Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-02 / 204. szám

1997. szeptember 2., kedd Vélemény Hánykolódik, de nem süllyed el Változóban van a magyar oktatási rendszer. A NAT bevezetésén túl az idén először kötelező jelleggel bevezetik a pedagógu­sok, állam által finanszí­rozott továbbképzését, iskolai oktatási program­má válik az Internet, az iskolák kénytelenek kü­lönféle újításokkal előre­menekülni, hiszen a tá­mogatást is annak ará­nyában kapják, hogy az adott tanévnek milyen ta­nulói létszámmal képe­sek nekivágni. Dr. Szabó Lászlóval, a Zelk Zoltán Általános Iskola igazgató­jával beszélgettünk az 1997/98-as tanév várha­tó nehézségeiről. Berki Antal (Új Kelet)- Legfontosabb teendőink közé tartozik a továbbképzés megszervezése, a pedagógi­ai tervek elkészítése, és nem utolsósorban a felkészülés a Nemzeti Alaptanterv jövő évi bevezetésére.- Okozhat-e valamiféle problémát a NAT?- Nem valószínű. Ami gond lehet, az az átállásból adódó átfedés. Az idén még hatodik osztályban tanulják gyerekeink az őskor és az ókor történetét, jövőre azon­ban a NAT előírásainak megfelelően, összhangban a leendő tízosztályos alapis­kolával csak hetedikben kezdenek el ezzel a témakör­rel foglalkozni. Ilyen átfedé­sek más tárgyaknál is lesz­nek, és nekünk nyilván arra kell törekednünk, hogy mi­nél kevesebb legyen a feles­leges ismétlődés.- Egy most nyilvánosság­ra került elszomorító adat szerint ötezernyolcszáz peda­gógus maradt állás nélkül...- Szerencsére ez bennün­ket most még nem érint. Olyan helyzetben vagyunk, hogy az idén senkit sem kel­lett elbocsátanunk. Remé­lem, a jövőben sem kénysze­rülünk ilyesmire, bár az előirányzatok szerint kéteze­rig három-négy pedagógus­tól sajnos meg kell válnunk.- Mit vár az idei tanévtől?- Kicsit félve vágunk neki az előttünk álló esztendőnek. Közismert az iskolák elszegé­nyedése. Mi sem vagyunk kivételek. Szemléltető eszkö­zeink elavultak, számítógép- parkunk sem felel meg a kor­szerű igényeknek. Várjuk az általános felmérést, és talán sikerül megfelelő színvonalú berendezéseket kapnunk. Is­kolánkban magas színvona­lú nyelvoktatás folyik, ami­hez most már szabad utat biz­tosított a minisztérium is. Összességében elmondha­tom, hogy nem állunk vala­mi jól, de azért elkeseredésre sincs különösebb okunk. Azok a gondok, amik az is­kolákat gyötrik, nem tartoz­nak a tanulókra. Úgy kell vé­gezni feladatainkat, hogy gyerekeink a nehézségekből lehetőség szerint semmit se vegyenek észre. Gégényben két hét múlva... Fekete Tibor (Új Kelet) Mondhatni áldatlan álla­potok uralkodtak Gégény­ben az általános iskola intéz­ményrendszerében. Valóban rendszerezni kellett, mert több épületben, több helyszí­nen oktattak, és néha elég volt nyomon követni, kinek mikor hol van órája. Időközben vissza kellett szolgáltatni az egyháznak jogos tulajdonát, a volt isko­laépületet, és ebből a kárta­lanítási pénzből sikerült egy 1400 négyzetméteres, hat­tantermes és hat csoportszo­bás impozáns résszel bővíte­ni az intézményt. Ezzel újra együtt, egy helyen működ­het az általános iskola, de a beruházás elhúzódása miatt csak szeptember 15-én kez­dődhet a tanév. Mint azt Ficsor Gyula is­kolaigazgatótól megtudtuk, a kieső tíz tanítási napból ötöt az igazgató saját kerete terhére elengedett a diákok­nak, a másik ötöt pedig az is­kolaszékkel történő egyez­tetés után munkaszüneti na­pokon pótolják be. Mire el­jön a téli szünet ideje, nem lesz elmaradásuk, és nem csorbul a vakációra szánt napok száma. Emberi és etikai határvonalak Ismeretes, hogy Diana hercegnő gépkocsija Pá­rizsban lesipuskás fotósok elől menekülve szombaton Párizsban egy alagútban a nagy sebesség miatt egy kanyart nem tudott beven­ni. Előbb a sávokat elvá­lasztó kerítésnek, majd a falnak ütköztek. A britt trón­örökös volt felesége, Dia­na Spencer és barátja, Dodi al-Fajed, valamint az autó vezetője az életét vesztette. Göncz Árpád magyar köztársasági elnök a balesetről vasárnapi nyír­egyházi látogatásán azt nyilatkozta: a történtek fel­vetik azt a kérdést, hogy hol húzódik meg a magánélet határa. Csabai Lászlóné, Nyíregy­háza polgármestere: — Aki politikai szerepet vál­lal, annak föl kell vállalnia azt is, hogy bizonyos szinten nem olyan a magánélete, mint má­soké. Ezt elfogadhatónak tar­tom, azt viszont nem tudom el­fogadni, amikor valakit zaklat­nak, s büntetlenül bárkiről bár­mit mondhatnak. Minősíthe­tetlen, amikor a televízióban, rádióban, újságban nem azt hallom, hogy egy-egy politi­kus vagy közéleti személyiség valamiről hogyan vélekedik, hanem az a cél, hogy róla ne­gatív képet alakítsanak ki. Pi­cit áldozata lett ennek Lady Diana, de én úgy gondolom, ő játszott is a sajtóval, felhasznál­ta saját céljaira, és egy idő után nem tudta ezt a folyamatot meg­állítani. Van, aki nem játszik a sajtóval, mégis kiszolgáltatott. Ezt soha nem lehet megszokni. A sajtó képviselőinek azt kívá­nom, hogy képzeljék magukat abba a helyzetbe, hogy rájuk lesnek a fotósok. Szilágyiné Császár Terézia országgyűlési képviselő, a Ke­reszténydemokrata Néppárt megyei elnöke:- A tragédia remélhetőleg rávilágítja a világ és az újság­író szakma figyelmét azokra, akiknek nincsenek saját etikai normáik. A sajtó képviselőinek maguknak kell(ene) tudniuk, hogy a közélet neves, az érdek­lődés középpontjában lévő személyiségeinél hol húzódik a határ a magánélet és a köz­élet között. Véleményem sze­rint az illető engedélye, hozzá­járulása nélkül senkinek nin­csen joga a közélet szereplőjé­ről, családjáról és legfőképpen gyermekeiről felvételt megje­lentetni. A jelenlegi és a későb­biekben megjelenő törvények­től függően mindig lesznek le­sipuskás fotósok, akik a magán­életben vájkálnak. Én személy szerint tisztelem Diana herceg­nőt, hiszen a szigorú és kötött uralkodói házban is saját maga volt. Az ezredfordulón minden asszony példaképe lehet, hiszen nemcsak ráirányította a figyel­met, de tett is a betegségek és a szegénység ellen. Balázsovits Lajos, a Jancsó- filmek egykori sztárja, a Játék­szín jelenlegi igazgatója:- Voltak néha apró kellemet­lenségeim újságírókkal, fotó­sokkal, de szerencsére olyan durva támadásoknak, mint amit Nyugaton dolgozó kollégáim­nak kell nap mint nap elvisel­ni, soha nem voltam kitéve. A magyar tájékoztatásban tevé­kenykedők valahogy szemér­mesebbek, tisztelettudóbbak, mint bárhol máshol a világon. Sokfelé jártam már eddigi éle­temben, és ha saját bőrömön nem is, a mások szenvedéseit látva tökéletesen megértettem, mit jelent az, ha valakit arra kényszerítenek, hogy üvegház­ban éljen. Szerencsém volt, hogy amikor az „úgynevezett Nyugaton” forgattam sorozat­ban filmjeimet, nem figyeltek fel rám ezek a lesipuskásnak nevezett hiénák. Idehaza vala­hogy nyugodtabb az élet. Ma­gánéletünket, amennyire lehe­tett, sikerült elzárni a nyilvá­nosság elől. Az is igaz, hogy feleségemmel (Almási Éva Kos- suth-díjas színésznő - a szerk.) és kislányommal az átlagos magyar családok életét éljük. Különösebb szenzáció soha sem volt körülöttünk. Ameny- nyire én látom, sem az olvasók, de a sajtó sem igényli a szaftos botrányokat. Sokszor kértek tőlünk interjút, többször láto­gattak el hozzánk, de inkább csak arról volt szó ezekben a beszélgetésekben: hogyan él egy színészházaspár, hogyan neveli gyerekeit, járnak-e be­vásárolni és ki takarítja a la­kást? Ami Diana hercegnővel történi, az szerencsére Magya­rországon elképzelhetetlen. Szilágyiné Császár Terézia képviselő Nálunk egyetlen „közéleti nagyság” nincs kitéve ilyen erőszakos támadásnak. Még az úgynevezett pletykalapok sem engednek meg maguknak ennyire durva módszereket. Mi Évával mindig is úgy gondol­tuk: más dolog a színművészet és más dolog a család. Az egyik teljes mértékben a nyilvános­ság előtt zajlik, és jogunk sincs az erre vonatkozó információ­kat magunkban tartani, de a magánélet az más. Az a család­tagjainkon kívül senki másra nem tartozik. Óvjuk, védjük, és lehetőség szerint nem osztjuk meg idegenekkel. Eddig az ilyesfajta igényeket a sajtó munkatársai is tiszteletben tar­tották, de a változások első je­leként megjelent a Kacsa. Ab­ban a magazinban már nem vet­ték annyira komolyan a ma­gánélet szentségét, de odáig még nem jutottak el, hogy ha­lálba kergessék a kiszemelt ál­dozatot. Csak reménykedhe­tünk abban, hogy magyar fotó­sok egyike-másika nem fog odáig süllyedni, hogy francia kollégái példáját kövesse. Lázár Zsolt, lapunk fotóri­portere:- Ez az etikailag és szakmai­lag kifogásolható paparazzi (lesipuskás fotós) „hadműve­let” fényt derít arra a tényre, mi­szerint a hírességek, a közis­mert személyiségek magánéle­te mindennél jobban érdekli az újságok olvasóit. A történtek azt bizonyítják, hogy valóság­gal kikényszerítik és követelik a szenzációt. A pénz gátat szab az írott és íratlan törvényeknek, az etikus magatartásnak, hiszen egy-egy ellesett pillanatért, in­tim felvételért egyes bulvárla­pok több százezer dollárt is ki­fizetnek. Ezt én teljes mérték­ben elítélem. Amíg igény és pénz lesz, készülnek orvfelvé­telek. Tudatlan tinédzserek Szigeti Ildikó MTI Hatalmas fekete lyukak tátonganak a hazai tizen­évesek ismeretanyagában - derül ki egy, a Szonda Ipsos Média Vélemény- és Piac­kutató Intézet által készített országos felmérésből. Az el­szomorító eredményeket sokan az oktatási rendszer hiányosságaival magyaráz­zák. Vajon milyen képzés­ben részesülnek gyermeke- ink? Az iskolai tananyag megteremli-e az általános műveltség, a szükséges szakmai ismeretek, illetve az úgymond politikai jártas­ság alapjait? Többek között e kérdésekre kereste a vá­laszt a Szonda Ipsos, a köz­vélemény-kutatásairól is­mert cég, amikor elvállalta a megbízatást: végezzen felmérést a 17 évesek álta­lános műveltségéről és napi tájékozottságáról. A meg­kérdezett félezer fiatal kö­zül 40 jelenleg semmilyen iskolában nem tanul, 250 gimnáziumba vagy szakkö­zépiskolába jár, 210 pedig szakmunkásnak készül. A vizsgálatban részt vevő ti­nédzserek 19 százaléka Bu­dapesten, 48 százaléka vi­déki nagyvárosokban, 33 százaléka falun él. A felmérés eredményeit elemző pedagógusok szo­morúan állapították meg: noha a műveltség alapköve­it az iskolában lefektetik, az aktuális politikai kérdések­ről pedig szinte akarva- akaratlanul hallunk eleget, a megkérdezett fiatalok többsége igen tájékozatlan­nak mutatkozott. Mind­össze kilencen értek el „te­litalálatot”, és csupán 37 volt azoknak a száma, akik a kérdések 60 százalékát helyesen megválaszolták. Sajnos olyan is akadt, aki a két tucatnyi kérdésből csak egy-kettővel boldogult. Különösen kétségbe ejtő, hogy jóllehet tavaly az egész ország visszhangzott a millecentenáriumi esemé­nyek csinnadrattájától, mégis, a felmérés ifjú ala­nyainak csupán alig több mint a fele tudta megmon­dani, mikor volt a honfog­lalás. Mint ahogy a legtöb­ben a mohácsi vész idején uralkodó magyar király ne­vét is csak megtippelték. A napi kérdések terén sem vigasztalóbb a helyzet. A válaszadók 44 százaléka is­merte pontosan a NATO rö­vidítést, és majdnem ugyan- ennyien voltak azok, akik tudták, hogy hol található az Európai Unió központ­ja. Öröm az ürömben, hogy csaknem mindannyian tisz­tában voltak azzal, hogy ha jövőre betöltik a 18. élet­évüket, ők is részt vehetnek a szavazáson. Azt azonban majd egy másik felmérés fogja eldön­teni, hogy az ifjú szavazó­polgárok vajon tudják-e, hogy kire, pontosabban mire is adják le voksukat. Egy biztos: c tudományo­san is tudatlannak ítélL.- Agai Agnes költőnő szava­ival - „műszakváltásban nemzett nemzedék” lassacs­kán átigazol a felnőttkorba, ahol az iskola védőbástyái nélkül kell majd dönteni és tervezni. Akkor és ott már nem lesz idő felelős bűnba­kot keresni a rossz válaszok miatt... Limlom és iskolatábla Balázsovits Lajos színész Lázár Zsolt fotóriporter Csabai Lászlóné polgármester

Next

/
Thumbnails
Contents