, mert ezek a nyomozás során elkövetett hibák elkerülhetők lettek volna. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség szükségét érezte, hogy ezzel kapcsolatban egy sajtótájékoztatót tartson. Ez megtörtént, a mai újságban ennek a szövege olvasható. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.) Elnök: Én is köszönöm. Viszontválaszra megadom a szót dr. Takács Péter úrnak. Dr. Takács Péter (MDF): Legfőbb Ügyész Úr! Álmomban sem goldoltam arra, hogy az ügyészség rendelte el a komvolt szó. Annál sajnálatosabb, hogy gondolatok, közérdekű információk visszatartására használták őket. Egy közszolgálati napilapnak első számú kötelessége lett volna erről az olvasóit tájékoztatni. Az Ön lapja mégsem tette. Hallgatott, és most az Alkotmányban és nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeink betartóin veir el a port. Főszerkesztő Úr! A közeli jövőben Magyarország lakossága arról szavaz, belépjünk-e a NATO-ba?! Ott nem adatik meg a főszerkesztőknek a bírói talárban való tetszelgés. Erre is fel kellene készülnünk, még az Árok mandó megjelenését. A három fegyveres megjelenése és a lap terjesztésének megakadályozása viszont tény. És az is tény, hogy az újságíróval átíratták a cikket. Itt van mind a két változat nálam, az első és a második formában megjelent változat, amely ugyanarról szól, mint amiről most főügyész úr említést tett, hogy átadták a Hajzcr- ügyet a borsodi főügyészségtől a csongrádi főügyészséghez. Viszont szerveződhetnek olyan érdekcsoportok - és egyre inkább az a meggyőződése a szabolcs-szatmár-beregi polgároknak, hogy szerveződnek is olyan érdekcsoportok -, amelyek a demokrácia játékszabályait megsértve hatalomgyakorlásból vagy más egyéb indokokból befolyásolni akarják, megfélemlíteni akarják akár az újságírót, akár a lap- terjesztőt, akár a nyomdát. Márpedig ez a sajtószabadságot érinti, és ezek nem európai szokások. Szíves elnézést kérek érte. Köszönöm legfőbb ügyész úr válaszát. (Taps az ellenzék soraiban.) Elnök: Én is köszönöm. Viszontválasz illeti a legfőbb ügyész urat. Dr. Györgyi Kálmán, a legfőbb ügyész: Tisztelt Képviselő Űr! Megkönnyítené a helyzetemet, ha megmondaná, hogy melyik újságnak a kiadójába vagy nyomdájába hatoltak be ezek a fegyveresek, mert ebben az esetben az ügy kivizsgálása iránt haladéktalanul tudok intézkedni. utcában is. Az Ön tudtával is történt ominózus eset mégis jobban illik a Tienanmen térhez, mint Európához. Ezen érdemes lenne eltöprengeni. Ami pedig a főszerkesztő úr faxát illeti: először Öntől óhajtottam meggyőződni információm valódiságáról. Titkárnője kérdésemre azt válaszolta: Ön nem tartózkodik a szerkesztőségben. Miután 1996 tavasza óta három szakmai cikkemmel kapcsolatban, 1997 januárja óta több - közöttük ajánlott — levelemre is hiába várom Főszerkesztő Úr válaszát, kénytelen voltam olyanokhoz fordulni, akikben több affinitást vélek felismerni a közérdek és közszol- gálatiság iránt. Takács Péter Kétes kommandózás?! Ritka dolog, hogy megjegyzést fűzök olyan íráshoz, amely lapunkat vagy személyemet valamilyen vélt vagy valós hibáért elmarasztalja. Most mégis megteszem, mivel immáron a parlamentben elhangzott képviselői kérdés és legfőbb ügyészi válasz teljes terjedelmében, hitelesen közzététetett. A dolognak tehát ez a része tiszta és világos. Takács Péter képviselő úr válasza - melyben 1997. szeptember 18-ai számunkban megjelentglosszám- ra válaszol - szintén olvasható fentebb. Ezzel - a lovagiasság szabályai szerint - akár le is zárhatnánk az ügyet. A baj az, hogy nem igazán értem: miért tulajdonít olyan intézkedést nekem a képviselő úr, amelyet nem én tettem, hanem az „ominózus melléklet” - melynek címe Színes Hírnök - főszerkesztőjének döntése volt. Ót Fónagy Istvánnak hívják, kiadójuk és önálló szerkesztőségük Miskolcon működik. Meggyőződésem, hogy ő sem ruházható fel a „taláros cenzor” címmel, hanem lapjának és kiadójának érdekeit (és az olvasók korrekt tájékoztatását) maximálisan figyelembe véve hozta meg anyagi konzekvenciákat is hordozó döntését. Mindez egyébként - ismétlem - nem szeptember 12-én, hanem 10-én történt, s ezért a 12-ei Új Kelet már az újranyomott Színes Hírnökkel és időben utcára kerülhetett. Bármilyen hihetetlen is, de nekem mint az Új Kelet főszerkesztőjének csak abba lehet beleszólásom, és persze felelősségem is, hogy az Új Keletben mi jelenik meg. Akkor valóban cenzor lennék, ha megpróbálnék rávenni egy másik kiadót, egy főszerkesztőt, hogy miképp alakítsa döntését. Mellesleg nekem semmi kifogásolnivalóm nem lett volna a meg nem jelent cikkel kapcsolatban, hiszen semmi olyan nem volt benne, amiről lapunk munkatársai már ne tájékoztatták volna az Új Kelet olvasóit, élve a napilap adta gyorsaság előnyével. így hát még csak hallgatással sem vagyunk vádolhatok. Mindezek után mindaddig, amíg a legfőbb ügyészi vizsgálat le nem zajlik, annak megállapításai publikussá nem válnak, nem kívánunk tovább foglalkozni az üggyel. Kézy Béla főszerkesztő Az Új Kelet szeptember 17-ei számából Erről a lapról van szó Az Új Kelet szeptember 18-ai számából
