Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-02 / 179. szám

Századforduló (1890-1914) A századforduló előtti kor, a Belle Epoque (franci­ául szép korszak) fényűző, anyagában, kidolgozá­sában és díszítésében pazar, bár színeiben vissza­fogott. A XX. század kezdetének reformdivatja a Jugendstil-től lelkesedve leegyszerűsödött formá­kat, élénk színeket és új, dekoratív mintákat ho­zott. Ez a művészeti irányzat megpróbálta össz­hangba hozni a funkcionálisát a természetessel és esztétikussal, ez a törekvés jelentkezett az építé­szetben is, és még inkább az iparművészetben. Ezt a stílust a lágyan lendületes vonalak, egyszerű, a természetet idéző színek és az anyag adottságai­nak megfelelő megoldások jellemezték. Női divat 1890-ben a karcsú szok­nyasziluetteket kedvelték, elöl keskeny, hátul pedig redősen uszályos. A lép­csőzetesen szabott harang­szoknya jött a divatba, amely szorosan ült a csípőn, és térdtől lefelé redősen kinyílt. Selyemből készült, fodor- berakásos szoknyabélés és alsóruha eredményezték a szoknya terjedeimességét és az akkoriban divatos zörgé­sét. A hosszú és csúcsosan elkeskenyedő felsőrész a nappali öltözékben mindig magasan záródott, és még egy állógallér is díszítette. Az idők során blúzszerűvé vált és betétekkel díszítették. Kedvelték a nagy bő ujjakat, különösen a buzogányukat. A derék kiemelésére gyak­ran hordták a szoknyát és blúzt egy övvel. A bolero alatt látható volt a blúz elra­gadó díszítése. Stabil ruhada­rabbá vált a kosztüm férfias szabású zakójával. Egyenes vagy karcsúsított kabátok, il­letve hosszabb zakók szorí­tották ki a köpenyeket. 1900 körül divatba jött a princess-szabás, és a nagyon hosszú ujjak leszűkültek. A testet és a csípőt fűzővel olyan egyenes vonallá húzták össze, és a melleket olyannyira hangsúlyozták, hogy a test oldalról egy S-formára hason­lított. A reformruha, amely a válltól, illetve melltől lágyan le­omlott a földig, az egészségte­len divat ellenpólusa kívánt len­ni, de csak kisestélyi ruhaként viselték. A nappali öltözetben a derékvonal egyre följebb ke­rült, és kevésbé szorosra fűz­ték be. 1910 körül a szoknyák olyan szűkek lettek, hogy alig tudtak járni benne, ez volt a „bukjelszoknya”, ugyanolyan kevés sikerrel járt azonban, mint a nadrágszoknya. 1914 körül a bokáig érő egyenes szoknya gyakran redőzött felsőköpennyel (tuni­kával) és blúzszerű felső­résszel kombinálva uralta a nappali divatot. Az extrava­gáns estélyi divatra a keleties stílus hatott. Férfidivat Az urak munka közben és az utcán a mérsékelten karcsúsí­tott formájú és eléggé magasan záródó zakóval öltönyöket viseltek. Idővel a derékvonal karcsúsodott és a hajtóka meg­hosszabbodott. A bokáig érő nadrágok lefelé elkeskenyedtek, élük volt, aljukat felhajtották. A nappali hivatalos alkalmakról a gérokkot kiszorította a zsakett, amelynek derék alatti része elöl lekerekített, visszahajtás nélküli, csíkos nadrággal hord­ták. Esti társasági viseletként megjelent a szmoking. A frakk továbbra is a nagy, hivatalos esti társaságok öltözete maradt. Az öltönynek megfelelően választották a kabátot. Az elegáns paletot, illetve chesterfield mellett nagy becsben tartották a sportos ulstert (hosszú, bő öves felöltő), a kényelmes raglán- kabátot és a rövidebb kabátot. A megjelenő sportdivattal különösen a golfnadrág vált kedveltté. Kellékek A hölgyek tarkókontyos, szigorúan hullámos hajukra kisebb fejfedőket tettek. Ami­kor 1900 körül a terjedelmes frizuraépítmények divatba jöttek, a kalapok is „kocsike­rékké” fejlődtek, melyeket gazdagon díszítettek toliak­kal, virágokkal, szalagokkal és csokrokkal. Alkalomtól, il­letve öltözéktől függően a fér­fiak vagy puha nemezkalapot, merev kemény kalapot, elő­kelő cilindert vagy nyárias canotier-t (hazánkban a zsi- rardi nevet kapta) viseltek. A szoknyák rövidülése miatt a női cipő is a divat von­záskörébe került. A mostaná­ig mindennap viselt félszárú cipőt fokozatosan kiszorítot­ta a kiszabott félcipő, a pumps. Ezen a hegyes for­májú, félmagas, karcsú sar­kú cipőn gyakran volt egy riisztpánt. A gazdagon díszí­tett társasági cipők, gyakran készültek selyemből. A feke­te mellett divatba jöttek a vi­lágosabb, illetve színes haris­nyák is. A férfiak fűzős vagy gombos bokacipőket visel­tek, és olyan sötét félcipőket is, amelyekhez textilkamáslit húztak. Az esti társaságokban előírás volt a lakkcipő. Az otthonából kilépő hölgy felszerelésének nélkülözhetet­len része a kalap, kesztyű és kézitáska. Nyáron még ide tartozott a napernyő is, télen pedig a muff. Az esti toilette- et fantáziadús ékszerek, toll- boa és legyező egészítették ki. A díszzsebkendő, kesztyű és sétapálca az urak tökéletes felszerelésének része lett. Ezenfelül nagyon értékelték még a drága anyagokból ké­szült nyakkendőtűket, ing- és kézelőgombokat, majd megje­lent a karóra is. Nem követni, diktálni akarta a divatot Szándékos gyilkosság áldozata lett Miamiban lévő háza előtt Gianni Versace világhírű olasz divatter­vező - adták hírül néhány héttel ezelőtt a médiák. Gyász­miséjén a milánói dómban Elton John és Sting páro­sán énekelt egyházi dalokat, a szentírásból a balett mes­tere, Maurice Béjart olvasott fel részleteket. De nem le­het ezt a páratlan karriert, életet lezárni ezzel a gyászos bejelentéssel. E nevet a világon mindenhol mítosz övezi, valóságos királyként ünnepelték, s ő ennek megfelelő­en páratlan pompával vette körül magát. Imádta a si­kert és a luxust, amelyre mindenhol bőkezűen áldozott. De meg is tehette, hiszen olyan sztárokat öltöztetett, mint Prince, Sting, Tina Turner, Elton John, Madonna, és a felsorolásba stílusával és egyéniségével nem iga­zán illő Lady Diana. És hogy hogyan kezdődött ez a szinte páratlan karrier? Utaz­zunk el időben és térben a dél­olasz Calibria szegénynegye­dében felnőtt fiatalemberhez, aki gyermekeit egyedül nevelő mamája szabászműhelyében se­gédkezett először. A tű és cér­na, gombostűk és a varrógép, valamint a megrendelő hölgyek világában mindent meg lehetett tanulni, amire csak szük­ség lehet a divat világában. A fiatal Gianni hamar rájött arra, hogy nem követni, ha­nem diktálni akarja a diva­tot, hogy saját álmait anya­gokba, színekbe, formákba önthesse. Első szárnypró­bálgatásait 1972-ben az olasz divat fővárosában, Mi­lánóban kezdte, ahol ha­mar felfigyeltek a tehetsé­ges fiúra. Három évvel ké­sőbb már bőrruha-kollek­cióját New Yorkban, Chi­cagóban és Los Angeles­ben is bemutatta. Első ele­gáns üzletét 1978-ban Mi­lánó belvárosában, a Via della Sigán nyitja meg, melyet további 115 követ a világ különböző pontja­in. Híres reneszánsz kol­lekciója 1979-ben óriási feltűnést kelt. Találkozik Richard Avedonnal, aki megteremtia Versace-imázst. Ettől kezdve karrierje töretlen és megállíthatatlan. Az illatok vi­lágába lépve egymás után jelcn­A nők mindig jobban megvá­logatták, milyen topánkál húznak lábukra, s ruhatáruk több színű és fazonú lábravalót tartalmaz, mint a férfiaké. A városi cipődivat a nőiesség és a kényelem megtar­tása mellett voksolt. Az alap­anyagok közül a a puha nappák matt vagy természetes fényű ki­készítéssel, a klassszikus sima bőrök selyem fénnyel a legelter­jedtebbek. A bátrabbak cipője készülhet decens fényű bőrből nedves és színjátszó effektekkel, nubukból és velúrból erősebb szí­nekben. A fiatal korosztály szá­mára a fémes (arany, ezüst, bronz) bőrök, a sztreccs, valamint a nyo­mott mintás anyagok a legdiva­tosabbak. Alkalmakra még min­dig a selyem szatén dukál. A fa­zonokban visszatérnek a a klasszi­kus balerinacipők lapos vagy ki­csit magasított sarokkal, kecses szalaggal, esetleg masnival. A pömszök és szlingck szögletes formában hódítanak. A pántos szandálok és sabotok tartják még mindig magukat a mezőnyben, a csizmák Courreges stílusban ké­nek meg női és férfi parfümjei, amelyekkel orruknál fogva ve­zeti követőit. A tánc- és a szín­házművészet világa sem jelent számára zárt ajtókat. Állandó tervezője 1982-től a milánói Scalának, meghívást kap a ge­novai és nápolyi operától, több alkalommal készít jelmezeket Maurice Béjart-nak és Roland Petit Balett társulatának. Több ízben elnyeri az Arany Szem-díjat (amelyet éven­te a legjobb női és férfi ter­vezőnek ítélnek oda). Al­kotói fantáziája kimeríthe­tetlen. Különleges kiállí­tást nyit 1985-ben a londo­ni Viktória és Albert Múze­umban, ahol bemutatja, ho­gyan ötvözhető a művészet, az illat, a divat és a techni­ka. A párizsi divatmúze­umban rendezett show- jának olyan sikere van, hogy a francia köztársa­sági elnök aranymedált ad át elsőként neki mint divat- és illatkreátornak. Münchenben megkapja a divatvilág Oscarját. Szín­házi kosztümjei is sikert hoznak, a Bejarttal vég­zett munka 1987-ben Ezüstmaszk-díjat terem. A Vouge szervezésében 1990-ben Kari Lager- felddel és Christian Lacroix- val New York-ban bemutatót tart, s megindul USA-béli kar­rierje is.Beleszeret az Újvilág­szülnek. A díszítések közül a Chanel-részletek, Gucci-stílusú fémdíszek, finom pántok, spang- lik és kis csatok a legjellem­zőbbek. A nagy fém csatok, gom­bok a hatvanas évek stílusát idé­zik. Játékos hatás érhető el a geo­metriai osztásokkal, kétszínű szín­blokkokkal. Mindig kérdés a sar­kak alakja és magassága. Idén a 30-50 milliméter közötti magas­ság a legnagyobb, főleg egyenes, erőteljes blokk fonnákban. Az ék- sarok-verziók és a Lajos-variáci- ók is megtalálhatók. A szabadidő­cipők kollekciójában a puha, ké­nyelmes mokkaszinok, papucs­ba, főleg Miami tetszik meg neki. A világjáró kreátor a régi műtárgyak szerelmese. Vala­mennyi riválisánál nagyobb összeget fordít nevének és imázsának megteremtésére. Vállalja homoszexuális beállí­tottságát. Cége valódi családi vállalkozás. Nővére, Donatel­la a színpadi muinkában, fivé­re, Santo a pénzvilágban segít neki eligazodni. Felségterülete kiterjed a sport- és gyermekru­hákra, a cipőkre, bőrtárgyakra, divatkellékekre, sőt lakberen­dezési tárgyakat, étkészleteket is tervez. Nyitott minden di­vat- és művészeti irányzatra, életérzése épp úgy megtalálha­tó ruha- és parfümterveiben, mint a rusztikus motívumok. Nem riad vissza a fanyar illa­toktól, a harsány színektől, a cipők, magasan záródó szandálok és sabotok, sportos bakkancsok találhatók meg. Jellemző rájuk a nagyon egyszerű, tiszta szabás, az érdekes anyagkombinációk és a steppelt részletek. Az alap­anyagok közül az egyszerű, könnyű, természetes anyagok, lágy puha nappák, nubuk és spor­tos velúr bőrök mellett az idény­re jellemző szalma és kender lágy csillogását idéző nyers selymek is megjelennek. Nem esett még szó a színekről. Az állandó fekete mellett a fehér, a vajszín, a ho­mokszín, a földbama, a gaucso- és havannabama képviseli a ter­pöttyök, csíkok, virágmin­ták merész párosításától. Ha valaki látott tőle egy­szer is ruhát vagy bemuta­tót, legközelebb is felisme­ri sajátos, sok színből és anyagból összehozott anya­gait. Vonzódott az antik művészethez és a rene­szánszhoz. Héliosz napis­tent választotta jelképéül. Az őszi-téli kollekcióval viszont eltűnnek a valódi Gianni Versace-modcllck. Az általa felépített biroda­lom tovább él, de már a mester irányítása nélkül. Besorolódik a többi neves divatház közé, amely már csak a nevet viseli, de a zseniális alkotó irányító keze nélkül dolgozik. Az oldalt írta és szerkesztette: Hatházi Andrea mészet színeit. Ide tartozik még az óceán- és lagúnakék, a türkiz, a menta- és boros- tyánzöld. Nem felejtkezhe­tünk el a nyár jellegzetes szüleiről a cipődivatban sem. Itt a helye a napraforgó- és citrussárgának, a narancsnak és a lángvörösnek. A férfiaknál a klasszikus irányzat modem kiegészítés­sel jelenik meg a szezonban. A legjellemzőbbek a nubuk, velúr, magasfényű simabőrök melett a matt puha mappák. A klasszikus típust kedvelők idén a tradicionális szabású fűzős és bebújós formák mel­lett a csat záródású lábbeliket is választhatják, fonott betét kombinációkkal, anyagvariá­ciókkal. Ha a modem stilus mellett döntöttek az urak. puha mokkaszint bőr-, gumi-, eset­leg spárgatalppal vagy papucs- cipőt szögletes formában és blokk sarokkal, erős bőr talp­pal válasszanak. A szabadidő kellemes eltöltésére nekik is ajánlottak a spanglis szandál variációk, bokacipők, sportos bakancsok. r—---------------------------------------------------------------------------------------------------------- a Lá bra való módi l J Mindenki saját bőrén, azaz stílusosan saját lábán tapasztalhatta, hogy nincs kel­lemetlenebb, mint ha szorít a cipő és ég benne a láb. Sokunk számára a lábrava- lók divatjában elsődleges szempont, hogy kényelmes legyen, s csak ezután foglal­kozunk az idény trendjeivel és irányzatai­val. Divatbemutatókon - valjuk be őszintén - csak az igazán érdeklődök kutatják, hogy a szebbnél szebb modellek mit húztak a lábukra. Nézzük tehát, mit ajánlanak a ’97- es nyári szezonra a szakemberek.

Next

/
Thumbnails
Contents