Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-27 / 226. szám

1997. szeptember 27., szombat Hazai krónika Esély a megállapodásra Bős-Nagymaros MTI ______ ___ Jó esélyek vannak arra, hogy a szlovák és a magyar fél közvetítő nélkül is meg tudjon állapodni Bős-Nagy­maros ügyében - nyilatkoz­ta Nemcsók János politikai államtitkár, a magyar kül­döttség leendő vezetője pén­teken az MTI-nek azzal kap­csolatban, hogy EU-források szerint Brüsszel megkeresés esetén kész lenne pártatlan tagként részt venni a ma­gyar-szlovák tárgyalásokon. Nemcsók János ugyanak­kor elvileg nem tartja kizárt­nak közvetítő részvételét a két fél megbeszélésein. Erre azonban szerinte csak akkor lenne szükség, ha néhány hónap elteltével nem köze­lednének az álláspontok. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az Európai Unió segít­ségére is számít, így például nemcsak a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tudósainak a segítségét kívánja igénybe venni, de európai szakértő­két is, például vízügyi és egyéb kérdésekben. Jelenleg úgy ítéli meg a helyzetet a politikai államtitkár, hogy mindkét félben megvan a szándék a megegyezésre a hágai ítéletet követően. Még hogy lovas nemzet a magyar? Meghalt Zsoldos Péter MTI Zsoldos Peter iro, újságíró, a Magyar Radio nyugalma­zott főmunkatársa 67 éves korában pénteken elhunyt - tájékoztatta a Bartók adó főszerkesztője az MTI-t. Zsol­dos Péter 1956 óta dolgozott az intézményben mint ripor­ter, műsorvezető, publicista és zenei szerkesztő. A Magyar Rádió Rt. saját halottjának tekinti őt. Rádiós sorozatai a Lemezek közt válogatva, a Találkozás a stúdióban, a Ki nyer ma?. A tudományos-fantasztikus irodalom elismert művelője volt, sci-fi regényei: A Viking visszatér, a Távoli tűz, A feladat, az Ellenpont, A holtak nem vetnek árnyékot és Az utolsó kísértés. Dokumentumregénye a Portré négy ülésben. Nem vonják vissza MTI __________________ A Sátoraljaújhelyi Önkor­mányzat Képviselő Testüle­té pénteki ülésén úgy dön­tött, hogy Kaltenbach Jenő, a nemzetiségi és etnikai ki­sebbségek országgyűlési biztosa és a Roma Polgárjo­gi Alapítvány felszólításá­nak nem tesz eleget, és nem vonja vissza június 20-án ho­zott határozatát. Az országosan nagy port kavart határozat lényege, hogy a városba beköltözött négy roma családot, akik fo­lyamatosan megsértették a város közrendjét és közbiz­tonságát, a testület nemkívá­natos személyeknek nyilvá­nította. A testület név szerinti szavazással, egyhangúlag utasította el az ombudsman felszólítását, azaz megerősí­tette korábbi döntését. A tes­tület újabb határozatával tel­jes mértékben azonosult Már­ton Mihály, a helyi roma ki­sebbségi önkormányzat el­nöke is. Az újabb döntés leszöge­zi, hogy az ominózus hatá­rozatot egyes személyek és szervezetek félremagyaráz­ták, a sajtó is kiragadott, félreérthető, illetve elferdí­tett információkat közölt. így dagadhatott országos bot­ránnyá a sátoraljaújhelyi ügy, amely a városról, illet­ve annak önkormányzatáról negatív kép kialakulását eredményezte. A határozat rámutat, hogy a cigány-kér­dés megoldatlansága nem­csak Sátoraljaújhelyen, ha­nem az ország más városai­ban is napi problémaként je­lentkezik. Rendezésére az országos szervek részéről nem volt és jelenleg sincs értékelhető, megvalósítható javaslat. A probléma megoldási módjának keresése helyett most a sátoraljaújhelyi ön- kormányzatot tüntetik fel bűnbakként. Mint az ülésen elhangzott: az önkormány­zatot évek óta foglalkoztat­ja a kérdés kezelése, megol­dani nem sikerült, de komoly anyagi áldozatvállalással ér­tek el eredményeket a cigány lakosság élet- és munkakö­rülményeinek javításában. A további erőfeszítések azon­ban meghaladják lehető­ségeiket. Harc a jelnyelv elismertetéséért Siketek mindennapjai Szeptember 27-én, a Siketek Világnapján arról beszél a világ, hogy vannak olyan embertársaink, akik a han­gok világának ismerete nélkül élik le egész életüket. Részarányuk hazánkban a lakosság mintegy három szá­zalékát teszi ki. Erdélyi Tamás (Új Kelet) A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége az idei ünnepen emlékezik meg ala­pítása 90. évfordulójáról. Nem csupán ünnepel a szervezet, hanem a társadalom felé is for­dul, hogy felhívja a figyelmet a siketek mindennapi életének valóságára, mindennapi gond­jaikra, helytállásukra a társa­dalomban és arra, hogy mara­déktalan beilleszkedésükhöz milyen megértésre és segítség­re számítanak a hallók társa­dalmában. Mert nem gúnyt, hanem meg­értést, együttműködést igényel az, aki bár nem hall és (esetleg) nem tud beszélni, éppen olyan egész ember és éppen olyan tel­jes életet él, mint a hallók. A siketek iskoláiban ugyanazt a műveltséget tanítják, a siket gyennekek gyakran többre jut­nak, mint sok halló társuk. A mindennapi életben sok siket kiválóan, szorgalmasan dolgo­zik, családot alapít és nagysze­rű gyermekeket nevel. Számos kiváló sportoló, pedagógus kerül ki soraikból. Vannak olyan művészeti ágak, ame­lyekben különös sikereket ér­nek el, például a pantomim já­tékban, a bűvészetben. A siketek azonban - a szö­vetség helyi szervezeteiben - eléggé zárt közösséget alkot­nak, mert a hallókkal igen ke­véssé értik meg egymást. Ma­guk között jelbeszédet — rövi­den jelelést, jelnyelvet — hasz­nálnak, de sajnos ezt a hallók többsége nem érti, csodálkoz­nak, sajnos gúnyolódnak rajta. Pedig a siketek több megértést szeretnének. Remélik, a jel­nyelv egyre inkább polgárjo­got nyer a társadalomban. Ezért az utóbbi években az országos szövetség nagy energiát fordít siketek és az őket segítők (ta­nárok, ügyintézők, szervező szakemberek) kommunikációs képzésére. Ehhez jelentős álla­mi és alapítványi támogatást is kapnak. Alap-, közép- és felső­fokú jeltolmács-tanfolyamokat szerveznek az ország minden részén, hozzánk legközelebb Debrecenben. A kiképzett jel­tolmácsok jó munkájától nagy mértékben függ helyben és or­szágszerte is a siketek fokozot­tabb beilleszkedése a társada­lomba. Ezért is törekszenek a jelnyelv hivatalos „kisebbsé­gi” jogainak elismertetéséért, alkalmazásáért például a tele­víziózásban - a filmek, híradók feliratozása mellett. Erre sok nyugati országban már törvény van, általános gyakorlat, hogy a siketek minden szükséges helyen jelnyelvi tolmáccsal ér­tessék meg magukat. Megyénkben néhányan már elvégezték az alapfokú jeltol­mács tanfolyamot, de sajnos a költségek miatt közép- és felső­fokú képzésre már senki sem vállalkozott, pedig nálunk is nagy szükség volna képzett jel­tolmácsokra. A megyei bírósá­gon sokszor kerülnek a tanács elé siketek. A leggyakrabban sértettek vagy bűnbakok, igen ritkán bűnelkövetők. A bíróság ilyenkor jelnyelvi tolmácsot vesz igénybe. Az egyik legin­kább foglalkoztatott tolmácsuk a nyíregyházi szervezet titká­ra,. fonás László. — Igen fontos, hogy ponto­san közvetítsem mindkét féllel az elhangzottakat, hiszen itt nem lehet tévedés - mondja a titkár. - Az idősebbek azonban nem ismerik a teljes jelnyelvet, tehát több jelvariációból kell egy kérdést összeállítani. Pél­dául a munkát úgy jeleljük, hogy jobb öklünkkel ütöget- jükabalt... De én elég jól isme­T3 UJ 6 o LL rém az ő jeleiket. A „hivatalos” jelnyelv, amelynek rendszere nemzetközi, viszont olyan kifejező, hogy bárki könnyen elsajátíthatja. Sőt, aki ismeri, az egész világon mint nemzetkö­zi nyelvet tudja használni - amely ma már elterjedtebb, mint az eszperantó! Sok külföl­di barátom kéri rendszeresen a segítségemet például a KGST- piacon is. A siketek hátrányban van­nak a mindennapi élet sok fon­tos területén. Ezért ösztönzi a szövetség a különféle segéd­eszközök - babasírás-, ajtó- és kapucsengő-jelzők, ébresztők (fényjelzők) - elterjesztését, amelyekhez a siketek (és a na­gyothallók is) társadalombizto­sítási támogatással juthatnak hozzá. Még nagyobb gond a siket-vakok jelnyelvi ellátása. De sem a jelnyelv, sem a segéd­eszközök, sem a televíziómű­sorok feliratozása nem pótolja az emberi együttérzést, segí­tőkészséget. A nyíregyházi szervezet so­kat tesz tagjaiért. Büszkén vall­ják, hogy minden odaforduló sorstársat munkához tudnak juttatni, kivéve, ha szálláshi­ány gátolja az elhelyezkedést. Több munkahelyen szeretik a siketeket, mert szorgalmas, jó munkaerőnek tartják őket. A siketek napján fordítsunk egy kis figyelmet rájuk, segítsük őket, hogy teljesebb életet él­jenek! Süket, siket - Nem halló személy jelentésben a mai köznyelv csak a süket vál­tozatot ismeri, a siket régi­es, választékos, illetve hiva­talos csengésű... Az argóban a süket pejoratív értelmű: ostoba, buta (pl. süket du­ma). Ez az argónyelvi hasz­nálat is oka lehet, hogy az orvosi és a hivatalos gyakor­latban a siket forma terjedt el, különösen süketnéma je­lentésben... (Nyelvművelő kéziszótár) Az MDNP választási stratégiája A Magyar Demokrata Néppárt arra készül, hogy egye­dül indul az 1998-as országgyűlési választásokon, s a szavazatok ismerete nélkül semmiféle koalíciós konzul­tációba nem bocsátkozik - nyilatkozta az MTI-nek pén­teken Szabó Iván elnök. MTI ________ A N éppárt országgyűlési képviselőcsoportja, elnöksé­ge és megyei elnökei szom­baton együttes ülésen alakít­ják ki a párt kampánystraté­giáját, amelynek legalap­vetőbb célja az, hogy 1998- ra erős, szuverén frakció ke­rülhessen a parlamentbe. A testület megválasztja a párt kampányfőnökét is. Sza­bó Iván elmondta: a párt el­nöksége úgy döntött, levélben kéri fel a Fidesz és az MDF el­nökét, hogy olyan együttmű­ködési megállapodást kösse­nek egymással, amely nem zár­ja ki más ellenzéki erő későbbi csatlakozását. Egyben emlékeztet arra, hogy az MDNP megalakulá­sa óta keresi az együttműkö­dés lehetőségét az ellenzéki pártokkal. Szabó Iván arról is beszá­molt, hogy novemberben nyilvánosságra hozzák az or­szággyűlési képviselő-jelöl­tek listáját. Szabó Tamás már bejelentette, hogy nem indul, s a jelenlegi képviselők kö­zül még ketten gondolkod­nak, a tudományos munkát vagy a képviselőséget vá­lasszák-e. A pártelnök hangsúlyozta, a kampányban sem hajlandók feladni a mérsékelt, pragmati­kus stílust, mert ezzel kíván­ják meghódítani a pártot nem választók táborát, amely a sza­vazók 50 százalékát teszi ki. •^U^L Elment a kedvem... Bu£get Lajos Elment a kedvem a nép­szavazástól. El, mert az egész ma már olyan pártcir­kusz, hogy a cél nem is lát­szik. Sikerült lejáratni min­denkinek. Kezdetben még azt hitte az ember, hogy valami igen komoly fog történni. Meg­egyezések alapján, tisztes­ségesen. Aztán kiderült, mindegy, hogy melyik po­litikai oldalt nézzük, mind csak a saját pecsenyéjét sütögeti. Érvek és csúszta­tások, demagók szövegek és hangzatos szólamok vál­takoznak, minden a jövő évi választások jegyében. Gusztustalan, és a politiku­sok elhihetik: az embereket egyre kevésbé érdekli ez a hercehurca. A referendum mindenütt és mindig szent. Ez is lehe­tett volna az. De káosz lett belőle, senki nem érti, hogy miért akar a másik mást, mint az egyik, a fogalma­zási csűréscsavarások pe­dig egyszerűen gusztusta­lanok. Szóval kedvszegő az egész, ki kihez fordul önigazolásért, ki kit győz­köd és igyekszik meggyőz­ni, ki beszél le és rá. Va­gyis, itt nem érződik már, hogy valóban európai vo­lumenű kérdésekről van szó. Itt csak a pillanatnyi pártpolitikai érdekek van­nak a felszínen. Szóval, elm.ent a kedvem az egésztől. Akármire fo­gok szavazni, ha éppen el­megyek, akkor se leszek elégedett. Mert mindegyik megoldás esetében a mö­göttesre kell gondolni, és nem az igazi célra. Vagyis az ember kielégítetlen ma­rad, és egy percig sem fog­ja azt hinni, hogy az egész végeredmény jelent is va­lamit. Márpedig akkor oda a népfelség, a demokrácia, a szuverén polgár politika­csináló öröme, az autonóm ember döntési felelőssége. Mert könyörgöm, miéri kell pártszemponlokat referen­dummal megerősíteni? Mi­ért nem nemzeti célokról folyik a beszéd? Szóval, elment a kedvem a népszavazástól, és gondo­lom, sokan mások sem lel­kesednek. Félő, hogy ezek miatt a gyermeteg civako- dások miatt közönybe ful­lad az egész, holott lett vol­na, lehetett volna, lehetne az egésznek akár értelme is. De hát ez egy kezdő de­mokrácia, ahol a politiku­sok kicsit, mit kicsit!, na­gyon amatőrök, és még nem jöttek rá arra, hogy a saját kis pitiáner érdekeik he­lyett lehet nemzetben is gondolkodni. Lehet, illet­ve lehetne. Ha lenne időm, én is szerveznék aláíráso­kat egy olyan népszavazás­hoz, amely kimondaná: csak olyanok foglalkozza­nak referendummal, akik már megértek arra. Persze, akárhogy fogalmaznám ma a kérdést, valakinek nem lenne jó. Akkor pedig len­nénk, ahol a mádi hitsorsos. Márpedig köztudott, ő cél­ja helyett kiindulási pont­jára tért vissza. Akkor pe­dig az egésznek nincs ér­telme. De egy biztos: el­ment a kedvem az egész népszavazástól.

Next

/
Thumbnails
Contents