Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-02 / 179. szám

csoljunk a számítógéppel Dohos Ferenc Barká­Ha van számítógéped, biztos sok dolgot kipró­báltál MÁR, DE TALÁN NEM MINDENT... ES HOGY MIÉRT TEGEZŐDÜNK? KEZDJ EL BARKÁCSOLNI A SZÁMÍTÓGÉPPEL, S MEGLÁTOD, HAMAR ELJUTSZ A TE- GEZÉSHEZ... ÍGY HAMARABB TUDTOK A PROBLÉMÁVAL FOG­LALKOZNI, TISZTELETLEN PEDIG MAGÁZVA IS LEHETSZ. De térjünk a lényegre! Néhány ötlet a teljes­ség IGÉNYE NÉLKÜL:- Ne TOLD A FALHOZ A SZÁMÍTÓGÉPHÁZAT!- Ne takard le a ventilátort!- Ne pakolj a monitorra!- Ne önts kávét, üdítőt, vizet... a gépbe, a mo­nitorba, a billentyűzetbe!...- Ne hidd el, hogy csak a Te kávéd, üdítőd, vized... nem ömlik a gépbe, monitorba, billen­tyűzetbe!...- Takarításhoz használj porfúvót (a porszívó MÁSIK VÉGE... VEDD KI A PORZSÁKOT!)!- Ne szereld a gépet áram alatt (persze a LEPEK POLARITÁSÁT EL KELL VALAHOGY TALÁLNI)!- Ha nem világít, fordítsd meg!- Ha már szédülsz, hívj segítséget!- Minél többen javítják, annál később lesz kész.- NÉZD MEG, MIT HONNNAN VETTÉL LE!- ÍRD LE A JUMPEREK, KAPCSOLÓK ÁLLÁSÁT, MIELŐTT ELÁLLÍTOD!- A SZALAGKÁBELEKEN A PIROS CSÍK AZ I. LÁBAT JELZI.- AZ I. LÁB ÁLTALÁBAN A TÁP MELLETT VAN.- Alaplap tápnál fekete a feketével (nézd meg és megérted)!- Mindig nézd meg, mit hova dugsz!- Nézd meg még egyszer!- Ha bekapcsoláskor a floppy LEP folyamatosan világít, szinte biztos, hogy fordítva dugtad RÁ A KÁBELT.- HA AZ EGÉR ELLENKEZŐ IRÁNYBA MEGY, EGYSZE­RŰEN FORDÍTSD MEG!- Ha végképp nem boldogulsz, vedd elő a fel­használói leírást!- Ha így sem, fordulj szakemberhez!- Ha füstöl, kapcsold ki!- Ha nincs hangkártyád, dúdolj hangosan a já­tékprogrammal! Meglátod,előbb-utóbb kapsz HANGKÁRTYÁT.- Tanulj meg angolul!- Sikeres kísérletet sose ismételj meg!- Ha végeztél, számold meg az ujjaidat! Ha KILENCNÉL TÖBB MARADT, GRATULÁLOK. Gondolom, már tudod a tanulságot: Csak akkor FOGADD MEG MÁS TANÁCSÁT, HA VÉGKÉPP KIFOGYTÁL A SAJÁT ÖTLETEKBŐL! Sixtus - házilag Házi jótanácsadó Palotai István (Új Kelet) Manapság egynéhány ház-; tulajdonos szinte már azt sem tudja, hogy mit csinál­jon az egyéni ötletek kedvé­ért. Azoknak ajánlok egy va­gány és nagyon mulatós megoldást, akik önmaguk sem restek ezért tenni is va­lamit, és némi rajzkészség­gel rendelkeznek. Egy falfelület abban az esetben lehet a legszebb, ha az egész egy műalkotás. A poszter csak félmegoldás. Látszik, hogy papírból v^n, és az látható rajta, amit rá­nyomtattak. Eszi, nem eszi, nem kap mást. A legtöbb érdeklődő em­bernek azonban van egy-egy kedvenc festménye, amit bol­dogan nézegetne otthon a sa­ját falán is. Igen ám, de hon­nan szerezzen festőművészt, aki felfesti ? Nem is beszél­ve az ilyen extravagáns ötle­tek áráról. Semmi vész. Nem kell hozzá több, csak egy kis kézügyesség és némi türelem. 1. A kiválasztott festmény­ről készült színes nyomatra gondosan rajzoljunk egy vi­szonylag sűrű négyzethálót. 2. A négyzethálót rajzoljuk rá egy ugyanakkora csoma­golópapírra, mint amekkora a falon lesz. (Tehát, ha a nyo­maton pl. 20x35 vonalat hú­zunk, húzzunk ugyanannyit a csomagolópapírra is.) 3. Gondosan figyelve a négyzethálókban való elhe­lyezkedésre, vigyük át a fest­mény főbb szerkezeti vona­lait a csomagolópapírra. (Mindig ceruzával dolgoz­zunk, hogy javítani, módo­sítani lehessen). Amikor kész a kép „vázlata”, térjünk rá az apróbb részletekre. Ha na­gyon bonyolult és nehezen átvihető részhez érünk, készít­hetünk újabb, finomabb négy­zethálót is. 4. Amikor részleteiben is fel­nagyítottuk a képet, kérjük köl­csön az asszonytól a derelyeszag- gatót. Helyezzük a csomagoló­papírt linóleumfelületre, és a de- relyeszaggatóval haladjunk vé­gig a vonalakon. Vigyázzunk a nyomás erejére, hogy minden vonalon végig lyukacskák legye­nek, de a papír ne szakadjon el. 5. A csomagolópapírt - gon­dosan felsimítva - erősítsük a falra úgy, hogy a kép a kívánt helyre kerüljön. 6. Vegyünk elő egy ócska zoknit (lehetőleg ne túl sűrű és ne túl laza szövésűt), és tölt­sünk bele fekete porfestéket (de jó az egyszeri kályhakorom vagy a porrá tört rajzszén is). A zoknit csavarjuk össze úgy, hogy a fekete por labdacsként helyezkedjen el benne, majd óvatos ütögető mozdulatokkal „tupfoljuk” végig a csomago­lópapíron lévő összes lyukat, így a kép nagyított vázlatának kontúrjai a falra kerülnek. 7. Vegyük le a csomagolópa­pírt a falról. 8. Gondosan ügyelve a szí­nek keverésére és azok elhe­lyezkedésére, kezdjük meg a kép felfestését a falra. Figye­lem! Csak kötőanyag nélküli - a festékboltokban kapható - porfestéket használjunk, és azt kizárólag vízzel hígítsuk. (így könnyebb a korrekció is.) Vi­gyázat! A festett felülethez egyelőre ne érjünk, hiszen nincs benne kötőanyag, így az azonnal lejön a falról... 9. Ha a festmény teljesen megszáradt, gondosan fújjuk le 50 százalékos polivinilacetát- tal. Száradás után ismételjük meg a műveletet. (A polivinil- acetát nem fénylik, viszont át­jutva a festékrétegen, „bele­ereszti a csápjait” a falba úgy, hogy képünk eztán már csak a vakolattal együtt jön le!) Jó munkát, jó szórakozást és kiváló eredményt kívánok. Amit a vasalóról tudni illik F. T. (Új Kelet) _________ A mai műszálas vagy ke­verék összetételű textileket egyre ritkábban kell vasalni, de még mindig sok olyan ruhaneműnk, van, amely mosás után úgy fest, mintha a kutya szájából húzták vol­na ki. Vasalni még egy jó ideig kell. Dédanyáink még a parázsos vasalót használ­ták, amibe általában faszenet vagy szénparazsat tettek, és a vasaló lóbálásával, a pa­rázs izzításával növelték a hőfokot. Később megjelentek az elektromos vasalók, ame­lyekbe egy idő után bimctált, hőrelét építettek, így fokoza­tosan állítható, állandó hő­mérsékletre lehetett szabá­lyozni a talp hőfokát. A mai korszerű gőzölős vasalók már komplikáltabb szerkeze­tek, de az alapeivük ugyan­az, mint őskori elődeiké. A vasaló leggyakrabban meghibásodó szerkezeti egy­sége a cekász, azaz a fűtőszál. Ennek cseréjét egy minimá­lis technikai érzékkel megál­dott ember is könnyen elvé­gezheti. Arra kell leginkább ügyelnünk, hogy jegyezzük meg, milyen sorrendben szedtük szét az alkatrészeket, és ha véletlenül kimaradt egy alkatrész, ne intézzük el kéz- legyintéssel a dolgot, kezdjük elölről a műveletet. Nagyon lényeges tudnunk, hogy földelt vagy földeletlcn Fekete Tibor (Új Kelet) A telefon Az utóbbi évek jelentős telefonhálózat-fejlesztése eredményeként szerencsé­re már nagyon sok lakásból elérhető a világ minden pontja. A családtagok szí­vesen használják a készü­léket fotelból, vagy éppen egy sarokba elbújva, ehhez azonban kellő hosszúságú „zsinór” kell. Kellő szaktu­dás hiányában ne kíséreljük meg magunk összedrótoz­ni a szálakat, mert túl azon, hogy saját vonalunkat tönk- retehetjük, még a digitális rendszerben is komoly gu­bancot okozhatunk. Mind gyakrabban szerel­nek fel még a konyhában is pótkészüléket. Nagyon praktikus, mert nem kell mindig a nappaliba vagy a hálószobába szaladgálni. Ehhez azonban egy elosz­tó aljzatra is szükség van. Nem érdemes házilag ,, összebarmolni’ ’ a vezeték­végeket, mert 2-300 forin­tért gyári kivitelben kapha­tó megbízható elosztó. TV-kábel Koaxiális kábelnek hív­ja a szakma azt az árnyé­kolt vezetéket, amellyel a televízióadások jelét za- vannentesen lehet eljuttat­ni a készülékekhez. Mind­egy, milyen az antennánk, árnyékolás nélkül kásás, mákos, hangyás lesz a kép, ha a vezeték középső szá­la valamilyen kívülről érkező vad jelet kap. Ha valamilyen okból kényte­lenek vagyunk meghosz- szabbítani az antennazsi- nórt, akkor a kereskedelmi forgalomban is kapható szabványcsatlakozókat használjuk. Ebből is kétfé­le változat terjedt cl. Az egyiknél mind a belső (ál­talában rézhuzal), mind a külső (rácsszerűen háló­zott) árnyékolást rá kell forrasztani a csatlakozó érintkezési pontjaira. Ez a babrásabb megoldás, de hosszan tartó, jó minősé­gű összeköttetést adhat. A másik, egyszerűbb kivitel­nél picinyke csavarokkal lehet a dugaljakhoz kötni a kábelvégeket. Ezt házi­lag könnyebb elvégezni, de két-három évente az oxidáció miatt át kell köt­ni a csatlakozást. 220 Volt Csak „kettőhúsznak” ne­vezik népiesen a hálózati feszültséget, ami az utób­bi időktől már valójában 230 voltra emelkedett. Jó tudni, hogy ez a feszültség- növekedés önmagában semmilyen műszaki meg­hibásodást nem okozhat. A tíz évesnél nem idősebb elektromos berendezésein­ket eleve úgy tervezték, hogy a feszültségnöveke­dést is kibírja. Ennek elle­nére főleg a bekapcsolás­kor vagy a gép beindítása­kor előfordúlhat úgyneve­zett túláram. Ennek védel­mére találták ki az olvadó­biztosítékokat. Ha elindí­tunk egy szerkezetet és azt tapasztaljuk, hogy éppen csak megmozdul, majd hirtelen leáll, akkor keres­sük meg az elektromos biztosítékot. Ezt általában a hálózati bemeneti pont környékén találjuk meg. kivitelű a vasalónk. A földelt változatnál mindenképpen há­rom ponton kell bekötni mind a villásdugóba, mind magába a készülékbe. A testet sohase cseréjük össze a nulla-, vagy a fázisponttal. Akár halálos áramütést is okozhat egy ilyen tévedés. Az úgynevezett kétszerszige­telt készülékeket egyenesen ti­los földelni, hisz a két szigete­lési körből kiiktatnánk az egyi­ket. Onnan tudjuk, melyik elekt­romos berendezés kétszer szi­getelt, hogy a tájékoztatólapján két darab egymásba rajzolt négyzet látható. Végezetül még egy nagyon lényeges biztonsági szempont. Gyakran látom, amint a házi­asszonyok úgy ellenőrzik a va­saló hőfokát, hogy ujjuk hegyét hozzáérintik a talphoz. Nehogy megégessék a kezüket, még egy kicsit be is nyálazzák a ujj­hegyüket. Egy zárlatos készü­léknél így lehet teljes bizton­sággal áramütést szenvedni. A korszerűbb készülékeken elekt­romos kijelzőlámpa adja tud­tunkra, ha üzemi hőmérsékletre melegedett a vasalónk. Inkább bízzunk ebben, mert az áram­ütés nem egy bokaficam, ebbe bele is lehet halni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents