Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-25 / 197. szám

1997. augusztus 25., hétfő Kultúra Iszapbirkózás, foci és zene Sing Sing-módra Csütörtöktől vasárnapig tartott Tokajban a Sing Sing együttes immáron negyedik tábora. Hangyási László basszusgitáros - zenekarvezető - marketingmene­dzserrel a táborról és a készülő új lemezükről váltot­tunk szót. Száraz Attila (Új Kelet)- Megalakulásunk után fél évvel, ’89-ben eljutottunk ide, Tokajba az első nyári Rock gyermekei táborba. Mai füllel fantasztikusnak tűnik, hogy akkor közel 1000-1500 szava­zatot kaptunk, és így közön­ségdíjasok lettünk. Ez egy olyan lökést adott a zenekar­nak, hogy rá egy évre megje­lent az első lemezünk, jelen­leg a kilencediken dolgo­zunk... Mi a karrierünket nagy­ban Tokajnak köszönhetjük, ezért térünk ide vissza mindig szívesen.- Honnan jött a tábor öt­lete?- Öt évvel ezelőtt a Sing Sing-levelezőklub tagjai meg­kérdeztek bennünket arról, hogy nincs-e kedvünk lemen­ni egy napra Pomázra, mert ők szerveznek egy háromnapos tábort. Természetesen igent mondtunk, de azzal a kikötés­sel, ha nem egy napon, hanem mind a három napon át ott le­hetünk velük... Nagyon fan­tasztikus volt a hangulat, száz fanatikus rajongónkkal iga­zán jól éreztük magunkat. Ez adta az ötletet, hogy csinál­junk mi is valami hasonlót, de sokkal profibban. így esett a választási a tokaji Tisza-kem- pingre. Most már negyedszer vagyunk itt. Úgy érzem, hogy évről évre egyre jobb a tábor. Igyekszünk tanulni a hibák­ból.- Milyen programok várják az ide érkező fiatalokat?- Minden délelőtt focizunk, sportolunk. Délután pedig a színpadon mindenféle mókás vetélkedőket tartunk. Ezeket mi, azaz az együttes tagjai ve­zetjük. Fel van állítva egy nagy katonai sátor is, melyek­ben klasszikus magyar filme­ket vetítünk. Olyanokat, ame­lyeket mi is szívesen megné­zünk: Csapd le csacsi, Legény­anya, Indul a bakterház... Az­tán természetesen itt van To­kaj, a Tisza... Mindenki talál­hat napközben elfoglaltságot magának, egy percet sem unat­kozhat. A tábor nem létszám­függő, nem nyereségorientált. A 3300 forintos belépő magá­ban foglal mindent, a sátorhe­lyet, a négynapos koncertso­rozatot, napi egyszeri étkezést. Nekünk az a lényeg, hogy egy olyan pluszt adjunk a rajon­góinknak, aminek segítségé­vel jobban megismerhetnek bennünket, jó pár évig mellet­tünk maradnak. A mostani tá­borban 700-800-an vannak a sátorlakók, de 2-300-an van­nak, akik a környékről csak az esti koncertre jönnek hozzánk. Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de akár azt is mondhat­nánk lassan, hogy nemzetközi a táborunk, hiszen Szlovákiá­ból, Ukrajnából, Romániából, Ausztriából, Újvidékről és Ka­nadából is van vendégünk. Mi ezt a tábort sehol nem szoktuk reklámozni. Aki egyszer is ír nekünk, azt feljegyezzük, és rendszeresen küldjük neki a Jailhouse bűnügyi magazint, ami az ingyenes Sing Sing-in- formációs újság, mely szintén a rajongóinkkal való kapcso­lattartást szolgálja. Az Inter­neten is megtalálhatók va­gyunk http://www.inc.hu/ singsing/ címen, melyet egy lelkes rajongók készít és fris­sít rendszeresen.- Ti mennyire segítitek az új zenekarokat, felkaroljátok-e őket?- Természetesen, ellentét­ben a régi zenekarokkal szem­ben. Ezalól csak az EDDA és Pataki Attila kivétel. A régi­ektől abszolút nem kaptunk olyan lehetőségeket, mint ami­lyeneket mi próbálunk adni a most indulóknak. A négy es­tén fellép nálunk a Psycho, a Machine, Hooligans, az Age of D., a HIV Pozitív, a Junies, a Carmen, Souihern Special, Kiss Forever Band, Sname Heart és a Csendesék. Általá­ban este 8 és 10 között léptek fel ezek a zenekarok, majd minden este éjfélig mi zenél­tünk. Nálunk nincs olyan, hogy kifütyülünk valakit, ra­jongótáborunkat is érdeklik az új csapatok.- Említetted, hogy készül az új lemez: mi lesz a címe? Ho­gyan tovább a tábor után?- Április-május óta készít­jük az új lemezünket. Eddig úgy csináltuk, hogy megíród­tak a dalok, és a próbaterem­ben összeraktuk. Most az az új, hogy a dalok változataira nagyon sok variációt elkészí­tünk. Most tehát kísérlete­zünk, mert eddig minden le­mez elkészítése után olyan érzésünk volt, hogy meg tud­tuk volna azt jobban is csinál­ni. Sztrájk a lemez címe. A tá­borban már mutattunk is be belőle ízelítőt, játszottuk a Sztrájkot, a Vakációt, a Ments meg a gonosztól és a Haragot. Terveink szerint október-no­vemberben lesz ebből lemez. Addig is járjuk az országot, majd decemberben Németor­szágban lépünk fel. Nagyon készülünk erre a fellépésre, mert eddig még csak a környe­ző országokban jártunk—árul­ta el beszélgetésünk végén Hangyási László. Díszlet és jelmez ötletekből Hatalmas sikert aratott Nyíregyházán a Ko­lozsvári Állami Magyar Opera társulata. Mind a két előadásuk igazi színházi él­ményt adott a magas színvonalú opera- és operett-színjátszáshoz nem szokott helyi közönségnek. Noha közismert a ro­mániai magyar színjátszás és a román nyelvű színházak is, valamint azok anya­gi lehetőségei, az előadásokon egyálta­lán nem látszott, hogy a Magyar Opera ko­moly pénzügyi gondokkal küzd. Wittlinger Margit díszlet- és jelmeztervező valósá­gos csodát művelt. Kevés pénzből olyan teret tervezett a Marica grófnő szerep­lőinek, hogy a színpadkép és a ragyogó énekesek teljesítménye együttesen hódí­tották meg a nézők szívét. A kolozsvári tervező bebizonyította, hogy nemcsak sok pénzből, de jó ötletek segítségével is le­het látványos produkciót létrehozni. Berki Antal (Új Kelet) ______- Mostanában mindenütt, legalábbis a régi szocialista or­szágokban, anyagi gondokkal küszködnek a színházak. Csak arról lehet hallani, hogy erre se jut pénz meg arra se. Mi sem dúskálunk az anyagiakban, mint ahogy a magyar színhá­zak sem állnak valami fénye­sen, bár az a fajta szegénység, amiben mi dolgozunk, sokkal rosszabb a magyarországi ál­lapotoknál. Színházunk veze­tői és a művészek rendkívül komolyan veszik magát a mű­fajt, teljesen függetlenül attól, hogy operát vagy habkönnyű operettet játszunk. A zenés műfajhoz hozzátartozik a lát­vány is, különösen egy olyan álomvilág esetében, amelyik az operettet jellemzi. Nem ol­csó egy látványos díszlet el­készítése, de mi nem dobunk ki semmit. Nálunk csak akkor kerül selejtezésre valamilyen fa anyag, ha abból már vég­képp nem lehet semmit csinál­ni.- Nagyon sok szereplőt kel­lett öltöztetnie...- És nem is egyszer. Ha em­lékszik, mindenki legalább há­romszor átöltözött, hogy a főszereplőkről ne is beszéljek. A primadonna szinte minden jelenetben másik ruhában je­lent meg a színen. Régi szín­ház a miénk, hatalmas ruhatár­ral rendelkezünk, és csak ak­kor varratunk új ruhákat, ha az elengedhetetlenül szükséges. A régi jelmezeket nagyon jól lehet használni. Kiválogatom a ruhákat, feldíszítem őket va­lamilyen olcsó anyaggal, eset­leg megpróbálom átszabatni, és máris kész a „vadonatúj” jelmez. Harminc éve vagyok színházi tervező, megtanul­tam a szakma minden csínját- bínját. És ha nincs pénz egy estélyiruha-költeményre, ak­kor megcsinálom a ruhát bé­lésanyagból. Kicsit szélhá- moskodunk a jelmezekkel, hi­szen még az első sorokból sem látszik, hogy milyen kelméből készített ruha van a szereplőn. Elsődlegesen a látvány a lé­nyeg. A közönséget egyálta­lán nem érdekli a a ruhaanyag minősége, a zenekari árok és a világítás miatt amúgy sem tudja megállapítani, hogy mi­lyen anyagokat használunk. Érdekes szerepe van mostaná­ban a tervezőnek, különösen olyan színházban, ahol a mű­faj szabályai szerint látványos tereket és szépségesen szép ruhákat kell színpadra álmod­nia. Meg kell tudni teremteni saját magam számára az alko­tás feltételeit. Pénz nincs, nem is nagyon kérek, mert pontosan ismerem a pénzügyi helyzetünket. Egyszerűbb lenne új jelmezeket készíte­nünk, de ezt nem nagyon en­gedhetjük meg magunknak. A színház dolgozói mindent megtesznek, hogy kiállítsuk egy-egy darab ruhatárát. So­kat dolgoznak és kifejezetten ötletesen. Ügyes varrónők és szabók nélkül nem sokra jut­nánk. Nekik is köszönhető, hogy esténként boldog kö­zönség ül a nézőtéren, akik­nek a szép ruhák, a látványos díszlet és a varázslatos muzsi­ka hangjai megteremtik az operettvilág semmihez sem fogható hangulatát. A Sóstói Múzeumfaluban megkezdődött a raktáron lévő, különböző korú bútorok kon­zerválása abból a kétszázezer forintból, amit dr. Szabó Sarolta nyert pályázatával a kultu­rális alapból. Skanzenes hír továbbá, hogy vé­géhez közelednek a múlt század negyvenes éveiben Gyulaházán épült református paró­kia áttelepítési munkálatai. A régi-új épület­ben a tervek szerint időszaki kiállítások kap­nak majd helyet. Új színház Bátorban Nyírbátor minden esz­tendőben a zene fő­városává válik, ha nem is sok időre, de leg­alább addig, míg a ze­nei napok tartanak. Most úgy tűnik, hogy a zenei rendezvények mellett színházat is kap a város. Buzogány Béla színművész, a mária- pócsi önkormányzat képviselője nagy fába vágta a fejszéjét, amikor elhatározta, hogy önál­ló színtársulatot szer­vez a városban. B. A. (Új Kelet)- Egyelőre nem gondo­lunk másra - mondja Bu­zogány Béla, az új színhá­zi kezdeményezés, a Talán Theátrum vezetője —, csak arra, hogy olyan együttest teremtsünk, aminek a tag­jai amatőrök ugyan, de munkájukat magas szinten végzik, olyan színvonalon, hogy az így kialakított tár­sulat a későbbiekben képes legyen profi munkát végez­ni. Nem akarjuk túlhangsú­lyozni színházunk létét, nem kívánunk profi szín­házakkal versenyre kelni, annál is inkább nem, mert lehetőségeink meg sem kö­zelítik a professzionális színházi együttesek számá­ra adott körülményeket. Tanulni akarunk a profi világtól, és amit megta­nultunk, azt hasznosítani kívánjuk a mi körülmé­nyeink között. Tagjaink a nagykállói gimnázium dráma tagozatos osztályá­ból, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola drá­mapedagógiai szakáról és környékbeli tehetséges emberekből verbuválód­tak. Pénteken volt az évad­nyitó társulati ülésünk, ahol a hozzávetőlegesen száz főnyi tagság mellett megjelent és felszólalt Petróczi Ferenc, Nyírbátor város polgármestere. A vá­ros első számú vezetője tá­mogatásra méltónak talál­ta kezdeményezésünket, aminek azért is örülünk, mert ilyen háttér mellett könnyebben sikerül majd elképzeléseinket megvaló­sítanunk. A közeljövőben felépül egy modern zene­iskola, színháznak is hasz­nálható hangversenyte­remmel, amiben remélhe­tőleg mi is helyet kapunk. Három pólusú színházat képzeltünk el és próbálunk megvalósítani, amelyben szerves egységben szerepel a zene (elsősorban a rock­zene), a tánc, és természe­tesen a színművészet. Ran­gos szakembereket sikerült megnyernünk az egyes ta­gozatok vezetőinek. A tánc tagozat vezetését a De- marcsek házaspár vállalta, míg az énckszekciót Kiss János vezeti majd. A Talán Theátrum két új darabbal készül az idei évadra. Min­den egér szereti a sajtot cím­mel gyerekeknek mutatunk be zenés mesejátékot, és kör­vonalazódnak egy rock-pas­sió alapjai is. Olyan színhá­zat kívánunk létrehozni Nyírbátorban, amelyik teo­retikus megnyilvánulások nélkül, színvonalas előadá­sokkal kívánja felhívni pro­dukcióira a figyelmet.

Next

/
Thumbnails
Contents