Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-04 / 180. szám
8 1997. augusztus 4., hétfő Kultúra Egy könyv, mely örömet szerez Bürget Lajos gondolatai Dedikált könyveim között előkelő helyet foglal el az a mű, amelyet a napokban kaptam Szentpéteri Józseftől, Kemecse polgármesterétől. A könyv írója - mondja az előszó - Kozma Sándor nyugdíjas történelemtanár, elsőként dolgozta fel könyv formájában a település történetét, mintegy bemutatva a lakosságnak azt, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk és merre kell hogy tartsunk. Eddig az idézet. Majd ezekkel a szavakkal folytatódik az ajánlás: „Ez az írás, ez a könyv legyen tárháza azoknak a történéseknek, melyek a történelem viharait kiállva emléket állítanak őseinknek, kik elődeink voltak, őrizze emléküket az idő, mely lehetőséget adott a mindenkori megújuláshoz, a továbblépéshez és túléléshez”. A gondolatok újabbakat hívnak elő. Azt elsősorban, hogy a könyv lényegében a magyar história egy szeletét tárja elénk. Kemecse és a hozzá hasonló sok ezer magyar község volt az, ahol a történelem íródott, ahol a mindenkori túlélés nagyszerű példáit találhatjuk. A másik gondolat: milyen nagyszerű, amikor valaki tárgyilagosan, de telve a település szeretetével olyan munkát ad az emberek kezébe, amely hittel, reménnyel és jókedvvel töltheti el őket! Sok ilyen műre lenne szükség. Amikor a könyvet könyveim ezrei közé illesztettem, igazi tisztelet ébredt bennem. Csenger, Nyíregyháza, Nyírbátor, Mátészalka hasonló témájú könyvei között itt van immár Kemecse is. És mennyinek lenne még helye! Jó lenne, ha minden szabolcsi, szatmári, beregi település megírná a maga históriáját. Erőt adó műnek. Mely segítség lehet a túléléshez és útmutató az élethez! A nem könnyű gazdasági körülmények között egy ilyen rangos műre áldozni nagyon tiszteletreméltó. Látszik ebből, hogy a település vezetése tudja, a szellemi érték, amit megteremtenek, anyagivá nemesülhet, hiszen a történelem mintáz élet nagy tanítómestere megadja a mához vezető itineráriumot is. Amikor lelkesen köszöntőm ezt a könyvet, szeretnék másokat is biztatni. Mert a szó, a szép történet elszáll, de az írás megmarad. Hirdetvén egy község múltját és benne kedvét, és hitét a mában és a jövőben. A szerencse fiai Palotai István (Új Kelet) Bizony, a szerencse fiának mondhatja magát az a színházkedvelő, akinek olyan és annyi színházbérlete van, amilyet és amennyit szeretne. A példa kedvéért elmondom, hogy premierbérletre szert tenni csak hosszú várakozás után, „kihalásos alapon” lehet. Természetesen ez nemcsak a Móricz Zsigmond Színház esetében van így, hanem például a pesti Vígszínháznál is, ahol egy premierbérletre legalább hat évet kell várni, és akkor is az erkélyen, a „kakasülőn” kell kezdeni, majd fokról fokra haladhat a bérlő az egyre jobb helyek felé. Érdekes megemlíteni, hogy Bécsben még cifrább a helyzet, ahol egy komoly színházi bérlet - mondhatni - örökség tárgya, és így akár száz ével is várhatna az ember a bérletére, akkor sem kapná meg. A premierbérleteknek kialakult saját piacuk és önjáró árrendszerük van! Külön cégek foglalkoznak a beszerzésükkel! (Akárcsak régen a két-, három- vagy négyszámjegyű személygépkocsi-rendszámokkal.) A Statsoper (Állami Operaház) a „legzsírosabb falat”. Egy bemutatóbérlet ára a legjobb helyekre akár egymillió schillingbe is kerülhet, plusz természetesen a bérlet hivatalos ára. A közepes földszinti és jelesebb erkélybérlet százezer körül mozog, de a gyengébb helyekért is elkérnek tízezret! A Theater an der Wien ha éppen nem hosszú szériát játszik, és egyáltalán vannak új bemutatói-, a Volks- theater és a többi bécsi színház sem olcsó mulatság: egy bérlet megszerzése ide is 5-25 ezer schilling letétele után válik elérhető realitássá! Persze, ezek a „vad” összegek jobbára csak a premierbérletekre vonatkoznak. Szabad bérleti helyek egyéb bérletek esetében ugyan akadnak, de nem mindig egymás mellé. Ez különösen abban az esetben „húzós”, ha három, vagy uram bocsá’ négy bérletet akarunk egymás mellé szerezni. Nos, a szerencsevadászat Nyíregyházán is megkezdődött! A mai nappal ugyanis lejárt a türelmi idő a tavalyi bérletek megújítására, és most már „szabad a gazda”, avagy „aki bújt, bújt, aki nem, nem, megyek” - magyarán megkezdődött a fenntmaradt bérletek árusítása a Móricz Zsigmond Színház Országzászló téri jegyirodájában. Mivel a színház életében nem kisebb dolog történt, mint az országos színházi fesztivál díjainak szinte teljes letárolása {Csorna Judit még egy vadonatúj Citroent is nyert) -, így minden bizonnyal megnő az érdeklődés az ország legjobb színházának bemutatói iránt. Aki tehát úgy gondolja, hogy maga is belép a bérlettulajdonosok nemes táborába, jobb, ha azonnal „ringbe száll”... Kellemes és eredményes bérletvadászatot! Jó hírünket vitték a világba! out Japánban szerepelt a Can- temus gyermekkórus Szabó Dénes Liszt-díjas karnagy vezetésével. A harminchat napos előadássorozaton szinte az egész szigetországot bejárták a városunknak eddig is sok dicsőséget szerzett fiatalok. Büszkék lehetünk arra is, hogy ebben az „elanyagiasodott” világban vannak még zenekedvelő és zeneszerető emberek, akik a szó jó értelembe vett megszállottjai és harcosai annak, amit Liszt, Bartók és Kodály emlékül hagyott ránk. Beszélgetésünk alkalmával Szabó Dénes arcán láttam, hogy ez az emlék tovább él, közöttünk van, és a zenén, a zene szeretetén keresztül a jövőnket építi. Mert aki a virágot és a zenét szereti, az csak tisztaszívű és jó ember lehet... És sok jó emberre lenne szüksége ennek az országnak. Gyöngyösi László- Csodálatos utunk volt, és egy életre szóló élménnyel gazdagodva tértek haza gyerekeink is - kezdte a beszélgetést a karnagy úr.- Úgy tudom, hogy japánul folytak az előadások. Hogy sikerült erre felkészülni?- Az elmúlt év nagyon feszített volt, és rengeteg munka áll mögöttünk. Szerepeltünk a televízióban, lemezfelvételünk volt, és nagyon sok fellépési kötelezettségnek tettünk eleget. Ennek ellenére sikerült jól felkészülnünk.-Tizennégy város-szinte minden este előadás -, hogy bírtad és hogy bírták a gyerekek?- Nagyon tetszett nekik és kitűnő kondícióban voltak! Ha az ember jót csinál, az jó a léleknek is! Felfokozott érzelmi állapotban, úgy látszik, hogy még a betegség is elkerüli a testet.- Milyen volt a japán fogadtatás és a vendészeretet?- A tőlük megszokott tisztelet és szeretet vett körül bennünket. Szinte mindent biztosítottak számunkra, amire a turnénk során szükségünk volt. A közönség ovációi pedig éreztették velünk, hogy elismerik és megértik azt, amit csinálunk. Rendkívül magas színvonalon énekeltek a gyerekek az első előadástól az utolsóig, de a legszebb mégis az volt, hogy az utolsó, a legfontosabb hangversenyen a maximumot nyújtották. Szabó Dénes Liszt-díjas karnagy- Úgy tudom, hogy a nézőtéren érdekes, nem mindennapi személyek is ültek.- Takamadó herceg is eljött Tokió egyik legrégebbi és legpatinásabb hangversenytermében tartott előadásunkra, ahol először egy japán énekkart kellett tanítanom, azután a saját énekkarommal tartottam szakmai bemutatót. Meglepetésemre a herceg mindkét programot végighallgatta és nagyon élvezte. A hangverseny után fogadáson vettünk részt, ahol én a magyar követség tagjaival beszélgettem. A szervezők szóltak, hogy herceg vár rám, és beszélni akar velem! Elmondta, hogy nagyon tetszett neki a bemutató, és nem gondolta, hogy mennyi szakmai munka áll egy előadás mögött.-Az is elismerés, hogy a herceg várt rád!- Kicsit kínosnak éreztem, hogy tudtomon kívül megvárakoztattam, de a japán vendéglátók megnyugtattak, hogy Takamadó herceg jól szórakozott a lányokkal!- Egy ilyen hosszú úton sok minden történik, sok mindent lát és tapasztal az ember. Mesélnél ezekről?- A közönség lelkes tapsai után nekünk mindig ráadásokat kell adni. Az egyik alkalommal, amikor a sokadik ráadás után nagyon el voltunk fáradva, - úgy gondoltuk, hogy vége és pihenhetünk. Néhány perc múlva szóltak, hogy a közönség néma csendben ül a nézőtéren és vár. Ránk várt! Nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Ekkor egy „tipikus” lófarkas hajú, harcsabajuszú japán férfi felállt és elkezdett tapsolni. Ezután kitört az ováció a nézőtéren, mi pedig felszabadultan, minden fáradságot felejtve - elkezdtünk énekelni.- Melyik volt a legszebb helyszín?- Egy buddhista templom, ahol még soha nem tartottak koncertet! Van ott egy harang, amit egy szerzetes kilencszer megkondít!- Miért pont kilencszer?- Ez sajnos olyan titok maradt, amit nem sikerült megfejtenünk! Remélem, hogy a legközelebbi utunkon megtudjuk az okát!-Izgalom?- Volt benne részünk! Amikor megérkeztünk, akkor volt a „hetes számú” tájfun, alig tudtunk leszállni a repülőtéren. A „nyolcas számú” tájfun az egyik utunk során volt, az autóbusz kerekeit is ellepte a víz. A tokiói előadásunk alatt volt egy kisebb földrengés, a „kilences számú” tájfun pedig elutazásunk előtt közelítette meg Japánt, de megkönyörült rajtunk, és Tokiót kikerülve Oszaka felé kanyarodott el. Szerencsénk volt, mert az európai embernek igencsak szokatlan ez a természeti jelenség.- Emlékül hoztatok-e valamit?- Igen! Hata-San úr, aki néhány éve pénzügyminiszter volt, feleségével szintén részt vett egy előadáson. A felesége gyönyörű japán bélyegalbumot adott mindenkinek, és személyesen dedikálta valamennyit.- Most pihenni fogtok?- Sajnos csak pár napot, mert sok munka és szereplés vár ránk! Nyelvőrködés Idegenből vett szavak és használatuk 21. Sorozatunkban a nyelvvédők felhívása alapján és a Nyelvművelő kéziszótársegítségével köz- használatú idegen szavakból szemlézgetünk. E részben nem csak szavakkal, de egyes sajátos betűkapcsolatokkal is foglalkoznunk kell, amelyek különösen német eredetű idegen szavainkat jellemzik. Erdélyi Tamás (Új Kelet) Skanzen — Svéd eredetű szó, így is ejtjük, de az eredetihez a szkanzen ejtésmód közelebb áll. Egyre inkább mondjuk helyette: falumúzeum vagy múzeumfalu. Slamasztika — Jiddis eredetű főnév. Csak bizalmas közlésben hat természetesen. Jobb helyette: baj, kellemetlenség, szorult helyzet. Magyaros változata pl. benne van a pácban. Sl, sm, sn, sp, st—Általában német eredetű szókezdések (sláger, slágfertig, slágvort, slampos, slicc, slisszol, slukk, slussz; sma- íu, smakkol, smárol, sminkel, smirgli, smucig; snájdig, snassz, snitt stb.). E szavak többsége kiszorulóban van nyelvükből, az angol térhódítása miatt már nem csupán bizalmasnak, elavultnak is tűnnek. Kiejtésük — eltérően az egyesül álló s-től, amely sz-nek ejtendő — mindig sl, sm, sn, sp, illetve st! Sofőr— Helyette a beszélt nyelvben is egyre inkább a gépkocsivezetőt, vezetőt halljuk. A pilóta használatát ebben az értelemben szellemeskedő, bizalmaskodó jellegűnek tartják. (Folytatjuk) Mészáros Budapesten P. I. (Új Kelet) ____ Mé száros Gábor, Nyíregyháza közismert és közkedvelt keramikusművésze - több díj és ösztöndíj nyertese - rendkívül impulzív személyiség. Kutató elme, kísérletező szellem, magas művészi igényesség jellemzik alkotásait. Most éppen hatalmas méretű - és gyönyörű - köztéri kerámiákkal foglalkozik. Ez a nyár Mészárosnak a komoly megmérettetések idejét jelenti. A szegedi siker (és családi siker is, hiszen felesége, Fodor Ilda elhozta a szegedi tárlat nagydíját) után Budapest következik, méghozzá az „ínyenc” képző- és iparmű- vészet-kedvelők „szentélyében”, a rákoshegyi Erdős René-házban! A főváros eme roppant egyéni galériájára többen várnak és „vadásznak” a művészek közül, ami nem is csoda, hiszen kertjében mód van szabadtéri kiállítások rendezésére is. Nos, Mészáros Gábor elnyerte ezt a jogot, és hatalmas méretű alkotásai két hétig Budapesten, az Erdős René-ház parkjában fogadják majd csodálóikat. A kiállítás augusztus 16- án nyílik. I Hata-San volt pénzügyminiszter Hadházy Anna Erzsébettel koccint
