Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-26 / 198. szám

Riport 1997. augusztus 26., kedd A CDU - teljes inkognitóban reszténydemokrata vezér sem volt rest, hiszen még fél hat sem volt, amikor már a gyü­mölcsösből sétálgatott le a ház elé. A felkelő nap okozta attrocitásokat legnehezebben talán Rocky - Perjésék ti­zenhároméves óriássnautzerje - viselte, „aki” szemmel lát­hatólag hirtelen azt sem tud­ta, hogy hol van. Nem csoda! Szegény már alig lát, süket is, csák az orra a régi. Kutyasze­rencséje van, hogy a Jóisten odapottyantotta, ahol van, mert Perjés professzor Ca- vinton-kúrája és a modern or­vostudomány minden vívmá­nya rendelkezésére áll az élet­ben maradáshoz. Rocky ba­rátja - mintha negatívfilm lenne -, Ugattyú, a szomszéd­ék hófehér ifjú kuvasza a lel­ki ifjúság záloga, hiszen min­denki olyan fiatal, mint ami­lyen fiatalok a barátai... Ébredezik a házak népe is. Megreggelizünk. A csodás au­gusztusi napsütésben mit is le­hetne más tenni? Lerohanunk a Balatonra. A víz remek, leg­alább huszonnégy fokos. Majd mise a kápolnában. Amikor visszaérünk, már javában fo­lyik az ebéd. Elkéstünk. „Hohó! Ti már biztos jóllaktatok” - ékelődik Szabó Iván -, „nek­tek már nem is maradt. Ugye, nem baj?” Aztán mi is csak asz­talhoz ülünk, hátha azért „ma­radt még valami”, és ugyanúgy degeszre tömjük magunkat, mint előző este. Kora délutánig kemény szak­mai beszélgetés folyik. Ha va­lahol, akkor itt aztán való­ban szakemberek ülnek egy csoportban! A Néppárt elnö­ke még átlátogat a szomszéd­ba, ahol egykori osztály- főnöke lakik. Idős tanára meglátogatását Szabó Iván semmi pénzért sem hagyná ki a programból, ha Zamárdiba látogat. Lassacskán ideje in­dulni. Az M7-es poklát, a vasárnap délutáni csúcsfor­galmat már úgysem lehel megúszni, de hát menni kell, ilyen az élet. Csak némi pihenőt engedélyez. Búcsúzkodik a „csapat”. Jövőre ugyanitt. De milyen pozícióban? Elvégre addig­ra már lezajlanak a választá­sok is. Erről azonban senki sem beszél, hiszen a barátsá­got ez nem befolyásolja. Már dorombolnak a moto­rok, búcsút intünk egymás­nak. Boldogságot és sok sze­rencsét! Aztán csend lesz a portán, csak Ugattyú bánatos búcsúvakkantásai hallatsza­nak a távolból. *** Ha valaki azt hiszi, hogy a politikai kérdések és az or­szág sorsa a Parlamentben dől el, az súlyosan téved. Persze a végső döntések ott szület­nek, de ez már csak hab a tor­tán, ami leginkább partikon, baráti összejöveteleken — adott esetben fehér asztal mellett, avagy némi poharaz- gatások közepette „sül ki”, esetleg csendes háttérbeszél­getések során kap formát, ölt alakot... Boszorkányszombat? Háttérpolitika összegyűjtése után Mária felol­vasta valamennyi versenymű­vet, a nyertest pedig közfelkiál­tással szavaztuk meg. A honle­ányok között a legsikeresebb megoldás egyszerűen csak ennyi volt: Na! Haggggyáááááál! A boszorok között a győzelmet az „Ébredj Rózsi! Jönnek a parti­zánok!” szöveg vívta ki. Eztán a boszorkánymesék következ­tek — mely nemes vetélkedést eme sorok írója nyerte, amiben azonban volt némi igazságtalan­ság, egyrészt, mert az újságíró hozzá van szokva, hogy „me­séljen”, másrészt, mert gyakor­ló kisgyermekes apaként edzés­ben igazán könnyű a pöttyös Trabantról boszorkánymesét mondani. Aztán az est is leszállt. Kezde­tét vette a boszorkatánc. A höl­gyek csak úgy repkedtek seprűi­ken, mígnem elkapván őket egy- egy boszor, a földön folytatták vérfagyasztó lejtésüket. Persze esett szó azért másról is. Az asztalok körül kisebb tár­saságok a tánc előtt vagy an­nak utána szóltak a hazáról és a jövőről, lehetőségekről és korlátokról, pénzről, hitről és az ország sorsáról, na és persze „a” Gyuláról. A Nyírfa-ügy is néhány új és hajmeresztő pers­pektívát kapott, de valahogy az egész kiment a fejemből. Ami­re viszont nagyon is emlék­szem, az a felelős és aggódó gondoskodás, ahogy ezek az emberek éreznek Magyaror­szág iránt. A világ gazdasági trendje, Valutaalap, Világ­bank... A biztonságos nyugdíj- rendszer... Gripen? F16? Vagy tán Mirage 2000? Önálló határ­őrség speciális fegyverzettel? Európai Unió? Európai Unió! NATO és korunk. A magyarság fentmaradásának kulcskérdé­sei. Ciorbea, Meciar. A kor­mánykoalíció és a vatikáni szerződés. Halálbüntetés? A magyar mezőgazdaság bankjá­nak megteremtése. Biztonságos termelés és felvásárlás. Rend és nyugalom - megannyi megke­rülhetetlen és fontos kérdés, mely jelenleg még megválaszo­latlanul áll. És persze a válasz­tások. Az immár legaktuáli­sabb téma a politikai berkek­ben. A beszélgetés során sok mindenre válasz született, de újabb kérdések is felmerültek, ahogy ez lenni szokott. Öreg este lett. Éjjel egy óra. Néhányan hazaindultak Pestre, néhányan maradtak és „eltet­ték magukat holnapra”. * * * A koránkelők sorát Gréty nyitotta meg, és ötkor levonult megfürödni a hajnali Balaton­ban, de a - magyarul különben remekül beszélő - német ke­Palotajlstvän riportja Már maga a meghívó is kí­sérteties volt! Seprűnyélen száguldó vén szipirtyó és a szöveg: „Boszorok és boszor­kák jöjjetek, gyülekezzetek! Boszorok bicskát is hozza­nak... Kötelező boszorkány- mese-verseny, boszorkánygu­lyás, boszorkányos politikai ötletek! Az úri közönség éj­szaka táncol. Természetesen boszorkánytáncot. Jövendö­lés, jóslás, talpmasszázs és mártózás a tó vizében. Termé­szetgyógyászati boszorkány- konyha. Berepülési adatok, a Budapest-Zamárdi légifo­lyosó ingyenes használata. Seprűnyélparkoló...” A szíves invitálás a Néppárt minden évben megrendezés­re kerülő amolyan „alterna­tív” és szigorúan zártkörű „bulijára” szólt, melynek há­zigazdája - immár hagyomá­nyosan - Mária asszony, dr. Perjés Gábor néppárti poli­tikus neje. A megjelentek lis­tája kimondottan figyelemre­méltó. Idén és tavaly is jelen volt dr. Szabó Iván és neje, a Jeszenszky házaspár, sőt ma­gánemberként a német CDU egyik csúcspolitikusa is, aki­nek nevét takarja most jóté­kony homály. A holdudvar­hoz roppant érdekes „népek” tartoznak, például Gréty, a Rotschild Klára divatiskola (és szalon) tulajdonosa, aki amellett, hogy egy világhírű név képviselője, a nyaralója mellett egy olyan öntisztító élő tavat hozott létre, amely­nek nincs se ki-, se befolyása, mégsem kell cserélnie soha a vizet, annak ellenére, hogy fürödni lehet a vízililiomok és a tavirózsák között. Sorra ér­keznek a vendégek, képvise­lők, a gazdasági élet egy-egy jelentősebb tagja, orvosok, jogászok, közéleti személyi­ségek. A kapun felszalagozott seprű fogadja őket, amely amellett, hogy a boszorkány­szombat szimbóluma, akár jel­képezheti a jelenleg ellenzé­ki Néppárt politikai feladatát is a magyar politikában! Házirend: — Eme tanyán kötelező mindenkinek azt tenni, amit akar. Ha valaki azt hiszi, hogy a politikai kérdések és az or­szág sorsa a Parlamentben dől el, az súlyosan téved. Persze a végső döntések ott születnek, de ez már csak hab a tortán, ami leginkább partikon, baráti összejöve­teleken, adott esetben fehér asztal mellett, avagy némi poharazások közepette „sül ki”, esetleg csendes „háttér- beszélgetések” során kap formát, ölt alakot...- A háziak folytatólagos jó­akarata (ne dohányozz, vigyázz a koleszterinszintedre, ne alko­holizálj stb.) szigorúan figyel­men kívül hagyandó!- Légy játékos és nyílt, mint a gyermek. A leginfanlilisabb ötleteket errefelé díjazzák.- Ereszd el és érezd jól ma­gad! Aki ezt a pontot megsze­gi, szigorú következményekkel számolhat! *** A Perjés-tanya „nem semmi”- ahogy pestiesen mondani szo­kás. Aki valamiféle kacsalábon forgó, összelopkodott újgazdag csodára gondol, az téved! A ha­talmas - egyholdas - gyümöl­csös aljában egyszerű, régi épü­letek, hangulatos ámbitusos hátsó ház, lakhatóvá varázsolt nyári lak, kamrák, kukoricagó- ré. A kertben olyan rend van, mintha minden fűszál mellé közlekedési rendőrt állítottak volna. Perjés Gábor - a főorvos úr, képviselő, az MDNP Buda­pest XI. kerületi titkára - maga végzi a teendőket. Kaszálja a gyümölcsös füvét, ásózza a fák alját. Fából pedig aztán bizony jócskán akad. Van vagy húsz hatalmas diófa, alma, körte, szil­va és szőlő, szőlő, szőlő. És ahol szőlő, ott pince is van, nem is akármekkora!- Olyan ez, mint egy bormú­zeum. Mikori a legrégibb bora?- kérdem a ház urát.-Nyolcvannyolcas. Gyűjtöm a bort, és így csak legfeljébb kóstolónak hagyok ki belőle. Kiszámítottuk Máriával, hogy ha még harminc évig élünk (ennyit „terveztünk”), akkor három év múlva összegyűlik annyi, amennyi életünk végéig elég...-Miért, az Isten szerelmére? Mennyi van eddig?- Körülbelül harminc hektó- mondja nevetve a parlament honvédelmi bizottságának ex- alelnöke.- És ki szüretel? Ki dolgozik a musttal, a borral?- Mindent magam végzek, ez adja meg a bukóját. Arról nem is beszélve, hogy egy pár napi fizikai munka után stabilan száztíz lesz a vérnyomásom, ami néhány bizottsági ülés után egészen biztosan száz­negyvenre kúszik. A ház udvarán Mária asszony vezeti fel éppen csoda-pástéto­mait — amúgy uzsonnaként. A vegetáriánusok is megirigyel­hetnék leleményességét, cso­dás ízeit. Zelleres vagy kapros körözött fokhagymával, és csak a Jóisten a megmondha­tója, hogy még miféle „boszor­kánykészítmények” varázsol­ják el ínyeinket. Az asszony­népre aztán lassan fekete fel­legek borulnak, ideje lévén a krumplipucolásnak, melyből vagy egy vajlinggal vagyon. A ház ura kijelölte a főcsapás irányát: este hatkor kész kell lennie a bográcsgulyásnak, amit természetesen maga főz, de mindenki a keze alá dolgo­zik. Emberes tűz rakódik, és a hatalmas bográcsban szalon­nák közt sziszegni kezd az a kazal hagyma, amit éppen az imént löktek annak mélységes fenekére. Amikor már „üve­ges”, megszűnik magánya: hús adódik hozzá - nem éppen kevés — és néhány zacskó tűz­piros paprika, hogy végezetül a krumpli is meglelje benne otthonát. Hatkor aztán lehet sorbaállni kézben a tányérok­kal, hogy ki-ki annyit egyék, amennyi belefér, míg nem „jő rá a pusztulat”. Háromféle ko­vászos uborka kínálja magát: az egyiket Gréty csinálta „á la Rotschild”, valamiféle csuda­fűszerrel, a második „natúr”, a harmadik pedig egy Perjés-féle kompozíció: fokhagymás ko­vászos. Az Úristen talán meg­irigyelte a nagy lakmározást, mert hirtelen záport bocsátott reánk, de azon, aki ehetnék és van is neki mit, ilyen aprósá­gok ugyan ki nem fogtak — behúzódván az ámbitus alá, állva étkeztünk tovább, mint Orsós Rozália a kisebbségi fesztiválon. Szomjunkat há­romféle ásványvíz csitítá, de volt veresbor is, így, ki akart, hát azt ivott. Majd fagylalttöl­csérben erdei szeder és ribizli következett „illegalitásban”, azaz tejszínhabbal nyakon- zúdítva, és kávé, hisz magya­rok volnánk, vagy mifene. Mit mondjak? Aztán csak piheg- tünk, mint a tömött liba, és székeinken ülvén csodáltuk az Isten csodás naplementéjét. *** Sokáig azonban nem volt jussunk az áldott dagonya, mert Mária asszony - mint egy ügyeletes szélvész - bejelen­tette a következő programot. Mindenki kapott egy gyönyö­rű szecessziós rajzot, amely egy mesekönyvből lett kimá­solva, és az alvó Csipke- rózsikát ábrázolta, amint a ki­rályfi éppen fölé hajol. A fel­adat az volt, hogy a boszorok (azaz a férfiak) írják alá azt a mondatot, amit ők mondaná­nak először Csipkerózsikának, ha a királyfi helyében lenné­nek. A lányoknak pedig, hogy mit válaszolnának Csipkeró- zsikaként. A „feladatlapok” Ahol a politika születik Dr. Perjés Gábor és felesége, Mária

Next

/
Thumbnails
Contents