Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-23 / 196. szám
A magánépítkezés keservei Csak a Tigáz! Csak azt tudnám feledni! Gyöngyösi L.__________ ...ha szolgád nincsen, mert manapság annyiba kerül egy szolga, mint régen egy király, és még dolgozni se akar, mert... Ülünk a vízparton - egy épület tetején - és gondolkodunk. Ha víz van, akkor gond is van; ha sok víz van - olyan harminc méter magasságban -, akkor sok a gond is! Van köztünk jogász, katonatiszt, főkönyvelő, de megtisztel minket jelenlétével Mancika és a Feri szomszéd is. A Feri szomszéd különben nem érettségizett, de azért néha neki is vannak jó ötletei. A probléma látszatra egyszerű dolog. Eldugult az esővízelvezető cső, az eső meg csak esik, szakadatlanul esik — a víz meg hízik, hízik a tetőn. — Jogilag a tényállás egyszerű - így a jogász. A víz törvényellenesen tartózkodik a fejünk felett, és veszélyezteti a lakók biztonságát! Közveszély okozása is fennforog, mármint a tetőn, és ha ez a négy-öt köbméteres pocsolya elszabadul valahol és betör valamelyik lakásba, akkor... — Nyissunk magas légterű uszodát vagy társasházi halastavat! Hallgass már! Itt demokrácia van, és te még nem kaptál szót! - intjük le a Feri szomszédot. — Szóljunk a vizesembernek, van a városban belőlük vagy száz — javasolja a katonatiszt. Már szóltunk! Jöttek is vagy tízen, felmérték a terepet meg a vizet - aztán megkérdezték, hogy mitől dugult el a cső, mert ha kő van benne vagy fémdarab, akkor nem vállalják a tisztítást! — Mitől dugult el... mitől dugult el? Ki a fene tudja! A víztől biztosan nem! - sipákol Mancika. — Igazuk lehet - morog magában a katonatiszt, mert azzal a slag végére szerelt minieszkavátorral csak a szárnyasbetétet lehet kiszedni a csőből. De hagyjuk a szexet, mert ha a nyakunkba ömlik ez a hideg zuhany, akkor úgyis lehiggadunk egykettőre! — Gazdaságilag a csőd szélére sodorhat minket a dolog — vélekedik a főkönyvelő. A múltkor volt a postán egy dugulás, és a néhány perces munkáért közel tízezer forintot kasszírozott be a mercédeszes pofa. Ezek a mostani vállalkozók annyit kérnek, amennyit csak nem szégyellnek!- Gyerekek! Fogjunk egy vakondot, és engedjük bele a csőbe! Ha felér a tetőre, akkor azonnal tüntessük ki a „Szocialista Munka Hőse” címmel! Az úgyse kerül semmibe -javasolja a Feri szomszéd.- Baromi ötlet, Ferike, de mit szólnak hozzá az állatvédők? Arról nem is beszélve, hogy a mai pofátlan világban már a vakond is benyújtaná az áfás számlát! Akkor szóljunk „Péjének”. O beleengedi a csőgörényt, és az majd kitisztítja a csövet. Szóltunk. Jött a „Péjé”, beleengedte a csőgörényt a csőbe alulról is meg felülről is. Semmi. A dugulás nyolctíz méter hosszú és kavics vagy kő van benne. Két-há- rom lakásban ki kell vágni a csövet, és csak úgy lehet kitisztítani! - volt a tömör ténymegállapítás. Mesélt még egy órát a munka szépségeiről, aztán elment. Az általa kitalált munkafolyamat marha egyszerű: előszobaszekrény szét, cső ki, tisztítás, visszaheggesztés, szekrény vissza, festés. Mindez három lakásban! Alsóhangon egy százas. Forintban! A lakók közül Karcsi bácsit infarktus, Sárikát ideggörcs kerülgette, egyedül Katika maradt nyugodt - 0 elment a Balcsira nyaralni. Aztán jött a megváltó szombat. Feri szomszéd egy flexszel szétvágta az alagsorban a csövet, a katonatiszt alulról egy vasrúddal, a jogász meg felülről piszkálta a dugulást, és egyszer csak elindult a víz! Le a tetőről az egész! A Niagara-vízesés eltörpült amellett a zuhatag mellett, ami a pincét elborította. Seperte a vizet a jogász, a főkönyvelő, Mancika és a többi szomszéd. Amikor végeztünk, akkor megszólalt a Feri szomszéd: Gyerekek, ugye a lelkiismeret és a szakértelem nem tartozik a vadkapitalizmus ismérvei közé? A válasz egyszerű, Ferike. Sajnos nem! B. A. (Új Kelet) _________ Ne fogjon könnyelműen senki magánkivitelezésű házépítéshez, bővítéshez, tatarozáshoz. Nagy munkát vállal az magára, aki mostanság ilyesmivel próbálkozik. Persze akinek pénze van, az megmenekül a gondok jó részétől, bár az engedélyezések bonyolultsága azért kikezdheü még a gazdag ide- geit is. Aki pedig nem dúskál anyagi javakban, az igazán kösse fel azt a bizonyos fehérneműt, ha be is akarja fejezni azt, amibe vakmerőén belevágott. Egy átlagos házbővítés már a tervezés-engedélyezés időszakában zátonyra futhat. Jószerével a polgármesteri hivatal kezében van az építtető sorsa. Ha ezen az akadályon sikerül is túljutni, kivitelezőt szinte lehetetlen találni. Túl kis munka az ilyesmi. Nem szívesen bíbelődnek vele a nagyobb építkezésekhez szokott mesterek. Maradnak a só- gorok-komák és az alkalmi segítők. Ha szerencsénk van, legalább egy szakember akad az alkalmi építőbrigádban. A gépek megszerzése sem könnyű. A kölcsönző annyiért adja bérbe a keverőt, hogy a bérleti díjból akár vadonatúj betonkeverőt lehet vásárolni. Ilyenkor fuhöz-fához szaladgálni, hátha sikerül egyet ba- ráü alapon megszerezni. Nem kell elcsüggedni, a fáradozást előbb- utóbb siker koronázza. Valamikor mindenki építetté volt, és sok „elfekvő” keverőgép található a különféle raktárakban. Az építőanyagokat viszonylag egyszerű megszerezni. Annyi a TÜZÉP, hogy csak győzze pénztárcával a magánerős kivitelező. És általában kis emberek építenek kalákában. Ők nem bírják, de valójában nem is ők, a pénztárcájuk nem bírja a gyűrődést. No de sebaj, majd segít a lakosság bankja, az OTP, és tényleg segít. Igaz, nem egyszerű hitelhez jutni, de ha minden igazolást, minden kezest, minden engedélyt begyűjt a delikvens, viszonylag hamar és hála Istennek egyre csökkenő kamatok mellett juthat a hőn áhított éptési kölcsönhöz. Ilyenkor az ember irigykedve bámulja nemzeti kisebbségünk tagjait, akik Isten tudja, milyen építési előzmények után sorozatban veszik fel a három gyerek után járó szociálpolitikai támogatás nyolcvan százalékát, hogy aztán az egymillió-hétszázhatvanezer forintot még ott, az OTP épülete előtt szétosszák a türelmesen várakozó, népes rokonságuk körében. Ilyenkor sajnálja az átlag építkező, hogy az úgynevezett többségi nemzethez tartozik. Ha megvan a szükséges pénz, akkor sem fenékig tejfel a szerencsétlen delikvens élete. A kismesterek legalább annyira nehézkesek, mint annak idején (még az átkosban) a KEMÉV volt. Sose lehet megtalálni őket, vagy ha igen, akkor nem érnek rá. Nem egyszerű kivárni, míg a Tigáz őkegyelmessége hajlandó intézkedni a gázcsonk ügyében. Pedig a házba bejövő gázcsonkot mindenképpen át kell helyezni, mert állítólag a Tigáz nem engedélyezi, hogy a lakásba a hálószoba padlóján keresztül érkezzen az energiát jelentő gáz. Hát így állunk most. Pénz is van, az épület is áll, födém is van rajta, mégsem lehet továbblépni, mert a Tigáz ráér. Most várunk. Lassan elmúlik a nyár. Vége az építkezések évadának. Ha szerencsénk van, és a gázművek illetékesei megkönyörülnek a magánerős épít-kezőn, talán még az idén beköltözhet az újonnan kialakított lakrészbe, hanem, nem. Egy kis számtan így nyár végén sokan meditálnak azon, milyen fűtési módot alkalmazzanak épülő házukban. Az olajkályhák és a hőtárolós villanykályhák kora lejárt. Nem kell sokat számolgatni ahhoz, hogy rájöjjünk, ugyanazon légtér ugyanolyan felfűtéséhez ezek túl drága megoldások, marad tehát a gáz. Figyelve a megye közműhálózatának térképét, az utcák többségében már ott a gázvezeték. A bekötés és a fűtésrendszer megépítése nem olcsó dolog, de más megoldás sem kecsegtet komoly pénzügyi megtakarítással. Ha már gáz, akkor sem mindegy, milyen módon hasznosítjuk. A konvektorok hatásfoka nem túl gazdaságos, a központi kazánok pedig rendszerint külön kazánházat igényelnek. Vannak azonban átmeneti megoldások. A fürdőszobában is kialakítható olyan rész, ami elfogadható még a műszaki szakembereknek is, ráadásul kéményes és falon kívüli változatban is beszerezhetők ezek a kazánok. Érdemes számolni, és megtalálhatjuk az optimális megoldást. O XI Ü. o o UA mész F. T. (Új Kelet) ___ A mészkőhegyek gyomrából bányászott alapanyag égetéssel félkész termékké válik, majd oltással mész- iszap készül belőle. A megszel ídített fehér massza még mindig nem veszélytelen. Toldaléképítésem befejeztével már csak a meszelés volt hátra. Az új lakrész még sohasem volt festve, így legalább négy sorral le kellett meszelnem. A vakolásból, pucolásból megmaradt zsákos alapanyagot ezzel fel tudtam használni. Elkövettem azt az elővigyázatlanságot, hogy csupasz kézzel kevertem a festőanyagot, majd ugyanígy, kesztyű nélkül piktor- kodtam. Végeredményben kezemről a teljes hámréteg szinte egyben vált le, ami még nem is ártott volna, ha nincs annyi apró seb kézfejemen. A legnagyobb gondot a szemem védelme jelentette. Próbáltam én kalpa- got, baseball-sapkát, csákót meg mindenfélét a fejemre rakni, de nem sok sikerrel. Amelyik jól takart, az alól nem láttam ki, amelyik pedig felülről elég nyitott volt, az nem védett semmit. Néha csak a reflexemen múlott, hogy nem csapódott a sze- 1 membe az eleven mész. A pont az i-re akkor került fel, amikor a massza- meszet fanglival (kőműves serpenyővel) kanalaztam a vödörbe, és ez a tömény lúg majd a szemembe csapódott. Még idejében behunytam a szemem, így csak a szemhéjamat érte a maró hatás. Arról már sokat hallottam, hogy milyen veszélyes lehet a mész, sőt ismeretségi körömből is tudok olyan esetről, amikor a meszelőanyag szabályosan kiégette az egyik szemét. Mégsem voltam elég elővigyázatos. Maga a mázolás nem komplikált művelet, mégis azt javaslom, inkább fogadjunk mesterembert, mert nem ér annyit az egész, hogy rámenjen a szemünk világa. Ha már itt tartunk. Szakemberektől tudom, hogy egy újonnan elkészült házat nem érdemes egyből diszperzittcl vagy más, műanyag alapú festékkel mázolni. A mész fertőtlenít, és pórusai között levegőzik, jobban szárad a fal. Ha színező anyagot adagolunk a festékbe, ugyanúgy porózus marad, és még szebb is lesz a házunk. Egyébként is divat újabban a színes, de egyszerű festés. A diszperzittel várjunk legalább két évet, a tapétázásra pedig három éven belül ne is gondoljunk. Hiába tűnik száraznak a fal, még mindig sok nedvességet tartalmaz. Előbb- utóbb úgyis ledobja a tapétát, vagy rosszabb esetben a vakolatot. Ez is az az eset, amikor a türelem rózsát terem. Ha már semmiképpen nem kerülhetjük el a költözést, legalább ne rakjuk túl közel a falhoz a szekrénysort. A túl közel azt jelenti, legalább tíz centiméterre hagyjuk szaba- | don a friss falfelületet. Magad uram... Frkélvek ** ^ L/l IjlVIJUjvI*« • t
