Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-02 / 204. szám

Városlátogató Ont mi bosszantja? ^ Ét- Az, hogy fel kell szedni ezt a szilvát, utána pedig nem lehet eladni! Nincs egy zöldségbolt vagy piac a vá­rosban. Berakjuk egy hor­dóba és pálinkát főzetünk belőle, vagy lekvár készül a szilvából. Bosszantanak még a tehenek, mert nem az úton, hanem a kerítés előtt mennek el, belesüpped a lá­buk földbe, kitapossák a vi­rágokat. Szűcs Bálintné Bíró Károly- A nyugdíj kevés, nem le­het jól beosztani, pláne nyá­ron, amikor a pesti unokák itt nyaralnak. Jön a dinnye, ven­ni kell azt is, fagyit meg jég­krémet is, és akkor már a szám­lákra, ennivalóra nem jut pénz. Gazdálkodni nem tu­dunk, eladtuk a földünket, mert nem volt elég a nyugdí­junk a megmunkálásra. Idén még van egy kis pénztartalé­kunk, de nem tudom, jövőre mi marad belőle.- Kevés munkahely van, nehéz boldogulni. Szeren­csére most van állásom, egy sírköves kisiparosnál dolgo­zom, rendes fizetésért, beje­lentve. Ez még szerencsés eset, mert kell a munkavi­szony a nyugdíjhoz. Ami bosszant, hogy kevés munka van, ami akad, azért pedig messzire kell menni. Régeb­ben ingáztunk, 100-150 ki­lométerre jártunk el, reggel ötkor indultunk, este hétkor értünk haza, még szombaton is mentünk. A feleségemet leszázalékolták, van egy kis jövedelme, de így is kevés a pénz. Szilárd burkolatú kis teret építenek az elmúlt évben fel­állított szobor talapzata köré Az időszaki mellett két állandó kiállítással is várja ven­dégeit a nagyecsedi Berey József Helytörténeti Gyűj­temény. Az első az ecsedi nép életéből vett régi hanszálati eszközöket, ruhákat, háztartási, földműve­lési és állattartási kellékeket őrzi, a másik Ecsed régé­szeti és történeti emlékeit mutatja be 1997. szeptember 2., kedd Minden út a fővárosba vezet? Nagyecsed A cigányfolklór bölcsője Nagyecsed cigány kulturális hagyományait számos cso­port és együttes őrizte az utókornak az elmúlt évtize­dekben. Országos hírnévre tett szert a Fekete Szemek, majd a Rományi Róta, a Phore Shave, legutóbb pedig a Vadvirágok együttes. Az elmúlt év végén újabb nemze­dékváltás zajlott, azóta a Vadvirágok helyén maradó űrt a Vásári Fiúk együttes hivatott betölteni. Kezdésként azonnal készítettek három audio- és három video­kazettát. A hangkazetták nagy sikert arattak, de a videokazetták még nem jelentek meg. A csoport vezetőjét, Balogh Attilát a csapatról, terveikről, az ecsedi cigányfolklórról kérdeztük.- A csapat hivatalosan ez év márciusában alakult meg, de tulajdonképpen a Vadvirágok­ban is szinte ugyanezek az em­berek voltak, azt az együttest azonban az apósom, Balázs Fe­renc vezette. Úgy érezte, már nem tudja tovább csinálni, ezért vettem át a stafétabotot. Ezt megelőzően ötünknek volt egy külön csapata, a Nagyecse­di Vásári Fiúk, ezen a néven ad­tunk ki három kazettát, és ezt a nevet vette fel később az egész együttes. Az első jelentősebb fellépésünk a Ki mit tud? volt. Elmentünk Mátészalkára, on­nan továbbjutottunk Nyíregy­házára, de a megyei fordulón ki­estünk. Ebben jócskán volt sze­repe gyakorlatlanságunknak, a megfelelő hangszerek és az összeszokottság hiányának.- Mit jelent a név?- Szó szerint vásári fiúkat, mert a csapattagok közül töb­ben is vásározunk, cipőkeres­kedéssel foglalkozunk. Az együttes 10 fiúból és öt lány­ból áll, öt pár táncos és 5 ze­nész alkotja a csoportot. Tár­saim átlagéletkora 17 és 27 év közölt mozog. A névváltás részben stílusváltást is jelentett, de nem nagy mértékben, mert a Vadvirágok is ragaszkodott az eredeti cigány tánchoz és népzenéhez. A hangszerelésen szeretnénk újítani, ez jelenti a legnagyobb változást. Nagy­ecsed elismerten a cigány folk­lór bölcsője, elődeink is a ha­gyományos zenét, táncot mutatták be, mégpedig színvo­nalasan, hiszen egytől egyig országos, sőt világhírnevet szereztek maguknak és Ecsed- nek. Mindig volt egy nagyon jó csapat, de mikor befutottak, országos és külföldi utakra jár­tak, akkor elmentek Pestre, és az itt maradók kezdhették elölről.- Ezek szerint mindig voltak, akik továbbvihették a „zász­lót” ?- Szerencsére az együttes­tagok családtagjai, leszárma­zottai közül mindig maradtak, akik újraszervezhették a csapa­tot. Az együttesek tagjai több­nyire a Balázs, a Varga és a Balogh családból kerültek ki, valamennyien oláh cigányok, mert mi őrizzük a cigány nyel­vet, amit a magyar cigányok már nem beszélnek. A próbák­ra kilencéves kortól eljárnak a gyerekek, ezért úgy tűnik, lesz utánpótlásunk. Gondolko­dunk egy ifjúsági klub, tago­zat létrehozásán, ahol a gyere­keknek az éppen ráérő csapat­tagok adnák át tudásukat. Leg­nagyobb gondunk a pénzhi­ány, mert nincs pénzünk fellé­pőruhákra, hangszerekre, uta­zásra. Ha meg is hívnak egy fellépésre, akkor az utazás költ­ségeit szinte teljes egészében a saját pénzemből kell fedez­nem. A gépkocsimat megtan­kolom, összeszedem a hangsze­reimet, ha valakinek van egy megfelelő fehér inge, akkor kölcsönadja, és így indulunk el. Reménykedünk, hogy leszünk még könnyebb helyzetben, de nem akarjuk abbahagyni a munkát. Ha előre akarunk jutni és Ecsed hírnevét fenn akarjuk tartani, akkor vállalnunk kell a nehézségeket is. Akt legyőzte a számítógépet Gyermekkorú sakkozók A művelődési ház program- kínálatában népszerű a sakk­szakkör. Bányai László, az Áfész területi ügyvezetője volt nyugdíjazásáig, 1948 óta fog­lalkozik a sportággal. Harmad- osztályú, ettől az évtől pedig másodosztályú bírói képesítést is szerzett. A megyei szövetség 1989-ben oklevéllel ismerte el tevékenységét. Több mint két évtizede költözött Nagyecsed- re, és pedagógus sakkoktatói végzettségére támaszkodva szinte azonnal elindította a szakkört. Az elmúlt évtizedek­ben az általános iskolai korosz­tályban szép eredményeket ért el az ecsedi gyerekekkel. Laci bácsi az interjú készítésének napján volt 70 éves, de kora el­lenére ma is töretlen lendület­tel dolgozik az utánpótlás ne­velésén.- Megyei szinten az általá­nos iskolai korosztály sakkver­senyein többnyire az első há­rom helyezett között voltunk. Rendeztünk nagyobb verse­nyeket Ecseden is, emlékeze­tes például a Fábiánháza- Nagyecsed mérkőzés, amelyet két napon át tartottunk a Me­dicor művek itteni vállalatának alapításakor. Ekkor 20-30 sak­kozó mérte össze tudását. Házi versenyeket szervezünk min­den május elsején és augusz­tus 20-án. A versenyek oktatá­si célokat is szolgálnak, nem mindig a győzelem, néha in­kább az ellenfél nevelése, ta­nítása a cél. Voltak kiemelkedő tehetsé­gek az évek során, ilyen gye­rek volt Kun János. Első osz­tályos korában kezdett sakkoz­ni, és a megyei versenyen rög­tön negyedik helyezést ért el, majd tartotta ezt a szintet nyol­cadikos koráig. A megyei veze­tőséggel egyetértésben Kun Jancsit minden évben kéthetes továbbképző szaktanfolyamra küldtük. Középiskolás korá­ban a tanulás miatt kicsit elsza­kadt a sakktól, de most újra komoly gyakorlásba kezdett. Más versenyeken is szép ered­ményeket ért el, és az első szá­mítógépes versenyen ő volt az egyetlen, aki a felnőtteket is maga mögé utasítva legyőzte a gépet! A következő tehetsé­ges gyerek Mosolygó Gyurika volt, akire szintén véltelenül találtam. Egy alkalommal ná­luk jártam, és nagy lelkesedés­sel érdeklődött a sakkról. Lát­tam a fiúban fantáziát, ezért még aznap adtam neki egy készletet, két gyereket pedig megkértem, hogy játsszanak vele. Rövidesen a csapat leg­jobbja lett, megye, és országos szinten ismert lett a neve. Saj­nos ő is elkerült tőlünk, nyolc- osztályos gimnáziumba jelent­kezett, és negyedikes korától Fehérgyarmaton tanul. Őt Nagy Gábor követte. Nagyon jól ját­szik, az augusztus 20-ai verse­nyen mindössze két vereséget szenvedett két felnőtt, öreg sakkozótól. Két játszmát dön­tetlennel zárt, a többit meg­nyerte. Rajta kívül még Bíró Tamás, egy másodikos gyerek a nagy reménységünk, aki a csoportjában szép eredménye­ket ért el. Tervben volt egy állandó csa­pat felállítása, de ez anyagi okok miatt még nem valósulhat meg. Minden héten menni, ver­senyezni, gyakorolni - erre még nincs elég pénzünk. Egyelőre maradunk az általános iskolai korosztálynál, és itt próbálunk minél több sikert elérni. Az oldalt írta és fényképezte: Dojcsák Tibor Kisebbségi hírek A nagyecsedi kisebbségi önkormányzat régi álma vált valóra a közelmúltban, saját irodát kaptak a műve­lődési házon belül - tudtuk meg Balázs Lajostól, a ki­sebbségi önkormányzat elnökétől. Eddig egy régi iskolában volt helyiségük, ahol 1994 decemberétől se­gítettek a cigányság ügyes­bajos dolgainak intézésé­ben. Az öttagú testületből ketten a városi önkormány­zat szociális bizottságának munkájában is részt vesz­nek. Leginkább segélyek osztásában segédkeznek véleményezési jogkörrel, valamint kulturális és okta­tási vonalon dolgoznak. Erre az évre gyűlt össze annyi pénzük, hogy úgy működtessék irodájukat, ahogyan az elejétől szeret­ték volna. Felvettek egy ad­minisztrátort, aki hetente egyszer, csütörtökön 10-től 12 óráig tart fogadóórákat, és segít a nyugdíj, a gyes és más szociális juttatások kö­rüli adminisztrációs problé­mák megoldásában. Ezt a szolgáltatást nem csak cigá­nyok részére kínálják. Az elmúlt hónapban 40 gyereket a kisebbségi önkor­mányzat költségén egy nap­ra elvittek strandolni Bakta- lórántházára, és költség- vetésükből támogatták az ecsedi gyerekek számára az óvodai előképzés megkezdé­sét szakember segítségével. Az egészségházzal kö­zösen pályázatot készíte­nek a Soros Alapítvány részére, hogy nővédelmi és születésszabályozási témakörökben elindíthas­sanak egy felvilágosító tanácsadást cigány anyák részére. Hétvégi ajánló Városavató ünnepségén szeptember 6-án két hely­színen egész napos rendez­vénysorozattal várja az érdeklődőket Nagyecsed város önkormányzata. Reggel kilenckor a nyír­egyházi mazsorettesoport részvételével zenés hívoga- tóval kezdődik a nap. Be­szédet mond Szűcs Gusztáv polgármester és dr. Kara Pál, a Belügyminisztérium önkormányzati helyettes államtitkára, aki átadja a városavató oklevelet és a város kulcsát. A Rákóczi Tárogató Zenekar muzsi­kája után megszentelik a város zászla ját és címerét. Lesznek még gyermek já­tékok Danes Lajos gyűj­téséből, fellépnek a nagy­ecsedi és az innen elszár­mazott cigány együttesek. Homonyik Sándor kon­certje után pedig tűzi játék­kal zárul a nap. Mfc/fVfr w&líT! Mii i=m

Next

/
Thumbnails
Contents