Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-30 / 202. szám
Molnár úr kedvence Bürget Lajos elmélkedése Kedvenc éttermem étlapján felfedeztem egy eledelt, mely a Molnár úr kedvence névre hallgat. Az étek a következő: lapcsánká- ba ágyazott csirkemellragu, sajttal és tejföllel öntözve. Eszméletlenül finom. Nyomozni kezdtem, ki is az a bizonyos Molnár úr. Kiderült, hogy politikus. Mindegy, milyen párti. Politikus. Ez a lényeg. És ekkor kimondhatatlan öröm vett erőt rajtam. Végre egy politikus, aki beírta magát a történelembe, mégpedig egy étellel! Ez nagyszerű! Végre nem valami ostoba törvény- javaslat, nem egyféle demagóg felszólalás, nem izgágaság, ami emléket állít neki, hanem egy étel. Ujházy, Krúdy, Gundel, Cumberland, Eszterházi, Rigó Jancsi, Dobos, Du- barry, Garibaldi, Pompadour, Rákóczi, Waldorf után most már Molnár úr is bekerült a sorba. Hadd tegyem hozzá, olyan étellel, ami valóban különleges, ami az ő igénye szerint készült, ami még mindig újdonságnak számít. Tetszetős hírnév ez! De jó lenne, ha újra megjelennének az ínyencek a vendéglőkben, akik nemcsak rendelnének, hanem ötletekkel és kívánságokkal is jelentkeznének! Milyen csodálatosan gyarapodna a polgár jó ízléséből fakadó ételekkel a kínálat! Büszkeség önthetné el a vendéglőst, a felszolgálót, és valahol a feltalálót is! Ez a hírnév nem múlandó. Nem felejtődik el egy-egy választás után. Mert kit érdekel, milyen képviselő volt Molnár úr? Ha egyáltalán az volt. De hogy jó ízlésű, rafinált ösz- szeállításokat kedvelő, merész evő volt, az biztos! Itt, Nyíregyházán, ahol még ma is legendás Krúdy emléke, különösen varázslatos, hogy kedvenc vendéglőm kerthelyiségében valami olyat kaptam, ami ízlelőgumóimat tökéletes izgalomba hozta. Azóta is emlegetem Molnár urat, mi több, most közzé is teszem nagyszerű észlelésemet. Mert tudom, aki szeret enni, ételt kreálni, az csak jó ember lehet. Még akkor is, ha politizál. Lényegében az lenne a jó, ha minél több politikus gyarapítaná ötleteivel az étlapokat. Talán a politika is fogyaszt- hatóbb lenne. A kelt tészták mestere BB-nap Bogláron A dél-balatoni szőlészeti és borászati hagyományok ápolása, valamint Balatonboglár és környéke nyár végi idegen- forgalmi életének élénkítése a célja a Bogiári Szüreti Fesztiválnak, melyet már huszonegyedik alkalommal rendezett meg a BB Rt. Az ünnepségnek a Platán Strand adott helyet a városban. Augusztus 16-20. között kiváló borokkal és változatos programokkal várták az érdeklődőket. A két szabadtéri színpadon egymást követték a műsorok, míg a Platán-soron népi iparművészek és kézművesek kirakodóvásárát, étel- és italsátrakat, vidámparkot, autókiállítást tekinthettek meg a nézelődni vágyók. Helikopteres sétarepülésen vehettek részt, valamint egész nap BB borok, pezsgők és üdítők várták az érdeklődőket. A szombati nyitónapon dr. Fazakas Szabolcs Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi miniszter köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően koncertek, közönségvetélkedők, filmvetítés és lézervarázs szórakoztatta a BB-rajongókat. Borban az igazság V. P. (Új Kelet)________ A borfesztivál hangulatához mérten széles, a vakító napsütés elől árnyat adó fákkal védett balatonfüredi Tagóre-sétányon elképesztő tömeg hömpölygött. Amíg a díszkavicsos út egyik oldalát a Balaton hűs hullámai nyaldosták, addig a járókelők többnyire a kiszáradt szájukkal tették ezt. A rekkenő hőség ellenére nem vízre vágytak, hanem jófajta Észak-Balalon-parti borra, amelyet több tucat gazda kínált a sétány mellett felállított sátrában. Miközben a szelíd hullámokon úszkáló kacsák némi emberi táplálékért nyújtogatták nyakukat, addig a sokajkú és -torkú népség is ezt csinálta, csak azzal a különbséggel, hogy nemes nedűre várva tolongtak hosszú sorokban. Az viszont nem kacsa, hogy nagyon kitartóak voltak. Megtanulták: csak a mohó ember szemezgeti a szőlőt, a türelmes megvárja, amíg megerjed. Különben is, az ember háta nem tollas, így seregélyként se pusztítsa a szőlőszemeket! A türelem előbb rózsát, majd később orrhegyi borvirágot terem a borhegyek levének nyelését követően. A visszatérő rózsamotívum előbb-utóbb a látott világ színében, majd a benne érzett hangulatban jelentkezett. „A bimbózó virágos jókedv egyenes arányban van az ízlelőbimbók kényeztetésének mennyiségével, s fordítva áll a kancsó tartalmával” - így szólt volna Murphy, ha ő egy füredi borfi. Mondogatták: az igazság odaát van... a söntés másik oldalán lévő hordóban. Mivel borban az igazság, így meglehetősen paranormális jelenségnek tűnt az üres pohár. A koccintósdi páneurópai résztvevői többször egymás után bizonyítékát adták jogszeretetüknek, habár nem tudtak egyértelműen cölöpvasat törni egy-egy borsátor mellett. így nem ment csodaszámba az sem, ha a standok között hollandiként bolygó kóstolkodók egyike a déli napsütésben csillagokat, a másik - a pohara tartalmára esküdve — ufókat látott. A körülöttük állók viszont egyet sejtettek: az esti X-aktákat többen csukott szemmel nézik meg. Állt a bál. A borfesztivál estére pírt varázsolt a vendégek arcára. Miközben továbbra is percenként lefolyt a látogatók torkán egy-egy aszályosabb év kipréselt szőlőtermése, lampionok gyúltak, s az emberek szemében az az isteni szikra, hogy megtalálták magukban Pavarottit, akit elveszettnek hittek. Az alaposan olajozott torkokból borízű, ám annál vígabb dalok szálltak a csillagos égre, s azon senki sem akadt fenn, ha kimaradt egy-egy taktus. Egy volt a vallási hovatartozástól független lényeg: az égben hordón trónoló Bacchus meghallja, hogy mily boldog a földi élet! Munka- _ társunktól Meleg, nyári napokon általában hideg, könnyű élelemre vágyunk. Nem émelyítő édességre, hanem frissítő, kellemes ízre. Sokan kedvelik a kovászos uborkát, de nem tudják elkészíteni. Az effajta ételek készítéséhez a nagymamák értenek leginkább, de bárki lehet mestere. Nyolcvan dekagramm uborka, két vékony szelet kenyér, másfél dekagramm só, egy gerezd fokhagyma és fél csomó kapor szükséges hozzá. Az uborkát alaposan megmossuk, két végét levágjuk, majd hosszában hasítjuk, kissé mcgszurkáljuk. Meleg vízben feloldjuk a sót, és az üvegbe tett uborkára rakjuk a pirított vagy szikkadt kenyérszeleteket, a fokhagymát, a kaprot, majd ráöntjük s sós vizet. Négy-öt napig langyos helyen érleljük, majd levesszük tetejéről a kenyerei, az uborkát kiszedjük, átmossuk és tiszta övegbe rakjuk. Levét rászűrjük, s hűtőszekrényben tárolva hosszabb ideig fogyasztható. K. I. (Új Kelet) ___________ Ko ra délután is nagy a sürgés-forgás a tiszalöki cukrászatban. Négy-öt hölgy tüsténkedik az asztalok és a kemence körül. Bármennyire is furcsa, megférnek egymás mellett. Mindenkinek egyéni feladata van, s csöndesen vagy halkan beszélgetve végzik a munkát. Bankus Mihályné habrolót készít. Elnyújtotta, elvágta a tésztát, majd óvatosan feltekeri a fémrudakra, a tepsibe rakja, végül belecsúsztatja a sütőbe. Semleges ízű a tészta, így sajtos töltelékkel és krémmel is meg tudják tölteni. A leveles tésztából szerelmes levelet is készíthetnének, hiszen ugyanarra az alapanyagra van szükség. Veronika néni a közeli településről költözött Tiszalökre, s a cukrászatban kezdett dolgozni. Mindig is szerette a házimunkát, de soha nem gondolta volna, hogy egész nap süteményeket fog készíteni. Később tanult, vizsgázott cukrászatból, míg a munkatársai korábban szereztek képesítést. Leginkább a vajas pogácsát szereti, nem kedveli a túlságosan édes, krémes süteményeket. Reggelente fél ötkor már a munkahelyen vannak, ha sok a rendelés, sokszor már hajnali négykor kezdik a dagasztást. A napot pogácsakészítéssel kezdik, majd kelt tésztával, később sütemények sütésével folytatják. Büszke arra, hogy nagy híre van a löki süteményeknek, sokan a közeli a megye- székhelyről is átjárnak édességet fogyasztani. Veronika néni családja szereti az ínyenc ételeket, a süteményeket. Gyarkorta igényelnék a desszertet, de a háziasszony azt mondja, elég neki egész héten sütni, ne kérjék, hogy hétvégén is ezzel foglalkozzon. Néha azonban enged a kérésnek, tésztát dagaszt, mákos kalácsot készít. Ezt szeretik az otthoniak. A munkahelyen is inkább ezeket a feladatokat osztják rá, szívesen megcsinál mindent, de a torták díszítését inkáb kol- léganőjére bízza. A finom, apró munkákhoz túl erősnek, nehéznek tartja a kezét, s nem szívesen vállalja ezt a tevékenységet. Éva néni töltött káposztája Éva néni sajátos módon készíti a töltött káposztát a tiszalöki Kisvendéglőben. Azt mondja, nincs ebben semmi különlegesség, de aki csak evett belőle, úgy véli, mégis lehet egy fűszer vagy módszer, amitől Éva néni főztje valahogy más, mint a többi. Tíz főre egy kilogramm darált sertéshúst ízlés szerint fűszerez, sóval borssal, paprikával, fokhagymával, vöröshagymával, zsiradékkal, és természetesen rizst szór a töltelékbe. Darál hozzá füstölt tarját, egy kis vékony rántással sűríti a tölteléket. Majd a káposzta- levélbe tekeri s megfőzi. Sűrített paradicsommal önti le. A Kisvendéglőben házias jellegű ételekkel várják a vendégeket. Hétköznap menüvel kínálják a városban == dolgozókat és az arra járó ? turistákat. Az étkező leg- 5 főbb érdeme, hogy házi- ? as, hagyományos ételeket 2 főznek. Frissítő csemege
