Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-04 / 180. szám
Agyonlőttek egy orosz üzletembert a svédországi Malmö kikötővárosban egy bevásárlóközpont parkolójában. A svéd rendőrség közlése szerint a 46 éves Jev- genyij Golubcsik fiával éppen a vásárolt holmikat pakolta be kocsijába, amikor egy kerékpáros megközelítette, rálőtt, majd elhajtott. Az üzletember kórházba szállítás közben hali meg - jelentette az AP és az ITAR-TASZSZ. Házi készítésű pokolgép robbantotta fel szombaton az Algírból Oránba tartó személyvonatot. Az utasok közül sokan megsebesültek, de pontos számuk nem ismeretes. Haláleset a jelentések szerint nem volt. A robbanás Algírtól 50 kilométerre délre, Muzajánál történt, s következtében a vonal kisiklott - jelentette az A1 Dzsabar című lap. Az algériai erőszakhullám részeként iszlám terroristák gyakran támadnak meg, illetve robbantanak vonatokat. Halálos áldozatokat követelő incidens történt augusztus elsején este a jugoszláv-albán határon. A jugoszláv határőrség közleménye szerint a katonák este tíz órakor észrevették, hogy egy csoport a jugoszláv oldalról, egy másik pedig az albán oldalról közeledik a határ felé. A határőrök megállásra szólították fel a határsértőket, akik rálőttek a járőrre. A jugoszláv katonák viszonozták a tüzet, s a lövöldözésben életét vesztette két koszovói albán, míg egy harmadik megsebesült. A sebesült albán közlése szerint a csoport azért akart átkelni Albániába, hogy átvegye az ott várakozó albánoktól az árut, s kifizesse annak ellenértékét, 7700 német márkát. A Nyírfa-dossziéról Az osztrák Der Standard MTI A Der Standard című bécsi lap cikkírója szerint Nikolits István tárca nélküli miniszter azért fejezte le a külföldi megfigyelésekkel foglalkozó szolgálatot, mert az „hát- borzongató kapcsolatokat tárt fel a szocialista párti politikusok és különféle, főleg ukrán maffiák között”. A liberális, független, nagy példányszámú újság a többi között azt írja, hogy a Nyírfa- akció elfojtása és a hivatal lefejezése azt jelzi, hogy mostantól a hatalmon lévő politikusok bűnügyeinek feltárása tabu Magyarországon. Ugyanebben a lapszámban az újság kommentárban foglalkozik a maffia ukrajnai, romániai, magyarországi és szlovákiai hatalmával, s egyebek mellett azt írja: nem kétséges, hogy a Baja Ferenc közpénzekből finanszírozott vodkagyárának bevételei a pártkasszát gazdagították. „Mindaddig, amíg az ilyen módon «szubvencionált» párt hatalmon van, tagjainak nincs mit tartaniuk büntetőjogi felelősségre vonástól. „Ebben nincs különbség Horn Gyula Magyarországa és Leonyid Kucsma Ukrajnája között” - így az írás szerzője. » Árvíz Romániában Az utóbbi napok esőzése miatt megáradt folyók több házat romba döntöttek, akadozik a közúti forgalom, és több helyütt földcsuszamlás fenyeget a romániai Prahova megyében. A Prahova megyei alprefektus szerint a helyzet válságos. Dumitru Leon elmondta, hogy Beresztelkén (Breaza) közel ezer épületet öntött el a víz. Prahova megyében szombaton néhány területen egy négyzetméterre 130 liter eső hullott. Áldozatai nincsenek az árvíznek. A hadsereg és a rendőrség készen áll, hogy segítséget nyújtson a helyi hatóságoknak. Az esőzések miatt akadozik a közúti és a vasúti forgalom Ploesti és Brassó között. A Prahova megyei Bertea településen az esőzés következtében földcsúszamlás fenyeget 20 épületet - közölte a Rompres hírügynökség. A meterológiai előrejelzések szerint a következő 24 órában folytatódnak az esőzések a térségben. Világkrónika Az iszonyat éjszakája Telefoninterjú az áradatról Amint azt mindannyian tudjuk, soha nem látott áradat zúdult Németország keleti és Lengyelország nyugati területeire. A régebben már a politikában elhíresült Ode- ra-Neisse határ folyói most más arcukat fedik fel a világnak, es őrjöngve, tombolva pusztítanak, mint a megvadult fenevadak. Igaz, mara a vízszint már csökkenőben van, a rémület is alábbhagyott, de ami most következik, az legalább annyira iszonyatos: szembenézni a pusztítás következményeivel. Valahogy visszajutni a szeretett házhoz, amely az otthont jelentette, és romokban látni azt. Nézni az elsodort faiak csonkjait, a földre rogyott tetőket, lapátolni a - nem ritkán állati tetemeket is tartalmazó - majd méteres Palotai István- Ami itt történt és most is történik, az elmondhatatlan! Pár szóban összefoglalhatatlan. Inkább kérdezzen. Megpróbálok felelni.- Hol tartózkodott, amikor vészesre fordult a helyzet?- Édesanyám szülőfalujában, pontosabban egy kis tanyán, ami a falutól mintegy tíz kilométerre fekszik, méghozzá mélyen a tengerszint alatt. Eddig sem volt probléma, de most úgy tűnik, hogy a természet visszaköveteli, ami az övé, hiszen ezek a földek valaha az ártérben voltak, és gátakkal „lopták el” a folyótól.- Időben riasztották önöket?- Természetesen igen, különben már nemigen beszélgethetnénk. Egy távoli magaslatról hajnalban néztük végig, ahogy a száguldó víz elsöpri az egész házat és szinte mindent, ami az útjába kerül. Az önök Petőfijének Tisza című verse jutott akkor az eszembe! Döbbenetes volt a látvány. Alig pár perc alatt már csak a villanypóznák teteje látszott ki az öt-hat méteres vízből. Minden megsemmisült. Érdekes, hogy a legborzalmasabb az volt a számomra, amikor a száguldó áradat megcsendesedett, és utána emelkedni kezdett a vízszint. Úgy süllyedt el a még megmaradt világ, mint egy hajó a tengeren, a föld meg úgy remegett a talpunk alatt, mintha földrengés lenne.- Történt halálos baleset arrafelé?- Őszintén megvallom, nem tudom. Nekünk szerencsére még a cicát is sikerült magunkkal hozni, amikor jöttek értünk. Azok, akik már nem szárazon menekültek, hanem a hadsereg és a polgárőrség kétéltűin vagy csónakjain, egészen biztosan elvesztették a jószágaikat. Édesanyám nem tart állatot, de a ve- teményeket nagyon siratja. Amióta maga él, minden szeretelét a kertecskéjére „pazarolja”.- Mi a helyzet a városban?- A belváros szerencsére megmenekült, de ettől függetlenül úgy néz ki, mintha háború lenne. Mindenütt homokzsákok vannak és mindenki rohangál, mindenkinek van iszapot a lakásból, számba venni, mi maradt és veszett oda... Régóta keresem telefonon azokat a hajdani riportalanyokat és ismerősöket, akik ezen a területen laknak (illetve laktak), de természetesen sokáig senki sem válaszolt, senki sem vette fel a kagylót, pontosabban az esetek kilencvenkilenc százalékában foglaltat jelzett a készülék. A legutóbb azonban vegre szerencsém volt! A Lundi Népegyetem Német Tanszékének volt vendég tanára a jó pár évet Svédországban is élt ifjabb Kari Heinz Hoffmann- aki mellesleg a hajdani NDK hadseregtábornokának és honvédelmi miniszterének fia - éppen otthon volt frankfurti lakásában, amikor felhívtam. oCedynjfi-^ £ ■\u *• 't. ~ v ^ lerki^iaszk^se >öw valami a kezében, amit cipel. Élelmet, állólámpát, madárkalitkát — mindent. A külvárosokat viszont elöntötte az áradat. Az egészben az a legnagyobb tragédia, hogy két hullámban is támadtak a folyók. A házak alapjai az első árvízkor csak átnedvesedtek, de a második már eláztatta, fellazította őket, így a legtöbb épület életveszélyessé vált.-Mi a helyzet a közellátással?- Elviselhető, de ez az állapot csak annak köszönhető, hogy az ország minden erejével azon van, hogy megoldja a szinte megoldhatatlannak látszó problémáinkat. A vízellátás helyreállt, már nincs szükség a lajtoskocsikra és az órákig történő, vízért való sorban- állásra. Valami csoda folytán villany is van, de a gázellátás még nem az igazi...- Személyes kár érte a családját bent a városban is?- A lányomék háza összeomlott. Ennyi. Azt hiszem, ez is elég. így aztán most itt vagyunk mindannyian: a lányomék a gyerekkel és az édesanyám, és természetesen mi is a feleségemmel.- Mekkora a lakásuk?- Háromszobás, hatvanöt négyzetméteres. Most persze így kicsi, de hát az csak természetes, hogy a bajban összetartunk.- Véleménye szerint mikor kerül majd normális kerékvágásba az élet vidékükön?- Az attól függ, mit nevezünk annak. A károk megszüntetése, azt hiszem, még hosszú évekig is eltarthat. A rend és a napi szokásos munka viszont minden bizonnyal szeptemberre, a tanév kezdetére újra helyreáll. Csak nehogy jöjjön még egy árhullám, mert az aztán minden bizonnyal mindent elsöpörne, hiszen már minden gát átázott és minden ember halálosan kimerült. Nincsenek tartalékaink. Mi mindenesetre bízunk, dolgozunk... és imádkozunk...- Mit érez most, ezekben a vészterhes órákban?- Itt most mindenki valóban eggyé vált és egy emberként dolgozott a bajban. Az iszonyatnak is van pozitív hozadé- ka, hiszen most aztán bőven lesz munka az Odera és a Neisse mentén. Lehet, hogy Isten pontosan ezt akarta? Zimonyi sírrongálók Lassan apad az Odera MTI ________________ A szerb rendőrség elfogta azt az öt kiskorút, aki július 24-én részt vett a zimonyi zsidó temető síremlékeinek megrongálásában - jelentette szombaton a Tanjug. A rendőrségi közlemény szerint kiderült, hogy a 13- 15 éves fiúkkal folytatott beszélgetésből kiderült, hogy a vandál rongálásnak nincs köze nemzetiségi türelmetlenséghez. A közlemény szerint a hatóságok a törvényeknek megfelelő büntetést szabnak ki a sírrongálókra. A temetőrongálás nagy felháborodást váltott ki Belg- rádban, s tovább rontotta a hangulatot a közigazgatásilag Belgrádhoz tartozó Zi- monyban, ahol a Vojislav Seselj vezette szerb radikálisoké a helyi hatalom. MTI Az Odera németországi megáradt szakaszain vasárnapra virradóra lassan, de folyamatosan csökkent a vízszint. Brandenburgban valamelyest megszilárdult a helyzet, de változatlanul veszélyes. A teljesen átázott védőgátakon újabb, átszakadással fenyegető pontok nem alakultak ki — közölte vasárnap Potsdamban a brandenburgi belügyminisztérium válságtörzse. „A helyzet stabilan válságos. Az árvízriadó lefújására egyelőre nem gondolhatunk, ahhoz túl magas a gátakra nehezedő víztömeg nyomása” - hangsúlyozta a válságtörzs szóvivője. Még mindig számolni kell annak veszélyével, hogy a víz áttör a védőgátakon, amelyek immár 17 napja dacolnak a megáradt folyóval. A leginkább veszélyeztetett gátszakaszokon - Ho- henwutzen, Reitwein, valamint az Odera és a Neisse összefolyásánál fekvő Ratzdorf körzetében - vasárnapra virradóra mindössze 4 centiméterrel csökkent a víz szintje. Az említett térségekben összesen 14 ezer katona és önkéntes segítő igyekszik homokzsákokkal megerősíteni a gátakat. Egymitliárd Bürget Lajos Mire kimondjuk a milli- árdot, már régen nem annyi. Kína lakossága ugyanis folyamatosan és gyorsan növekszik, minden ellenintézkedést legyőzve. Ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy folyvást nő a piac is, hiszen minél több ember, annál több fogyasztó, munkaerő. Nyilván ezt újra és újra felismerik a gazdaságilag erős vagy erősödő országok, akik egyre nagyobb figyelmet fordítanak Kínára. Egyértelmű, hogy az Egyesült Államok is abba az irányba nyit, de nemkülönben a németek, a japánok, a franciák, meg hogy ki ne feledjem: mi, magyarok. Pár évvel ezelőtt még fa- nyalgott a világ, emlegette a Tienamen-teret, az emberi jogokat, melyeket nem tartanak be, vetítették a filmeket a táborokról — szóval erős volt a kriüka. Azt is hozzátették: addig nem képzelhető el normális gazdasági kapcsolat sem, amíg Kína nem változatát magatartásán, és riern veszi komolyan az emberi jogokat. Aztán a hangok csillapodtak, a gazdasági kapcsolatok felélénkültek, és bár el-elhangzik egy rosszalló megjegyzés, a kapcsolatok építése mind gyorsabb és szélesebb lesz. Vagyis: a pénznek nincs szaga, és az emberi jog is addig az, amíg nem zavarja az üzleti élet jogait. Mert a politika az egy dolog, a business a másik, és a kettő nem mindig ugyanaz. Kína - ma már Hongkonggal megerősödve - nem elhanyagolható tényező és partner. Sajátos politikája sem mindenkinek érthető, nem biztos, hogy ők az európai jogrend alapján akarják élni az életüket, hiszen az ő szokásaik sokkal régebbiek, akkor is, ha azok nekünk nem tetszenek. Íme, és ezzel kész a magyarázat, a finnyásokai ezzel el lehet hallgattatni. Marad az, hogy néhány emberjogi csoportocska tüntetget, miközben a boll megindul. Lényegében az egész nem is olyan egyedülálló. Elnézik a törököknek, hogy irtják a kurdokat. Bocsánat, ez van, ez amolyan török sajátosság. Tudomásul veszik, hogy az arabok pillanatonként megsértik a nők jogait, legyen szó társadalmi helyzetükről vagy megme- télésükről. Bocsánat, az olaj az olaj. De nem jobb a helyzet a dél-amerikai úgynevezett demokráciákkal, melyeket időnként jogsértő diktátorok testesítenek meg. Vagy ki fintorog akkor, amikor Kongóban, bocsánat, a Kongói Demokratikus Köztársaságban egy kis önjelölt diktátorocska hajt végre puccsot? A természeti kincsek megszerzése van olyan fontos, mint pár tízezer tuszi és liutu élete. Szóval nagy álszentség az egész, ha az ember belehallgat a hírekbe, meg a nagy demokráciák nagy demokratáinak nagy demokratikus semmitmondásaiba, akkor hamar kiderül: erkölcs, demokrácia, emberiesség, jog - mindez csak blöff. Ami mögött zajlik az üzlet. Még jó, hogy csatlakozhatunk hozzájuk.
