Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-04 / 180. szám
Vízmizéria Bürget Lajos jegyzete Jóllehet a vizes hírek túltengettek manapság, arról : szólván, hogy mindenütt túl I sok van belőle, mégis akadnak helyek, ahol éppen a víz hiánya szúr szemet. Aki megnézi, hogy Szent Miklós szobra alatt poshad a víz, hogy a kakasos kút is kiszáradt, vagy éppen azt figyeli meg, hogy a körúti alma is elszárad lassan, az láthatja: a nyíregyházi szökő- és ivóku- tak táján nincs minden rendben. Pedig ezekre éppen a most érkező meleg napokban van szükség, arról nem is beszélve, hogy az ide látogató sem lesz elégedett, ha azt látja: egy-egy műalkotás nem úgy funkcionál, ahogy kellene. Persze lehet, hogy csőrepedés van. Elképzelhető műszaki probléma is. De hát azért vannak olyan személyek, akiknek a várost működtetni kell, így elvárható lenne, hogy szökjön, csobogjon, csörgedezzék a víz ott, ahol kell. Ez lényegében presztízskérdés is, arról nem is beszélve, hogy minden frissítő csepp az embert szolgálja. A művészt is megilleti annyi tisztelet, hogy művét figyelemmel kíséri a tulajdonos, ez esetben a város. A kutak helyzete veti fel azt a lehetőséget, hogy legyen Nyíregyházán akár nyugdíjasokból álló olyan kis csapat, amely figyelemmel kísér szobrot, kutat, épületfalat, parkot, műalkotást, utcát és teret annak érdekében, hogy figyelő és kritikus szemével meglássa azt, amin sürgősen javítani kell és lehet. Az ő bejelentésük legyen gyors felhívásnak minősülő jelzés, ami azonnal cselekvésre készteti azokat, akik illetékesek. Biztos, hogy sokan szívesen segítenének. Hiszen a mi városunkról van szó. Horgászverseny Racskó Tibor (Új Kelet) Van egy jópofa reklám a televízióban, ahol a rohanó, unalmas hétköznapokat felváltja az őrület, és ekkor a képernyőn megjelenik egy pecás. És ezzel a reklámnak vége is van. Ámbátor az élet ugyanakkor itt kezdődik. Mert akik nem horgásznak, azok valóban úgy gondolják, hogy egy kicsit őrültnek kell lennie annak, aki a zuhogó esőben képes három órán át lógatni a zsinórját a vízbe, és arra várni, hogy végre valami hal méltóztas- son bekapni a számára külön gonddal elkészített, finom csalit. Ezeken morfondíroztam, miközben a Bujtos Sporthorgász és Tájvédelmi Egyesület által megrendezett horgászverseny eredményhirdetésére vártam szombaton a bujtosi tó Jég utcai szakaszán. A kifogott halmennyiség azonban minden szkeptikust meggyőzött volna, hiszen a huszonkét ponty, az már nem semmi. A versenyen induló harminckét felnőtt horgász közül az első helyet Balogh János szerezte meg 3,22 kg- os összteljesítményével, második helyen Gádor Zoltán (3,06 kg), míg a harmadikon Listván Róbert (2,14 kg) végzett. Az ifjúsági kategóriában Jenei Gábor lett a győztes 2,06 kg-mal. A szervezők különdíjban részesítették a legnagyobb és legkisebb hal kifogóját is, Pospisek Zsoltot (1,58 kg) és Fekésházi Gábort (0,01 kg). Természetbeni támogatás A nyári uborkaszezonban sem pihennek a nyíregyházi önkormányzat szakemberei, a polgármesteri hivatal dolgozói. Több tervezett és egy előre nem számolt feladatot hajtanak végre. Vagyoni, kulturális, szociális promblémák megoldásán munkálkodnak az illetekések. K. Z. (Új Kelet) ________ Ez ekről tájékoztatta hallgatóságát az elmúlt pénteken este a Magyar Szocialista Párt fórumán Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere. Elmondta: folynak az egyeztetések a privatizált cégek után járó belterületi pénzekről. Nem kis dologról van szó, hiszen a város 40 és 400 millió forint közötti összeget nyerhet vagy veszíthet. Az önkormányzati vezető 200 millió forint körüli összeget remél. A repülőtér ügyében perel a város. Azt szeretnék, olyan tulajdonos kapja meg az ingatlant, aki azt megfelelően működteti. Tovább tárgyalnak a sport- ingatlanok tulajdonrendezéséről, hiszen komoly értékekről van szó. A polgármester úgy látja, hogy az önkormányzat nem merte, nem tudta felvállalni az úgynevezett „szocpolos” lakások építését. Ha valahol ezekre területet jelöltek ki, a térség lakói tiltakoztak az ellen, hogy „nagycsaládosok’’ költözzenek a közeibe. A törvényi változások miatt ősztől nevelési ellátást kapnak azok az iskolások, ahol a családban az egy főre eső jövedelem kisebb, mint a minimumnyugdíj fele. A város vezetői olyan megoldáson dolgoznak, hogy a támogatások nagyobb részét természetbeni ellátásban kapják a rászorultak. Az illetékesek már a részleteken munkálkodnak az augusztus 23-án kezdődő Nyírségi Ősz programjain. Csabai Lászlóné bejelentette: a nyíregyházi önkormányzat az árvíz sújtotta területekről 40 gyerek és három kísérő nappali ellátásáról gondoskodik. A csoportok éjszakánként családoknál szállnak meg. Megyei krónika Tej£ölnyalás, csokievés Táborozó gyerekek a Tókuckóban 1997. augusztus 4., hétfő Városi tv Máriapócson S. T. (Új Kelet) Sikli Tímea (Új Kelet) Még egy hét, és erre a nyárra bezárja kapuit Nyíregyháza- Sóstón a Tókuckó nyári tábora. Az utolsó napokat a lehető legjobb hangulatban igyekeznek eltölteni a gyerekek és a tanárok. Ottjárlunkkor az egyik csoport a strandlürdő uszodájában hancúrozott, addig a többiek a táboron belül kerestek elfoglaltságot maguknak. Programban nem volt hiány. A tábor vezetői játékos vetélkedőket gyűjtöttek egy csokorba. Volt itt minden. Maszatos arcú kisdiákok lefetyelték cica módjára a tányérokba szedett tejfölt, mások pedig azon igyekeztek, hogy a felkötözött lekváros kenyereket bekebelezzék, illetve „úriember módjára”, késsel-villával egyék a csokoládét. A versenyzőket biztató hangzavarban beszélgetni nemigen lehetett, ezért Szécsi Zsolt táborvezetővel a jóval csendesebb társalgóban ülünk le beszélgetni.- Ez az idei már a hatodik alkalom volt, hogy négy turnusban nyári napközis tábort szerveztünk itt, a Tókuckóban. Szinte már magától értetődik, hogy ha véget ér a tanítás, akkor a következő hét elejétől egészen augusztus második hetéig jó néhány gyereknek ez a hely jelenti a nyaralást, a ki- kapcsolódást. Egy-egy turnusban rendszerint tíz csoport érkezik, bár most néhány nappal a zárás előtt már csak hat kis közösség tölti itt napjait. Még így is szép számmal vannak a táborozok. Az első három turnusban háromszázötven-há- romszázhatvan, míg ebben a két hétben kétszázhatvan gyereket fogadtunk. Természetesen a létszámtól függően dolgoznak mellettük a nevelőtanárok is. Sokan kérdezték, nem nagyon fárasztó-e ez a munka? Ha az ember szereli, amit csinál, szereti a gyerekeket, akkor egyáltalán nem. Különben sem a fáradtságon, hanem a felelősségen van a hangsúly. A szülők nagy része, csakúgy, mint csemetéik, nagyon szeretik ezt a tábort. Számos olyan kisdiák van, akiket mind a négy turnusra beírattak. A szülő, aki szinte egész nyáron dolgozik, szeretné biztonságban tudni a gyermekét. Ha nem így lenne, talán egyszerűbbnek tűnne kulccsal a nyakában otthon hagyni a gyereket. Mi itt úgy vigyázunk minden táborozóra, mintha a saját fiunkról, lányunkról lenne szó. A programokat természetesen minden turnusnak úgy kell összeállítani, hogy akár esik, akár fúj, a gyerekek ne unatkozzanak. Amikor szétküldtük a jelentkezési lapokat, már lehetőséget adtunk a választásra, hogy ki melyik csoporthoz szeretne tartozni. Külön foglalkozásokat szerveztünk az örökmozgóknak, az ügyes kezűeknek, a kisokosoknak, a színjátszóknak, az újságírással ismerkedőknek és az úszás szerelmeseinek. Minden napot más néven neveztünk, attól függően, hogy milyen programok töltötték ki a délelőttöket és a délutánokat. Rendszeresek voltak a kirándulások is. Talán meglepő, de akadt olyan gyerek, akinek mi mutathattuk meg először a Tokaji-hegy szépségeit és a mi kezünket szorongatták, miközben sorba álltunk a strand bejárata előtt. Egészen új színfoltnak ígérkezik a máriapócsiak életében a város saját kis televíziós csatornája, melynek segítségével az ott lakók betekintést nyerhetnek az ónkormányzati ülések menetébe, felvételről nézhetik meg a görög katolikus egyház, istentiszteleteit, búcsúit, de a tévések ott vannak az iskolai rendezvényeken, táncházakon, vetélkedőkön is. A városi televízió terveiről Vona Éva főszerkesztővel beszélgettünk.- Iskoláimat tekintve művelődés szakon államvizsgáztam a főiskolán, s ott szereztem tömegkommunikátori szakképesítést is. Ezen belül újságírásra, rádiózásra és televíziózásra tanítottak, melynek most hasznát vehetem, csakúgy, mint színházi tanulmányaimnak, tapasztalataimnak.- Ki működteti a máriapó- csi városi tévét?- Jelen pillanatban az ön- kormányzat a művelődési ház keretein belül. A helyi televíziózás még nem kiforrott dolog, inkább csak alakulófélben van. Itt szeretném elmondani azt is, hogy az adás, melyet a lakosság egyelőre szeptemberig láthat, csupán kísérleti jellegű. A képviselő-testület megfogalmazta elvárását, mely szerint mi az üléseket rögzítjük, és azt levetítjük az itt élőknek. Ez rendre meg is történik. A képviselő-testületi ülést követő nap este hét órától mindenki végignézheti, milyen napirendi pontokban hoztak döntéseket a városatyák. Ez azonban inkább csak dokumentálás, mint televíziózás, s csak egyetlen szeletkét mutat be a város mindennapjaiból. Eddig öt szerkesztett műsort készítettünk, melyek előállítása rengeteg időnket és energiánkat emésztette fel. —Milyen rendszerességgel vannak adásnapok?- Mint már említettem, az önkormányzati ülések más: napján leadjuk a felvételeket, de erről plakátokon minden alkalommal értesítjük is a máriapócsiakat. A felvételek mellett a már említett öt műsort amolyan ajándékként adtuk a városnak, így tehát nem nagyon kérhetik számon tőlünk, hogyha azokat az adásokat nem látta mindenki. Mi azt ígértük a képviselő- testületnek, hogy lehetőségeinkhez mérten novemberig szintén kísérleti jelleggel készítünk még néhány műsort.- Van anyagi háttere a műsoroknak?- Mi annak idején úgy képzeltük el a máriapócsi televíziózást, hogy minél több ember vegyen részt benne. Felhívásainkra jelentkeztek is, de mikor elmondtuk, hogy ez társadalmi munka, és mi fizetni nem tudunk, szép lassan alábbhagyott a lelkesedés, és továbbálltak a jelentkezők. Sokakban felmerült a kérdés, el lehet-e tölteni társadalmi munkával ennyi szabad időt. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy jómagam a főszerkesztői feladatok ellátásáért egyetlen fillért sem kívánok felvenni sem most, sem a jövőben. Az, hogy lesz-e továbbra is városi televízió, leginkább az önkormányzat vezetőin és a település anyagi lehetőségein múlik.
