Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-26 / 198. szám

Mindenki óvónénije A csoportszobából hangos csivitelés hallatszik. Az óvo­dások ebédhez készülődnek. Csörögnek a kanalak, zubog a víz a csapból. Bár nagyon ügyesen rakosgatják a napo­sok a tányérokat, azért néha elkél egy kis segítség. Kérni sem kell, Kelemen Andrásné Erzsiké néni mosolyogva igazítja meg a félrecsúszott térítőt, teszi helyére a polc­ról leesett játékokat. Ő min­denki óvó nénije, aki au­gusztus 20-án átvehette Be- rencsi Béla polgármestertől az „Ibrány város kiváló köz- alkalmazottja” kitüntetést.- Tőzsgyökeres ibrányi vagyok. Itt születtem, és úgy érzem, itt is fogom leélni már az egész életemet. Immár har­minchat éve annak, hogy a szarvasi óvónőképzőt elvé­geztem. Azóta itt, Ibrányban gondozom, óvom a gyereke­ket. A majd’ négy évtized alatt ugyanaz volt a munka­helyem, csak esetleg más­más tagóvodába helyezlek.- Harminchat év nagy idő. Mennyit változtak ezalatt a gyerekek?- Sok apróság szüleinek is én tanítottam meg az első mondókákat. Azóta persze nagyot változott minden. A mai gyerekek sokkal nyitot- tabbak, sokkal jobban érdek­lődnek a világ dolgai iránt. Jóval modernebbek is, mint a tíz-húsz ével ezelőtti cso­portok voltak. A színes tör­téneteket és a játékot azon­ban ugyanúgy szeretik, mint elődeik.- Mennyire játszik fontos szerepet egy gyerek élet éhen a mese?- Személyiségfejlesztő ha­tását semmi nem pótolhatja. Éppen ezért a mi óvodánk­ban is arra törekszünk, hogy kiemelt helyre kerüljenek a mesék. Amióta az eszemet tudom, természetes, hogy a délutáni pihenés elején le­ülünk az apró ágyak mellé és kinyitjuk a képeskönyvet. Gyakran előfordul azonban az is, hogy fejből mondok el egy-egy történetet. Ma már azonban nemcsak elalvás előtt, de délelőtt és délután is mesélünk. Úgy válogatjuk össze a tarka elbeszéléseket, mondókákat, hogy az a gye­rekek minden irányú érdek­lődését kielégítse.- Augusztus 20-án hivata­losan is elismerték az eddigi harminchat esztendőt.- Teljesen váratlanul ért, hogy engem találtak érde­mesnek arra, hogy megkap­jam a kiváló közalkalmazot­ti címet. Egyáltalán nem szá­mítottam ilyesmire, s beval­lom, még a könnyem is ki­csordult, amikor főnökasz- szonyom megosztotta ve­lem az örömhírt. Úgy érzem, ez a legnagyobb elismerés, amit valaha is kaptam és kaphatok.- Mit szólt hozzá a család?- Végtelenül boldogok voltak ők is. A fiam tanár­ember, minden nyarat ná­lunk töltenek az unokákkal. A sors azonban úgy hozta, hogy az idén az ünnepségre már nem tudtak itt maradni. A lányom azonban végig mellettem volt. Ritkán lá­tom őket, mert Egerben bírónő, de most, hogy meg­van a pici babájuk, kicsit több a szabad ideje neki is. A férjem szintén pedagógus, épp a minap számoltuk össze, hogy ketten eddig összesen hetvenhét évet dolgoztunk Ibrányban. Indul az V. évfolyam Már csak néhány nap, és újra előkerülnek a „sutba do­bott” füzetek, megkezdődik az új tanév. Mint azt Fekete Dánieltől, a Móricz Zsig- mond Gimnázium igazgató­jától megtudtuk, szeptem­bertől 240 diák kezdi meg, illetve folytatja tanulmánya­it az intézményben. Ez per­sze csak a nappali tagozatos tanulók száma, melyet még kiegészít az a hatvan-hetven fő, akik a technikusi minősí­tést adó ötödik évfolyamra vagy levelező tagozatra je­lentkeztek. A képzés formája úgy változott meg, hogy a diák ráér eldönteni második­ban: a hagyományos gimná­ziumi ágon vagy a szakkö­zépiskola valamelyik ágán tanul tovább. Néhány éve lehetőség van arra a gimnázi­umban, hogy az ide jelent­kezők számítástechnikai és közgazdasági szakképesítést kapjanak. Mindezekkel az is­kola vezetősége elsősorban azt szerette volna elérni, hogy a helyi általános iskola vég­zőseit egyrészt mentesítsék a Nyíregyházára való bejárás alól, másrészt pedig némileg könnyítsék a szülőkre nehe­zedő anyagi terheket. A kö­zépiskola vezetősége igyek­szik jó kapcsolatot kialakíta­ni a helyi általános iskolával, ahol minden pályaválasztás előtti időszakban bemutatják, milyen képzést kaphat az ib­rányi gimnáziumban egy diák. Az iskola nagy terve egy olyan taniroda kialakítása, melyben megvan minden a sikeres informatikai és köz- gazdasági oktatáshoz. Városlátogató 1997. augusztus 26., kedd Épül a regionális hulladéklerakó Kisebb-nagyobb fejleszté­sek, átalakítások, építkezések — Ibrányban mindig történik valami. Arról, hogy most éppen mi foglalkoztatja a várost és a városatyákat, Berencsi Béla polgármestert kérdeztük.- A településen az elmúlt években tett erőfeszítések sem jártak sikerrel a munkahelyte­remtés területén, mely még mindig erős feszültséget okoz a városban. Közel négyszáz ember részesül jövedelempót­ló támogatásban. Az ez évi költségvetésnek több mint tíz százaléka megy cl szociálpo­litikai célokra, s ez tartósan megengedhetetlen, hiszen en­nek az összegnek egy részét településfejlesztésre kellene fordítani.- Egyáltalán nincs kilátás új munkahelyek létesítésére?- Több éve próbálkozunk azzal, hogy a volt helyi gumi­gyári üzemben munkahelye­ket teremtsünk. Ez a hely 1990-ig négyszáz asszonynak adott munkát. Az üzem jelen­leg egy négyezer négyzetmé­teres hatalmas csarnokkal tel­jesen kihasználatlanul áll. Az újraindításhoz vállalkozókat keresünk. Egy német vállal­kozó megvette ugyan, de saj­nos még remény sincs arra, hogy hasznosítani fogja. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy már ő is meghirdet­te eladásra vagy bérbeadásra a területet.- Hol találhatnak megélhe­tést az ibrányi emberek?- A foglalkoztatásban ered­ményről sajnos csak az önkor­mányzat adhat számot. A leg­nagyobb foglalkoztatók let­tünk, ezt igazolja az is, hogy a közhasznú munkások száma meghaladja a nyolcvan főt. Ennek azért vannak eredmé­nyei, hiszen olyan munkákat is el tudunk végezni saját kivite­lezésben, melyekkel eddig vál­lalkozókat kellett megbízni. Lassan vége a nyárnak, s ez leginkább a diákok számára szomorú tény, akiknek né­hány nap múlva újra be kell ülniük az iskolapadba. Pedig de jó is volt néhány héten át nem gondolni a kötelezettsé­gekre, fürdeni a Tiszában, jó­kat bulizni a főtéren. Mert az ibrányi ifjúság megszokhatta,- A városközpontban most is nagy munkában vannak a köz­hasznú foglalkoztatottak.- Igen. Jelenleg éppen a volt pártházat bontják, melynek helyével a város tere bővül. Hasonló sors vár a kisállomás1 ra is, de nem azért, mert lemon­dunk a kisvasút létéről. Sőt bí­zunk a jövőjében, melyet az is bizonyít, hogy a Területfej­lesztési Alapból kapott támo­gatás felhasználásával a leendő tűzoltólaktanya, vasútállomás és rendőri szolgálati lakás együtt épül majd fel. A Köz- művelődési és Közoktatási Minisztériumból nyert kevés pénz felhasználásával közhasz­nú munkásokkal végeztettük el az óvoda felújítását, a város út- és csatornahálózatának rendbetételét is.- Néhány nap múlva újra megkezdődik a tanítás. Tud­nak-e valamilyen támogatást adni a gyermekeiket iskolázta­tó szülőknek?- Az. anyagiak hiánya miatt elég szerény támogatást tu­dunk adni tanévkezdéskor az egyébként elég magas árú tan­könyv, füzet és írószer vásárlá­sához a családoknak. Az ön- kormányzat a főiskola, egye­tem nappali tagozatán tanuló állandó ibrányi lakos fiatalok­nak, ha tanulmányi eredmé­nyük 3-3.99 között van, akkor havi kétezer, négyes és ennél jobb átlagnál havi háromezer forint rendszeres támogatást ad. A gimnáziumi, szakközépisko­lai és technikumi - életvitel­szerűen Ibrányban lakó - diá­koknak 4,5 és a feletti tanul­mányi átlag esetén havonta kétezer forint rendszeres támo­gatást adunk. Az anyagi támo­gatás a tanulóknak az első év­folyam első félévének letölté­se után jár. Az igényléshez minden letöltött félév után a diáknak igazolnia kell a tanul­mányi eredményét, tanulói jog­viszonyának fennállását. E hogy a nyári szünet beköszön­tővel minden héten szerdán úgynevezett járdabulit szerve­zett szórakoztatásukra a közös­ségi ház. Itt aztán mindenki megtalálhatta a kedvére való elfoglaltságot. Lehetett szelle­mi totózni, zenei műveltségről számot adni. Az érdeklődők megtudhatták a legfrissebb méltányossági rendszeres neve­lési segély tanulmányi időre, szeptember 1-étől január 31- éig, illetve február 1-étől júni­us 30-áig jár.- Az elején előirányzott el­képzelések közül eddig mi min­dent sikerült megvalósítania az önkormányzatnak? — Alapjában véve a tervezett feladatokat végre tudjuk haj­tani. Ezek közül talán a legje­lentősebb, hogy a képviselő- testület döntése alapján a Ti- sza-parton elkezdtük megte­remteni egy kulturált üdülőte­lep alapjait. Ez évben első lé­pésként levittük a vízpartra a vezetékes vizet és a villanyt. Jelentős anyagi áldozatok árán telepítettünk le konténer WC- ket és zuhanyzókat, és ezzel egy időben az ott megtelepe­dett vállalkozók által javult az ellátás is. Jövőre makadám út építésével folytatjuk tovább a fejlesztést, ami, miután a tiszai strand természetvédelmi terü­let, megfelel a környezetvédel­mi előírásoknak is. Sikerült a közel kétszázmil­lió forintos regionális szilárd- hulladék-lerakó telep beruhá­zási munkáit időarányosan el­végezni, amelyet várhatóan október 23-án adunk át. A me­gye egyik legkorszerűbb hul­ladéklerakó telepe lesz, mely­hez a Környezetvédelmi és Te­rületfejlesztési Minisztérium előírásai alapján megfelelő tömörítő gépet is beszereztünk, az értéke meghaladja a tízmilló forintot. Ezen felül folyamat­ban van az informatikai rend­szer beszerzése is. Az átadást követően azonnal hozzákez­dünk egy utóválogató megépí­téséhez, melynek az lenne a szerepe, hogy az újrahasznosít­ható anyagok ne kerüljenek a hulladéktelepre, arra számí­tunk, hogy a hulladék egyhar- mada kiválogatható lesz, s így megnövekszik majd a telep élettartama is. popletykákat - na persze ki­csit felfűszerezve. A vidám összejöveteleket minden al­kalommal diszkó zárta. Nem lesz ez másként augusztus 27- én sem. A különbség csak annyi, hogy ez lesz az utolsó ilyen nyári összejövetel. In­nen a búcsúbuli neve is: Szü­nidősirató. Ibrány Íjsmí&Í Dalosok Az augusztus 20-ai váro­si rendezvényen sokan fel­kapták a fejüket, és kíván­csian kérdezgették, milyen társaság énekel a színpa­don. Első bemutatkozó fel­lépését tartotta az ibrányi- ak előtt a település nemré­giben megalakult rock­színháza. A viharos siker után újabb előadásokra ké­szül akis társaság. Megala­kulásukról és terveikről Kulcsár Sándor, a társulat egyik alapító tagja beszélt.- A közös éneklés ötlete úgy igazán tavaly fogalma­zódott meg bennünk, a millecentenáriumi ünnep­ségek idején. Akkor mele­gében négy-öt számunk el is készült, melyek témáju­kat tekintve a honfoglalás korát idézték föl. A hang- felvételeket Nyíregyházán, a Mandala Dalszínház stú­diójában vettük fel, szpon­zoraink azonban nem vol­tak, így a kezdeményezés abbamaradt. Néhány hó­napja azonban felfigyelt ránk Puskás Gyula műve­lődésszervező, aki úgy gondolta, érdemes újra összehozni, összefogni a társaságot. Munkája ered­ményeképpen jelenleg húsz fős a rockszínházunk. Mi­kor összeállt a repertoá­runk, elsőként a város ve­zetőinek mutattuk meg, mit tudunk. Sikerünk akkora volt, hogy elnyertük a kul­turális bizottság támogatá­sát. A nagyközönséggel először az újkenyér ünne­pén találkoztunk. Előad­tunk három dalt, melyek egy általunk megálmodott darabból valók. Romhűnyi István történetíró, Puskás Gyula rendező, Kövi Ró­bert zenei vezető, Tóth Tün­de tánckorcográfus és jó­magam mint zeneszerző összefogásában tizennégy- tizenöt dalbetéttel íródik rockszínházunk első önál­ló produkciója. A történet arról szól, hogy Árpád ve­zér feltámad, és ebben a mai világban találja magát. Azért ébred fel, hogy az Úristen megbízatását telje­sítse. Segítőtársa is akad az embert próbáló úton, me­lyen számtalan szituációba keveredik az ősmagyar. Egyelőre azt nem árulom el, sikerül-e neki teljesíte­nie küldetését. Az október 23-ai bemutatón majd ki­derül. Az oldalt írta és szerkesztette Sikli Tímea, a fotókat Lázár Zsolt készítette. Szünidősirató a főtéren j Bontják az egykori pártház épületét Kulcsár Sándor '4;

Next

/
Thumbnails
Contents