Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-22 / 221. szám
1997. szeptember 22., hétfő Énekelnek, táncolnak és fogyókúráznak Kozma Ibolya (Új Kelet) Csinosak, szépek, nőiesek. A három Bestia: Bedy, Bee és Honey lassan meghódítja a világot. Rendszeres vendégei a diszkóknak, kluboknak, táncos-zenés szórakozóhelyeknek. A fiúk versengenek kegyeikért, a lányok egy része csodálja, másik része irigyli őket. A Bestiák kiegyensúlyozottak, álmodozók, visszahúzódók, ugyanakkor dögösek és kihívók. Mindhárman önmagukat adják. Művészneveken szerepelnek a csapatban. Bernadettet kiskorától kezdve Bedynek hívják a családban. Gyermekkorától kezdve énekkaros, zenés-táncos darabokban is fellépett a Harlequin Gyermekszínházban. Érettségi után továbbra is énekelni tanult. Öt évvel ezelőtt az Ungár Szalonzene- kar tagja lett. Finnországban és Svédországban szerepelt. Fél évig Kenyában dolgozott egy bingóterem üzletvezető- jeként, majd hazatérve letette angolból a középfokú nyelvvizsgát. Hiányzott a színpad, ezért is tért haza Kenyából. Szeret festeni, rajzolni, hobbija a motorozás. Azt mondja, fiúnak készült. Bee, valódi nevén Ilona az óvodában kapta becenevét. Méhecske volt a jele, s óvónénije akkoriban tanult angolul, így maradt rajta a név. Az iskolai évek alatt énekelni, néptáncolni, zongorázni és furulyázni tanult. Az Ab Ovo együttesben énekelt, és több produkcióban vokálo- zott. A sport fontos számára, érettségi után edzőként dolgozott. Bee igazi háziasszony, szeret mosni, főzni. A karreirl és a családot egyformán fontosnak tartja. Honey - vagyis Heni énekkaros volt, néptáncolt és részt vett az iskolai újság szerkesztésében is. Kozme- tikustanfolyamot végzett az érettségi után. Türelmes, csendes típus. Titokzatosan érzéki, mégis szereti a feltűnést. Hűséges típus, komoly, tartós kapcsolatokban érzi jól magát. A lányokat a sport, a mozgás hozta össze. Honey aero- bic-edzésekre járt, ott ismerkedett meg az edzővel, Bee- vel. Mindketten érdeklődtek a zene és a tánc iránt. Később itt ismerkedtek meg Bedy- vel. Hamar összebarátkoztak, csakhamar együtt gyakoroltak Honey-nál. A trió neve Boszorkányok lett. Gyakran mindannyian együtt aludtak és sokat álmodoztak, tervezték fellépőruháikat, frizurájukat. Énekeltek, táncoltak és fogyókúráztak. Mindannyian családot, gyerekeket szeretnének. A magánélet azonban egy időre háttérbe szorul. A Bestiák koncerteznek, turnéznak és lemezfelvételeket készítenek. Egyre többen megismerik őket az utcán, akkor is, ha kivételesen nem együtt, hanem külön-külön vannak. Felvállalják nőiességüket. Nagyon sok levelet kapnak, kislányok szóról szóra ismerik dalaikat, utánozzák mozgásukat. A szülők, barátok örülnek a lányok sikerének. Bedy mamája albumban gyűjti a Bestiákról megjelent képeket, újságcikkeket. A lányok szeretnek megyénkbe látogatni. Azt mondják, hálás és kedves közönség jár nyíregyházi és kisvárdai koncertjeikre. Szombaton az Open Doors- ban léptek fel. „Tolipárbaj” A József Attila Színházban vasárnap reggel megkezdődött a negyedik drámaíró verseny. A magyar dráma napján három író - Kertész Ákos, Tasnádi István és Verebes István-„mérkőzik meg” egyazon témában, amelyet a Vasárnapi Hírekben megjelent írások közül sorsoltak ki. A cikk a tragikus sorsú walesi hercegnő, Diana életútjáról készült videokazetta megjelenéséről szól. Az egy- felvonásos minidrámáknak öt szereplője lehet. Délután a színház művészei és három rendező megkezdte a darabok próbáját, amelyeket este már meg is tekinthetett a közönség. A zsűri dönt többek között a legjobb dráma, a legjobb rendezés, a legjobb női és férfialakítás díjairól. (MTI) Kultúra Mészáros megmérettetései Kevés olyan csodás anyag van a világban, mint az agyag. Ősidőktől fogva társunk a létért való küzdelemben, bármilyen funkciót is kapjon. Szárított, majd égetett edényeink, viskóink és hatalmas templomaink, nyílhegyeink, ékszereink, kultikus tárgyaink és szobraink alapanyaga. Úgy, ahogy az Isten megadta... Palotai István (Új Kelet) A szobroknak — minden valószínűség szerint - az ősidőkben kultikus jelentőségük volt. Talán éppen ezért is voltak ezek a többségükben miniatűr ősszobrok annyira letisztultak és lényegretörők. A Willendorfi Vénusz akár egy, a termékenységet „biztosító” nászajándék is lehetett egy hajdani „lakodalomban”... Majd más idők következtek. A szobrászat a római kor végéig egyre inkább a realizmus felé terelte az alkotókat, hogy aztán a középkor művésze ismét eltávolodjék ettől... A reneszánsz újra a valósághoz közelített, hogy ez a trend a XX. század elejéig tartson. Rodin csodás realista alkotásai, de például Vera Muchina szocreál szobrai is már mind előrevetették a közeljövőt, azaz azt, hogy a szobrászat ismét nonfiguratív, illetve összefoglaló jellegű lesz, és újfent kultikus szerepet kapván „megváltja a világot”... Mészáros Gábor - mint a szobrászat és a kerámia művészetének legnagyobbjai - maga is ezt a kultikus teret feszegeti. Összefoglaló, lényegretörő alkotásai a Henry Moor-i világ és a spekulatív jelen közötti pályán húzódnak... *** Mészáros Gábor 1958-ban született Békésen. Középiskolai tanulmányait Szegeden, a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában végezte. 1982-ben szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskola Szilikát-ipari Tanszék kerámia és porcelán szakán. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Keramikusok Társaságának, valamint a Magyar Design Kamarának. 1987 óta művésztanárként a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola kerámia szakán tanít alakrajzot, mintázást és kerámiát. *** Szereti a megmérettetéseket és a kihívásokat! Munkásságának tulajdonképpen nem is olyan hosszú ideje alatt elképesztően sok kiállításon, illetve pályázaton vett részt. Tizenöt év alatt negyvenhat (!) csoportos tárlaton jeleskedik az új- zélandi Aucklandtól egészen az itáliai Faenzáig és a balkáni Szófiáig! Tizenhét egyéni kiállítása volt, és az országnak szinte nincs is olyan része, ahol ne ismernék remek alkotásait. Három nemzetközi ösztöndíjat nyert el, és három díj (köztük a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége díjának) büszke tulajdonosa! Köztéri és beruházási munkái Nyíregyháza városát szépítik. Tíz alkotása közgyűjteményekben található. *** Legutóbb a budapesti Erdős Renée Ház adott helyet Mészáros kiállításának. Az igen rangos fővárosi kiállítóhelynek számító „Ház” arról nevezetes, hogy csodás kertjében is szabadtéri tárlatokat rendeznek. Nos, most - és ez meglehetősen ritka dolog - az egész ház és a kert a nyíregyházi művészt szolgálta, az ő kerámiáit mutatta be. A tárlat - ahogy arról már akkoriban tájékoztattuk olvasóinkat - augusztus 16-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Az ünnepi megnyitót dr. Antall István újságíró tartotta. Már a kertben lévő hatalmas kerámiák láttán tisztában lehetett vele az érdeklődők hada, hogy valami újat és rendkívülit kap! Az egy méternél is nagyobb alkotások, a tizenegy fémsóval kezelt barnás felületű mázas „Lovag” megdöbbentően egyszerű összefoglalása egy hajdan volt világ romantikájának. Négy Torzója is hasonlóan szűkszavú, ámde lírai elemeket is hordozó mű. Szeretetten mágia, a termékenység himnusza... Az első emeletre érve folytatódik a lovagkor meséje. Folytatódik és tovább halad a „történet”, de gellereket kap a mitológia és az álomvilág szövetén. Igazi mesterművek ezek, a monumentalitás és a játékos szeretet ötvözetei! A Vörös lovag Eriket, a vikinget idézi, aki „nem restellle” Columbus előtt felfedezni Amerikát, még nevet is adva neki (Vinland). A komor Fekete lovag szófukar és arctalan teutonja az egyszerűsítés és a komprimálás diadala. A Bikafejes lovag, mintha a Pirreneusok csúcsait figyelné, óva védenceit a rontó szellemektől, míg a Tollas lovag oly tipikusan magyar, hogy szinte már „ismerős”. A Fejdíszes lovag magávalragadó szépségű alkotás. Megkapó az a végtelen anyagszerűség, ami ebből a samott-szoborból árad, és éppen ezért mesteri maga a fejdísz megfogalmazása, hiszen anyagszerűsége ellenére mégis képes a sör- tés-tollas struktúra megszólaltatására! Az Ördöglovag már a mesék szépséges világába repít. Nem a pokolbeli gonosz lovagja ez, hanem a népmesék kedves, mulya és rendszeresen pórul járó figurája. A hetyke kis szarvacskák és a minden esetleges kérdésre választ adó piros „orca” sokkal inkább emlékeztet Vitéz János ördögére, semmint a negatív erők szolgálójára. A tizenként lovag mellett két remek (fekete) olajraku, valamint szépséges falikerámiák és „ikonok” láthatók. A második emelet a kis torzók és a szitanyomatok világa. Kiváló Idolok (színezett porcelánból), majd megannyi apró csoda: a humánum világának, a szépség földi megnyilvánulásainak elemző térformája sorjázik itt, ahol el lehet könnyen merülni az anyag szépségeinek tárházában is. Olyan végtelenül emberiek és életigenlőek ezek a művek, hogy alig hiszem: akadna olyan ember, aki ne vinne haza szívesen belőlük legalább egyet! Nos, a kiállítás a múlt héten bezárta kapuit. Az emlékkönyv tanúbizonysága szerint is igen jelentős siker született! Mészáros Gábort, a „nyíregyházi” művészt Budapest a szívébe zárta, az ország pedig keramikusainak legnagyobbjai közé sorolta! A kiállítással egyidejűleg látott napvilágot az a művészt bemutató exkluzív katalógus is, melyet dr. Vámossy Ferenc építész, a Műegyetem építészettörténet és az Iparművészeti Főiskola művészettörténet tanára jelzett nevével. A Magyar Dráma Napja Palotai István (Új Kelet) Minden nemzet annyit ér, mint amennyit megért a sorsából. Sodródni és értetlenül fogadni a világ kihívásait már maga eleve a pusztulás záloga. Tettek nem biztos, hogy követhetik a logikus következtetéseket, hiszen ezeket már az anyagi valóság korlátozza, amelyekre bizony sok esetben nincs ráhatása a gyengébbeknek. A szellem ereje viszont nem tűzerőre, vagy kilóra méretik! A szellem ereje fizikai erőszakkal nemcsak hogy legyőzhetetlen, de megközelíthetetlen, sérthetetlen is. Egy nemzet lelki nagysága túlélő erő! Ezt az erőt, ezt a nagyságot táplálja és élteti az a „naponta kötelező” nemzeti önvizsgálat, amelynek legtisztább eszköze a nemzeti dráma. Az ütőképes művek arra pre- desztináltatnak, hogy felemeljék fejünket a porból, szikkasszák könnyeinket, elkössék sebeinket, megmentsenek, ha már majdnem vesztesek vagyunk. Fedő alatt nagyobb a nyomás. Márpedig történelmünk során bőven akadt fedő, vannak is remekebbnél reme- kebb nemzeti drámáink! De vajon csak a nemzeti drámákért érdemes szót emelni e napon? Nem tesz-e többet értünk egy-egy olyan mű, mint a Macskajáték vagy az Adáshiba, melyet egy fél világ ismer és ünnepel? Vajon korszerűbbek vagyunk-e, ha csak magyar szemszögből sandítunk a történelemre? Nem hiszem. Az általános és örök igazság: az egész emberiség ügye, nem holmi nacionális relikvia! A legnagyobb művek mind felvállalják a lét általános sorskérdéseit. Ibsen Peer Gynlje, Goethe Faustja, Schiller Ánnány és szerelme, Madách Mózese, és persze Az ember tragédiája — melynek ősbemutatóját ünnepeljük ma - az egész emberiséghez szólnak. Szólnak és íródnak, ha éppen íródnak... Mert a legnagyobb baj, ami történhet, az az írói csend. Nem a rájuk kénysze- rített szilencium, hiszen a felhajtó erő, buzdítás. Az. önkéntes csend jelez valamit, ami vészterhes időket sugall. Ha nem születnek remekművek ott, ahol azelőtt születtek... A csend a nemzet lelkének, szellemének csendje. A hallgató drámaíró nem drámaíró többé, hanem közellenség! Azért az, mert neki kezében van a zárak nyitja, mégsem használja. Az a drámaíró pedig, aki politizálásra adja a fejét, önmaga szembeköpője! Nem lehet egyik nap a színtiszta emberi igazságokat hangoztatni, másnap pedig hivatásos hazugnak lenni. Ekkora fordulat nem létezik. A hetvenes, nyolcvanas években a magyar drámaírók ontották magukból a jobbnál jobb alkotásokat. A magyar dráma a fellegeket ostromolta. Ma hallgat. Nem azért, mert a dráma nem kelendő a „piacon”, hanem mert ilyen lelt a világ. A magyar író inkább reklám- szlogeneken vagy PR-versi- kéken töri a fejét. Olyan is itt minden. Közben pedig... Nos, ünnepeljünk, ha már ma van a napja. És reménykedjünk, hogy holnap is lesz mit! Torzóll. (porcelán) I Bikafejes lovag (samott) Mészáros Gábor
