Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-23 / 196. szám
Vandál pusztítás Balogh Csaba Egész Kárpátalját megrázta, felháborította az a vandál pusztítás, mely a múlt hónap derekán történt Huszton, az ottani zsidótemetőben. Ismeretlen tettes vagy tettesek 59 síremléket rongáltak meg, tizenkettőt pedig teljesen szétzúztak. A rombolás, a sírgyalázásnak ez a barbár módja a megye határain túl is felszította a kedélyeket. A husztiak - s elsősorban azok, akiket személyesen érintett a dolog - antiszemita megnyilvánulást láttak a vandalizmus mögött. Eleinte a rendőrség sem zárta ki ezt a lehetőséget, bár Kárpátaljára szerencsére nem jellemző a fajgyűlölet. A kárpátaljai megyei rendőrkapitányság sajtóközpontjának jóvoltából sikerült megtudni részleteket a nyomozásról, s azt is, hogy a bűncselekmény egyik gyanúsítottját már elfogták. Kárpátalján az utóbbi egykét esztendő során nem ez volt az egyetlen temetői vandalizmus. A csapi, a radván- ci sfrkertek feldúlóit a mai napig sem sikerült elfogni. Ennek a nagy közfelháborodást kiváltott bűncselekménynek a felderítésére nagy erőket vetett be a rendőrség. A helyszínre kivonultak között ott voltak a járási belügyi osztály vezetői, bekapcsolódott a nyomozásba a biztonsági szolgálat, de az ügy horderejét leginkább az jelzi, hogy a nyomozás közvetlen irányítását maga Jurij Kravcsenko belügyminiszter vette a kezébe. Valami soha nem látott erőbedobással dolgoztak a nyomozócsoportok. Valósággal megszállták Husztot, a közeli településeket, s próbáltak minél több információhoz jutni, rábukkanni a vandálok nyomára. A belü- gyisek szerencsére hathatós támogatást kaplak a bűncselekmény miatt felháborodott lakosságtól. így már a nyomozás első napjának estéjén használható nyomokra bukkantak. A közeli utcák lakói közül ugyanis többen láttak a temető környékén ólálkodni két ismeretlen férfit. Személyleírást azonban sajnálatosan senki sem tudott adni, csupán azt mondták el, hogy jól megtermett alakok voltak. Másnap reggel újabb, használhatónak tűnő adatokat sikerült begyűjteni. A szemtanúk utáni kutatás során egy nem éppen patyolat múltú egyén elmondta, hogy őt megkérte valaki, menne vele a temetőbe, mert ott valami régebbi sérelmét akarja megbosszulni. A felkért személy nem állt kötélnek, s az illetőről is csak annyit tudott mondani, hogy Cap gúnynévre hallgat, s Iza községből származik. Percek alatt kiderült, hogy Cap nem ismeretlen figura bűnüldözői berkekben, sőt szerepel is a bűnügyi nyilvántartásban. Az illető ugyanis ült már többrendbeli lopásért, pontosabban őrizetbe volt véve, de nem küldték börtönbe. A bírósági tárgyaláson az elmeszakértő ugyanis azt állította, hogy a vádlott lelki beteg, s gyógykezelésre van szüksége, ezért a beregszászi ideggondozóba került. Két évet töltött el az intézményben orvosi felügyelet alatt. Ez év májusában engedték haza. Igaz, úgy vették nyilvántartásba, mint közveszélyest. Kiadták a körözést ellene. Megtalálása azonban nem ment simán, mivel nem lévén bejelentett lakhelye, senki sem tudott tartózkodási helyéről. A csavargó gyanúsítottat végül sikerült elfogni. Kihallgatására nem mindennapi körülmények közt került sor. A rendőrök a közhangulat hatására megengedték, hogy civilek is jelen legyenek. Az őrizetbe vett nem tagadta, hogy ő követte el a bűncselekményt. Sőt volt egy társa is, aki szintén hajléktalan csavargó, Ruszlán- nak hívják, s talán Kijevből érkezett Kárpátaljára. Őt egyébként még keresi a rendőrség. Arra a kérdésre, hogy miért kellett megrongálni a síremlékeket, Cap elmondta, hogy bosszúból tette. Egy alkalommal ugyanis zsidó nemzetiségűek vádoltákmeg azzal, hogy tyúkot lopott tőlük. Elbeszélését követően a helyszíni szemle következett, mely során ugyancsak számos érintett előtt mutatta meg, miként döntötték le kettesben a sírköveket, tör- ték-zúzták össze azokat. Az ügy fejleménye, hogy a kihallgatást és a helyszíni szemlét követően az őrizet alatt álló Cap idegrohamot kapott, s ismét bekerült az elmegyógyintézetbe, ahol elmeszakértői vizsgálatnak vetik alá. Honfoglalás kori temető Tiszacsomán A Beregszász melletti Tiszacsomán még a század elején koponyacsontok kerültek elő egy pince ásásakor. Bartner Lajos régész már ekkor feltételezte, hogy honfoglalás kori temető maradványaira bukkantak. Feltárására sajnos nem kerülhetett sor, mert a trianoni békediktátum következtében Beregszász környéke (a mai Kárpátaljával együtt) Csehszlovákiához került, majd a második világháború után a Szovjetunió része lett. Érthető, hogy ezek az államok nem voltak érdekeltek olyan ásatások folytatására, amelyek leletei cáfolják azt az elméletet, miszerint Kárpátalja ősi szláv föld. Dalmay Árpád A 70-es évek második felében egy, Budapesten ösztöndíjasként tanuló, Bobkov nevű kemarovói (szibériai) régészhallgató felfigyelt a Magyar Nemzeti Múzeumban a már említett csornai leletre, s visz- szatérve a Szovjetunióba, Tiszacsomán ásatásokat végzett. Viszonylag gazdag leletekre bukkant, amelyeket magával vitt Kemerovóba. Mivel ismételten bebizonyosodott, hogy magyar temetőről van szó, a feltárást nem folytatták, a sírokat betemették, sőt a területet felparcellázták és házhelyeknek osztották ki. A magyar érdekvédelmi szervezetek közbelépésére volt szükség, hogy leállítsák a már megindult építkezést, és védetté nyilvánítsák a területet. A temető szakszerű feltárása tulajdonképpen 1993-ban kezdődött meg, amikor az ungvári egyetem történelem szakos diákjai láttak itt munkához Vjacseszlav Kotiho- rosko régész vezetésével. Mivel az egyetem e munkára szánt pénze hamar elfogyott, az ásatásokat dr. Fodor István, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója közbenjárására a Lakitelek Alapítvány támogatta. A következő esztendőkben folytatódott a munka, immár az Illyés Közalapítvány hathatós segítségével, dr. Fodor István és dr. Balahuri Eduárd, az Ungvári Állami Egyetem történettudományi kara ókori és középkori tanszékének vezetője szakmai felügyelete mellett. A leletanyag restaurálására a Magyar Nemzeti Múzeumban kerül sor. Az eddigi ásatások során összesen 64 sírt tártak fel. A leletek egyértelműen bizonyítják, hogy honfoglalás kori temetőről van szó. Alátámasztja ezt a sírok jellegzetes keletnyugati tájoltsága és a temetkezési mód is. A lovassírok érdekessége, hogy azokban csak a ló lábszárcsontjait és koponyáját helyezték gazdája mellé, sőt egyes esetekben csupán a lószerszámokat. A temető korának megállapításánál döntő jelentőségű, hogy a sírokból nem kerültek elő pénzérmék. Ez azt bizonyítja, hogy mindenképpen Szent István uralkodása előtt temetkeztek itt, valószínűleg Géza fejedelem (970—997) idejében. A későbbi sírokban ugyanis gyakran helyeztek el pénzérméket, főleg Szent István által veretett dénárokat. Kormeghatározó szerepe van az ásatások során előkerült két, úgynevezett szablyakardnak, amely közvetlenül a honfoglalás után vált őseink harci eszközévé. A sírok sekély mélysége (1- 1,2 m) és az agyagos talaj miatt a leletek nagyon rossz állapotban vannak. Ép csontvázat vagy koponyát eddig még nem találtak. Nem került elő gyermeksír sem, aminek az lehet az oka, hogy a gyerekeket még kisebb mélységbe temették, s a sírok a talajművelés következtében megsemmisültek. A tiszacsomai leletanyag bizonysága szerint köznépi temetőről van szó: a talált tárgyak meglehetősen szerények. Az előkerült karperecek is mind huzalosak, amilyeneket a köznép használt. A bronz fülbevalók is egyszerűek, néhányuk szőlőfürtös díszítésű. A nemrég Tiszacsomán tartott kerekasztal-beszélgetésen dr. Fodor István elmondta, hogy a Kárpát-medencében eddig mintegy ezer honfoglalás kori temetőről tudnak. Ennek ellenére a tiszacsomainak óriási tudományos jelentősége van. Kárpátalján ez az első olyan honfoglalás kori temető, amelyet tudományos szakszerűséggel tárnak fel. A korábban, főleg a múlt század végén előkerült kárpátaljai honfoglalás kori leletek úgynevezett leletmentő ásatások során kerültek elő, főleg Lehoczky Tivadar ismert régész jóvoltából. A legismertebbek közé tartozik a beregszászi süvegcsúcs és a szolyvai tarsolylemez. Mindkettő a Magyar Nemzeti Múzeum féltett kincse. A tiszacsomai temető feltárása azért is fontos, mert egyértelműen cáfolja a szovjet, majd egyes ukrán történészeknek azt az állítását, hogy honfoglaló őseink nem vették nyomban birtokukba a mai Kárpátalja területét, csak átvonultak itt, s ez a Kijevi Nagyfejedelemség része volt. A leletek tanúsága szerint az itt eltemetett emberek letelepedett életmódot folytattak. Sajnos, a települést még nem sikerült megtalálni, pedig a közelben lehetett. Dr. Fodor István feltételezése szerint még legalább 100-150 sírt rejthet itt a föld. Sajnos a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériuma által nyújtott idei anyagi támogatás elfogyott, ezért a munkálatokat abba kellett hagyni. Ukrajna nem igazán érdekelt az ásatások folytatásában, s az államkassza is szegényes a szomszéd országban. Elsősorban Magyarország feladata lenne a tiszacsomai temető teljes tudományos feltárása. De lesz-e erre elég pénz? Reméljük, hogy igen, mert össznemzeti ügyről van szó. Munkanélküliség Balogh Cs. Napjaink emberét leginkább a megélhetési lehetőségek foglalkoztatják. A munkanélküliség helyzete, a munkaerőpiac hírei a legtöbb embert személyesen is érinti. Lapunk hasábjain is igyekszünk folyamatos képet adni olvasóinknak az állapotok alakulásáról. A legfrissebb statisztikai adatok tükrében szemlélve dolgainkat, úgy tűnik, hogy a helyzet tovább romlott. Ä múlt esztendő hasonló időszakában a munkanélküliség 1,4 százalékos volt, s akkor Kárpátalja az eléggé kedvező negyedik helyen volt országos viszonylatban. Egy év alatt a kép nagyot változott. A hivatalosan nyilvántartott állástalanok száma folyamatosan nőtt, s mára elérte a 2,49 százalékot. Ez a mutató manapság már csak a kilencedik helyre elengendő. Ukrajnában a legkedvezőbb a munkaerőhelyzet Odesszában, illetve Odesz- sza megyében, ahol a munkanélküli ráta mindössze 0,39 százalék. Ehhez képest a mi megyénk helyzete kedvezőtlennek tűnik, pedig vannak nálunknál aggasztóbb helyzetűek is. Kí- jev megyében például 2,52, Kirovograd megyében 2,79, Ivanotrankivszk megyében pedig 4,1 százalékos a munkanélküliség. Még érdekesebb a kép, ha megyénk járásait hasonlítjuk össze az ország más megyéinek járásaival. Vegyük példaként a volóvi j á- rást, mely 6,04 százalékkal „büszkélkedhet”. Ennél rosszabb mutatókkal országos viszonylatban is csak kevesek rendelkeznek. Ilyen többek közt Lemberg megye javorivszki járása a maga 8,17 százalékával, vagy az Ivano-Frankivszk megyei Malicsi járás 10,21 százalékkal. S hogy hol milyenek az elhelyezkedési esélyek? Nos, e tekintetben az egész Ukrajnában csak Ivano- Frankivszk és Volin megyében rosszabb a helyzet. Előbbiben ugyanis egy szabad munkahelyre 131, utóbbiban pedig 112 álláskereső esik. Kárpátalján 51 főre jut egy munkahely. Az állástalanok zöme Ukrajnában szakképzettséggel, felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Alig tíz százalékot tesz ki azok aránya, akik semmilyen szak- képzettséggel nem rendelkeznek. Egyre nagyobb gond a pályakezdők számára az első munkahely megtalálása. Erről a közelmúltban Mikola Biloblockij munkaügyi miniszter számolt be a honatyák előtt. Elmondta, hogy az országban 162 ezer munkanélküli 28 éven aluli, ami mintegy egyharmada az össz-szám- nak. A főiskolák végzőseinek szinte semmi esélyük rá, hogy választott szakmájukban elhelyezkedjenek. Huzalos bronz karperec Az egyik feltárt sír
