Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-04 / 180. szám

Falujáró Ápolónő a nagymotoron Margit néni Nagy And­rásáé a falu legidősebb asszonya. Arról is nevezetes, hogy az öregek közül keve­sen őrizték meg annyira fia­talságukat, mint ő. Kerék­párral hordja haza a tápos- zsákokat, de az itteniek azon sem lepődnek meg, ha kis Robi traktorát vezetve pöfög végig a főutcán. Jo­gosítványa is van, azt még korábbi munkája miatt sze­rezte meg. Érkezésünkkor éppen paszulyt szedett és körülötte kapirgáló tyúkja­it etette. A paszulyt „ma­lackájának” szánta, de nem ám nyersen, csak ha meg­főtt! Ő vigyáz a malac­kájára, aki akkor is „malac­ka” lesz, ha már üti a két mázsát. Büszkén mutatja két méter magas kukoricá­ját a hátsó kertben. Sok munka volt vele, de jó ter­mést fog hozni — mondja. Nemcsak a keze, mozgása, a nyelve is fürge, szívesen mesél életéről.- Idevaló vagyok, csak az anyakönyvemben szerepel Porcsalma, mert odavaló volt a görög pap, sokszor be is rúgott, így aztán, hogy, hogy nem, de porcsalmai születé­sűnek írt be.- Hol tetszett dolgozni ko­rábban?- Vidéki bába voltam 13 évig, aztán a szálkái kórház­ban dolgoztam, majd Ko­csordon a szanató­riumban, mert ott 30 százalékos ve­szélyességi pótdí­jat adtak, tíz évig pedig körzeti ápo­lónő voltam. Ami­kor a szülésznői állás megszűnt, a tisztiorvos elhe­lyezett Gacsályba. Hajnal háromkor kellett indulnom, hogy nyolcra odaér­jek. Később Csen- gerújfaluba helye­zett a tisztiorvos, akkor vettem egy 125 ccm-es Cse­pelt, azzal jártam dolgozni. Nyíregy­házán, a Víz utcában vizs­gáztam, egyedüli nőként 30 vizsgázó közül 1959-bcn. A műszakin majdnem elhúz­tak, de azt mondtam: - A motor a sajátom, ápolónő va­gyok, könyökig olajos kéz­zel nem mehetek be a rende­lőbe! Ha valami baja van a motornak, akkor megcsinál­tatom! - Jól van - válaszol­ta. - Akkor adok egy hár- • mast, de nehogy aztán két év múlva a Balatonnál találkoz­zunk! Ott nem is találkoztunk, csak a Fenyves csárdánál Nyír­egyháza fele, mert Nyíregyre sokszor kellett mennem a motorral. Elmentem egy is­merősömhöz, hogy megkér­jem, Porcsalmán megüre­sedett egy ápolónői állás, helyezzenek oda, ne kelljen annyit utaznom. Porosai­méra kerültem, és onnan mentem nyugdíjba. A férjem nyolcvanegyben meghalt, a lányom Pécs mellett lakik, egyedül élek, de elég jól boldogulok. Bár a múltkor megjártam, tápot hoztam, eldőlt a kerékpár, és a tér­demről lement a grimász. Mára van még munkám, egy kis málnát szedek, csoma­got készítek, mert holnap megyek Szálkára. Minden héten legalább egyszer, néha kétszer utazok hajnal­ban a zöldségpiacra a termé­nyeimet árulni. Templom épült A falu lakosságának túl­nyomó része görög és római katolikus vallású, és van egy 103 fős református gyü­lekezet is. A reformátusok korábban lakásokon tartot­ták öszejöveteleiket, majd az önkormányzattól jelké­pes összegért vásárolt tel­ken, önkormányzati és egy­házi pénzből, svájci, vala­mint helyi lakossági adomá­nyokból templomépítésbe fogtak. December 12-én szentelték fel a kis templo­mot. A telken korábban egy kisebb temető volt. Az épít­kezés során rendbe tették az elvadult területet, és a meg­maradt sírok gondozását is felvállalta a pátyodi refor­mátus gyülekezet. Az oldalt Dojcsák Tibor írta, a fotókat Bozsó Katalin készítette. 1997. augusztus 4., hétfő Összkomfort a határ szélén P Pátyodon nem látszik meg, hogy 670 lakosával a kiste­lepülések közé tartozik. A házak túlnyomó része a hosszú főutca mentén áll, ez is nagyobbnak mutatja a valóságnál, de az út menti üzletek száma, színvonala, az impozáns méretű általános művelődési központ is egy nagytelepüfés látszatát kelti. A román határ szom­szédsága miatt áthaladó forgalomnak, valamint a managerszeliemű faluvezetésnek köszönhető ez a kép, ami nem csak látszat, tartalom is van mögötte. Eredmé­nyeikről és terveikről kérdeztük a község első emberét, Pethő Andrást, aki második ciklusban végzi a polgár- mesteri teendőket. Pethő András agrármérnök, ágazat­vezetőként dolgozott a porcsalmai téesznél. Később fő- agronómus lett a kis-pátyodi téesznél. Az első választá­sok idején felkérték, hogy induljon a polgármesteri tiszt­ségért, és ő három jelölt ellenében győzött. A munkát tiszteletdíjasként és nem főállásban végzi.- Akkor Pátyod még Porcs- almához tartozott, az első vá­lasztások után váltunk szét, és kezdtünk önállóan dolgoz­ni. Szinte csak a vízből állt az infrastruktúránk, telefon mindössze kettő volt a falu­ban. Ma közel 100 házba van bevezetve, megépítettük a gázhálózatot, járdát, az összes utat leburkoltattuk, kábelté­vé-hálózat készült. Iskolát is építettünk, 25 éve először ballagott nyolcadikos osz­tály Pátyodon. Az önállóso­dás előtt csak az első-máso­dik osztály tanult nálunk, de tavaly sikerült minden évfo­lyamot „haza” költöztetni. Az általános művelődési központban az iskola mellett helyet kapott az óvoda is kü­lön udvarral, napközis kony­ha ebédlővel és egy tornate­rem szabadidősport-centrum­mal, aszfaltozott kézilabda-, futó- és teniszpálya, valamint füves futballpálya tartozik ide. Az óvoda, iskola, torna­terem és a konyha az ebédlő­vel külön-külön bejáratokkal is használhatók, egymástól teljesen leválaszthatók.- Hogyan sikerülhetett mind­ezt elérni egy 670 lelkes tele­pülésen a szűkös anyagi lehe­tőségeikkel?- Beleestünk az egyházi kárpótlásba, és számos pályá­zatot adtunk be különböző célokra. Ezeket körültekintő­en, szakértők bevonásával készí­tettük ej, és sikerült is mind­egyikkel nyerni. Megállítot­tuk az elvándorlást is. A falu lakossága 1970-ben 1000 fö­lött volt, a rendszerváltás ide­jére ez 620-ra csökkent. Lakás- építési akciókat szerveztünk, telkeket alakítottunk ki és kedvező áron értékesítettük. Első lakáshoz jutási támoga­tást is adtunk, és ezek eredmé­nyeképpen „építkezési láz” indult be, a környező telepü­lésekről többen építkeznek Pátyodon. Igyekszünk a falu­si életet is színessé tenni. Har­madik éve tart a „Pátyodi nyár” programja. Májusban nagy majálissal kezdődött, amin több ezer ember vett részt. Ezt követte egy nemzet­közi labdarúgótorna, és au­gusztus második hétvégéjén lesznek a szabadtéri játékok. A Mandala Dalszínház adja elő az Egy képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabot. Augusztusra terve­zünk még egy repülősnapot is a községben.-A kábelhálózatuk saját fej­lesztés? — Nem, kaptunk egy „fülest”, hogy a Titász 1992-ben be akar szállni az ország kábelhálóza­tának építésébe, ehhez Szol­nok környékén építettek egy referenciafalut. Megkerestem a Titászt, hogy ha a vidékünkön érvényesülni akarnak, itt is kell egy referenciafalu. Ez lett Pátyod. Van 12 csatornánk, ebből az egyik pátyodi, ahol a Szív TV adását sugározzuk, és időnként saját műsort is a he­lyi dolgokról, programokról. Most tárgyalunk a hálózat 18- 24 csatornásra bővítéséről. További tervünk a szennyvíz- hálózat építése Szamosan- gyalossal és Csengerrel ösz- szefogva, ide csatlakozna második ütemben Szamos- tatárfalva, Csengersima és Szamosbecs is. A pályázatot beadtuk, úgy néz ki, hogy az. első körbe nem kerülünk be, de várakozólistán vagyunk, ha valaki kilép, akkor még bejuthatunk. — A munkanélküliség mi­lyen mértékű a községben?- Elég súlyos gond, bár át­menetileg kézben tartjuk a dolgot. A termelőszövetke­zet már csak két-három em­bert foglalkoztat, más mun­kalehetőség pedig nincs, a legnagyobb munkaadó az önkormányzat. Pályázaton nyertünk pénzt középületek felújítására, erre embereket vettünk fel, akik kifestették az iskolát, majd megkezdték a polgármesteri hivatal fel­újítását. Csengerben, főleg a cipőgyárban dolgoznak még néhányan, azonkívül a víz­ügynél is sikerült elhelyezni ideiglenesen pár embert, így aki dolgozni akart, azok kö­zül most nyáron szinte min­denki talált munkát. A jövő­ben sokat profitálhatunk a határátkelő fejlesztéséből, készítettünk már ezzel kap­csolatban projekteket, de ezek még hadd maradjanak a mi titkaink. Mivel Csengert és Csengersimát kikerüli a határátkelő felé vezető út, Pátyod az első és egyben utolsó település, amelyen át­halad. Ennek vannak jó és rossz oldalai, mi szeretnénk a jó felől megközelíteni. Ke­reskedelmi lánc kezd a tele­pülésen kialakulni, a vállal­kozók bíznak a növekvő for­galomban. Elképzelhető, hogy mint a határ melletti Abda lakossága, nálunk is a kereskedelemből él meg majd a falu. Régi-új hivatal Áldatlan állapotok ural­kodnak a pátyodi polgár- mesteri hivatalban, mert eredeti épületének átalakítá­sa, felújítása miatt az idősek napközi otthonának néhány helyiségébe zsúfolódott be az apparátus. Porcsalma- Pátyod társközségek szétvá­lása után önálló hivatalra volt szükség. Ezt a korábbi ifjúsági házban, szabadidő- centrumban alakították ki. Az épület nem volt a legal­kalmasabb erre a feladatra, mert két nagyteremben kel­lett az ügyintézőknek munká­jukat végezni. Az ügyes-bajos dolgaikról betérő polgárokat zavarhatta, hogy más ügyfe­lek és dolgozók előtt kellett elmondani gondjukat-baju- kat. Meggyengült a tetőszer­kezete az épületnek, mivel korábban nem megfelelő minőségű anyagokból készí­tették. Több helyen meghaj­lott, életveszélyes állapotba került. Jó néhány építészeti hiba derült ki a falak meg­bontásakor is, ezért az arra járónak úgy tűnhet, teljesen új épület készül. Ez részben igaz is, hiszen belső átalakí­tást is végrehajtanak, pol­gármesteri hivatal funkció­jának megfelelő helyisége­ket alakítanak ki, hogy meg­felelő környezetben fogad­hassák a pátyodi és a kör­jegyzőségben ide tartozó Szamosangyalos polgárait. Pályázaton nyertek pénzt középületek felújítási mun­káihoz közmunkások alkal­mazására, így volt lehe- tsőége az önkormányzatnak a beruházásra. A munkála­tok befejezését október 31- éig tervezik.

Next

/
Thumbnails
Contents