Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-30 / 202. szám

AC-pumpa, benzinszivattyú Tövis nélküli (A)ro(z)sa Fekete Tibor (Új Kelet) A kisautók divathullámára a SEAT is felkapaszkodott F. T. (Új Kelet) vattyút meg lehet úszni né­hány tízezer forintból, de a legújabb típusok szivattyúit egybeöntött házban helyezték el, és alkatrészek nem cse­rélhetők a belsejében. Például egy SEAT-pumpa 61 ezer forinba kerül. A jelenség mostanra vált tömegessé. Mind többen je­lentkeztek kárigénnyel, és csak most kezdett vizsgálód­ni a MÓL. Egy ilyen szivattyú ritkán romlik el az egyik pil­lanatról a másikra. Az ilyen maró hatású anyagok csak több hónap elteltével teszik teljesen tönkre az alkatrésze­ket. Feltételezhető, hogy már jó ideje kénes a benzin, de mégis csak az utolsó hónap bejelentéseit fogadják el kár­igényként a MÓL illetékesei. Öngólt lő ezzel az olajtársa­ság, mert így beismeri, olyan rossz a benzinje, hogy egy hónap alatt szétmarja az üzem­anyag-szivattyúkat. Nem hi­szem, hogy erről lenne szó. Sokkal inkább arról, hogy ha például fél évre visszamenően elismerné a reklamációkat, sok­kal nehezebb lenne a bizonyí­tás, és természetesen a kifize­tendő kárigény is. Az pedig egyenesen presztízsveszteség lenne, ha bebizonyosodna, tud­tak a minőségi hibáról, mégsem tettek ellene sémit. Hogy mit lehet tenni? Nem sok mindent. Bár az üzem­anyaggyártó ígéretet tett, ki­vizsgálja az ügyet, és ezentúl jó fiú lesz. Az itteni forgalma­zók az alapanyaghoz kevert adalékanyagokkal változtatják meg a benzin minőségét, oktán­számút, ettől másabb az egyik, mint a másik. A hazai üzem­anyag-hálózatok közül csak egy nem a MOL-tól vásárolja az alapanyagot. Nem írjuk le, melyik az, mert egyértelműen reklámnak minősülne. Mégis azt ajánlom, míg ki nem de­rül a valódi ok, és nem bizo­nyosodunk meg felőle, hogy már nem kénes a benzin, ad­dig ehhez az egy kúthoz jár­junk tankolni. Akik ezt nem tehetik meg, azok gyűjtöges­sék szorgalmasan a kutaknál kapott számlákat, mert mit lehet tudni. Amikor pedig egy csapásra leáll alattunk az autó és meggyőződtünk a gyújtás­rendszer hibátlanságáról, szinte biztosak lehetünk ab­ban, hogy tönkre ment a szi­vattyúnk. Pszichés alkalmasság szén az ABS fékrendszerig. A Comfort-változatban például az első két ülés magassága állítha­tó, igényesebb az üléshuzat, cso­magtér-kárpitozás és pollenszűrő is van benne. Az Estilo fantázia- nevű modellnek színre fújtak a lök­hárítói, és a gumik szélesebbek, mint a szériában. Az Electron vál­tozathoz központi zár és elektro­mos ablakemelő is tartozik. Az Árosa a VW biztonsági rendszerét is átvette. Ez a bizton­sági utastérből az ütközéskor lerövidülő habbetétes kormány- oszlopból, a pirotechnikai övfe­szítőkből, az elektromos benzin­blokkolóból, a küszöbgátas hab­betétes ajtókból, a poliuretáros térdvédő betétből és a két lég­zsákból áll. Aligha férhet hozzá kétség, hogy biztonság terén a létező összes előírásnak, normá­nak megfelel a spanyol újdonság. A sűrűsödő nagyvárosi forgalom a második, sőt a harmadik autó megvásárlására ösztönzi a tehe­tősebb családokat. Ez a tenden­cia Nyugat-Európában már évek óta teret hódít, amire az autógyár­tók — közöttük a SEAT is - ha­mar felfigyelt. Bár Magyarorszá­gon még csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy több autót is birtokoljanak, de a kisautók népszerűsége töret­len. A Renault Twingo, a Ford KA után most már a SEAT Árosával is komolyan számolnia kell annak, aki ebből a kategóri­ából szeretne magának négyke­rekűt. (Az Árosa név céltudato­san került kiválasztásra a leg­újabb SEAT-jövevény számára.) Nevét a Spanyolországban, az Atlanti-óceán partjain fekvő északnyugati „zöld” tartomány­ban, Galíciában található öbölről (Ria de Árosa), szigetről (Illa de Árosa) és a közeli Villagarcia de Árosa és Villanuere de Árosa városokról kapta. Hasonlóan a vidék vállalkozó szellemű lakó­ihoz, akik történelmet csináltak az elmúlt évszázadokban, az Árosának is megvan az esélye arra, hogy a jövő gépjárműtörté­netére rányomja a bélyegét... A gépjárművezetők egész- ségügyi alkalmasságát rendszeresen ellenőrzik. Az úrvezetőket ritkábban, a hi­vatásos gépkocsivezetőket sűrűbben. Az alkalmasság szempontjai között szere­pel, hogy ne legyen halálos beteg, legalább egy szem­mel lásson az illető, ne té­vessze össze a zöldet a pi­rossal, és meglegyen min­den ujja. Ezenkívül a kör­zeti orvostól kérnek egy igazolást és ennyi. A pszi­chés alkalmasságot senki sem vizsgálja. A járművezetés veszé­lyes üzem, mégsem ellen­őrzik például az agresszivi- tási hajlamot, a gyenge, la­bilis idegrendszert vagy a tűrőképességet. Pedig erre nagyobb szüksége van ma­napság sofőröknek, mint a tizedik ujjúnkra. Igaz, ami­kor már megtörtént a baj és egy súlyos baleset után már fokozottabb ellenőrzésnek vetik alá a járművezetőt, ha vissza akarja kapni a jogo­sítványát. De mért kell meg­várni vele az első tragédi­át? Miért csak akkor köte­lező az idegrendszeri vizs­gálat, amikor már megtör­tént a baj? Akik naponta közleked­nek, érzékelhetik, mennyi­re agresszív közlekedési morálunk. Gyakran az élet bajait, a vélt vagy valós sé­relmeket a közutakon veze­tik le az arra hajlamos em­berek, és ezzel veszélybe sodorják mások életét vagy testi épségét. Naponta me­sélhetnénk olyan esetekről, amikor leszorítottak valakit az útszélrc, erőszakosan ki­hajtottak elébe, ő pedig ment a védett útvonalon, vagy a „bunkókám” csak azért is a gyalogosok közé hajtott a zebrán. Tudom, nem lehet min­den járművezető mellé rendőrt állítani, és ezt nem is várom el, de azt igen, hogy olyan alkalmassági vizsgálatra kötelezzék a sofőröket, amelyekkel már jó előre kiszűrhetők ezek a delikvensek. Közlekedés­pszichológusok már régen bebizonyították, az agresszi­vitás agresszivitást szül. Akit egy nyomuló sofőr leszorít az útról, és esetleg ez hamar­jában többször is megismét­lődik, az a vezető hajlamo­sabb lesz hasonló magatar­tásra. Lehet, hogy csak ak­kor egyszer viselkedik így, mégis általában ő húzza a rövidebbcl. Rendet kellene már vég­re tenni a közutakon. A ko­rábbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy pusztán traf- fipaxokkal nem lehet ered­ményt elérni. Néha egy-egy balek fennakad a szűrőn, de az igazi agresszív sofőröket nehéz így kiszűrni. Már a kezdet kezdetén le kellene állítani ezeket az embereket, és eleve nem is adni nekik jogosítványt. A járműveze­téshez szükséges intelligen­cia mérésére nem alkalmas a nyolc általános iskolai végzettség megkövetelése. Több kellene! Pszichés al­kalmassági vizsgálat. A hír mostanra dagadt botránnyá. Már szinte bizo­nyos, hogy a nem megfelelő benzin okozza az AC-pum- pák és a benzinszivattyúk so­rozatos „megbetegedését”. Már-már járványról is be­szélhetünk, hisz típusoktól függően 2-300 ezer kilomé­ter megtételét is kibírnák ezek az alkatrészek, ezzel szemben 15-30 ezer kilomé- terenkét cserére szorulnak. A tünet egyszerű. A maró hatású benzin feloldja a membránt, korrodálja a réz­alkatrészeket és besül a szerkezet. Nincs igaza a MÓL szakértőjének, ami­kor azt állítja, hogy önma­gában a benzinben jelen lévő kénvegyületek nem okozhatnak ilyen meghibá­sodást. Igenis az üzem­anyag legkártékonyabb al­kotóeleme a kén, és még a legkisebb mennyiségben is komoly károkat okozhat. A szakemberek először tavaly ősszel figyeltek fel a jelenségre, de akkor még alkatrészhibára gyanakod­tak. Telt-múlt az idő, és mind bizonyosabbá vált, nem a gyártók tehetnek az idő előtti elhasználódásról. Megkérdeztük néhány szak­szerviz vezetőjét. Magyar Ferenc, a SEAT Autóport ügyvezető igazgatója kéré­sünkre elmondta, ők sem most észlelték először a je­lenséget. Már jó fél éve an­nak, hogy feltűnt, a szoká­sostól több járművet hoz­nak be hasonló meghibáso­dással. Először a spanyol gyártókkal konzultáltak, nézzék meg, rendben van-e minden az alkatrészek elő­állítása körül, de hamar ki­derült, a hibát nem ott kell keresni. Csak később tere­lődött a gyanú az üzem­anyag minőségére. Ezen gyanút az is erősítette, hogy típustól és évjárattól függet­lenül egyformán jelentkez­tek a bajok. Az Opel Csősz műszaki vezetője csak megerősítette az elhangzottakat. Ok is jó fél évvel ezelőtt figyeltek fel arra, hogy a szokásostól sokkal többen jönnek AC- pumpa cserével. Ami ráadá­sul nem olcsó mulatság, bár még egy membrános szi­Nincsen rózsa tövis nélkül! A SEAT legújabb büszkesé­ge rácáfol erre a mondásra, hiszen az Árosa töviseit ke­resve sem találnánk. A kisautók népes táborában a VW- rokon SEAT jó esélyekkel próbál a vásárlók kegyeibe fér­kőzni. A biztonság, a megbízhatóság, a környezetvéde­lem olyan tartalmat nyer az újdonság képében, amellyel maga mögé utasíthatja vetélytársait. Egy rövid próbaút elegendő ahhoz, hogy meggyőzze a még kételkedő vá­sárlókat. Ennek a spanyol rózsának nincsenek tövisei... Csonka Róbert (Új Kelet) Hétfőn Budapestre invitálták a sajtó képviselőit, ahol testközelből méricskélhették az Árosát. Már Nyíregyházán is találkozhatnak az érdeklődők a SEAT mintaau­tójával. A kis spanyol kocsiból ebben az évben közel 50 000 db készül, de egy sem spanyol- országi futószalagról gördül majd le. Az Árosa gyártásának helyszí­ne ugyanis Németország, egészen pontosan Wolfsburg. A hírnek bizonyára nagyon örülnek a SEAT-hívek, hiszen ez az üzem garancia lehet a kifogástalan gyár­tási minőségre. Már az első talál­kozáskor hamar szembetűnik, hogy mind az utastérben használt anyagok, mind az összeszerelés tekintetében a VW volt a példa­kép. A műszerfal és a középkont- roll kísértetiesen hasonlít a Polo- Ibiza párosban látottakhoz, s a kezelőszervek is pontosan ugyan­úgy működnek. Tágas és kényelmes—ezek vol­tak a kulcsszavak a mérnökök számára, amikor az Árosa belse­jét megformálták. Az eredmény egy olyan belső tér, amely fényt, frissességet és tágas komfortérze­tet sugároz. Az állítható kormány és az igény szerint változtatható magasságú vezetőülés lehetővé teszik a vezető számára a legmeg­felelőbb vezetési helyzet kialakí­tását. A kompakt SEAT-nak hi­hetetlenül tágas a belső tere. Az utasfülke kényelmes sávja (a gáz­pedáltól a hátsó üléstámla alja közötti távolság) 1810 millimétert tesz ki. Az autó 130 literes cso­magtere a hátsó üléstámla lehaj­lásával 790 literre növelhető. A tágas ajtók szélesen nyílnak, hogy a ki- és beszállás kényelmes le­gyen minden utas számára. Az Árosa tükrözi származási országának mediterrán hagyomá­nyait. Az előkelő orr-rész a szé­les, ovális fényszórókkal és a fe­kete ráccsal, rajta az ezüst SEAT- emblémával a központi kiszögel- lésen, a SEAT autók jellegzetes formavilágát idézik. A hosszú ten­gelytávolság, rövid első és hátsó túlnyúlások, az erősen döntött szélvédő és a hosszú, magas tető arról árulkodnak, hogy az utastér­ben bőséges a helykínálat. A 3,5 méteres hosszúsággal, az 1,6 méteres szélességgel és az 1,4 méteres magassággal a háromaj­tós Árosa meglepő kényelmet nyújt négy felnőtt utas számára. A mérnökök kiváló minőségű zaj- és rezgéscsillapító elemek soka­ságával látták el a kocsit, így az utasok nyugodt, kényelmes uta­zást élvezhetnek, mely ez idáig csak a nagyobb gépkocsik saját­ja volt. Az elegáns motorháztető mö­gött a legkorszerűbb motorokat állítják hadrendbe a tervezők. Két négyhengeres benzinütemű, hen- gerenkénti befecskendezéses (MPI) motor gondoskodik az autó „szárnyalásáról”. A modem 1 li­teres alumínium motor 50 lóerős, az 1,4 literes 60 lóerős teljesít­ményre képes. Az 1,7 literes négyhengeres dízel motor meg­jelenésére még néhány hónapot várni kell. A 37 kW-os (50 LE) motor az Árosát 17,4 sec alatt gyorsítja fel 100 km/h-ás sebes­ségre, végsebessége 151 km/h. Az erősebb 1,4 literes motornak mindehhez 14,1 sec szükségel­tetik, végsebessége pedig 160 km/h. Az étvágyára sem lehet pa­naszkodni, hiszen az előbbi mo­tor 5,7 litert fogyaszt 100 km-en, míg nagyobb testvére 6,2 literrel éri be hasonló távon. A gazdasá­gosságra nem is kell ennél meg­győzőbb érv. Az Árosa hét divatos színben jelenik meg, beleértve három metálfényezést is. Az alapmo- delltől kezdve az új SEAT szá­mos szériatartozékkal van ellát­va. Pohártartók, fordulatszám- mérők, első és hátsó fejtámlák, tetőantenna — íme néhány a sok közül. A vásárló három felsze- reltségi csomag közül választhat, igényei és pénztárcája alapján: Estilo, Comfort, Electron. Ezek­hez igény szerint más és más ext­rák rendelhetők, a légkondicio­nálótól a dupla légzsákon át égé­

Next

/
Thumbnails
Contents