Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-27 / 226. szám

„Ezer szállal kötődök Nyíregyházához.”

Beszélgetés Vajda Tamás mesteredzővel

Vajda Tamás, az NYVSC úszószakosztályának vezetőedzője több mint másfél évtizede dolgozik a nyíregyházi úszósportban. Munkáját, tanítványai világversenyeken szerzett érmei, helyezései minősítik. Eddigi legsikeresebb tanítványa, Szabó Tünde olimpiai és világbajnoki ezüstérmes úszónő. Ő vezényeli Kovács Rita edzéseit, attól az időszaktól kezdve, amikor a sportoló a hosszútávúszásra váltott. Ezt az időszakot is világbajnoki ezüst-, és Euró- pa-bajnoki aranyérmek fémjelzik. Ő Pécsi Anett mestere is. A fiatal úszónő ifjúsági Európa-bajnokságon szerzett érmei hasonló eredményes szereplést sejtetnek. Beszélgetésünk egyik apropója az is, hogy Vajda Tamás tanítványával Pécsi Anettel két hónapos edzőtáborba indul. Az edzőtáborozás helyszínéül a soron következő világbajnokság városát választotta a magyar szövetségi kapitány Szécsi Tamás. A világszerte elismert szakember a mesteredzőt és tanítványát is meghívta az ausztráliai Perthbe, Vajda Tamás lesz az elkövetkező két hónapban Szécsi segítője.

Vajda Tamással hol máshol beszélhetnénk meg találkozót, mint a sóstói edzések helyszínén. A sátorral fedett, párás uszodában az edző Pécsi Anett egyik utolsó hazai gyakorlását figyeli. Néhány nappal az utazás előtt érthetően zsúfolt a mesternek és tanítványának napi programja. Ráadásul néhány éve oktat is a tanárképző főiskolán Vajda Tamás, így szinte percekre be van osztva a napja, ennek ellenére sem maradhat el a napi edzés. A sátor alatt körbesétáljuk az uszodát, hogy Vajda a megszokott helyről követhesse szemmel tanítványát. Vélhetően bárki másnál jobban ismeri ezt az ötvenszer huszonöt méteres, sátorral lefedett medencét. Az elmúlt másfél évtized napjainak nagy részét az edző itt töltötte, a kora reggeli és a délutáni edzések is itt zajlanak. Miközben körbemegyiink Vajda figyelmeztet, vigyázzak, ne érjek a ponyvához. Az edző már morog: „Nézd, milyen sárosak a sátor alsó ponyvái! Ezeket minden tavasszal leszedik, és ilyenkor ősszel visszarakják. A nyári tárolás során ráragad a por és a piszok, itt a gőzben aztán sár lesz belőle. Mindig elmondom, mielőtt felrakják tisztítsák le a ponyvákat. Hiába. Majd jön valaki egykét hét vagy hónap múlva és lemossa, letisztítja őket, utólag. Az a baj, hogy ilyen dolgokkal is foglalkozni kell.” Miközben tovább megyünk, eszembe jut, ha nyár lenne, valószínűleg azért morogna Vajda, mert a strandolókkal egy medencében készülnek a tanítványok, ami egyáltalán nem ideális állapot. Az edző természetesen azt szeretné, ha környezetükben

mindenki és minden, a munkájukat, a sikereiket szolgálná. Bizony eléggé hihetetlennek tűnik, hogy ilyen körülmények között születtek meg a nagyszerű eredmények.

Aztán leülünk, és az edző elmondja az utasításait Pécsinek. Majd beszélgetni kezdünk.- Hogyan kerültél a medence partjára?- Amikor 1981-ben a nyíregyházi főiskolán végeztem, még tornaedző szerettem volna lenni. Sajnos, az állást, amit megpályáztam - az akkor kezdődő gazdasági megszorítások miatt - megszüntették. A torna mellett nagyon tetszett az úszók munkája is. Gyula Sándor tartott egy úszóedzői szakkollégiumot, és felvettem azt a tárgyat is, ott segédedzői oklevelet szereztem. Mivel nem volt végleges állásom, megemlítettem az úszóknál, hogy szívesen dolgoznék náluk. Akkor Szűcs Csaba volt a vezetőedző és ő mondta, hogy az egyik úszóedzőnő szülési szabadságra ment, így két évig biztosan tud alkalmazni. Azóta itt vagyok.- Hogyan folytatódott a szakmai pályád?- Egy pár hónapig látogattam a kollégákat. Hol Szűcs Csabánál, hol Gyula Sándornálf hol Jósvai Lászlónál segédkeztem. Aztán szeptemberben a kilences iskolában végzett egy harmadikos csoport, és őket kaptam meg, velük kezdtem önállóan dolgozni. Köztük voltSza- bó Tünde, Szabó Anita, Marjai Attila, összesen harminchétén kezdtek el velem edzeni. Közben folyamatosan képeztem magam. Figyelemmel kísértem a nemzetközi irodalomban megjelenő, úszással, edzéselmélettel foglalkozó cikkeket. Elvégeztem a TF-en a középfokú edzői tanfolyamot, majd a szakedzői kurzust is. Közben gyűltek a saját tapasztalataim is. Figyeltem a legjobb magyar edzők tevékenységét, megpróbáltam mindent, amit csak lehet, megtudni a szakmáról.- Elkezdtél dolgozni ezzel a csoporttal, és az út Barcelonába vezetett. Tanítványod Szabó Tünde ezüstérmet szerzett az olimpián. Ezután megkaptad a mesteredzői címet.- Abban a csoportban több tehetséges úszó is volt, magyar bajnoki címeket, IBV-helyezé- seket szereztek, köztük volt a már említett Marjai Attila és Urbin Tamás is.- Kik voltak a mestereid a szakmai munkában?- Kezdetekben a nyíregyházi kollégáimmal, legtöbbször Gyula Sándorral vitattam meg az elképzeléseimet. Aztán, amikor Tünde válogatott lett, Szécsi Tamástól is sok mindent ellestem.- Mennyire engedi meg ez a szakma a kísérletezést?- Nem igazán. Egy-egy évben általában egy vagy két nagyon fontos verseny van, amire, ha nem jól készítem fel a tanítványt, akkor elveszti a kedvét, nincs motiváció. Arról nem is beszélve, hogy itt gyerekekkel, később felnőttekkel kell dolgozni együtt, és nekik is vannak elképzeléseik, gondjaik, örömeik. Ezeket is figyelembe kell venni.- Mit tartasz fontosabbnak, az egyéni fizikai adottságokat, az edzéseken elvégzett mennyiségi munkát vagy az úszótechnikát?- Mindegyik nagyon fontos szempont a szakmánkban. Minden úszó más és más egyéniség, van, akinek az akaratára, küzdeni tudására lehet jobban számítani, van, akinek az adottságai jobbak, van, akinek kitűnő a technikája. Arra kell építeni, amiben valaki jobb a többieknél, miközben fejleszteni kell azt a területet is, amiben kevésbé jó.- Szécsi Tamással kapcsolatban mindig felvetődik a testi fenyítés kérdése is. Mivel a szakma legnagyobb hazai tekintélye ő, ezt az úszósportra is általánosítják. Mi a véleményed erről?- Szécsi Tamással kapcsolatosan nem nyilatkoznék, én ilyet nála sose láttam. Magam nem vagyok a híve, bár nem mondom, hogy nem ütöttem egyszcr-egyszer, egy-cgy gyerek fenekére. Azért azt is végig kell gondolni, hogy har- mincvalahány gyermek dolgozik együtt, miután az iskolai fegyelmezett órákon már túl vannak. Ugyanakkor a játékosság mellett, mindenképpen rendre is szükség van az edzéseken, ezeket a szempontokat nehéz konfliktusok nélkül összehangolni. Természetesen ez kisgyermekeknél sem igazi megoldás. Inkább a fegyelmezés, jutalmazás más eszközeivel szoktam élni.- Az úszósporttal kapcsolatban és a magyar úszókkal kapcsolatban is állandóan felvetődik a dopping, mi erről a véleményed?- Egy sportoló számára nincs annál rosszabb érzés, mint mikor azt tapasztalja, mindent megtettem, jól is szerepeltem, csak aki megelőzött, az mást is használt. Ez demoralizáló, örökre elveheti a kedvét az úszónak a versenysporttól. A kérdés másik feléhez annyit, itt Nyíregyházán, soha semmi ilyesmivel nem éltünk. Szerencsére, a tanítványaim között sem volt olyan, aki ennek szükségét érezte volna! A többi magyar műhelyben sem tapasztaltam ilyet. Ami a kérdéshez kapcsolódik, az az egészséges táplálkozás, a vitaminok fontossága. Ezek nélkül ma nem lehet kiemelkedően szerepelni. Sajnos, ezeknek a költségeit legtöbbször nem tudjuk előteremteni.- Szécsi sem versenyzett, ahogy tudom, te sem. Ugyanakkor Szabó Tünde és Kovács Rita is azt mondta, hogy nem tudnák elképzelni az edző- séget, szerintük nem lennének elég szigorúak. Míg más sportágak művelőiből gyakran lesznek edzők, addig ez az úszósportban nagyon ritka. Miért?- Ezen még nem gondolkoztam. Ha végig gondolom, van benne igazság. Hogy mi lehet az oka? Talán az is közrejátszik, hogy az úszósport nines megfelelően finanszírozva. Ebben a sportban nincsenek nagy pénzek. Az úszóknak máshol kell keresni a jövőjüket.- Van olyan dolog, amire ennyi év után azt mondod: ez más, mint amit a többi edző csinál?- Persze, de ez nemcsak közvetlenül a szakmai részre vonatkozik. a pedagógiára is. Minden edzőnek vannak sajátos eszközei, miközben sok olyan szabály van, amit nem szabad elfelejteni.

—Mintáin Szabó Tünde visszavonult, Kovács Ritával hosszú távon egész másfajta munkába kezdtél. Erre volt kidolgozott módszered?- Nem volt, és a szakiroda- lomban sem találtam erre igazi példát. Megpróbáltam az atlétika tapasztalataiból meríteni, illetve a gyakorlatban évről évre több tapasztalatot szereztünk. Szerencsére Rita mindent megcsinált, amit csak kértem tőle.

—Ha már itt tartunk, volt kedvenc tanítványod?- Nyilvánvaló, hogy a legsikeresebb tanítványokkal sokkal többet foglalkoztam. Szabó Tünde kiváló adottságú úszónő, és az első nagy sikerek is őhozzá fűződnek. Kovács Ritának a küzdeni tudását, az akaratát tisztelem, mondhatnám csodálom. A jövőt Pécsi Anett jelentheti, de már vele is nagyon sokat dolgoztunk együtt. Ennek ellenére azt mondanám - és ezt talán az úszók is megerősítenék - a kedvencem mindig az volt, aki aznap jól teljesített. Ha valaki nem igazán akart, koncentrált egy edzésen, lehetett az Tünde is, arra nagyon haragudtam.- Szécsi Tamás meghívott cl válogatott ausztráliai edzőtáborába léged és tanítványodat. Korábban Szabó Tünde már a felnőttek között is bizonyított, mégsem hívtak.- Ez pontosan így van. Úgy emlékszem egyszer voltunk hivatalosak egy edzőtáborba, akkor is azért, mert a résztvevők nagy része tanulmányai miatt lemondta részvételt. Hogy most miért? Úgy gondolom az eredményeimmel bizonyítottam.- Nincs ellentét közied és Kiss mester között?- Most nem tapasztalok ilyet. Korábban volt rivalizálás. Egyébként ők most is külön utaznak, mi a Szécsi csapattal táborozunk együtt.- Két hónapra utaztok el. Mi lesz az itthon maradókkal?- Napokon keresztül hosszan beszélgettünk Turóczi Róbert- tel, ő a segítőm az edzéseken. A következő hetekben, ő vezeti a munkát. Segít majd neki Juharos Gábor, aki már önálló csoport felkészülését vezeti. Volt tanítványom Urbin Tamás is segít majd.- Mi lesz Kovács Ritával? O januárban még elmehetne a vb-re, és ott még nem nyert.- Rita fizikai állapota olyan, hogy még évekig versenyezhetne. Ugyanakkor már két évtizede a medencében él, és az utóbbi években különösen kemény munkát végzett. Aztán már készül arra is, hogy megalapozza a jövőjét, és a családalapítást is tervezi. Most egyébként pszichésen kicsit fáradt is. Végül is neki kell dönteni. Ráadásul, ha két hónapig maradunk, akkor már alig marad időnk a vb-ig.

—Az is szóba került, hogy végleg Budapestre hívnak?- Igen, ez nem titok, hív a szövetség is, és Szécsi Tamás is. Ez egy nagyon nehéz döntés lesz, amit hamarosan meg kell hoznom. Nagyon sok, mondhatnám ezernyi szállal kötődök a városhoz, a tanítványokhoz, most már a főiskolához is. Ráadásul a családnak is költöznie kellene. Egy biztos, ha cl is megyek, akkor is szeretném segíteni, támogatni Nyíregyháza úszósportját.

Vajda Tamás azt mondja szükség van az edzőtáborokra. Ott lehet igazán feloldani azt a monotóniát, ami a sportág edzéseinek sajátja. Ellenvetésemre, hogy Szécsi mester az egykori „csasziban' talán még a nyíregyháziaknál is rosszabb körülmények között nevelt világbajnokokat, elgondolkozik a mester. Aztán hozza teszi: sokat változott a világ, és a sport világa is. Ma egy világversenyen egy-egy számban tizenöt- húsz olyan úszó is van, akik között cgy-két másodperc a különbség. Ilyen mezőnyben a felkészülés alatt, már mindennek sokkal nagyobb jelentősége van.

I A Bodrogon, Ritát kísérve