Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-30 / 202. szám

Molnár úr kedvence Bürget Lajos elmélkedése Kedvenc éttermem étlapján felfedeztem egy eledelt, mely a Mol­nár úr kedvence név­re hallgat. Az étek a következő: lapcsánká- ba ágyazott csirke­mellragu, sajttal és tej­föllel öntözve. Esz­méletlenül finom. Nyo­mozni kezdtem, ki is az a bizonyos Molnár úr. Kiderült, hogy po­litikus. Mindegy, mi­lyen párti. Politikus. Ez a lényeg. És ekkor kimondhatatlan öröm vett erőt rajtam. Vég­re egy politikus, aki beírta magát a törté­nelembe, mégpedig egy étellel! Ez nagy­szerű! Végre nem va­lami ostoba törvény- javaslat, nem egyfé­le demagóg felszóla­lás, nem izgágaság, ami emléket állít neki, ha­nem egy étel. Ujházy, Krúdy, Gundel, Cum­berland, Eszterházi, Ri­gó Jancsi, Dobos, Du- barry, Garibaldi, Pom­padour, Rákóczi, Wal­dorf után most már Molnár úr is bekerült a sorba. Hadd tegyem hozzá, olyan étellel, ami valóban különle­ges, ami az ő igénye szerint készült, ami még mindig újdonság­nak számít. Tetszetős hírnév ez! De jó lenne, ha újra megjelennének az ínyencek a vendéglők­ben, akik nemcsak ren­delnének, hanem ötle­tekkel és kívánságok­kal is jelentkeznének! Milyen csodálatosan gyarapodna a polgár jó ízléséből fakadó ételek­kel a kínálat! Büszke­ség önthetné el a ven­déglőst, a felszolgálót, és valahol a feltalálót is! Ez a hírnév nem mú­landó. Nem felejtődik el egy-egy választás után. Mert kit érdekel, milyen képviselő volt Molnár úr? Ha egyál­talán az volt. De hogy jó ízlésű, rafinált ösz- szeállításokat kedve­lő, merész evő volt, az biztos! Itt, Nyíregyházán, ahol még ma is legen­dás Krúdy emléke, kü­lönösen varázslatos, hogy kedvenc vendég­lőm kerthelyiségében valami olyat kaptam, ami ízlelőgumóimat tökéletes izgalomba hozta. Azóta is emle­getem Molnár urat, mi több, most közzé is te­szem nagyszerű észle­lésemet. Mert tudom, aki szeret enni, ételt kreálni, az csak jó em­ber lehet. Még akkor is, ha politizál. Lénye­gében az lenne a jó, ha minél több politi­kus gyarapítaná ötlete­ivel az étlapokat. Talán a politika is fogyaszt- hatóbb lenne. A kelt tészták mestere BB-nap Bogláron A dél-balatoni szőlészeti és borászati hagyományok ápo­lása, valamint Balatonboglár és környéke nyár végi idegen- forgalmi életének élénkítése a célja a Bogiári Szüreti Fesz­tiválnak, melyet már huszonegyedik alkalommal rendezett meg a BB Rt. Az ünnepségnek a Platán Strand adott helyet a városban. Augusztus 16-20. között kiváló borokkal és vál­tozatos programokkal várták az érdeklődőket. A két sza­badtéri színpadon egymást követték a műsorok, míg a Pla­tán-soron népi iparművészek és kézművesek kirako­dóvásárát, étel- és italsátrakat, vidámparkot, autókiállítást tekinthettek meg a nézelődni vágyók. Helikopteres sétare­pülésen vehettek részt, valamint egész nap BB borok, pezs­gők és üdítők várták az érdeklődőket. A szombati nyitónapon dr. Fazakas Szabolcs Ipari, Ke­reskedelmi és Idegenforgalmi miniszter köszöntötte a részt­vevőket. Ezt követően koncertek, közönségvetélkedők, film­vetítés és lézervarázs szórakoztatta a BB-rajongókat. Borban az igazság V. P. (Új Kelet)________ A borfesztivál hangulatá­hoz mérten széles, a vakító napsütés elől árnyat adó fákkal védett balatonfüredi Tagóre-sétányon elképesz­tő tömeg hömpölygött. Amíg a díszkavicsos út egyik oldalát a Balaton hűs hullámai nyaldosták, addig a járókelők többnyire a ki­száradt szájukkal tették ezt. A rekkenő hőség ellenére nem vízre vágytak, hanem jófajta Észak-Balalon-parti borra, amelyet több tucat gazda kínált a sétány mel­lett felállított sátrában. Miközben a szelíd hul­lámokon úszkáló kacsák némi emberi táplálékért nyújtogatták nyakukat, ad­dig a sokajkú és -torkú nép­ség is ezt csinálta, csak az­zal a különbséggel, hogy nemes nedűre várva tolong­tak hosszú sorokban. Az viszont nem kacsa, hogy nagyon kitartóak voltak. Megtanulták: csak a mohó ember szemezgeti a szőlőt, a türelmes megvárja, amíg megerjed. Különben is, az ember háta nem tollas, így seregélyként se pusztítsa a szőlőszemeket! A türelem előbb rózsát, majd később orrhegyi bor­virágot terem a borhegyek levének nyelését követően. A visszatérő rózsamotívum előbb-utóbb a látott világ színében, majd a benne ér­zett hangulatban jelentke­zett. „A bimbózó virágos jókedv egyenes arányban van az ízlelőbimbók ké­nyeztetésének mennyiségé­vel, s fordítva áll a kancsó tartalmával” - így szólt vol­na Murphy, ha ő egy füredi borfi. Mondogatták: az igazság odaát van... a söntés másik oldalán lévő hordóban. Mi­vel borban az igazság, így meglehetősen paranormális jelenségnek tűnt az üres po­hár. A koccintósdi páneuró­pai résztvevői többször egy­más után bizonyítékát adták jogszeretetüknek, habár nem tudtak egyértelműen cö­löpvasat törni egy-egy bor­sátor mellett. így nem ment csodaszámba az sem, ha a standok között hollandi­ként bolygó kóstolkodók egyike a déli napsütésben csillagokat, a másik - a po­hara tartalmára esküdve — ufókat látott. A körülöttük állók viszont egyet sejtet­tek: az esti X-aktákat töb­ben csukott szemmel nézik meg. Állt a bál. A borfesztivál estére pírt varázsolt a vendé­gek arcára. Miközben tovább­ra is percenként lefolyt a lá­togatók torkán egy-egy aszá­lyosabb év kipréselt szőlő­termése, lampionok gyúltak, s az emberek szemében az az isteni szikra, hogy megtalál­ták magukban Pavarottit, akit elveszettnek hittek. Az alapo­san olajozott torkokból bor­ízű, ám annál vígabb dalok szálltak a csillagos égre, s azon senki sem akadt fenn, ha kimaradt egy-egy taktus. Egy volt a vallási hovatartozástól független lényeg: az égben hordón trónoló Bacchus meg­hallja, hogy mily boldog a földi élet! Munka- _ társunktól Meleg, nyári na­pokon általában hi­deg, könnyű élelemre vágyunk. Nem émelyítő édességre, hanem frissítő, kellemes ízre. Sokan kedve­lik a kovászos uborkát, de nem tudják elkészíteni. Az effajta ételek készítéséhez a nagymamák értenek legin­kább, de bárki lehet meste­re. Nyolcvan dekagramm uborka, két vékony szelet kenyér, másfél dekagramm só, egy gerezd fokhagyma és fél csomó kapor szükséges hozzá. Az uborkát alaposan megmossuk, két végét levág­juk, majd hosszában hasítjuk, kissé mcgszurkáljuk. Meleg vízben feloldjuk a sót, és az üvegbe tett uborkára rakjuk a pirított vagy szikkadt kenyér­szeleteket, a fokhagymát, a kaprot, majd ráöntjük s sós vizet. Négy-öt napig langyos helyen érleljük, majd le­vesszük tetejéről a kenyerei, az uborkát kiszedjük, átmos­suk és tiszta övegbe rakjuk. Levét rászűrjük, s hűtőszek­rényben tárolva hosszabb ide­ig fogyasztható. K. I. (Új Kelet) ___________ Ko ra délután is nagy a sür­gés-forgás a tiszalöki cukrá­szatban. Négy-öt hölgy tüstén­kedik az asztalok és a kemen­ce körül. Bármennyire is fur­csa, megférnek egymás mel­lett. Mindenkinek egyéni fela­data van, s csöndesen vagy halkan beszélgetve végzik a munkát. Bankus Mihályné habrolót készít. Elnyújtotta, elvágta a tésztát, majd óvatosan felte­keri a fémrudakra, a tepsibe rakja, végül belecsúsztatja a sütőbe. Semleges ízű a tész­ta, így sajtos töltelékkel és krémmel is meg tudják tölte­ni. A leveles tésztából szerel­mes levelet is készíthetnének, hiszen ugyanarra az alap­anyagra van szükség. Veroni­ka néni a közeli településről költözött Tiszalökre, s a cuk­rászatban kezdett dolgozni. Mindig is szerette a házi­munkát, de soha nem gondol­ta volna, hogy egész nap sü­teményeket fog készíteni. Később tanult, vizsgázott cukrászatból, míg a munka­társai korábban szereztek ké­pesítést. Leginkább a vajas pogácsát szereti, nem kedveli a túlságosan édes, krémes süteményeket. Reggelente fél ötkor már a munkahelyen vannak, ha sok a rendelés, sokszor már hajnali négykor kezdik a dagasztást. A napot pogácsakészítéssel kezdik, majd kelt tésztával, később sütemények sütésével folytat­ják. Büszke arra, hogy nagy híre van a löki sütemények­nek, sokan a közeli a megye- székhelyről is átjárnak édes­séget fogyasztani. Veronika néni családja sze­reti az ínyenc ételeket, a süte­ményeket. Gyarkorta igényel­nék a desszertet, de a házi­asszony azt mondja, elég neki egész héten sütni, ne kérjék, hogy hétvégén is ezzel foglal­kozzon. Néha azonban enged a kérésnek, tésztát dagaszt, má­kos kalácsot készít. Ezt szere­tik az otthoniak. A munkahelyen is inkább ezeket a feladatokat osztják rá, szívesen megcsinál mindent, de a torták díszítését inkáb kol- léganőjére bízza. A finom, apró munkákhoz túl erősnek, nehéznek tartja a kezét, s nem szívesen vállalja ezt a tevé­kenységet. Éva néni töltött káposztája Éva néni sajátos módon készíti a töltött káposztát a tiszalöki Kisvendéglőben. Azt mondja, nincs ebben semmi különlegesség, de aki csak evett belőle, úgy véli, mégis lehet egy fűszer vagy módszer, amitől Éva néni főztje valahogy más, mint a többi. Tíz főre egy kilogramm darált sertéshúst ízlés sze­rint fűszerez, sóval borssal, paprikával, fokhagymával, vöröshagymával, zsiradék­kal, és természetesen rizst szór a töltelékbe. Darál hozzá füstölt tarját, egy kis vékony rántással sűríti a tölteléket. Majd a káposzta- levélbe tekeri s megfőzi. Sűrített paradicsommal önti le. A Kisvendéglőben házias jellegű ételekkel várják a vendégeket. Hétköznap me­nüvel kínálják a városban == dolgozókat és az arra járó ? turistákat. Az étkező leg- 5 főbb érdeme, hogy házi- ? as, hagyományos ételeket 2 főznek. Frissítő csemege

Next

/
Thumbnails
Contents